hirdetés

Tart

2013. január 22. - Spanyolnátha

Suttogom nekik, amikor végre elhallgatnak, hogy forradalmár akarok lenni, abban segítsenek, mostanában olyan alacsonyan szállnak a magas labdák, talán belőlem is lehetne legalább segédpartizán. - A Spanyolnátha naplóját keddről Berka Attila jegyzi. 

hirdetés

Télik az idő.
Ez a legrosszabb kor.
Nem nézek ki az ablakon, mert nem látok semmit.
Lassan mozdulok, nehogy megzavarjam a világot. Nem akarok belenyúlni, belekavarni, mert úgyse érteném, ha történne valami.
Olyan ez, mint összeomlás előtt. Vagyis mint általában.
Az ujjak merevek, hiába nyálazom őket, nehéz velük gépelni. A tüdő feszül, a gyomor ég, nehéz velük élni.
Persze a helyzet azért nem ilyen egyszerű. A szereplési vágytól fűtött belső hangok nem hagynak csendben. Folyamatosan beszélnek, mit beszélnek, üvöltöznek.

Hogy egyébként alig, azt még talán, bár korábban se nagyon, és ez már akkor is eléggé, jóllehet nem feltétlenül!
Ugyanakkor kétségtelen, hogy miért is ne, vagy, különösen, amúgy miért ne tovább, ha ami eddig, leginkább amikor, ahogyan!
Összességében mindegy, mennyire vagy hogyan, szükséges ugyanis, hogy vagy így, vagy úgy, ráadásul meglehetősen, ezért hát inkább megint, semmint soha!
Általában határozottan, eltökélten, noha egyszer-másszor meglepetésszerűen, sőt némiképp fájdalommal, s percről-percre gondterheltebben, megtörten, belefásultan, pedig nem is annyira, amennyire!
Kérdőn, kíváncsin, ha már amúgy is nagyjából erre-arra, miközben azért, természetesen, se alatta, se felette olyképpen, mintha legalábbis!
Pedig még mindig! Sokszor sokfelé, közben meg azért sem, amiért igen, és így, ezért-azért ugyan, de mégse!

Suttogom nekik, amikor végre elhallgatnak, hogy forradalmár akarok lenni, abban segítsenek, mostanában olyan alacsonyan szállnak a magas labdák, talán belőlem is lehetne legalább segédpartizán. Dolgoznék becsülettel, alázatosan és szorgalmasan, minden bizonnyal tudnék karriert csinálni a szakmában.
Tudom, hogy sokat kell tanulnom. Önképzés nélkül ma már élni sem lehet, nemhogy helytállni. Megváltoztatom a külsőmet is, a mindennapi apró szokásaimat is a siker érdekében. A munka sok, a folyamat hosszú, de én méltó akarok lenni, annyira méltó, amennyire csak lehet.

Egy bemutató-előadáson már voltam, és nagyon tetszett, amit láttam és hallottam, csak az még nyáron volt, én meg télen kicsit elkedvetlenedem, a napsütés tartós hiányát nehezen viselem, és hát a hideg se a legjobb barátom.
De azt például megértettem, hogy nem lehetek tiszta, mert a tisztaság merev. Mint mikor először veszünk fel egy cipőt vagy ruhát. A tiszta tiszta akar maradni, nem akar mozdulni, mozogni, tehát élni, hiszen az élet poros, izzadt, sáros, büdös, de minimum szaga van. Tehát a tiszta nem akar élni, leginkább ki- vagy elkerülni akarja az életet. Akkor viszont a tiszta a halál. De a halott partizán nem jó partizán és a halott forradalmár nem jó forradalmár, mivel cselekvésképtelen.

Mindenekelőtt meg kell tanulnom kiszűrni a gyanús elemeket. Először még csak a hosszabb beszélgetések során, de ahogy fejlődöm, úgy fogok tudni néhány mondat alapján dönteni. Természetesen nekem is titkos célom, hogy eljussak arra a szintre, ami már tényleg a csúcs, és képes legyek első ránézésre ítélni. Istenkém, milyen jó is lesz, ha ennyire magabiztos leszek! Magától értetődő, hogy beletelik némi időbe, talán még egy évbe is, de ha sikerül… Csak ne legyek türelmetlen! Az jó, ha nagyon motivált vagyok, ambiciózus, az eredményes tanulás és képzés elengedhetetlen feltétele a lelkesedés, de nem szabad túlzásba vinni, mert ugyanakkor a döntésekhez higgadtnak kell maradnom.

Eszmélni, átlényegülni fogok, sőt megvilágosodni. Mindig azt hallottam, hogy bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, mert rendes ember nem kel föl, tudja, hogy odavaló, hogy neki a földön a helye. Meg fogom mutatni, hogy mindent lehet, ami jó és hasznos, és semmit, ami nem. És amikor már megtanulom, hogy mi a jó és hasznos, akkor tanítanom mindenkinek, rokonnak és barátnak, de még az ismeretleneknek is, és ugyanígy ellenőrzöm, hogy ki mit értett meg és mit tart be.

Feltámadt a szél, hallom, ahogy üti, veri a világot.
A hó is zuhog.
Még jó, hogy már korábban felvéstem a keresztfámra, hogy egy forradalmár nem teheti meg, hogy ne legyen tökéletes.
Mert az igazi forradalmár mindig rohan a forradalomba, bárhol is legyen az.
Ehhez tartom magam.

Berka Attila

Spanyolnátha

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.