hirdetés

Üres, üreges

2014. december 15. - Prizma folyóirat

A haverom egyébként fontosnak tartotta a forgatókönyvírókat. Nekem speciel nagyon imponált, hogy akar tőlem valamit. Torinóban nem láttam rajta semmi furcsát, talán csak annyit, hogy most még annál is jobban producer, mint amennyire volt korábban. Ritkábban röhögte el magát, szakmányban tárgyalt, és másfél óránként volt egy ötlete. Például mozi-kamionokról álmodott, amiket oda lehet vinni, ahol nincsenek mozik. - Ezen a héten a Prizma folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Nagy V. Gergő írását olvashatják.

hirdetés

Három hete szerdán Torinóban kölcsönadtam egy haveromnak 50 eurót. „Nagy gázban vagyok – röhögött –, ha már egy forgatókönyvírótól kérek kölcsön”. Két napra rá megölte magát.

A Prizma következő száma a forgatókönyvírásról szól majd. Lesznek cikkek a forgatókönyvírói szerzőiségről, a forgatókönyv és az irodalom kapcsolatáról, meg például arról, hogy miként lehet az időtartamot érzékeltetni egy forgatókönyvben. Már anélkül, hogy az ember leírja, hogy „rendkívül lassan”, vagy hogy „eltelt öt perc” vagy „29 év”. Meg lesz benne néhány részlet az Alien forgatókönyvéből, pl. az a jelenet, ami csak ennyi: „FELBLENDE. BELSŐ. GÉPTEREM. Üres. Üreges.”

De ma a haverom búcsúztatója van a Toldiban. Későn érünk oda, már kevesen vannak. Képek peregnek róla egy hatalmas vásznon, és szolidan nyomasztó csend van. Ketten mélán bámulják a slide-showt, mások szinte suttogva beszélgetnek. Az év operatőre és Breier Ádám cigit tekernek a pult előtt. Az év operatőre szombaton meghívott egy csomó vodkaszódára és most nevetséges konoksággal ragaszkodok ahhoz, hogy vissza tudjam hívni. Megint úgy teszek, mintha lenne pénzem. Valaki zongorázik. „Ne nézd le magad – mondja aztán nekem egy grafikus srác a bejárat előtt –, az alkalmazott művész is művész”.

A haverom egyébként fontosnak tartotta a forgatókönyvírókat. Nekem speciel nagyon imponált, hogy akar tőlem valamit. Torinóban nem láttam rajta semmi furcsát, talán csak annyit, hogy most még annál is jobban producer, mint amennyire volt korábban. Ritkábban röhögte el magát, szakmányban tárgyalt, és másfél óránként volt egy ötlete. Például mozi-kamionokról álmodott, amiket oda lehet vinni, ahol nincsenek mozik. Az egyik délután nekem is kitalált egy karriert, elmondta, hogy hova jelentkezzek, mit csináljak. Két találkánk is lett volna az utóbbi két hétben. De ehelyett most itt ülünk a Toldiban. A pultnál mély átéléssel magyarázom Kárpáti Gyurinak, hogy a haverom szerintem legfeljebb csak pár napig szeretett volna halott lenni, de aztán eszembe jut, hogy ezt Petrától hallottam, és ezt Kárpáti Gyuri is tudja. Breier és az év operatőre megint cigit teker. Már órák óta zár a hely, de most tényleg. Még veszünk három hot-dogot a szomszédban (legyen rajta sajt? Vagy elég a pirított hagyma), meg iszunk még egy sört az egyetlen helyen, ami nyitva van hazafelé. Ülünk és nézzük egymást. Vajon haverok vagyunk?

Jó haverok vagyunk. Próbálunk röhögni a rossz vicceinken is.

Nagy V. Gergő

Prizma folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.