hirdetés

Visszafogad-e?

2006. január 26. - Györe Balázs

Tétovázva állok egy utcasarkon 55 évesen. Félregomboltam a mellényemet. Örülünk a leadott indexnek, az ötösöknek, és kinevetjük a ketteseket. Nem vagyok Lear király, nincs mit odaadnom.
hirdetés

          Reggel hétkor ébredek. Azonnal fogat kell mosnom. Hőmérő: nincs láz. Evés, gyógyszerek. Gyengeség, enyhe fejfájás. Nátha. Kávé. Három takaró alatt aludtam. Este itt volt a lányom. Szegedről jött: megvan a féléve, letette az utolsó vizsgát. Hogyan tovább? Miféle kanyarokat kell még leírnia (vagy bevennie?), hogy eljusson valahova? Színészet, zene, irodalom, angol szak, kávézók, bulizás, szerelmek, éjszakázás, külföldi utak, díjak, sikerek és kudarcok – most éppen könyvtár szakon Szegeden. Nekem kellene tanácsot adnom, aki szintén tanácstalan vagyok? Tétovázva állok egy utcasarkon 55 évesen. Félregomboltam a mellényemet. Örülünk a leadott indexnek, az ötösöknek, és kinevetjük a ketteseket. Nem vagyok Lear király, nincs mit odaadnom. Este 10 után Judit üzent. Megnézte a Hamletet Bertókkal: ”Nagyon jó volt! Nagy tehetség, rendkívül érzékeny. Nem tudtam beszélni vele. Légy szíves nagyon köszönd meg a nevemben!” Nincs erőm válaszolni. Szerettem volna én is ott lenni, esetleg írni az előadásról, Bertók Lajosról, talán éppen ebben a naplóban, de hát az ember ki van szolgáltatva (olykor) saját testének, lelkének. Éjfélkor félálomban hallgattam a híreket a szomszédból a falon át, aztán elaludtam. Alvás közben éreztem, hogy kinn egyre hidegebb lesz, megszeppent a város, nem szól, didereg. Álmodtam, elhunyt családtagokkal. Főztek nekem.
          Üzenek Juditnak. Továbbítom Bertók esti sms-ét. Anyám telefonja, Adrienne telefonja. Nincs erőm zuhanyozni. Fekszem. Anyám tegnap eladta a bizományiban a húgától örökölt nerc sapkát, fillérekért, és vett nekem egy irhasapkát a szűcsnél, hogy védve legyen a fejem. Hát igen. Meg kéne végre védeni a fejem! Anyám jósága, igyekezete, adakozása lenyűgöző. Azt is említette a telefonban, hogy az ő birkasapkája tele volt kukaccal, ki kellett dobni. Molyok! A fejemben is mintha kukacok hemzsegnének. Szellőztetek. Lenézek az utcára, az emberek közé. Fiatalok marakodnak a járdán, kabát nélkül, cigarettázva, egy lánynak kilátszik a hasa, megfordul, mintha sírva fakadna, kezét arcához emeli, elrohan. Szét kellene nézni a fejemben is, találok-e ott valamit a kukacokon kívül. Telefon riaszt: nem jó az adószámom, mondja egy hölgy, és sejtem, sajnos, hogy az utóbbi időben rossz adatot írtam be sok helyen. Erről eszembe jut a bankszámlám. Nem tudom, mennyi pénz van rajta, idén még nem jött értesítés, vagy elkeveredett. És a bankszámlámról a számlaszám jut eszembe: lehet, hogy azt is rosszul adtam meg több helyen? Száj, szám, számla, számlaszám, az én számlaszámom, bankszámlaszámom, csukva-nyitva, zárolva, oldalszám, számlatípus, sorszám – magyarul: pénz. Van még a lakásban egy kevés készpénz. Nem is tudom, mire lenne most nagyobb szükségem: egy megbízható barátra Burmában, vagy egy megbízható bankárra Budapesten? Visszafogad-e a bank, ha meggyógyulok? Visszafogad-e az utca, a kávéház, a Margitsziget, a piac, az újságos?
           Bertók jelez: örül az üzenetnek. Bóbiskolás, egy kis evés, napozás, füstölgés. Fél kettő, és még mindig nem zuhanyoztam. Jó lenne tudni, hol tart az ausztrál tenisz-bajnokság? Kedvencem, Agassi nem indult, mégis érdekel a verseny, nem vesztettem el az érdeklődésemet, ez jó jel.
           Milyen egyszerű lenne leugrani a sarokra újságért, a Moszkva téren már ÉS is kapható ilyenkor, de most nem mozdulhatok. Füstölgök, és nézem a füstölgő kéményeket. Felszáll a fehér füst? Lezuhanyoztam (végre). Ez a mai eredmény.

Györe Balázs

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.