hirdetés

Történések

2008. október 4. - Füzi László

Tíz kötetet közöltünk Ryszard Kapuścińskitől, az utolsó kötet utolsó  mondatai így hangzanak: „A mosoly életszükséglet - a ránk mosolygó ember erőt és optimizmust kölcsönöz, fokozza biztonságérzetünket. Amikor valaki ismeretlennel találkozunk, hálásak vagyunk neki, ha ránk mosolyog. Milyen kellemes, milyen örömteli érzéssel tölt el bennünket ez a mosolygós arc”. Ha visszaemlékszem találkozásainkra, felidéződik bennem, hogy Kapuściński mindig mosolygott…
hirdetés

Elmerültem az olvasmányaimban, most próbálom felidézni, hogy mi történt az olvasások között, akkor, amikor éppen nem olvastam. A szabadszállási estről már írtam, szerdán a szokásos értekezlet, beszélgetés, lassan leltárt készítek, hogy a tervezett összeállításaink – legalábbis az ígéretek, elköteleződések szintjén - hogyan is állnak, kéziratok, köztük egy nagy vers, közben két napig szép ősz, sajnos, alig veszem észre,  teljesen bezárkóztam a munkába, otthon a kertbe sem mentem ki. Szerdán játszunk: olvastam a szenior napról, az ötvenen fölüliek fél áron fogyaszthatnak az arra vállalkozó éttermekben, ránk vonatkozik már ez, megnézzük, hányan élnek ezzel a lehetőséggel. Szinte senki, este maga a város is kihalt. De megint egy alkalom, hogy szembenézzünk az idővel, még akkor is, ha éppen játszottunk vele. (A heti BL-meccseket kihagytam, nem bánom, még nagyon a kezdetén van ez a sorozat, de a Kolozsvár - Chelsea-meccset azért szívesen megnéztem volna, az általam elérhető helyeken nem közvetítették, már csak a pikánssága miatt is. Húsz éve elképzelhetetlen lett volna egy ilyen meccs, negyven éve – most már magyar vonatkozásról beszélek – nem, emlékszem, persze a pontos dátumra már nem arra a Fradi – Manchester-meccsre, amelyiknek a megismétlésén, az elsőt a nagy köd miatt a bíró lefújta, Karába hatalmas gólt lőtt, s még később is volt jó Fradi – Liverpool-meccs, gondolkodjunk ismét az idők változásáról.) Későeste Iskander barátom e-mailje, negyven éve fényképezi Hetényegyházát, most kiállítása nyílik a sokszor nehezen megtalált képekből, küldi a plakátot és a meghívót…
   Megjelent októberi számunk, gondolkodom, melyik írást emeljem ki, hiszen a szerkesztőnek mindegyik fontos. Legyen Zelei Miklós Kiss Ottóval folytatott beszélgetése, ebben olvasom: „…szeretem Gyulát, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy itt gyakorlatilag mindenem megvan, és emberközelibb is ez a kisváros. Pesten rengeteg ismerősöm él, de tartok tőle, hogy ha ott laknék, akkor sem találkoznék velük többet, mint így, hogy időnként felutazom…”. Aztán Simoncsics Péter tanulmánya-emlékezése Kontra Györgyről. Olvastam a Kontra Györgyre emlékező tanulmánykötetet, aztán ezt az írást, s úgy képzelem, hogy ez a kiváló tudós és pedagógus, aki a huszadik század „megélésében” is példát mutatott sokaknak, az általam ismert nagyformátumú egyéniségek közül leginkább Vekerdi Lászlóval rokonítható – életútjában, tájékozódásában, leginkább azonban emberi tartásában. S hát Kapuściński, most fejezzük be a Lapidárium hatodik kötetének közlését, Szenyán Erzsébet fordításában. Tíz kötetet közöltünk Ryszard Kapuścińskitől, az utolsó kötet utolsó  mondatai így hangzanak: „A mosoly életszükséglet - a ránk mosolygó ember erőt és optimizmust kölcsönöz, fokozza biztonságérzetünket. Amikor valaki ismeretlennel találkozunk, hálásak vagyunk neki, ha ránk mosolyog. Milyen kellemes, milyen örömteli érzéssel tölt el bennünket ez a mosolygós arc”. Ha visszaemlékszem találkozásainkra, felidéződik bennem, hogy Kapuściński mindig mosolygott…
 
 
Csütörtök: Peti fiunk születésnapja, a tizenhetedik, közben Ági Gyulára indul egy konferenciára, így este nem tudunk közösen ünnepelni. Petivel azért megbeszéljük, hogy megtaláljuk azt a módot, ahogyan este mi ketten ünnepelhetünk, a családi ünnep úgy is vasárnap lesz, akkor jönnek haza a lányok. Délután Zsófi utolsó szakvizsgája, ideges, mi is azok vagyunk, aztán a felszabadult telefon, megvan, az apai büszkeség mondatja velem, ez is jeles, mint a többi, így elérte, amiért tanult, még egy ok a vasárnapi ünneplésre.    Este Kerényi Ferenc Petőfi-monográfiájának bemutatója a Könyvtárban. A könyvet már megjelenésekor olvastam, Petőfi költészetét az életrajz összefüggésében tárgyalja, ahogy mondja, kritikai életrajzot írt. Azt hiszem, nem is választhatott más módszert, az utókor Petőfi életének majdnem mindegyik mozzanatát mítoszokkal övezte, ezért szükséges volt a mítoszok mögötti tényanyag bemutatása. Megbecsülni sem merem, hogy közben mekkora anyagot kellett elolvasnia, az anyag méreteivel én akkor szembesültem, amikor Hatvany Lajos Így élt Petőfijét böngészgettem, s hát Hatvany munkája óta nagy terjedelmű anyag keletkezett. Kerényinek tulajdonképpen részmonográfiákat kellett írnia, a születésről, a halálról, s az élet mitizált mozzanatairól, közben pedig Petőfi költészetének alakulását is be kellett mutatnia, úgy, hogy a verseket az életúthoz kösse, de megteremtse az önálló értelmezésük lehetőségét is. Szeretem Kerényit hallgatni: csöndesen, nyugodtan beszél, közben pedig érezni, hogy minden mondata mögött óriási tudás rejlik. Sok fontos kecskeméti szereplése volt, egyszer Sándor Ivánnal és Orosz Lászlóval folytatott emlékezetes beszélgetést a Bánk bánról, máskor egy ugyancsak gazdag beszélgetés során kérdezte Orosz Lászlót. Amikor találkozunk, eszembe jut, hogy ősszel találkoztunk utoljára, novemberben, Katona József születésének napján, ugyancsak a Könyvtárban, akkor a Bánk bán ősbemutatójáról tartott előadást. „Egyetlen színlap, Kassán nyomtatva, rajta az 1833. február 16-i dátum ceruzával 15-re javítva – ez a Bánk bán ősbemutatójának teljes dokumentációja” – kezdte előadását, s a színlapból kiindulva az előadás egészét felépítette. Bravúros előadás volt. Most a könyv megszületéséről beszél, s arról, hogy 1896 óta ez az első módszeres életrajz Petőfiről. Megemlíti, hogy a könyv szinte mozaikokból, ahogy mondtam, részmonográfiákból épül fel. A legizgalmasabb az, amikor arról beszél, hogy az ismert Petőfi-kép mögött ott rejlik egy másik Petőfi, azt is meg kell ismernünk ahhoz, hogy Petőfi kiléphessen a szoborszerűségből.

Füzi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.