hirdetés

Vegyen érte fagyit

2006. június 6. - Rácz Péter

Egyébként nem csak azért volt időutazás a játéka, mert ősrégi dalokat adott elő, hanem a közönség miatt is. Mint egy temetésen, olyanokkal találkozik az ember, akivel 15-20 éve. Jé, még élnek? Mit csinálnak mindig? (És én?)
hirdetés

          Üdítő, amikor a tanítvány lemond egy nyelvórát, nyersz vele kettőt. Egyébként a lehető legrosszabbkor, délután kettőkor van az óra, a szervezetem által remélt, ám ritkán megkapott délutáni szieszta idején. K. Mityu minap erről előadott eszmefuttatása nyitott kapukat döngetett, ámbár nem tudom, mennyire (csak) férfias dolog ez, mármint a délutáni alvás. Mindenesetre járkálással, hangos beszéddel, hangutánzó szavak túlzó használatával veszem fel a küzdelmet a délutáni álmosság ellen (amikor muszáj), olyan vagyok, mint egy a szőlőből seregélyeket riasztó madárijesztő. Lehet, egyébként is. Az órát tehát megúsztam, de egyrészt itt a napló, amibe most belevágok, másrészt egy határidős munka, amit mindjárt folytatok. A tegnapi nap bemutatott üres polcból következik, hogy egy felfordulás közepén, dobozok között ülök, ezt már megszoktam, az OBI áruházat, ahonnan éppen most jövök, viszont nehezen viselem. Négy darab 25 kg-os 0.3-as rigipsz, extra erős, vagyis létrázó meg könnyebb fóliák, lakkfesték, hígító, csiszolópapír, papírragasztó a fólia leragasztásához. De a 3 méteres, fémből levő élvédőt éppúgy nem hoztam el a mérete, mint a még két 15 literes Héra festéket a súlya miatt. Majd legközelebb. A zsákoknak a lépcsőházba cipeléséhez is át kell öltöznöm majd éjszaka, ha a ház előtt meg tudok állni, már ha a Darvas Feri estje után még lesz erőm (nem volt). Már megint mibe vágtam, szoktam ilyenkor gondolni, ha sorsom colstokos szakik vagy mackós kopaszok közé sodor. Egy ilyen embernek adtam át a bevásárló kocsit, hogy ne kelljen a kocsitárolóból újat kiszabadítania. Ehhez viszont a kezembe kellett nyomnia a kocsi letétjéül szolgáló fémpénzt, többnyire 100 forint vagy egy euro (?), amit én előzőleg már beletettem a tolókocsimba. A százforintost úgy nyomta a tenyerem közepébe, ahogy talán gyereknek szoktuk, hogy vegyen érte fagyit, keményen, egyben kicsit bizalmasan. A másik bevásárló szaki (vajon minek néznek engem: tébláboló baleknak vagy szimpatikus fószernak?) meg közli velem, hogy fent említett rigipszet Csepelen zsákonként 1500 forinttal olcsóbban megkapom, majd mintegy 5 percet szán arra, hogy elmagyarázza a festékbolt helyét. Tehát Ady Endre utca? – kérdem. – Adyt mondtam? Nem, Katona József - és újra kezdi magyarázni Adytól. Olyan nehéz ez, mint (Tolnai Ottó szerint) a sorban nem előretolakodni, hanem előre engedni másokat, vagyis hátrább menni. Mit tegyek – ha visszarakom a négy zsákot egy bizonytalan boltért, akkor is hülye vagyok, meg akkor is, ha nem rakom vissza és megveszem drágábban. Otthagyom a zsákokat és elindulok a többi, apróbb dologért, így olyan, mintha. Pedig nem.
          Vorgrimler szótárában a T betűs szócikkeket fordítom, javítom, nem állítom, hogy mindig mindent értek, például mi is az oltári szentség. Nekem, ebben biztos vagyok, csak egy szó, egy fogalom, amit nem tudok átélni, átérezni. Ettől még fordítható. Keresztelés, Úr napja, teleológia, részvétel, transzcendens, szentháromság, erény, vigasz, hűség, gyász, traducianizmus, technika, ezek németül mind T-vel kezdődnek. Végzetesnek érzem lemaradásomat a szentháromság terén, nem tudom felfogni, ha elismételem a szavakat, akkor sem. Mindenképpen nagyképűnek és ostobának hat, ha mondom, de úgy érzem, mintha tévút lenne. De a zsinatok, például a Tridenti, nagyon érdekes. Elképzelem, ahogy összejöttek a püspökök Tridentbe (konferencia-turizmus, költségelszámolás, napidíj), hónapokig, évekig eltartott némelyik zsinat, csodálatos lehetett az a lassúság, komótosság, ahogy akár közlekedtek, vagy mondjuk világítottak 1545 telén, december 13-án, a megnyitón.
          Este Tóth Kr. könyvbemutatója, sokan vannak, jó a hangulat a Nyitott Műhelyben. A szerzőnő a mikrofon hiánya miatt túl hangosan kénytelen olvasni, ez nem tesz jót az egyébként szép írásnak. Az igazi időutazás egyébként nem ez, hanem utána a Darvas Feri estje a Gödörben, 60. születésnapja alkalmából. Most is fehér ing, pirosrózsás arc, enyhe megilletődöttség vagy éppen nyugalom, mint mindannyiszor, ha zongorázni láttam. És amikor játszott, sosem beszélt (értsd: egy egész este nem beszélt), kivéve, ha fejszámoló tudományával kápráztatta el a közönségét. Ő fog egyébként Balatonfüreden is játszani, ott majd megemlékezünk e napról. Egyébként nem csak azért volt időutazás a játéka, mert ősrégi dalokat adott elő, hanem a közönség miatt is. Mint egy temetésen, olyanokkal találkozik az ember, akivel 15-20 éve. Jé, még élnek? Mit csinálnak mindig? (És én?)
          Ettől a két rendezvénytől van Pestnek kultúrája. Egy finom könyvbemutató szűk érdeklődő kör előtt, és egy „mondén, dekadens, kozmopolita, urbánus buli”, ahol a résztvevők félszavakból értik egymást, együtt szocializálódtak.

Rácz Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.