A Litera-naplót igazi írók írják, ami én nem vagyok, tehát ez egy ál-napló, placebo. Meg aztán el is felejtettem, hogy én jövök. Amikor megígértem, még olyan távolinak tűnt, fiatal voltam és önfeledt. Most meg szóltak, hogy akkor holnap. Amúgy is írok éppen, határidő van ott is, le kéne adnom. Ijedtemben nézegetem a laptopomon megnyitott fájlokat.

Ülök a Szentgyörgy-hegyen, előttem a Gulács. Hat gyerekre vigyáz hat napig három apa. Önfenntartó mechanizmus, csak enni jönnek fel a kertből, a fogmosás alternatív. Hosszúlépés a Horváth-pincéből. Idilli, elpárolog a nyaralás és nyaraltatás között feszülő lényeges szemiotikai különbség is. Könyvíráshoz ideális. Bár ilyet sem csináltam eddig, fene tudja, mi az ideális.

A gépemen nyolc dokumentum megnyitva. Levélrészleteket, régi újságcikkeket rakosgatok, tologatok ide-oda. Valamire még jók lesznek. Itt van például egy rendőrségi tudósítás 1927-ből. „Tersánszky J. Jenő szombaton éjjel megkerült, aztán újra eltűnt”. Ez akár Blikk is lehetne. Csak abban nincsenek írók. VV Jenő elveszett, de meglett, talán így. De 85 éve még érdekesek voltak. „A vasárnapi lapok megírták, hogy Tersánszky J. Jenő író eltűnt kispesti lakásáról. Tersánszkyt tudvalevően kéthónapi fogházra ítélte a kúria, mert egy regényét közerkölcsiségbe ütközőnek találta és most kellett volna megkezdenie a büntetését, amelyre – a magyar irodalom kiválóságai által aláírt kegyelmi kérvénye ellenére – nem kapott halasztást.” Ez a Céda és szűz lesz. Megnézem, tényleg.

„Szombati szerzői estjén már hiába jelentek meg a detektívek, Tersánszkyt itt sem találták meg.” Szerzői est a szerző nélkül, a közönség a feleséget ünnepli. Utána bankett a szökésben lévő író tiszteletére. Az írók, a közönség és a detektívek nézegetik egymást. Filmszerű. „Éjfél után Tersánszkynét egy pincér hívta ki a vacsorázó helyiségből azzal, hogy egy úr keresi. Tersánszkyné csodálkozva és örömmel látta, hogy a férj vár reá az egyik kávéházi asztalnál. »Nem tudtam addig elmenni« – mondogatta feleségének Tersánszky -, »amíg magától el nem búcsúzom. Nyugodt lehet, holnap már biztos helyen leszek…«" Kalandfilm ez is: a detektívek keresik, ő meg visszamegy a feleségéhez. Ráadásul nem is kapták el, a cikk folytatódik.

„Tersánszky ezután kisietett a kávéházból. Valószínű, hogy Jugoszlávia felé vette az útját, ahol rokonai laknak. Útlevele, vízuma nincs. Egész útipoggyásza: kevés fehérnemű és három kéziratban levő regénye.” Nekünk meg hat napra három bőrönd meg egy laptop, elsőre ez hasít belém. Aztán eszembe jut, hogy Tersánszky fehérneműjével egyébként baj szokott lenni. Egy átdorbézolt éjszaka után otthon vetkőzött, amikor a felesége észrevette, hogy nincs rajta alsónadrág. Sárika rákérdezett a hiányra, nyilván. „Te jó isten, akkor engem kiraboltak!” - hangzott a magyarázat.

A tudósítás úgy zárul, hogy ebből még bármi lehet. Tersánszky barátai „a magyar írónak és Tersánszky olvasóinak bevonásával újabb kegyelmi kérvényt akarnak benyújtani a szerencsétlen iró érdekében.” A menekülős sztori folytatása a cikkben nincs leírva, pedig azzal együtt kerek. Kijutott Jugoszláviába, ahol néhány évet kellett volna kibekkelnie, amíg az ügye el nem évül, vagy kegyelmet nem kap. De rájött. hogy inkább kibír a felesége nélkül két hónapot a börtönben, mint éveket külföldön, ezért önként jelentkezett, és leülte.

A csavargók írója, korhely anekdoták hőse erkölcsi lény volt. A háború alatt pisztollyal őrizte a zsidó feleséget, a zsebében a végrendeletével. Készen állt rá, hogy lelövi az első nyilast, aki érte jön. „Ha közülük csak egyet is lelövök, akkor azt a példát adom magyar sorsosaimnak, mit most már egyetlenül erkölcsösnek tartok.” Aztán egy rendszerrel később, amikor felkérték, hogy küldjön írást A magyar írók Rákosi Mátyásról című antológiába - Illyés, Örkény, Déry például küldött -, a Nadrágtartógyáros című novelláját postázta. Egy emberről szól, aki nadrágtartós szobrokat készít saját magáról. Nagyjából olyan, mint Rákosi. Volt annyira bátor dolog, mint a walesi bárdok. Így aztán az 50-es években maradt neki a gyerekirodalom. Misi Mókus és Makk Marci: már ezért megérte húzogatni a hatalom hózentrágerét.

Nekem és a gyerekeimnek már örökké a Foky Ottó-féle bábfigura Misi Mókus. Nézem az eredeti könyvborítót, sokkal állatszerűbb volt, kevésbé tetszik. Majtényi László írta fél mondatban a Facebookon, hogy a Misi Mókus az egyik legjobb antikommunista kulcsregény. Minél inkább gondolkodom rajta, annál inkább egyetértek. A fekete farkú mókus nem akar egyforma lenni, ezért a vörös farkúak kiközösítik. Nem egyszerűen csavargó lesz: a tökéletes szabadságot keresi mindenhol. Aztán kiderül, hogy az örökké termő fa szigetén, ahol minden ingyen van, elbutult, kövér mókusok ülnek, és rettegve várják, hogy megegye őket a sakál.

Valami azt súgja, hogy mostanában neki sem lesz konjunktúrája.

Nyáry Krisztián