hirdetés

Valaki neheztel rám

2008. március 27. - Farkas Péter

 Erről egy nagyon-nagyon korai szövegem jut eszembe, a hetvenes évek közepéről, amiben egy vallatáskor megerőszakolt nő beszél, akinek áramot vezettek a hüvelyébe, majd megerőszakolták, és később valaki fölrója neki, hogy a történtek leírásakor a "megbasztak" szót használja, amikor a történteket árnyaltabban is ki lehetne fejezni.
hirdetés

Emil Schumacher kiállítás a Bentlage Kolostorban (az utolsó tíz év). S. gyakran mondogatta: a festés (írás stb.) felfokozott élet. Meglehet. Nyilván ezért festünk, írunk, stb. A festészet (az irodalom stb.) viszont lefokozott élet. Ezért feszengünk aztán a képeink, írásaink előtt.
 
Valaki neheztel rám, mert azt írtam: "Miként a XX. század a haláltáborok kora volt, a XXI. század a haláltáborok folytatásának, a túlélőtáboroknak lesz a kora." Szerinte, ebben az összefüggésben (pl. Afrika), nem "korrekt" a haláltábor szó használata. Magam igazolásaként egy idézettel próbálkozom. Nem segít. Erről egy nagyon-nagyon korai szövegem jut eszembe, a hetvenes évek közepéről, amiben egy vallatáskor megerőszakolt nő beszél, akinek áramot vezettek a hüvelyébe, majd megerőszakolták, és később valaki fölrója neki, hogy a történtek leírásakor a "megbasztak" szót használja, amikor a történteket árnyaltabban is ki lehetne fejezni. Tudom, ez most veszélyes csúsztatás, nekem mégis ez a szöveg jutott eszembe. Végül belemegyek a játékba, és ezt írom: "Miként a XX. század a haláltáborok kora volt, a XXI. század a tömeghalált termelő táborok utódaként működő túlélőtáborok folytatása lesz." És majdnem, abszolút nem helyénvalón, elröhögöm magam magamon. Szerencsére kiderül, nem jön létre az alkalom a szöveg elmondására, így - legalábbis pillanatnyilag - hagyom az egészet. Azért - ahogy az ilyenkor lenni szokott - gyorsan eljutunk Auschwitzig és Adornohoz, most viszont, életemben először, nem csupán ellenszenvet érzek Adorno értelmetlen mondatára gondolva ("Auschwitz után verset írni, barbárság"). Talán arra gondolt A., hogy Auschwitz után lehet ugyan verset írni, de kizárólag Auschwitzról? És a helyszín éppen úgy behelyettesíthető, mint az idő. (Mielőtt még bárki is mélységesen fölháborodna, olvassa el esetleg még egyszer, milyen szempontból beszélek behelyettesíthetőségről.)
 
 
Egyébként, visszatérve a napló témájára, érdekes és talán mégiscsak egy rejtett hajlamra utal, hogy amikor vérbeli grafománként (a nem író grafomán is grafomán) elhatároztam, hogy följegyzem a számomra valamiért érdekes könyvvásárló látogatásaimat (negyedik éve antikvárius vagyok), ezt írtam az egyébként adóügyi szempontból vezetett "fuvar füzetem" cimkéjére: "Egy antikvárius naplójából". Kb. a címek (ügyfelek) 10 százalékához írok pár mondatos kommentárokat. Van egy magyar vonatkozású is: "Féllábú hadirokkant, mint később kiderül 84 éves, egy háromkerekű, motoros járgánnyal furikázik a házban, megtudja, hogy magyar vagyok, megörül, egy magyar egységgel harcolt a Kaukázusban (?), fantasztikusan jó kamerádok voltak, mondja, nagyon utálhatták az oroszokat, mert nem ismertek kegyelmet. Jó katonák, délelőtt harcoltak, délután meg a legnagyobb lelki nyugalommal tisztogatták, igazgatták a felszerelésüket. Egyik bajtársa sem él már, volt egy amulettje, egy orosz faluban találta a porban, egy borostyán ördög, patás, kezében vasvillával, eltette, aznap lőtték el a lábát meg a fél vállát, ezen az oldalon nincs semmi, mutatja. Végig múlt időben beszél magáról: "Ich war sehr belesen" (Nagyon olvasott voltam), stb."
 
Telefon. Igen, Riminibe mennek, mondom. Eszembe jut Fellini. A temetése. Viszik a koporsót, talán vállon, oldalt tömeg, és közöttük a koporsónak integető Giulietta Masina. Mintha egy Fellini filmből integetne ki. Aztán hosszú, enervált beszélgetés Fellini poéziséről. Vajon ki értené ma ezt a poézist, kérdi a vonal túloldala, a mondat melódiájába rögtön a választ is belerakva. A nagyobbik baj a készség hiánya, duplázok rá. Elég komikus, szánalmas helyzet, amint két "alte Kacker" (vén szaros) csipőből leszólja a mát. Mentségemül: eközben titokban mindig abban reménykedem, hogy valaki végre nekem esik, könyörtelenül megcáfol, szétszed, porig aláz, lerombol, megsemmisít stb. Persze, hogy nem vagy hülye, bizonygatom alkalomadtán, csak egy kicsit hülyébb, ahogy mi hülyébbek voltunk, meg az elődeink azok voltak és azok elődei (stb.). Sorry.

Farkas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.