hirdetés

Vidéken

2007. november 9. - Jászberényi Sándor

Mit mondhat egy felnőtt annak a felnőttnek, aki felnevelte? Ezen gondolkoztam végig. Semmit. Tudni kell hallgatni. Olyan jó lenne velük élni. Csak egy hetet. Hagyni az egészet a francba és hazaköltözni, nem menni sehová tíz után. Látod? Siratom az én gyönyörű gyerekkoromat, kövér és csúnya kisfiúságomat, a hátországot, ami még mindig megvan, csak már nem tud eredményesen megvédeni semmitől.
hirdetés

Nem hiszek Istenben. Talán dacból nem. Általában úgy aposztrofálom magam, mint tévedésében reménykedő ateista, de egy vidéki istentisztelet után, ahol kiderül, hogy a helyi papnak komoly gondjai vannak az olvasással, jó szívvel még ezt sem megy.
 
Életembe befészkelte magát a halál. Ezen a héten már a második temetést sikerült végigállnom -- az elsőről már írtam, itt a második. Ez sokkal rosszabb volt, minden értelemben. Egyrészt mert a fiú, aki meghalt, éppen hogy elmúlt tizenöt éves. Másrészt hogy a szokásos kamasz hülyeségeken kívül bűne nemigen volt. Velem kapcsolatban egy okostojás se mondja Istennek, hogy „ne bűneinket nézd, hanem Egyházad hitét”. Nézze a bűneimet. Azokról legalább nyugodtan állíthatom, hogy vannak.
 
Hajnalban keltünk Öcsémmel, vérkeringésemben a tegnap éjszakával. Falura mentünk, egész napos út volt. A család már túljutott a virrasztáson, a tükrök befelé fordítva, a két szülő tartotta mindenkiben a lelket. Szörnyű volt látni őket, mert éreztem, hogy a fiuk halála nem jutott el az agyukig. Még nem. Mosolyogtak, intézték a dolgaikat. Még pörög a visszaszámláló.
 
Az egész eseményre apám miatt mentünk le. Neki kellett látnia, hogy élnek még a fiai. Gyakorlatilag minden programot felrúgtunk, hogy ott lehessünk. Hogy megöleljem, és azt mondjam, apa, szeretlek és nem én haltam meg. Azt hiszem sosem sikerül kifejeznem a szeretetemet, amit a szüleim iránt érzek. Mindig sután bukik elő belőlem, pedig próbálom, hidd el. Ők is öregszenek, féltem őket, mert látványosan megy ki belőlük az erő. Jobb gyereket érdemeltek volna, mint amilyen én vagyok. Ők az egyetlen emberi lények ezen a bolygón, akiknek töretlen a belém vetett hite. Azt hiszem nélkülük ennyi sem jött volna össze. Sok mindennel magyarázhatom, hogy miért vagyok deviáns felnőtt, de nem a családommal. Mindenkinek olyan gyerekkort kívánok, amilyen nekem volt.  Bár nem tudom, lehet, hogy azért nincsen még családom, gyerekem, mert attól szorongok, hogy nem lennék olyan jó szülő, mint amilyenek ők voltak.
 
Mit mondhat egy felnőtt annak a felnőttnek, aki felnevelte? Ezen gondolkoztam végig. Semmit. Tudni kell hallgatni. Olyan jó lenne velük élni. Csak egy hetet. Hagyni az egészet a francba és hazaköltözni, nem menni sehová tíz után. Látod? Siratom az én gyönyörű gyerekkoromat, kövér és csúnya kisfiúságomat, a hátországot, ami még mindig megvan, csak már nem tud eredményesen megvédeni semmitől.
 
Az én anyukámnak mindig jó szagú. És jólöltözött. Azt hiszem az anyukám a legmélyebb kapcsolatom a női nemmel. Tudom, hogy retteg értem, de már nem szól bele az életembe. Elfogadja, hogy felnőttünk. Hiányzunk a mindennapjaiból, ezt onnan tudom, hogy kövér a kiskutyánk. Ő kapja azt a simogatást és szeretet, amit mi helyben nem tudunk átvenni, mert Pesten élünk. A szeretet pedig sok mindenben megnyilvánulhat. Éjfél után pár falat szalonnában is.
 
Azt szeretném, ha boldogok lennének. Ha lenne kisunokájuk, amire annyira vágynak. Kapacitálom az öcsémet, hogy találjon egy rendes nőt és legyen gyereke. Legalább ennyit illene visszaadnunk nekik. Tudom, hogy nem fog összejönni. Ő is pontosan olyan rossz gyerek, mint én. Nem tudjuk lemásolni a látott mintát. Ez pedig nem az ő kudarcuk, hanem a miénk.
 
Ha lemegyünk vidékre, mindig pofon ver minket, hogy kisvárosban születtünk. Túljutottunk már a város kiürülésén, semmi nem köt minket oda, leszámítva a szüleinket és néhány barátot, akik itt maradtak és a mai napig vívják keresztes háborújukat. Tudtad, hogy Sopron például elektronikus zenében nagyon erős? Ez csak az ott maradt barátoknak köszönhető.
 
Legalább hat órát ültünk az autóban, nem beszélgettünk, szólt a rádió, s néztünk ki a fejünkből. Bejött egy ismerős dal, énekeltük. Az öcsém része a szervezetemnek, én is része vagyok az övének. Néha ő tölti be az immunrendszer szerepét, néha én. Működünk, és az életünk annyira szoros, hogy bármilyen elválasztás mindkettőnk halálához vezetne. Mondom ezt úgy, hogy sokáig külföldön éltem. De ott van az Internet és így nincsenek igazi távolságok.
 
Ha szerelmesek vagyunk valakibe, a másik a higgadtabb fél. Számít, hogy mit gondol a testvérünk a szerelmünkről, mert nálunk úgy alakult, hogy nagyon egymásra utalódtunk. Közös emlékek és közös komplexusok. Az egyéni vonások jóval kisebb számban jellemeznek bennünket, mint a közösek. Ő sokkal szebb, mint én vagyok, sokkal jobban tetszik a lányoknak, de képtelen ezt látni. Igazából ő sem kell ennek az országnak, de nem menekül. Érdekképviselet és dac.  Feltartott fejjel áll, löki fel magát a víz alól. Hallom a légzését és ahogy esténként a fogát csikorgatja.
 
Évek óta nem merek eljárni a darabjaira. Magam miatt sosem idegeskedtem, de az öcsém miatt komoly rosszullét tud környékezni. Kívánok, hogy minden sikerüljön neki. Ha a színpadra lép, görcs áll a gyomromba. Nem bírom nézni, mert annyira szeretném, hogy sikere legyen. Így vagyok a buzi lakótársammal is.
 
Ha a halmozottan hátrányos helyzetnél felütnénk a lexikont, az ő fényképe mosolyogna vissza. Somogyi cigányfiú, ráadásul buzi. Nincs ennél rosszabb kombó, mégis harcol az életben maradásért. És nem tamásbátya, ahogyan mostanában sok értelmiségi cigány. Keveset beszél és sokat dolgozik. Nincs igazi magánélete, de most lehet, hogy lesz. Van pasija.
 
Öcsémnek is van csaja, de figyel, hogy fenntartsa az egyensúlyt. Még rejtegeti, mint valami kincset. Előbb-utóbb eljön a bemutatás ideje és akkor én nagyon jó fej leszek, jobb, mint általában. Tudom milyen, amikor komolyan vesz valamit. Ilyenkor összeszorítja az ajkait.
 
Mondom, az egész napunkat az autóban és a temetőben töltöttük. Rossz nap volt, esett. Annyira biztos vagyok abban, hogy nincs Isten, hogy hihetetlen könnyebbséggel tölt el, mint reggel az első slukk cigaretta. Nem haragszom, hogy nincs feltámadás. Van helyette családom. A magyarok istene az elmúlt ezer évben senkit sem simogatott meg, Apámmal ellentétben.

Jászberényi Sándor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.