hirdetés

Tony Judt és Manuel Castells

2008. október 2. - Füzi László

Én akkor voltam gyerek, politikáról alig tudtam valamit, az évtized végén talán már voltak sejtéseim, akkor mentem gimnáziumba, szóval megéltem azt az évtizedet, még ha gyerekként éltem is meg, s úgy érzem, hogy számos mai társadalmi jelenséget még mindig az akkori évek mércéjével mérünk. Hiba, hatalmas hiba, mert nemcsak a politikai változásokkal, hanem az azóta lezajlott társadalmi változásokkal sem számolunk.
hirdetés

Castells könyvéről szeretnék gondolkodni, írtam legutóbb, a hálózatoktól elindulva, s hozzáteszem, ismét ezzel a könyvvel szeretnék foglalkozni, mert hiszen már írtam az Új Könyvpiacnak, de azt hiszem, tanulmányt is írok majd róla. De mielőtt elmondanám, hogy miért tartom fontosnak ezt a könyvet, gyorsan melléteszem Tony Judt A háború után című könyvét is, ez két nagy kötetben az 1945 utáni Európa történetét tárgyalja. Úgy tűnik, a monumentális munkák idejét éljük, a monumentum létrehozására irányuló törekvésben nyilván megmutatkozik az értékvesztés folyamatával szembeállított megkapaszkodás szándéka.
 
Szóval: miért tartom fontosnak immáron ezt a két könyvet? Azért, mert korunk folyamatait tárgyalják, kapaszkodókat adhatnak egy-egy általunk is megélt jelenség megértéséhez, értelmezéséhez. Tudom, nem láthatjuk történelemnek a jelent, nem lezárult folyamatok zajlanak benne, milyen csábító volt például valamikor a történelem vége címszóval megfogalmazott elmélet – s most itt vannak a teória megfogalmazása utáni háborúk, itt az útkeresésünk, itt a hitelválság, s így tovább. S itt van maga az információ központú világ, amelyben, ahogy Castells írja, „az új technológiai feltételek következtében az információ létrehozása, feldolgozása és továbbítása válik a termelékenység és a hatalom alapvető forrásává.” A két könyv alapvetően ezért tartozik össze: az egyik, Tony Judt könyve a régi világ szétesését, Manuel Casellsé pedig az újabb világ kialakulását mutatja be. Tendenciaszerűen, természetesen, mert hiszen egy olyan új világ esetében, amelyik két milliárd embert eleve kizár a fejlődésből, nem lehet azonnali átalakulásról beszélni. Ezzel együtt Judt könyve klasszikus történelmi munka, számos, régiókra, helyenként pedig országokra lebontott politikatörténeti leírással, ezekre természetesen még akkor is szükség van, ha engem történetesen a nagy gondolkodástörténeti áttekintések vonzzanak, szerencsére, ilyenekkel is találkozhatunk, ezek közül különösen szépre sikeredett a hatvanas évtized bemutatása, ezt az évtizedet a szerző az írott történelem legvirágzóbb évtizedének nevezi, s ezzel megnyugtat, hogy jól érzékelem annak az évtizednek a sajátos voltát, még az adott magyarországi feltételek között is. Meg kellene egyszer írni az akkori hiteket és reményeket, s azt is, hogy ötvenhat elfojtása után miképpen alakulhattak ki azok a hitek és remények, mennyi volt bennük a történelmi illúzió, s mennyi a realitás. Aztán pedig, erről Judt értelemszerűen nem beszél, arról is beszélni kellene, hogy a már említett magyar körülmények között születtek-e jelentős magyar gondolati eredmények, aztán pedig arról, hogy az akkori hitek és útkeresések mennyire hatották át a magyar társadalmat. Én akkor voltam gyerek, politikáról alig tudtam valamit, az évtized végén talán már voltak sejtéseim, akkor mentem gimnáziumba, szóval megéltem azt az évtizedet, még ha gyerekként éltem is meg, s úgy érzem, hogy számos mai társadalmi jelenséget még mindig az akkori évek mércéjével mérünk. Hiba, hatalmas hiba, mert nemcsak a politikai változásokkal, hanem az azóta lezajlott társadalmi változásokkal sem számolunk. Jól sikerültnek érzem a kelet-európai rendszerváltásokat előkészítő gondolati erjedés bemutatását is, s ugyanígy a nyugati jóléti állam kialakulásának leírását. A könyv nem kézikönyv, mégis úgy érzem, hogy fő célja az események, eseménysorok leírása volt, s leginkább akkor veszem majd elő, ha egy-egy adatra szükségem lesz. Nem kézikönyv Castellsé sem, persze mégis az, s számos részmonográfia is megbújik benne, de Castells gondolatilag, stilisztikailag és retorikailag is egységessé formálta munkáját. A mai világ egészének értelmezését akarja adni, ezt úgy tudja megtenni, hogy a világ történéseit egyetlen jelenségkörből vezeti le, az információs társadalom kialakulásából, a társadalmi jelenségek leírásánál pedig ellentétpárokban gondolkodik, így az új identitások kialakulását a régi identitások elvesztésével együtt tárgyalja. Amint írja: „A technológiai forradalom, a kapitalizmus átalakulása és az etatizmus kimúlása mellett az elmúlt huszonöt évben tapasztalhattuk a kollektív identitások erőteljes kifejezésre juttatásának széles körben terjedő igényét is, ami a kulturális egyediség és az embereknek a saját életük és környezetük fölött gyakorolt ellenőrzésre való igénye nevében megkérdőjelezi a globalizációt és a kozmopolitizmust.” Ez ugyan túlzottan bonyolultnak, főképpen pedig ideologikusnak tűnik, megnyugtatóbb maga az a tény, hogy léteznek olyan identitást kereső és teremtő törekvések is, amelyek túlideologizáltság nélkül hoznak létre természetes kötődéseket és értékeket. Jól mutatja ezt a szerzőnek az a hivatkozása, amely szerint az adatok nem támasztják alá, hogy a globalizáció időszakában fokozódik a világpolgári érzület. Meglehet, összetartozó ellentétpárról van szó, a virtualitás világában egyre többen érzik, hogy természetes kötődésekre is szükségük van, láthatjuk ezt a magunk világában is, soha ennyi helyi fesztivállal, főzőversennyel, s így tovább, nem találkoztunk, mint napjainkban. Ennek kapcsán a kérdés csak az, hogy ezek az ünnepi rendezvények képesek lesznek-e életre hívni a természetes kötődéseket, vagy azokat más alapokon kell majd újrateremteni. Castells úgy jut el a teljes társadalom leírásához, hogy jelenségkörönként a szóba jöhető összes változatot leírja, az identitás természetes megőrzése mellett például az identitás elvesztéséről vagy az identitás uralmáról is beszél. De miért fontos maga az identitás? Azért, mondja, mert „a tapasztalat köré építenek érdekeket, értékeket és terveket, és különleges kapcsolatot teremtve természet, történelem, földrajz és kultúra között, ellenállnak a bomlasztó erőknek”. Ha jól értem, az információs társadalomnak ez a kiváló ismerője a társadalom identitásokat folyamatosan újrateremtő átalakulását tartja követendőnek, az általa felhozott számos példa azonban azt mutatja, hogy ezek a változások aligha modellezhetők és aligha irányíthatók…

Füzi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.