hirdetés

Vonaton

2013. március 9. - Nyitott Műhely

Áldom a pillanatot, amikor évekkel ezelőtt csatlakoztam az előhívó csoporthoz, s ezzel hazajáró családtag lettem a Ráth György utcában. Nekem kávéházam nincs, Nyitott Műhelyem van, ahol az Előhívás sorozatában az elmúlt évtizedek elfakuló olvasmányélményeit mai fejjel kontrollálhatom és együtt gondolhatom át sok tekintetben máshonnan olvasó emberekkel. - A Nyitott Műhely naplóját szombatról Reményi József Tamás írta.

hirdetés

Azt a harminc éve abbahagyott naplót kéne most folytatni, de az utólagos bejegyzések fájdalmasak és nyilván igazságtalanok lennének olyan emberekkel szemben, akik pedig látni tanítottak. Látni mást (is) és másként, mint addig. Azt a kollektív naplót, A Naplót ők írták 1977-től ’82 végéig, kézről kézre adva, megnyitva saját, külön nyilvánosságuk terét. Nem szamizdatnak tervezték, de gittegyleti mosollyal vállalt konspirációra kényszerítve. A szabad gondolkodás – ez lett volna A Napló. A rendszer tömérdek tabujával szemben az is volt, és nem a félelem ölte meg (noha „természetesen” a példányait elkobozták). A belső szabadság hiánya véreztette ki, az egymáshoz igazodó vagy egymást nem tűrő szerepek kényszere. Istenem, mennyi tűpontos megfigyelés, bátor tudás, és mennyi kibeszéletlenség, szklerotikus aggály együtt.
Ez az öt év egybeesik életem legizgalmasabb és egyben legboldogabb időszakával, a Mozgó Világ-os működéssel. Ez is kibeszéletlen még: a Napló-írók érthetően kritikus távolságtartása, ugyanakkor steril értetlensége a még „vonalon belül” kínlódókkal szemben. Nagy részük a Mozgó szerzője volt, s nem megtűrt szerző, ahogyan másutt (mígnem szélsebesen megszabadultak előbb „bizonyos” írásaiktól, majd tőlük maguktól is). Csalog, Kornis, Tamás Gáspár Miklós, Demszky, Zsille Zoltán, Könczöl, Dániel Feri, és persze Petri, Nádas, Balassa, Radnóti. Talán a – ma is égetően fontos, aktuális(!) – diskurzusban szerdán előbbre jutunk kicsit: A Naplóval a Nyitott Műhely újabb Előhívására készülünk, Jánossy Lajos, Németh Gábor, Vári Gyuri meg én.
Áldom a pillanatot, amikor évekkel ezelőtt csatlakoztam az előhívó csoporthoz, s ezzel hazajáró családtag lettem a Ráth György utcában. Nekem kávéházam nincs, Nyitott Műhelyem van, ahol az Előhívás sorozatában az elmúlt évtizedek elfakuló olvasmányélményeit mai fejjel kontrollálhatom és együtt gondolhatom át sok tekintetben máshonnan olvasó emberekkel. A munka mögött barátság van, a munkában gyöngéd figyelem, a vitában megértés, az esti ottlétekben öröm és nagyon ritkán tapasztalható aktív önfeledtség, ha lehet ilyen. Lehet. Nem tudom, hogy Déry öregkori műveit, Csurka István egykori novellisztikáját, Császár István vagy Gerelyes Endre munkáit, Gion és Szilágyi István korai dolgait hol és kivel lett volna módom előkotorni az össznemzeti amnéziából, az irodalomtörténet imamalomszerű névsorai mögül.
Elfelejtett vagy feledésre ítélt remeklések. Úgy látszik, mintha valami nosztalgiavonat masinisztája volnék. Két napja jöttem vissza Szegedről, a fiatal írók Sziveri-konferenciájáról, előtte Géczivel, Ladányi Pistával megjártuk Újvidéket, még elébb Pozsonyt, Nyitrát, Debrecent… Visszük körbe Sziveri Jánost, a századvég páratlan költőjét, az Új Symposion megtiport főszerkesztőjét, mint valami kegytárgyat – holott épp azt szeretnénk látni, hogy él, nagyon is élhet. Valaki, akit majdnem maga alá temetett a közelmúltjával elszámolni képtelen vajdasági kultúrharc és a magyarországi közöny meg csőlátás. De Szeged már az első nagy visszajelzése volt annak, hogy újabb nemzedékek birtokba vették (szétcincálták, magukévá sajátították) ezt az életművet. Le lehet szállni a vonatról.
Most pedig vissza A Naplóba, az „eszmecserének álcázott csoportterápiába”, ahogy Dalos György írja, mert valamiképp szégyellnie kellett magának az embert a kor helyett. Én is szégyenkezem előre. Hiszen miközben a „fájdalmas és igazságtalan” mondatokra készülök, tudom, hogy szerdán jól érzem majd magam. Mint a Nyitott Műhelyben mindig.

Reményi József Tamás

Nyitott Műhely

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.