2004. február 4. szerda

"Néhány áldozat már megszületett." Németh Zsolt az amerikaiak iraki veszteségeiről, ATV, 2003. március 27.

Ekkora fejű hóvirágok bújtak ki a rózsabokor előtt. Szóval nagyok. Le is szedek néhány áldozatot, ha már. Föletetem a szomszéd kutyákkal a grillcsirkemaradványt, csöpp se vesszen kárba-alapon, szörnyen élvezik, nehogy már ne lehessen kutyának csirkecsontot zabálni, látom rajtuk a boldog megőrülést, ahogy egy füttyre elmenekülnek a tudományos-kutyakajától. Két kutya, két jellem, a nagyobbik hozzám bújik, vagyis a köztünk húzódó drótkerítéshez, leül, bámul és hallgatag, a másik három lépéssel távolabb lecövekel, fölkészülvén a menekülésre, picit félsóderesen beirányozza magát, és visszafogottan ugat. Igaz, bámul ő is. Őszintén szólva, nem ő kapja a mócsingját, mellyel mintegy tanúbizonyságát adom a bennem lakozó szeretetéhségnek és elfogultságnak. Igaz, legalább reflektálok rá, nem? És legközelebb kap majd egy cubákot az ugatósabb is, javítandó a lelkiismeretemen.
 Délután fölhív Szigeti László, a kiadóm ("óm") (Kalligram egyébként), hogy kijönnek hozzám. Ez remek, akkor nem megyek be, nem nézetem meg a gépem és nem fogom elküldeni a Literának a naplómat, mert nem tudom elküldeni, mert nem tudok e-mailezni vírus miatt, vagy mi miatt, úgyhogy, Kedwes Naplow, lemaradsz a wilághálóról.
 Megint egy órát telefonálok I.V-vel, mikor abbahagyom, percekig sajog a fülkagylóm, annyira odaszorítottam a mobilt. Vonul keresztül az égen egy futó nyúl formájú felhő, lassan fut, lassacskán alakulgat is, feje lelapul, megnyúlik picit a farka, aztán mintegy kettéválasztja magát. Mondja bé a tévé, hogy megint veri a Fidesz a palávert a Tilos Rádió körül, alig hihetők a csávók, ezek szerint alakítottak egy Figyelsz nevű alosztályt, komoly fizetésért (amit rajtam kívül még ki ad össze nekik, mert én igen) megbízva azzal, hogy ne pusztán hallgassák le, de azonban vegyék is föl az összes rádió- és tévéadást, akad-e valami beleköthető. És abba kössenek bele. Ehhez azért kell apparátus és apparátcsik, mert az nem elgondolható, hogy kizárólag a Tilost figyelik, ugye? Milyen életek vannak, gondolj bele, ül az ürgevári egész nap a valagán, és a Tilost hallgatja, és éber, tisztára áldozat, nemde? A haza oltárán. Gyalázta valaki az Orbán Vikit, mindez azért megy, csak hogy tudd, Ká Napl., miről van szó. Erről nekem meg na, mi jut eszembe? Hát a Csontos költő a Magyar Nemzettől. Mi az, nekem eszembe jut, hogy Csontos? Kérdem én.
 Este jön Szigeti, Mészáros Sanyi és Sebők Zoli, kicsivel később Németh Gábor, nagyjából kiadói értekezletet tartunk a konyhában, megbeszéljük a megbeszélendőket, pár I.V.-t (össz. 1 hét alatt 13+?, ha jól számoltam), Gábor regényét (az áprilisi Könyvfesztiválra jön, Roskó Gábor festménye lesz a borítón), és sőt azt is, hogy lenne a könyvemnek második kiadása, nagyjából elfogyván az első. Még a sajtóhibákat is ki lehet javítanom, szóval teljes mértékben egy könyvkiadóhoz tartozó szerzőként vagyok kezelve, ami új élmény nekem. Melyhez hasonlatos szépeket kívánva mindenkinek, zárlak, Kedves Naplóm, pá.