Uncool Hungária

2009. november 25. - Vágvölgyi B. András

Tegnap a webördög serénykedése folytán órákra lemaradt az utolsó passzus a netnaplóból – aztán felkerült, azt hiszem, még nem néztem. Tartalmi összefoglalásban: mindenütt másutt Ká-Európában valahogyan szó van a húsz év előtti eseményekről, itt meg apátia, sülthal, tátott száj, és a kérdés: miért annyira uncool Hungária?!

Pont letéve, tanítás megkezdve. Este hívom a Para-Kovácsot, szakmai kérdésben, lebasz, mindig akkor hívom, mikor egy póker-klubban szakmázik. Persze, persze, még jó, hogy feltalálták az iPhone-t, két keverés alatt átnézi, megoldjuk, ez egy gyors világ. Félóra múlva visszaküldi kijavítva. Ezt: „Uszmanbekov UTG-ből bedobta, a többiek limpeltek. A flop A káró K káró 4 kőr. Newandyke is bedobta. „Natasha“, immáron a harmadik whiskey-vel a kezében Bakos Kálmán mögött kibicelt. Rohadt jó lapja volt: fekete ászok, A treff A pikk. Bakos Kálmán, a gazdagréti frottírzoknis, Scholl-papucsos panelpatkány, visszafogottságáról ismert hírszerző, vezető magyar titkosügynök vérszagot érzett, gyűlt az éji vad, emelt. No limit játékban voltak. Reichman emelt 10 000 dollárt. Bakos Kálmán megadta és ráemelt 20 000-et, Reichman megadta, és kérte a turn-t. A turn Q káró volt, így Reichmannak royal flush-e lett. Bakos Kálmán régóta figyelte a zsidót, tudta hogy sorra hajt, estleg flush-re, de ebben nem nagyon hitt, viszont a drilljével erőnyerőnek gondolta magát, duplázott. Reichman megadta. Sora van – gondolta Bakos. 120 000 dollár volt az asztalon. A turn után Reichman finoman megremegett, kis kámpicsorodást is megengedett magának, ő nem pókerarc volt, hanem az a színész, aki szír fegyverkereskedőkkel a zöld asztal mellett tanulta a szakmát és egyszer még Vegasban is játszott Scotty Nguyennel, és nem ő bukott! Reichman lapjai ugyanis J káró 10 káró volt. Bakos kérte a rivert. 4 treff jött. Bakos nem volt az a sikítozós fajta, de majdnem felsikoltott. Hátranézett a „Natasha“ fn. szt. tisztre, és az egykori tartótiszt egykori tanítványa meleg tekintettel nézett vissza rá, mint egy bernáthegyi a kandalló mellől. Bakos Kálmán ászfullja erőnyerőnek látszott. Kizártnak tartotta, hogy a simlis zsidónak meglegyen a royal flush, oda-visszáztak, 240 000, 480 000. Reichman a második emelés előtt a szájába vett egy fogpiszkálót, idegesen rágta. Bakos kifigyelte korábban, rágta máskor is, és mikor rágta, nem volt lapja. Egyszer csak felnézett Reichman, és azt mondta: all in. Bakos Kálmán megremegett, eddig nagyjából (+- $5000) pénzénél volt, de ha most egy partin bebukja a B-ellátmány egymilkóját, az nem egy egyszerű magyarázkodás lesz. Azt érezte, hogy a jobb lábán a kislábujja erős remegésbe kezdett. Még jó, hogy nem látni. Megadta. Reichman intett az állával, terítsenek. Bakos letette a lapjait. A treff A kőr A káró 4 kőr 4 treff. Mesés ászfull. Hátranézett „Natashára“, az büszkén visszanézett mesterére. Reichman arcán nem mutatkoztak érzelmek, terített ő is: 10 káró J káró Q káró K káró A káró. „Natasha“ halkan sikított.“

Az UTG-t (under the gun) és a limplést javította. Évtizedek óta nem kártyázom, ma viszont a póker korjelenség. A szomszédban, a Doyle Brunson Poker Clubban a minap szociológiai mintavételen voltam Parával, pornóproducertől kezdve, nagybani színesfémkereskedőkön és hazánkban állomásozó távol-keleti gamblereken át a megélhetési pókerharcosokig sokféle színes-érdekes embert láttam. A megélhetési pókerharc is válságtünet, „jó vagyok szivi, van ötven rugóm kölcsibe, lemegyek a klubba, megduplázom“.

A gyerekek helyesek, másodévesek, SZFE tévészak, mind a rendszerváltás környékén születtek, írásgyakorlatot tartunk, jövő órára kiadtam, szerintük miért nem szeretnek Magyarországon születésük idejére, a rendszerváltásra, 1989-re emlékezni az emberek. Egy-másfél flekk. Kiváncsi vagyok.

 

Vágvölgyi B. András