hirdetés

Végre egy regény

2014. április 22. - Kiadók a Könyvfesztiválon

Végre egy regény, ami képes a mai Magyarországról és egy akut problémáról hitelesen beszélni. Nevezetesen az otthontalanságról. Hús-vér emberekről egy embertelen világban. - A könyvfesztivál ideje alatt hét kiadó írja a naplót a Literán. A kedd a Magvetőé volt, Király Levente és Darvasi Ferenc jegyzi.

hirdetés

Nemrég megállított az utcán egy régi barátom, hogy most azonnal mondjam meg neki (tekintetemmel már az egérutat kerestem), de igaz becsületszavamra (gyorsan átkutattam az emlékezetem, hogy mit ígérhettem neki: pénz?, megjelenés? sörözés?), hogy tovább olvasson-e egy bizonyos könyvet (úristen, biztosan tele van hibával, a főhős másod-unokatestvére, aki egy félmondat erejéig bukkan fel, meghal, ám erről a szerző később elfeledkezett, s megint felbukkan, nyolcszáz oldallal később egy negyed mondat erejéig, a zombija), mert hogy zseniális, tényleg frenetikus, és nem akar csalódni. Pislogtam, mint miskolci kocsonyában a béka, hogy mi van, és azt motyorásztam, hogy miért ne olvashatna tovább egy könyvet, ami tetszik neki, nem is értem a felvetést, és gyanakodva kezdtem méregetni, hátha szektás lett vagy biztosítási ügynök (előre elhatároztam, hogy nem veszek el szórólapot, és ha a vallásra terelődik a szó, a jól bevált ’ökumenikus fundamentalista vagyok’ választ lövöm el. Vagy most, csak ma, legyek anabaptista? Szó mi szó, ez a lehetőség is kecsegtetőnek tűnt). A barát erre kifejtette, hogy olyan jó ez a bizonyos könyv, hogy érzi, teljesen beszippantaná, és tényleg nem akar csalódni, úgyhogy most már ne húzzam az időt, mondjam meg, mi a szerény véleményem. Kíváncsi lettem, melyik könyvről lehet szó. Végül csak kibökte, hogy Joanna Bator Homokfelhője került a kezébe, s hogy régóta nem olvasott ilyen jót. Örömömben majdnem felugrottam, s azt mondtam, édes egy komám, most hazamész, és elkezded befalni a könyvet, mert az eleje ahhoz képest semmi, amilyen a folytatás lesz, és miután elolvastad, rohansz majd a boltba, hogy az előzménykönyvet, a Homokhegyet is megszerezd. Isten hozott az anonim Joanna-függők klubjában! Olyan lelkesülten beszéltem, hogy barátom szeméből eltűnt a veleszületett gyanakvás, szikáran bólintott, na azért, és szinte kalapot emelt, pedig nincs is kalapja, soha nem is volt. Bator sajnos nem tudott eljönni az idei Könyvfesztiválra, ennek ellenére nálam ő az idei díszvendég, amolyan mindenüttjelenlévő formában.

Ha esetleg újra belebotlanék ebbe a barátomba, mindenképp szólnék neki arról, hogy most, a napokban kezdtem el olvasni Závada Pál új könyvét, az archív fotókkal turbózott Természetes fényt. Komoly és súlyos könyv lesz, minden porcikám sejti – az eleje még nem olyan kemény, de persze a baljós hangulat már befészkelte magát a betűk, a sorok közé, érezni, hamarosan kitör a vihar, s felkavarja azt a rengeteg mocskot, ami a huszadiknak elkeresztelt században megtörtént errefelé. Elkomorodva hümmögne a barát, hogy igen, Závadától pont ezt várja, s hogy látja, a fényképészet, párdon, fotográfia azért befészkelte magát az író úr agytekervényeibe, hiába no, a dokumentálás, a rögzítés megszállottja ő, ezzel aztán hazai terepre tévednénk, lévén mindketten meg vagyunk róla győződve, hogy kiváló kocafotósok vagyunk, s vagy negyedórát diskurálnánk aktuális gépeinkről, de ezt a részt most kihagyom.
Miután elégszer elhangzott a blende, a rekesznyílás és az ISO, felvetném, hogy szerintem Parti Nagy Lajos meséi új szintre emelték a sírva-nevetős életérzést, az ordítva zokogástól a nyerítve röhögésig járható be a spektrum, s közben persze ott a rebbenő félmosoly, a kaján vigyor, a legördülő könnycsepp, a felszakadó sóhaj (mintha csak szerzői utasítások volnának, zárójelben) – a Fülkeufória és vidéke az elmúltnégyév gránitszilárdságú dokumentuma. Gránitszilárdságú, hehe, értené a viccet, és szeretné is, kacsintana, aztán sóhajtana, és orbánoznánk egy kicsit, ki-kisimicskázva, nyergesvontatózva, nem feledkezve meg a lazarénusokról, bulvártóniról, rózsáról s egyebekről, de megegyeznénk, hogy hiába erős a mezőny, azért Kerényi a csúcs.
Aztán persze felhívnám becses figyelmét az eljövendő könyvekre is, de mutatná az óráját, a számlapot kocogtatva, hogy de neki most már tényleg, és én csak annyit kiáltanék felé, hogy még a Könyvhét előtt lesz új Grecsó, a Megyek utánad, májusban, van borítónk, szép, és ha a Mellettem elférsz úgy bejött neki, akkor ezért rajongani fog – kicsit megtorpanna, látnám, ahogy kileng a teste, egyszerre hálás és bosszús, mert minden spórolt pénzét megint könyvekre fogja költeni.

Király Levente


Jesús Carrasco: Kegyetlen idő
Nem akarok nagy szavakat használni. Nem akarom azt mondani, hogy Carrasco – Dobos Éva hajszálpontos fordításában megjelenő – könyve az utóbbi évek egyik legjobb magyarul is megjelent világirodalmi műve. Mert bár szerintem az, mindenki azt gondolná, tessék, megint egy részrehajló szerkesztő. Úgyhogy inkább csak annyit állítanék, hogy amióta a Magvetőnél vagyok, nekem ez a simply the best a világirodalmi kiadványaink közül.
Egy fiú küzd az elemi erőkkel. Menekül étlen-szomjan. Az életben maradásért harcol. Carrasco nem vállal sokat, de azt tökéletesen teljesíti. Egy látszólag roppant egyszerű történetet mesél el látszólag roppant egyszerűen. Igen, de egyszerűen mesélni a legbonyolultabb.
Carrasco az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának vendége. Csütörtökön, 18 órától a Budapesti Cervantes Intézetben mutatják be a könyvét, amit az Európai Elsőkönyvesek standjánál (D4) dedikál szombaton 13 órától. A többi programjáról itt olvashatnak.

Szilasi László: A harmadik híd
Végre egy regény, ami képes a mai Magyarországról és egy akut problémáról hitelesen beszélni. Nevezetesen az otthontalanságról. Hús-vér emberekről egy embertelen világban. És még a két világrend, a kapitalizmus és a szocializmus kilátástalanságáról is. Okosan, de olvasmányosan. Nem beleragadva a szocióba.
Szombaton, 15 órától lesz A harmadik híd bemutatója a Hess András teremben. Iványi Gábor lelkésszel, a hajléktalanokkal foglalkozó Oltalom Karitatív Egyesület elnökével beszélget majd Szilasi – ha valahol, hát itt ki fog derülni, hogy az a környezet, amiben a szerző a hőseit mozgatja, mennyire tipikusan tükrözi a hajléktalanok világát, illetve hogy célja-e ez egyáltalán.

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
Bodor Johanna regénye egy egyszerre személyes és dokumentumértékű visszaemlékezés a 80-as évek Romániájáról. Magánéletről és diktatúráról. Egy balerinának készülő nő felnőtté válásáról, hazájától való elszakadásáról. Vagy ahogy maga a szerző mondja: „Ez a történet egy gyereklányé – azé, aki voltam.” Bodor Johanna nem akar világmegváltó igazságokat kimondani, „csupán” a saját történetét – barátságokról, szerelemről, sorsszerű döntésekről, a folyton ott ólálkodó veszélyről – elmesélni, sallangmentesen, kerülve a pátoszt.
A könyv bemutatója pénteken, 17 órától lesz a Hess András teremben, ahol Sándor Erzsi beszélget a szerzővel.
A Magvető fesztiváli bemutatóiról és dedikálásairól itt olvashatnak.

Krusovszky Dénes: Fiúk országa
Nem, Krusovszkynak nem lesz bemutatója a fesztiválon. Hogy akkor mégis miért említem meg? Csupán azért, mert remek novellákkal, szuggesztív szövegekkel jelentkezik majd a könyvhéten. Szerintem az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb kisprózaírói debütálása következik.

Darvasi Ferenc


Magvető Könyvkiadó


Kiadók a Könyvfesztiválon

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.