hirdetés

Vigaszta-ló

2009. május 2. - Kiss Judit Ágnes

Igazi május elseje, csak ketten: evés a tévé előtt, délutáni heverészés, fagyizás a cukrászdában – így nem szabad élni.
hirdetés

Ma egész délelőtt lovacskáztam. Mindig felvidít, még akkor is, ha valami nagyon rosszul sikerül, mert Léda mellett csak a jelen pillanat létezik. Most meg aztán annyira aranyos és szófogadó volt, hogy aki látta, csak hüledezett. És tényleg a legszebb, amikor futva jön felém. Persze még nincs előtte igazán tekintélyem, vele egyidős és kissé dominánsabb csikónak néz, ha rajta ülök, és befordítom a fejét, harapja a lábamat. De nagyon-nagyon figyel rám, és alapvetően jól érzi magát velem. Már csak nekem kell megtanulni, hogy határozott legyek, hogy ne féljek már akkor is, ha csak gyorsít, és ne potyogjak le. El kéne döntenem, hogy nem félek leesni, a homok jó puha. Persze a visszafelé menő vonatot (hétvégén óránként jár) lekéstük, éhesek voltunk, és egész Dunakeszin nem volt semmi ehető. Végül egy kocsmát találtunk nyitva, ebéd helyett sör és mogyoró került (mikor a társulattal az első darabot csináltuk, egész héten ez volt a kajám), a többi csak itthon.

Igazi május elseje, csak ketten: evés a tévé előtt, délutáni heverészés, fagyizás a cukrászdában – így nem szabad élni. De olyan jól esett! És tulajdonképpen olyan jó nekem, hogy nem maradtam egyedül anya halála után sem. Hogy van, aki kijöjjön velem a lóhoz, egyen velem a tévé előtt és megöleljen. És főleg az, ez most olvastam, hogy nem mindegy vigasztalva vagy vigasztalanul sírni. Aki hisz abban, hogy a halál nem végleges elválás, és van Úr a halál fölött, az vigasztalva sír. És nincs szentebb idő a halálra, mint Nagypéntek délután háromkor, amikor Jézus? Végül is 8760 órából pont ezt kapni… kell több az embernek, hogy higgyen benne: létezik a Nagy Rendező, és mindent kézben tart – ahogy nekem ezt anya tanította?

Kiss Judit Ágnes

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.