A reggeli futás ma valahogy nehezebb, főleg a jobb térd és a bal boka problémás, meg valami derékfájással is ébredek, itt az aggkor – az építkezésen két új segéd, vígan vasalják a födémet az izzó napon, nem is kekeckedek sokat, futok vissza a réten át. Közben azon a társadalmi rendszeren gondolkodom, amit Lajossal csiszolgattunk péntek este a pécsi Rózsakertben, ahová, mint később megtudtuk, rendes pécsi soha be nem teszi a lábát, kizárólag ötven fölötti prolik – tehát ez persze egy mániákusan arisztokratikus társadalom lenne, a mi vezetésünkkel, amelyet ha a nép elfogad, jóindulatunkkal találkozik, ha nem, lövetni leszünk kénytelenek előbb-utóbb. Még a homokbányánál is ezen röhögök, ahogy én és a Lajos, kezünkben egy-egy sörrel, másnaposság ellen napszemüveg mögé húzódva kiadjuk a tűzparancsot.
        Tűzparancsot egyébként nyilván így is szokás kiadni.
        A délelőtt megint a gályán telik, ma viszont nincs tollaslabdaparti, arra sincs idő, a netnapló végképp bepasszíroz a sarokba, ha teljesíteni akarom a napot, nem férnek be komolyabb szünetek, a holnap reggelre nem bazírozhatok, mert hajnalban már húznom kell Miskolcra vizsgáztatni, tehát marad az éjszaka. Így aztán nem is történik semmi egészen fél kettőig, amikor Márti elindul Pestre, hogy alávesse magát egy messze földön híres nikotinelvonó kúrának.
         A gyerekek meg itt maradnak a nyakamon.
        Simibe belepasszírozok egy üveg brokkolis pulykamellet (sajttal). A feladat meglehetősen összetett, mivel a srác minden egyes kanalat, amelyet a szája felé tolok, el akar kapni, ami, ha történetesen sikerül, azzal jár, hogy a brokkolis pulykamell valahol a célterületen (száj) kívül landol, ruhán, padlón, ablaküvegen.
         Ezt mind a ketten tudjuk: Simi arra gyúr, hogy lecsapjon a kanálra, én meg arra, hogy a kalimpáló kezecskék között valahogy becselezzem a falatkát a helyére. Mindketten lesben ülünk, mozdulatlanul, csöndben, és fürkésszük egymás tekintetét. Én lassan, szinte észrevétlen megmerítem a kanalat a brokkolis pulykamellben, amelyet sárgarépakockák is tarkítanak, hogy pusztító ereje még átütőbb legyen, Simi pedig a lassan mozgó célpontra összpontosít. A kanalat lassan felemelem, és egyenes vonalú egyenletes mozgással közelítem a célszemély (Simi) felé.
Itt vetem be a „vetődj árnyékra, kis köcsög” fantázianevű vezércselt, amelynek lényege, hogy abban a pillanatban, amikor az ellenfél (Simi) elindítja a kanál megszerzésére irányuló mozdulatot, a kanállal hirtelen irányt változtatok, és éles szögből, oldalról villámgyorsan bevarázsolom a szájába. Az eredmény elégedett csámcsogás és dühroham sajátos keveréke, melyet heves végtagmozgás kísér.
         A „vetődj árnyékra, kis köcsög”-cselt gyors egymásutánban tízszer, maximum tizenötször lehet megismételni, utána eredménytelen, mert ellenfelünk kiismeri a trükköt, és kezének koordinálatlan, de az egész arc előtti légteret lefedő, radarszerű mozgatásával blokkolja a kanál pályáját.
Ilyenkor alkalmazandó a „jaj de érdekes dolog keletkezett a papa fején” elnevezésű, az előző csel működési mechanizmusával homlokegyenest ellenkező trükk. Mert míg az előbbi az ellenfél megtévesztésére, ez magára a gravitációra apellál.
          Az eljárás a következő. Bal kezünkben elrejtünk valamilyen feltűnő színű vagy intenzív hangot adó, esetleg feltűnő színű és intenzív hangot adó tárgyat, sípoló gumikacsát, zenélődobozt, esetleg gázpisztolyt, a kanalat megmerítjük a pulykamelles brokkoliban, majd standby módban lemerevedünk néhány másodpercre, aztán a bal kezünket, hirtelen a fejünk fölé kapjuk, benne az elrejtett tárggyal, amellyel intenzív hang- illetve színhatást keltünk, sípolunk, zenélünk, lövünk, stb. A célszemély erre fejét felkapja (hogy jaj, milyen érdekes dolog keletkezett a papa fején – innen az elnevezés), a gravitáció newtoni törvényeitől vezérelt alsó állkapcsa egy pillanatra azonban lent marad, a száj, ergo, kinyílik, melybe a kellő pillanatban becsúsztatható a kanál a pulykamelles brokkolival. Ha lekéssük a pillanatot – amely olykor csak a másodperc törtrésze – a kanál csukott szájnak ütközik, tartalma pedig a lendület erejétől és az étel állagától függően szóródik a célszemély körül. A répakockákkal buherált pulykamelles brokkoli esetében megfigyeléseim szerint ez a kör akár a 2 m-es átmérőt is elérheti

Péterfy Gergely