PROFÁN KEDD

A kedd mindig profán. A munka szentsége háttérbe szorul és helyette valami maszatolós dolog kerül előtérbe. Ugyanis a kedd szerkesztőségi nap. Ilyenkor a szerkesztő hozza-viszi, tologatja és olvasgatja mások szövegeit, döntéskényszerben van. Általában nincs nehéz dolga, mert ha zseniális kézirathoz jut, még a szomszéd szobában is hallani micsoda örömmel csámcsog rajta. Azonban a zseniális szöveg a keddek és csütörtökök szerkesztőségi óráiban idea-jellegű, magyarul, igencsak ritka. Előtérbe inkább a kevésbé zseniális művek kerülnek, magyarul, közepesek, amelyekből igencsak sok létezik. (Dunát lehet velük rekeszteni, nem hogy egy vékonyka [Új] Forrást.) És legkönnyebb a legkevésbé sem zseniális műveket megítélni, ugyanis már az első sorok ordítanak és árulkodnak. A legkeményebb munka, az igazi favágás a kevésbé zseniális művek osztályozása. Hol húzható meg az a határ, ahonnan még igen, azaz belefér, közölhető, és ahonnan lefelé már nem érdemes szöszölni tovább vele. E munka során az ember, még ha csak szerkesztő is, rendesen megcsömörlik, úgymond belefásul a dologba. Ezért ajánlatos közben, ha olyan szerencséje van a szerkesztőnek, hogy a szerkesztőség könyvtárban van, kimenni az olvasóterembe, járni egyet, belelapozni az új könyvekbe vagy csak lefújni néhány régiről a port. Az ember már attól is felfrissül, ha ilyenkor szívja, nem fújja. (Ha olyan szerencsétlen, hogy nincs könyvtár a közelben, gondolom a kocsma lép a könyvek tárháza helyébe. Az bizonyára könnyen található néhány méteres körzetben. Ha nem lenne, valószínűleg sivatagi szerkesztőségről lehet szó. Ami a legideálisabb hely egy szerkesztőségnek, ugyanis szerző valószínűleg sohasem nyitja rá a szerkesztőre az ajtót épp akkor, amikor egy egész nyomda várja tűkön ülve a szerkesztői döntést, mehet-e a nyomás vagy vissza az egész…) Mindennek ellenére, tudom, hogy Jász A. szereti szerkesztői munkáját. Imádja a kihívásokat és a nehézségben látja a dolgok izzadt, de igazi szépségét.

FÖLDKÉRDÉS

Ön magáénak érzi a Földet? Valami ilyen jellegű, publicisztikus kérdésen töri  fejét. Mert egyrészt, még mindig hisz az intellektuális megoldásokban, másrész nem egy agresszív típus. És igenlő válasz után természetesen még tovább lehet szűkíteni a kérdést. És a Földünk eme kis szegletét (majdnem szemetét írtam), amelyen állunk? Erre már bizonytalanabb, de talán még mindig igenlő válasz kapható. Amire persze fölcsattan a kérdező. Akkor mi a szarért szórja el a szemetét, amikor tíz méterre van a kuka. És hogy egy ilyen párbeszéd után melyikük tenyere és melyikük arca csattan először, az ugye kérdéses. Csupán az nem, hogy így is, úgy is tele lesz szórva a mező és az erdő cigisdobozokkal, kólásflakonokkal, sittel, szeméttel, egyebekkel. És ő, mivel magáénak érzi (azért ez se normális, ugye?, de hát naponta háromszor kint van, legalább), igyekszik az összegyűjthetőt sétái alkalmával fölszedni. Nem azért, mert ő lenne a szemétszedő kisangyal, hanem mert őt ez zavarja, és nem szívesen rugdossa a lába alól tovább. És a maga részéről nem hiszi el, hogy csak úgy, miként egy tágas mezőről a sűrű erdőbe, át lehet sétálni a kulturált Európába. Jász A. beszámolója után írtam is egy kis szösszenetet, mutattam neki, elégedett volt. (A pillanattal.) Idemásolom, bár óvott tőle, hogy publikáljam, hisz Hobó-utánérzés, mégis:

 Műanyag flakonok között
 nesztelen lépdel
 a vak varjúcskák hada,
 mondja komámasszony,
 ez már Európa?

HOMOKOS

Esti fürdetés. A kisfiú éppen dackorszakát éli, napi háromszor rájön a "roham", visítással egybekötve, hogy mit nem akar vagy éppen mit akar. Most éppen lemosakodni nem akar. Anyja szelíden próbálkozik, egész nap kint voltál, játszottál, homokoztál, le kell mosakodni rendesen, tiszta homok vagy. Erre a gyerek vagdossa magát a fürdőkád aljához és azt üvölti, nem akarok lemosakodni, homokos akarok lenni. Erre az egyébként megértő, megengedő (liberális) gondolkodású anya száján óhatatlanul kicsúszik, inkább ne.

MELEG

Napi program: túlélni a meleget, noha egész eddig arra vártunk, mikor lesz már igazi nyár. Most pedig tessék. Tombol. És lassan heti programmá válik (túlélni a meleget). Állítólag marad (a meleg). Az én heti programom viszont túlélni a naplóírást. Egy napig még ez is marad.