hirdetés

Vasárnap, Balatonfüred

2011. április 3. - Schulcz Katalin

...vasárnap kirándulunk, süt a nap, legyen Balatonfüred. - Schulcz Katalin netnaplója vasárnapról.
hirdetés

Teljesen jóhiszeműen festettem ki narancssárgával, nem találtam a bőr színéhez alkalmasabb ceruzát a csehszlovák készletben. A többi kép színes volt, ez meg fekete-fehér, ruhátlan emberpár. Csak Ádám térdéig jutottam, de már mind a két lábszárral elkészültem, amikor abba kellett hagynom. A narancs lábszárvédő ma is megvan a Vaszary-albumban, csak az album nincs, nem tudom megnézni.Nekem egy ülő Vaszary Kolos-portré rémlik abból a régi könyvből, a karfára meg a pecsétgyűrűre emlékszem. Itt, a felújított füredi villában egy másik festmény van a nagybácsiról, ez álló. Máskülönben szellős, napos Márffy-kiállítás, nagyon illik a belső terekhez a sok Csinszka.
...vasárnap kirándulunk, süt a nap, legyen Balatonfüred. Szántódi rév, a komp pont délben indul, mondja a pénztáros, de ha jönnek elegen, lehet, hogy előbb. Békés, fénylő víz, elmosódó túlpart, vadkacsák, kivárjuk. Sokáig nem szemlélődhetünk, gyűlnek a kocsik, és életbe lép a családias B-terv, tényleg elindulunk háromnegyedkor.
A Vaszary-villa felé sétálva Laci meséli, hogy győri állomásfőnök dédapja a Pannonhalmával ápolt fontos vasúti kapcsolat révén a főapát-hercegprímás invitálására családostul vendégeskedett itt a múlt század első éveiben, még kislány volt a nagymamája. És jut az eszébe, tőle hallotta azt is, hogy a nyers paradicsomot náluk, Győrben korábban egyszerűen nem ették, aztán akkortájt valahogy felbátorodtak, egyre többen próbálták ki, a többiek meg lesték, hogy mi lesz, merhetik-e ők is.
A kertben egymás elé fogott két autó: Trabant és Mercedes, piros-fehér-zöld szalaggal átkötve, ősszel költözött ide a berlini Collegium Hungaricumból és még látható Forgács Péter és Hámos Gusztáv kinematográfiai installációja, a Német egység a Balatonnál, Egy európai történet.
Márffy pasztellkedélyét most igazságtalanul elsietem, megyek át a villa másik, naptalanított traktusába, el a a műemlék lift fekete rácsozata mellett, dramaturgiai bónusz. Okosan tagolt, tematikus vérpanoráma a berlini fal korából, Balaton-térkép, bejelölve a hallható/látható tanúk pontos tartózkodási helye, ideje a spontán egyesítés nyarain, arcok, saját történetek, funkcionális multimédia. Szakszerűen kihasznált terep, a Stasi-szekció nyomasztóan szűk térbe szorítva, az elkülönített, szimultán hallható adatközlők hangja fülhallgató alkalmazásával bármikor elnémítható/felerősíthető. Egy emelettel feljebb a tabló, osztott mező a vetítővásznon, ki hogyan emlékszik 1989 novemberére, a tanúk színes portréi mellett monogrammal jelzett fekete-fehér, az ellenoldal képviselője, aki a nevezetes berlini éjszakán majdnem szolgálatban volt.
Működő, hatásos, nézik is jó páran, vállalkoznak rá. A kísérőfüzetben látom a közreműködők listáján, projekt-és kutatásvezető Karin Fritzsche. Pesten egy filmvetítésen futólag találkoztunk, annak is lehet vagy tizenöt éve, már akkor régi ismerősök. Jó volt tudni, hogy átmentette a rögeszméjét, a (magyar) filmet az osztatlan életébe. A hetvenes évek végi Kelet-Berlinben megszállhattam néha nála, szobakonyhás lakásában egy jellegzetes hátsóudvari, súrolószer szagú bérkaszárnya valahanyadik emeletén. Sokan megfordultak akkor ott, helyiek és olyan nem helyiek, lányok és fiúk, akik Nyugat-Berlinben, vagyis odaát (da drüben) éltek. Jöttek át  S-Bahnnal, aztán éjfélig  vissza kellett érniük a friedrichstrassei állomásra, átlépni a határt, hogy pár perc múlva visszafordulhassanak. Elkísértük őket ilyenkor, vártuk, hogy megkapják a pecsétet, ez a bulik állandó programja volt. Hoztak Biermann-kazettát (megvan valahol) és a frissen áttelepült Rainer Kunze gépiratban terjedő verseit. Egy piros vájdlingban volt a spagetti.
Alakul a füredi belváros, a Kerek-templomtól a szívkórházig rendbehozott reformkori épületek. A móló is élénkül, előszezoni tisztaság, egyetlen túrórudis papír úszkál a part menti vízben, csendben tisztogatják a vitorlásokat. Megint vadkacsák, összetett, dinamikus románc több felvonásban, ki sem tudjuk várni a fejleményeket. Új városközpont, elég jó épületegyüttes,a tóra komponálva, be is lakják. Agora, kutya, fagylalt, gyerek, vasárnap délután. Már nincs időm elmondani a hatvanhatos nyarat itt, a Csokonai utcában, egy málladozó falú svájci villa üvegezett, zárt fa verandájában, a háromegyes magyarbrazillal és a szomszédból áthallatszó Szörényi Leventével (Még fáj minden csók). A naplónak most vége, az élet jön tovább.

Schulcz Katalin

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.