hirdetés

Vízibicikli

2012. július 10. - Litera

De fél napomba telik nagyjából, míg tökéletes léhasággal elvesztem nagyvárosi énem, nem érdekelnek a hírek és a közösségi oldalak.Semmi nem érdekel, csak a víz meg a nap.  - A Litera nyári netnaplójának következő darabját Nagy Gabriella írja.

hirdetés

Ez a nyár..., ott folytatom, ahol a tegnap abbamaradt. Balaton, túlpart, Mili villa. Egy darab stickkel vészeljük át boldogan az irodamentes heteket. Persze nekem itt északon adódik még egy buszpályaudvari hozzáférés 250-ért félóránként, és egy könyvtár, ahová bekéredzkedhetek. 
De fél napomba telik nagyjából, míg tökéletes léhasággal elvesztem nagyvárosi énem, nem érdekelnek a hírek és a közösségi oldalak.
Semmi nem érdekel, csak a víz meg a nap. 
 

Lányos nyaralás. Velünk egyetlen hím, a Pamacs névre hallgató, pesti lakásban szocializálódott havenyeze, aki az első pillanatban, amint megérkezünk a kertbe, házőrző vérebbé vadul. Be is szólnak a szomszédból, hogy ne ugasson, mert nem tud aludni a gyerek. Mi meg nekik, hogy ne visítson a kispofa, mert hülyét kap tőle a kutya. Aki elég jól tolerálja, hogy a csapatba verődött család ordítva sziesztázik, és reggelente pirinyót parkettát csiszol. Tudtuk előre, hogy kutyával nem lesz egyszerű. Az egész Balatonon tilos ezekkel. Strandra nem, ha belopod ikeás szatyorban, feljelentenek a strandfelügyelőségen. Nyilván csak természetfilmben láttak eddig kutyát, az etológiát női névnek hiszik, és elhallgatják, hogy valójában az ember szokik vízbe szarni, és még a jól szituált dédik is előbb eresztenek ezt-azt a tavi hínárosba, mint a kutyák. 
A pályaudvari netnél ülök, szól a klassz efem, a Vetkőzés című szám, majd egyszer csak azt mondja a szpíker, hogy mindenkinek negatív emberektől mentes napot kíván.
Meg fogom számolni a strandon a sötét gondolatokat. 
De inkább a testeket nézem. Megállapítom, hogy nem létezik tökéletes, de ugyanolyan vagy hasonló sem, épp olyan arányban gyártott az isten formát, mint arcot. És ez elég megnyugtató.
A legjobb a víz, halnak lenni, enyhe hullámokban tempózni, lebegni, forogni. 
Errefelé még a gyerekeket is úgy fotózzák, hogy azt kell mondani: vízibicikli.
 
 
Volt hajó az égen készülő szivárvánnyal, tejfehér víz, tülkölő gyermekvasút a hegyre, apátság, mert az jó, van egy templom, amiben van Isten. Úszógumi helyett guminőt szorongató bermudás, sok kínos szerzetesszobor meglepő - térdeplő - pozitúrákban, kalózmúzeum (vajon mit keres egy kalóz a magyar tengeren), naponta halászlé és rozéfröccs, holtig gyertya a teraszon, kártyavetés, látóhatár alól éjszaka lopva kelő hold, megtudtam, hogy van Eufémia névre hallgató ősünk, és Sajkodon kabócák élnek, mert az még a balatoni mikroklímánál is mediterránabb ficak. 
Volt lélek, és annak remegése, test, és annak lubickolása, szellem, és annak csendje - baráti laptop baráti nettel a baráti házban, most meg némi pályaudvar az utolsó simításoknak, amikor nem írni volna jó (=alapvetően lehetetlen), de hát rendben, legyen meg a penzum, hogy a sok fecsegés után elmesélhessem végre, ha góré lennék a munkásbizniszben, általánosan kötelezővé tennék évi három hét nyarat, ötévente félév, tízévente egy év fizetett szabadságot. Kötelezővé tenném a vizet és a napot. 
 
Nagy Gabriella

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.