hirdetés

Vakondék - Visegrad 4 projekt a JAK-táborban

2014. augusztus 29. - József Attila Kör

A félelemről, ami a szüleinké, ahogy a hallgatás is, és hogy bennünk vajon ott van-e, kaptunk-e beültetett emlékeket, vannak-e kitalált emlékeink. A tűz-víz-repülő játékban például azzal provokálom a cseh-szlovák és lengyel fiatalokat, hogy a háborúra és a félelemre treníroznak minket. Fokozatosan paprikázódunk fel, jönnek a személyes posztrendszerváltási történetek. - A szemesi JAK-tábor pénteki napjáról Tóth Kinga számol be.

hirdetés

Egész héten rendszert váltunk, miközben vitatjuk, hogy váltottunk-e egyáltalán, változott-e bármi, mi változott. A meggyleves nem, bár most már a laktózérzékenyek és a lisztérzékenyek és a húst nem emésztők is esznek meggylevest. Azt kell mondani, én vagyok a problémás, és jön a sokkal sötétebb, önmagával sűrített és nem cukros. Finom. Jelena nem ismeri az édes levest és nagyon élvezi, erről beszélünk és a szuperképességekről, meg hogy hova futtatjuk ezt a visegrádi rendszerváltást. A megnyert V4 pályázat kapcsán ugyanis öt nemzet tagjaival kupaktanácsolunk kedd óta, mi vagyunk a rendszerváltás gyermekei.

 

Fotó: Bach Máté


Emlékeket és közös pontokat keresünk, irodalomba ültethetőségről, hasznosságról beszélgetünk. A félelemről, ami a szüleinké, ahogy a hallgatás is, és hogy bennünk vajon ott van-e, kaptunk-e beültetett emlékeket, vannak-e kitalált emlékeink. A tűz-víz-repülő játékban például azzal provokálom a cseh-szlovák és lengyel fiatalokat, hogy a háborúra és a félelemre treníroznak minket. Fokozatosan paprikázódunk fel, jönnek a személyes posztrendszerváltási történetek.

Például a határ. A szerb-magyar határon nem egyszer találkozni csempészekkel, ők a lámpa fölötti résekbe nyomják be a cigit, rohannak a vagonok között és bevonják a turistákat is. Határt átlépni a zsigulival és a trabanttal, erre még a '90-esek is bólogatnak, ahogy a varázsjátékokra, mágikus tárgyakra is a nehéz helyzetekben. A Kisvakond jut eszembe, „who can fix everything". Az ő erdei határát is átlépi az ember, belerondít a traktorokkal és a markológépekkel, kitépi a fákat és a barátok odúit. Ezen lesz mit szerelni. Össze is ül a különböző állatokból álló szupercsapat, hangokkal kommunikálnak csak, de főleg mosolyognak és bólogatnak, megmutatják egymásnak a szerszámokat, amikkel rendbe lehet mindezt hozni. A Kisvakondnál általában multifunkciós csavarkulcs van, ahogy nézem, az összes szerkentyűhöz passzol. A nyúl magas és masszív, ő fog bakot tartani vagy emelni. A sün jön a végső helyzetben, de nem lesz szükség a szúrásra. Megtalálják előbb a közös nyelvet, aztán a szerszámot és nekilátnak a munkának...

Alább, ahol állunk, a V4 napló:


The V4 diary


Bartosz Marczinkkowski:

The best thing about the JAK Summer Course is constant discussion. Workshops are never really over here as we continue them in less formal atmosphere in pubs or courtyard sipping delicious Hungarian wine. But all the great discussions bring up some ideas. We may have different thoughts on some topics and create contradictory ideas but we do not close to each other. Are we really being prepared for war in our countries since we're born? Is the educational system's goal to produce warriors instead of bright, free individuals? These are questions raised by Kinga that occupied my mind. Although I do not agree with this approach, I can just say that it was a brilliant provocation to conversation. I would rather say quite the contrary – educational systems in our countries are producing weak individuals, not prepared for harsh meeting with the reality than warriors who could survive military conflict. To point out some things I would like to improve in the workshops – there were not enough team work. We discussed problems but we did not come up with their solutions. If we need to improve world we live in we should dedicate more time to finding ways how to make it better. The pragmatic dimension of my thinking is probably shaped by the fact I am a journalist and editor and I have little contact in everyday life with poetry. At the end I would like to thank to organizators and moderators for an excellent friendly atmosphere and memories that we will keep in our minds for a long time.

 

Fotó: Szarka Károly


Jelena Andjelovski:
Memory of today: each imagined person exists already

Small road was taken
in the long leg's dream
nothing to remember
no
history
meeting
herstory.
Faces shaped by languages
speaking
on the same time
making a water song
lullaby
to
the small
no country island.

 

Stefan Hobza:
Feast

Today here a wonderful
Offensive began

convoy of tanks
steel-plated centepede
has been approaching in a nonchalant way

helicopters
as saint John´s flies
are fluttering
and there is nothing to eat in Doneck

And the topping of the sun
on the cakes of the block of flats
have the same taste

when I eat it with the news


Igor Vodravska:

29.8. Jószef Attila Kör summer literary camp in Balatonszemes.

Today's lesson on current writers of Central Europen region is to deal with reality that they are defacto first generation after transition/falling of Iron curtain. It is very wide topic in my opinion and today, at the workshop the question arose whether literature, or any form of art should be engaged in the politics, or in other words, what should be its relation to politics?
If simplified, there could be two approaches: first – rather engaged approach assuming every action taken on the field of literature should be considerd as, at some level – a political engagement.
This, amongs all raises questions about forms of financing the creative process and consequences which relate to the situation when art/literature voluntarily (or not) participates in institucializing itself because institution, from its nature cannot exist outside of public sector and therefore gets into direct relations with politics as a souce of power/organisation at some level.
Second approach is to consider literature as a form of art completely independent and rather not tied with politics at all. So its role is really percepted only in the terms of aeshetics, which doesn't necesserily have to meet the values of whole society's needs and therefore it might be considered less "important" in the optics of service to the public.
For myself, more important approach is the second one and I find the aesthetic values above the public interests, even though I am not trying to disregard the opposite.
I, as a part of generation which doesn't have to live in totality, appreciate that art doesn't need to be tied so much with politics or establishment but I find challenging at the same time that with plural democracy to stay objective and identify the problems within society is not less difficult than in dictatorship.

 

Jan Kowalewicz:
SHIMANO

As I sat in the window, the skies opened up. That called for celebration: letting my hair down, ceasing to care, and remaining like this for a while. Perhaps taking a few deep breaths and hanging legs off the sill, throwing them over it, like a beaten carpet on the rack, the latter back in favour past idle wintertime.
I forwent my intention; I would only hurt myself and prove less bright than feral pigeons. I felt blithe enough, even overmuch for a ledge. Comfortable and secure, like in that dugout made in the orchard, the one with a holed fence. Like when bound to the grocer's to get more ice cream –hand in plaster, clinking change in my pocket, worn out stick in mouth– I rode my first multi-speed bike and –on the way back– stopped by my mate half a block away in order to exchange cartridges, which made me spend the last few hundred feet choosing the three letters I'd use having hit high score.

Translated by Blazej Bauer

 

Tóth Kinga

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.