hirdetés

Valami a katonaköltőkről

2007. július 20. - Györe Gabriella

Van symphonia is, DJ Palotai és DJ Fraser, búgó gerlicék, fordított sorrendben, bájos madárlábaikkal sikálnak a bakeliten, egyelőre csak kívülről hallgatjuk, párszemélyes asztal, körülöttem alkotók és sem. A Landscape - videoáldozatban keresztre feszített Peer Krisztián az est fáradt sztárja, kábelekből font töviskoronáján öt mikrokamera a tüske, saját magát nézi a közönség az öt kivetítőn...
hirdetés

Berzsenyi tévedett.
 
Rózsás Labirynth, a JATE klub folyosójának végén kézszárító automatának álcázva búvik meg a lengedező Zephyr. Az utóbbi két percben farkasszemet nézek a felirattal. Ő bírja tovább. Bent marad.
 
Van symphonia is, DJ Palotai és DJ Fraser, búgó gerlicék, fordított sorrendben, bájos madárlábaikkal sikálnak a bakeliten, egyelőre csak kívülről hallgatjuk, párszemélyes asztal, körülöttem alkotók és sem. A Landscape - videoáldozatban keresztre feszített Peer Krisztián az est fáradt sztárja, kábelekből font töviskoronáján öt mikrokamera a tüske, saját magát nézi a közönség az öt kivetítőn, közben valami alternatív, elszállt freejazz abból a fajtából, amit büntetésből hallgattatnak a legkegyetlenebb kínzásokra specifikálódott intézményekben, valaki az előadás után megjegyzi, neki van otthon ilyenje lemezen, milyen gyakran hallgatod, kérdezek rá, a csapat melegít, szájsarkakban bujkáló félmosolyok és cigi. Krisztián csendes, arra gondolok, még nem támadt fel, Te milyen lennél húsvét hétfőn, kérdezi Olivér, mosolygok, nem vitatkozom. Hazai Attila sajnálkozik: volt jegye a Stones koncertre, de a barátnőjétől kapta, akibe visszaszeretett a második férje, s ezért aztán menjen a fenébe és vigye a hülye jegyét is, ha vele akar, s itt fiatalabb korú olvasóim szemeinek védelme érdekében a létige megfelelő alakjával helyettesített kifejezéssel él, lenni, ne legyen neki volt férje, bazmeg, a bazmegezés üdítő tud lenni, ugrik be a két nappal korábbi szakmai beszélgetésről Krisztián mondata, narancskoktél helyett azért nem innám, de van annyira hajnal, hogy Attila érvelése logikusnak hat, különösen, mert többször is elismétli. Végül inkább élek Formanek Csaba felajánlásával, s népszerűsítő turnéba kezdek, kimegyünk a helyi centrum áruház lépcsőire, hogy felvegyünk egy interjút a másnapi rádióadásba, amiről másnap délelőtt kiderül majd, hogy nem elég jó a minősége, ő hangminőségről fog beszélni, én pedig elhiszem majd.
 
A csermely violás völgye is illatoz, mint öt óra tájban a laposon kiderül, tükrét sem durva csalét fedi, hanem rablóhalak csapják szét untalan, nézzük a vizet, közben megismertem a Boci tejbár évtizedes történetét, Olivér egyetemi éveinek élményeiből szemezget, túl vagyunk egy meglehetős lábrázáson, Palotai a Paint it black-et mixelte össze valami zúzós szekcióval, alapmotívum mögött dübörgő ritmusok, időnkénti feléledés, Jagger nemzetközi nyelve, piroslik a hajnal.
 
A füzes ernyei közt, a néma homályon jóval túl indulok haza, gerezdként mosolygok. Pár óra reggelig. Hajnali légzőgyakorlat a park füves térein. Tizenegytől Répássy vezetéknevű egykori Universitas-színész mesél az Egyetemi Színpadról, élvezetesen, Forgách András unszolására Rusztról anekdotázik, aki balról egészíti ki az anekdotákat újabbakkal, élvezetesen, Kaposvárra, Cserhalminak adaptálja Szerb Antal Utas és a holdvilágát, mesélte még tegnap, kamaszkorom olvasmánytriptichonjának középső ikonja, bevállalom a disszonáns áhitatot, onnan nézve nem volt az, a Grand Caféban erős hűtőházhatás, klimatikus változások, elölről, fennhangon megtudom, hogyan zuhant kétszer keresztül a debreceni színház előtti korláton Ruszt, balról, halkan megtudom, kinek vette el a szüzességét tizenhat éves korában Halász Péter nagymamája, a Dohány utcai lakásban, hangzik a kiegészítés, a fülem hajlik a szinesztéziára, voyeurködik a vártán, Nánay és Fodor, a beígért beszélgetők azért nem tudtak eljönni, mert felmelegedtek a sínek, hőtágulás vagy olvadásveszély fenyeget. Hány fokon olvad a Budapest-Szeged közeledési tengely?
 
Délelőtt tíz óra, szombat, van azért, amiben igazat kell adnom az öregebbnek, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, s minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden szomorú s kiholt, legalábbis a zuhanyozóig, hidegzuhannyal igyekszem rábírni magam az indulásra, a test a mi lovunk, napjaink végvári vitézeié és vitezináié, akkor is elvisz a fontosabb találkozóhelyekre, ha az irányító kikapcsolt. Tisztálkodik és abrakol magában, mielőtt útnak tenné a tudatot.
 
Minden csak jelenés; minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész. Hajnali kép a Belvárosi hídról, két unott arcú figura három tízliteres festékesvödörnyi vízzel maszatol a korláton: az egyik vödörrel végigönti a galambszaros, nappal izzó, most már csak parázsló korlátot, a másik valaha jobb napokat látott hosszú nyelű súrolókefével simogatja végig a fehérre festett szegecseket és környéküket, szegények meg ne sértődjenek a hidegvíztől, aztán újabb adag víz gondos végigzuttyantása jöhet a munkafolyamatban, képzelem hozzá, délelőtt ráébredek, tévedtem. Mintha nem történt volna semmi.
 
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli nektárját ajakam, még alig illetem egy-két zsenge virágait. Gergye Krisztián T.E.S.T., hét női szóló, D.A.H. színház, Bevezetés a III. Richárdhoz, izgalmas, mert először látott rítusszínház, Álom-kép-tár, kísérlet a bábszínház és a performance ötvözetére, valamiért a szépnek tartott bábszínházi ifjúsági Odüsszeiát idézi fel, Rutkai Bori zenéjével, nekem most nem jön át, Forgách Andrásnak és Deme Lacinak igen, Landscape-videoáldozat, ragyogó technika, érdekes kivitelezés, sok ötlet, nem különösebben revelatív tartalom: a tegnapi virágzabálók-menü. Egy híján ágairól leszalajtva, le-, de nem megrágva.
 
Lolli barna szemöldöke ködlik a tekintet szegélyén, míg visszaindulok, ma már másodszor, a hídon. Hogy kell átmenni, egyre jobban tudom. Még egy nap, s itt hágy, s vissza se tér majd. Ami marad: gyönyörű korom.

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.