hirdetés

Tútótuk a retrót

2014. augusztus 28. - József Attila Kör

Nálunk nem volt véres a rendszerváltás, a beszélgetésből kitűnik: az ilyen események hiánya miatt nehéz meghúzni a cezúrát. A legjobban Fehér Renátó foglalta össze, miért kiemelkedően fontos a téma: az asztalnál ülők között bárha nagy is a korkülönbség: egyben megegyeznek, mindenki számára a legfontosabb dátum 1989. - A szemesi JAK tábor mai netnaplóját Braun Barna jegyzi.

hirdetés

A szemesi kantin minden reggel (délben és este) emlékeztet minket: valamit komolyan elcsesztünk az elmúlt 25 évben, ha ilyen színű, szagú és ízű ételek egyáltalán fogyasztásra felkínáltathatnak egy valahai KISZ tábor menzáján. „Tútótuk a retrót": így, a negyedik nap reggelére úgy gondolom az idősebb pályatársakból is kikopott már a (keserédes) nosztalgia, és inkább ennének már ők is egy jót.

Sajnos a szemináriumokról a „sajtóosztályon" értesülök csak. Remek kollégák dolgoznak a tudósításokon, egész délelőtt pörög a Facebook: érkeznek a beszámolók, interjúk, videók, naplók.

A délutáni beszélgetések a tábor tematikájának megfelelően a napok során egyre nehezebben megragadhatónak tűnő rendszerváltás köré szerveződnek. Az első program Szőcs Petra Cannes-t is megjárt Kivégzés című filmje. Bevallom: először láttam az alkotást és szabályosan sokkolt. Mellbe vert, ahogy a filmbéli gyerekek újrajátsszák Ceaușescu kivégzését, ahogy az egész történelem valamilyen bántó idegenséggé lényegül át az ártatlan kezekben. Nálunk nem volt véres a rendszerváltás, a beszélgetésből kitűnik: az ilyen események hiánya miatt nehéz meghúzni a cezúrát. A legjobban Fehér Renátó foglalta össze, miért kiemelkedően fontos a téma: az asztalnál ülők között bárha nagy is a korkülönbség: egyben megegyeznek, mindenki számára a legfontosabb dátum 1989. Kiderült, még nekem is, aki még csak nem is éltem akkor. Igaz: nemzedékünk egyelőre adós magának egy hasonló közös generációs élménnyel, mégis azt gondolom, hogy az egyetemfoglalások és a nagy utcai tüntetések voltak ilyenek, hogy csak mi voltunk, akik 2012-ben a régi Kossuth téren áttörtek a lánckordon. Nekem az volt egy ilyen euforikus pillanat, ugyanakkor úgy vélem nekünk nem forradalmat kell csinálni, hanem átgondoltan és lassan felépíteni valami egészen mást, s -közhely ugyan- de befejezni a rendszerváltást.

A tábor másik, minduntalan felmerülő kérdése: tartozik-e a magyar művészélet a rendszerváltás feldolgozásával? Egy olyan nagyszabású alkotással, alkotásokkal, amelyek valahogyan felmutatják mi volt ez, hogy volt ez. Úgy látom a vélemények két csoportba oszlanak: valaki szerint hülyeség a „magyaros" kesergés, a bezzegezés, ha nem volt ilyenre igény, ha üresek az asztalfiókok, akkor ez így jó; míg a másik oldal mulasztással vádolja a kultúrát és a kultúrpolitikát. Ezt mindenki döntse el maga, esetleg írjon gyorsan egy könyvet.

A tábor egyik legjobban várt beszélgetésén Parti Nagy Lajos vallott a magyarmesékről: megismertük a szerző kételyeit és érveit a kevert műfajról. Mint mondta: a mesék elfáradatak, megértek két könyvet, de többé nem folytathatók. Megtudtuk: máson dolgozik, de azok már nem így lesznek politikusak, bár nem ódzkodik a politikai megnyilatkozástól, mint elmondta – és ez még szimpatikusabbá teszi – amennyiben az írás nyilvános megszólalás, márpedig az, akkor mindenképp politikus marad az, amit csinál, és itt továbbra se gondoljon senki párpolitikára, itt fontosabb dolgokról kell beszélni.

Az az igazság, hogy az egész napos sajtókoordinálásban elfáradtok, a barátaim pedig már kora este „beveszik a yolókát" a szemközti kocsmákban, így kihagyom a Grecsós beszélgetést, és beülök a legendás „zöld"-be egy üveg borral rendszert váltani, hogy másnap reggel újra rámmeredhessen a szocreálhami.

- Egy főtt zsírdarab lesz, egy hidegebb zsír, némi csonttal.
- Nem, ma főzeléknek kell lenni, csak nehogy belekeveredjen a cukros lisztbe egy kis borsó - kapom el a beszélgetést az iroda ajtajánál. 12:00, még egy óra az ételmérgezésig.

 

Braun Barna

József Attila Kör

hirdetés