1.

Kifogyhatatlan öröm: élet. Hova vezet? Ma semmi nem fért bele a napba, mert mostanáig aludtam, megint úgy keltem, hogy nem láttam a napot. Nem otthon ébredtem, tisztes vendéglátásban volt részem. Miután körbeutaztam napközben a várost, voltam Zuglóban, a Lövölde téren jártam, a Bazilikánál időztem, a Libellában kötöttem ki, hidakon keltem át, folyón utaztam, de mielőtt a Flórián térre vitt volna minket Gy., Gy.-t és engem, kiszálltunk, hogy Gy. ágyában hunyjam le végül a szemem, arra ment ki a játék. Igazi puha álom volt, tatamin feküdtem, addig nyújtóztam, míg a takaróm ért és - ennél szebb álom azt hiszem aligha létezik - falakról álmodtam. Fehérre meszelt idomokról, a sima, tiszta felületek tökéletesen kerek tárházáról, olyan falakról, melyek körülvesznek, nem dőlnek le, nincs bennük Kőműves Kelemen keze, unalmas falakról, határokról, tiszta viszonyokról.

2.

Ha egy nő már egyedül lakik, akkor van saját identitása, ha van neki lakása csak akkor van, laknia, lak, lakk, rúzs, szempillatekercs, csak akkor van identitása is, akkor önmaga, élnie van valahol, onnan már elrugaszkodhat, fejtegeti Gy. nekünk este, bólogatok, s fejtem tovább magunkat, nem olyan régóta én is egyedül lakom és folyton rugaszkodom, előre török, a falak bár biztonságot adnak, mégis folyton visszahullok, mint egy föl-föl dobott kő, nekem még nem megy az identitásom. A ház látszatidentitás. A konyhám csupa ámítás, aki betéved hozzám, mindent elhisz rólam és nem is kérdez utána a vakolatnak. Erős kéz állította a falat, és ez félelmetes tud lenni, kívülről még gyönyörködtet, belül már romlik, ravasz nő a függöny mögött, táncol, hajlik. Fejtegetnek minket a tegnap esti pasik, akik úgy vettek körül, hogy közben maguk is mosolyogtak rajtunk, udvaroltak és hárítottak, ha már komolyra fordult volna. Szóval identitás. Ilyen vasárnapi filozófusok lettünk. Gy. egyedül fúr-farag, van tiplije a falban, bár a csavarok még lazák, dől le a polc, de a szerkezet már látszik és nemsokára egybentartja a rendet. Gy. meggyőzi Gabit hajnali négykor, hogy neki is kellene lakás. Akkor lenne szabad. Gabi bólogat, mert már nem mozog a szája.

3.

Egyedülálló nő? Hárítani való eset. Vagy edzés kérdése csupán? Nem tudom, bizonytalankodom és a napzáró társaságunk egyetlen, utolsó férfitagja, aki a legtovább bírta velünk, meggyőz arról, hogy egy civilt kell választani, mert például az írók folyton hazudnak, akárcsak a mérnökök, a politikusok, az asztalosok, a korcsmáros, a hivatásos utazó vagy Nick Cave és Nikole Kidman, teszem hozzá és törjük tovább a nyelvünket, a semmibe beszélünk reggel hétig, osztjuk egymásnak az identitást, Gyuri, Gabi, Györgyi, Gábor.

4.

Ma év vége. Nem érzem, már annyira túl vagyok az éven. Itthon húzom vissza magam, hurkát sütök és káposztát készítek. Átjön Vali néni, a szomszédból töri át a falamat. Majd átmegyek A.-ékhoz, bár ők még nem tudják. Majd meglepem őket. Pezsgőt bontunk. Úgy lesz, előre tudom, már meg is írtam, majd csak utoléri a szöveg a valóságot, mire bárki olvassa, a szemétben fekszik a pezsgősüveg. Túl vagyunk a szilveszteren. Mire fel is? Arra föl, hogy év vége van, Noni, gyere át, húz Vali néni a szomszédba, azt meg szokták ünnepelni, holnap misére megyünk, tudod, ne maradj sokáig ma ki, hát, pedig ha tudná, holnapra már mennyire nem lesz identitásom. Majdcsak Isten visszaadja, amit már egyszer elvett. Vissza szokta, mama mondta mindig, hány üdvözlégy kell ahhoz, hogy valamit visszaszerezz tőle. Ahhoz pedig nem is kell lakás, meg ilyenek, ha Hozzá akarok eljutni.

5.

Célok, malacok, jövőre mi legyen. Fú, az hosszú történet, bele sem kezdek. Majd útra kelek még időben, hogy újra legyen témám. Körbeutazom a Földet jövőre, ez a terv.

6.

Tavasszal Budapest, aztán Maribor, nyáron Frankfurt an der Oder-be indulok, vitrolástúra augusztusban, lesz Vajdaság is, anyag bőven akad majd, készül az előkészület. Sok szép utat majd hazafelé, meg ilyeneket minden barátomnak, innen üzenem...

7.

All rights reserved.