The Clown 5 – USA
2006. augusztus 25. - Balázs Attila
Ah, különben se történik semmi! Tán annyi, hogy a Sevilla lealázza este a Barcát. Tojunk rá, innen Iowából. Szóval, itt az van, hogy eléggé el lett szúrva valami (késő bánat). Tehát se krétai krétakör, se iowai búzatábla (búzakör?). Mindig is tudtunk jól választani.
Így történt hát, hogy a Kolumbusz felfedezte Újvilágban Új-Anglia, Új-Franciaország, Új-Spanyolország, Új-Skócia stb., a sok új mellett nem jött létre Új-Magyarország is.
- 2006. augusztus 25.
Villognak a napok, lehet őket is kapcsolgatni. Az előző rész tartalmából: Egy polgári perre készülve Bobby végignéz egy büntetőjogi tárgyalást, melynek vádlottja megfojtotta barátnőjét, és átmeneti elmezavarra próbál hivatkozni. Eugene elvállalja egy „mutogatós” férfi védelmét, akit rajtakaptak egy prostituálttal. Berlutit kirúgják a banktól a Bobbynak kiutalt kölcsön miatt, ezért Bobby állást ajánl barátjának az amúgy is a csőd szélén álló irodában. Raymond viszont frissen szabadul a börtönből. Új életet szeretne kezdeni, ehhez azonban pénzre van szüksége. Gőze sincs, ki az a Berluti, nem is találkoznak. Raymond megszervezi az utolsó biztos balhét, amellyel meg tudja alapozni a jövőjét. Két társa és barátnője segítségével egy kábítószer kereskedőt akar megszabadítani a bevételétől. A tervbe azonban hiba csúszik: egy rendőr meghal, a négy bandita pedig menekülni kénytelen. A mai rész tartalmából: D’Arcangelo, a beszédes nevű nyomozó különleges megbízatással rója az elbűvölő és félelmetes New Orleans utcáit. Egy sorozatgyilkost üldöz, aki már egyszer ült börtönben. A gyilkos a sitten megerőszakolta Raymondot, aki azonban nem ismerné fel, akkor sem, ha találkoznának, mert már érdemben el is feledkezett a dologról. Bűntársaival, két tússzal és egy kábítószerrel teli bőrönddel Raymond Iowa felé veszi az irányt…
Iowa? Miért épp oda? Miért nem pl. New-Mexico? – villan át vén bohóc agyán, miközben délután – egy kiadós vérvétel, gyomorröntgen és mindenféle renitens (?), izgatottan görcsölő belső szervek ultrahangja, illetve Moholy-Nagy páratlan jelenségének feldolgozása után – a legfrissebb tévéújságot bújja (mi az, hogy legfrissebb? elég régi, több mint tavalyi, de zavar ez valakit? ha körbenézünk is: senkit). Iowa? Dögunalom hely. Ifj. bohóc, Mr. Clown Junior 1979 nyárutóján utazott arra egy Greyhound Ameripass légkondicionált, exkluzív mobilklotyós kocsijában, s ma is úgy emlékezik rá, mint a farmerek unalmas országára, ahol nem muszáj kiszállni. Ellenben mégis nagyon szép, rendezett, tiszta, termékeny. Ott, akkor épp (ott!), nem is tudta hülye bohócunk, hogy akárcsak a szülőföldjének számító Vajdaságban, arra a világ egyik legjobb termőföldje található, továbbá azt, hogy egykor – a magyar szabadságharc után – épp azon a vidéken történt egy újvilági magyar honfoglalás, amelyik megmaradt a szertefoszló kísérlet szintjén, holott már New-Buda névvel megalapult leendő New-Hungary fővárosa. Aztán Kossuth elszúrta az egészet. Sose üzent, hogy tömegesen most, fiúk és lányok, tekintettel az emitti ramaty helyzetre, kicsit amoda kéne települni. Hovatovább ellenezte. Érdekes, hogy a kívülre került magyarok számára inkább Krétát szerette volna megvásárolni a jórészt Amerikában összejött magánadományokból, ám ebben az ügyben is hirtelen meggondolta magát. Nos, min múlik néha egy tenger! Akár vesztes pozícióból.
Raymond barátunkon, meg az összes többi érdekes személyiségen túl öreg bohócot e kérdés épp regényírás szempontjából is izgatja, így aztán naplóírás színes aspektusából fuccs lehet egy egész napnak. Ah, különben se történik semmi! Tán annyi, hogy a Sevilla lealázza este a Barcát. Tojunk rá, innen Iowából. Szóval, itt az van, hogy eléggé el lett szúrva valami (késő bánat). Tehát se krétai krétakör, se iowai búzatábla (búzakör?). Mindig is tudtunk jól választani.
Így történt hát, hogy a Kolumbusz felfedezte Újvilágban Új-Anglia, Új-Franciaország, Új-Spanyolország, Új-Skócia stb., a sok új mellett nem jött létre Új-Magyarország is. Kossuth Lajos nem ment oda, sőt másokat sem küldött arra, pedig egy new állam létrejöttéhez akkor csupán 60 ezer ember kellett. Bezzeg-bazzeg, ha akkor azt üzeni, meglett volna New-Hungary. Lajos sosem szánta rá magát erre, New-Buda pedig alapítója: Újházy László távozása után megállt a fejlődésben, aztán lassan összetöppedt, elnéptelenedett. A magyarok elhagyták, németek jöttek helyettük. Bár a neve egy ideig még szerepelt a helységnévtárban, rövidesen Davis City lett belőle. Mára (1979-re/2006-ra) az is eltűnt. Gabonaföld áll a helyén. A probléma veleje, hogy az új-budaiak nem voltak farmerok, a vérük is nyugtalanabb volt, mint általában a földműves embereké.
Türelmetlenkedtek, nem tudták bevárni a termést, és ha valahol olyan munka kínálkozott, amelyért azonnal pénzt kaptak, otthagyták a félig megmunkált földet, ásót-kapát elhajítva odébbálltak. Az egyik utolsó távozó New-Budáról a szerencsétlen sorsú, elméjében megzavarodott poéta, Kerényi Frigyes volt, akihez Tompa Mihály intézte egyik híres versét (Levél egy kibujdosott barátomhoz /kazahul és japánul is olvasható!/). Kerényit társai segítették vékonyka kötetecskéhez Amerikában, ám az nyomban a préri visszhangtalanságába, a prérikutyák füttykoncertjébe veszett. Mivel képtelen volt tovább New-Budán tengetni életét, a kétségbeesett művész írt Újházynak Texasba, s tanácsot kért tőle. Pénzt kapott, továbbá meghívást Sírmezőre. Kerényi Frigyes – az újabb fellelhető források szerint – nekivágott az útnak, s hosszú, viszontagságos bolyongás után eljutott az Újházy birtokától (Sírmezőtől) mindössze négymérföldnyire levő San Antonióig. Talán azért, mert pénze elfogyott lóra, gyalog látott neki a maradék távolságnak az éppen istentelenül csapkodó esőben. Egészen közel a keresett farmhoz hirtelen meleget árasztó fényt látott, talán a ház nyitott ajtajának vélte, halálosan elcsigázott állapotban, de nyilván határtalan örömmel vetette bele magát: egy szénégető kemencébe. (Raymond barátomék gyengén muzsikálnak ahhoz képest, mi mire vagyunk képesek.) 1979 nyárutóján, annak gyönyörűséges, arany indián nyarában nagy nehezen eljutva meleg Kaliforniáig: Junior Clown és kedves Junior Felesége vett egy óriási görögdinnyét, amelyik Iowában nem lehetne ilyen édes a hidegebb éghajlat miatt. Remélték, hogy az majd megmozgatja az utazástól berenyhült beleiket. Lett is valami, de nem ez a lényeg. Érdekes inkább az, hogy pl. a nagy Thomas Mann milyen rögeszmésen figyelt a saját emésztésére naplóinak cenzúrálatlan oldalain. Milyen egy elánnal szemlélt, tapogatott, turkált. Kimondottan anális figura (Freudilag is).
P. S. A dinnye pedig, kedves Gabriella, azért ítélhető meg kopogtatással, mert ő is romlik belülről. Löttyed. Főleg Lőrinc után. Megy össze, bébi, bármi is legyen. És akkor jobbik esetben kikopogtatható a belső üregesedés, mert másképp szól, mint a tömör rész (apukád ezért paskolta). Ám mint mindenben, itt is lehetnek tévedések, amit megfelelő humorérzékkel kell fogadni. Ezért mondták a régiek, ha Lőrinc napja után veszel dinnyét, mindjárt TAKE FIVE!
Hozzászólás