Mondjuk, ha korábban szól a Szőri, hogy naplót kell írnom, akkor valamivel jobban figyelek arra, hogy mi történik velem. Persze a kezdeti sokkot azt kihevertem, mert mégiscsak rólam van szó és feltettem neki azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy mi a faszt keresünk mi ezen az oldalon. Közölte, hogy körökben mozgunk, mondom, neked egy gabonakör sem lenne elég, tehát fejtsd ki bővebben. Mondta, hogy ne törődjek semmivel, csak csináljam, amihez értek, jelesül viselkedjek természetesen, úgyhogy azon nyomban belecsimpaszkodtam a térdébe karommal, mivel az egész hétvégét távol töltötte és emiatt nem részesültem megfelelő ellátásban, amit alapvetően is nehezen viselek, de amikor arról van szó, hogy szélesebb közönséget kell felkészületlenül megszólítanom, akkor belém hasít a gondolat, hogy felhasogatom ezt a szerencsétlent.

A Szőri egyébként elkezdett sugalmazni nekem, hogy ilyenkor be kell mutatkozni, de mondtam neki, hogy engem mindenki ismer, illetve ha nem, akkor arra vágyik, hogy ismerhessen, ráadásul lesz egy hetem arra, hogy a lábam előtt heverjenek az emberek, akik még nem tették ezt meg, viszont közölte, hogy nem hajlandó segíteni nekem, ha nem írom bele, hogy közönséges házimacska vagyok. Tehát egy közönséges, szürke házimacska vagyok, aki naplót vezet.

Azt tudtam meg, hogy ma van az irodalom érettségi napja. Kérdeztem a Szőritől, hogy amikor ő érettségizett, akkor mi volt, amire az volt a válasz, hogy nem emlékszik rá. Mondtam neki, hogy engem tulajdonképpen kurvára nem érdekel, csak azért puhatolózom, mert azt hittem, hogy én leszek az érettségi tétel és csalódottan vettem tudomásul, hogy nem. Mondta, hogy addig még pár macskatetem leúszik a Dunán, amíg a világ odáig süllyed, hogy egy macskából kell érettségizni, viszont – mondta – ha gondolom, akkor fel fog ajánlani engem biológia érettségire, boncolatnak. Mondtam neki, hogy inkább engem, mint téged, mert tőled száz évig egy irányba menekülne mindenki, úgyhogy abban maradtunk, hogy felajánl majd engem a tudomány javára. Persze ezek a gondolatok változatosak, mert legutóbb még ki akart tömetni és a kandallópárkányra tenni dísznek, de amilyen hülye, szerintem az lesz, hogy majd maga mellé temettet, amikor eljön az idő.
Ma egyébként nem volt kedvem kimenni, úgyhogy nem idegesítettem azzal, hogy ütöttem az ablakot és nyávogtam, mert esik az eső és ilyenkor a csivitelő gecik nem repkednek és nem lehet őket rendesen megfigyelni. Mondta a Szőri, hogy a normális macskák azok nem megfigyelik, hanem megfogják a madarakat, én pedig mondtam neki, hogy a normális emberek nem felnevelnek téged, hanem távolságot tartanak, tehát egyezzünk meg abban, hogy nem szólsz bele.

Délután pedig elment fodrászhoz, amikor megérkezett, akkor nem ismertem fel és emiatt menekülőre fogtam a dolgot, de a hülye hangját felismertem, úgyhogy mondtam neki, hogy legközelebb ne drasztikusan golyósítsa a fejét, hanem csak óvatosan, mert rámegy a szívemre a sok izgalom, aztán járhatunk a kardiológiára. Erre közölte, hogy sajnálja, hogy ő nem lovag, mert akkor nem kardiológiára járna velem, hanem kardélre hányna, ha hülyeséget csinálok, de ma sokkal hülyébb volt, mint egyébként, úgyhogy ignoráltam a szavait. Mondta, hogy írjam le, hogy ignorálom, meg azt is, hogy immanens, mert akkor úgy tűnünk, mint irodalmiak lennénk, én meg mondtam neki, hogy nem attól fogunk úgy tűnni, hanem azért mert az én képemre úgyis rákattint mindenki és egyből belém szeret, először a szépségem, aztán a stílusom hengerel itt halálra mindenkit.

Alfi