hirdetés

Weissbrunni levelek 1.

2005. szeptember 5. - Bozsik Péter

Megegyeztünk abban, hogy írunk egy levelet a kormányfőnek, a kultuszminiszternek, a Vatikánnak, Tőkés Lászlónak, Ciccolinának, Kasza Józsefnek és Uhrin Benedeknek, legyenek szívesek, együttes erővel tiltsák be a kultúrát, ezzel nagy szolgálatot tennének a nemzetnek, mert megszüntethetnék lassú agonizálását. Cirkuszt és tűzijátékot a népnek! (És kevés kenyeret, mert ha sokat kapnak, a végén lázadozni kezdenek!)
hirdetés

Édes néném,

          még kédnek sem mondhatok mást, mint jaj, jaj, jaj, és megint csak jaj. Milyen nehéz mindent elkezdeni, pl. naplót írni, kevés pénzért. De mit lehet tenni, ilyen a szellem lumpenprolijainak élete. Már előre kigondoltam, mit és mennyit fogok írni, de aztán most, hogy nekifogtam, kiderült, egyáltalán nem érdekes, amit kigondoltam. Például elképzeltem, hogy szidni fogom a Magyar Állami Vasutakat, de kiderült mindenki szidja a MÁV-ot, így nem látom semmi értelmét, hogy a nagy szidáshalomra rátegyek még egy "piciny kis kakát".

          Fáj a torkom, köhögök, folyik taknyom-nyálam (most ittam meg egy kis pálinkát, apám főzte, gyógyszer ez), talán lázam is van és ma töltöttem be a 42. életévemet. Ennyi bajra ébredtem ma reggel, Pesten. A delessel akartam hazaMÁVolni Weissrunnba, de elhagyott minden erőm, meg M. is fölhívott, hogy meghívna ebédre. Vaslapon sült jércemellet ettem amerikai zöldséggel, jól nézett ki, ezt azért írom, mert az ízét csak néha éreztem, két orrfújás között. A Csarnokból eljövet Lityomirral, a dokfilmrendezővel találkoztunk, akit sebtiben meghívtunk egy hosszúlépésre. Édes néném, tapasztalta már kéd, hogy mainapság a fiatal felszolgáló lánykák milyen arcot vágnak, ha valaki hosszúlépést kér? Legalább három percbe telik, míg memóriájuk legmélyérôl (agybarázdáik helyén többnyire tükörsima felület, mondaná M.) előbányásszák a szó értelmét. Aztán hoznak valamit, legjobb esetben nagyfröccsöt. Lityomir most egy deci bort kapott, és 3,33 liter ásványvizet. Aztán szidtuk egy kicsit a pályáztatási rendszert, hogy ebben az országban a kultúra a legutolsó, és milyen dolog az, hogy nyertes pályázatok szerződéseit nem írják alá, arra hivatkozva: nincs pénz (nincs píz, nincs píz, mindig csak ezt hallom, írta egykoron Tolnai Ottó), nem igaz, hogy ezt nem tudták akkor, amikor meghirdették, miért nem lehetett azt mondani, uraim, nincs pénz, nincs pályázat. És még bocsánatot sem kér senki. Pedig ők elkezdték már a forgatást, mert forgatni nem lehet akármikor, ahhoz bizony fény kell és november végére be kellene fejezni, mert nemsokára itt van a dokumentumfilmek fesztiválja. Megegyeztünk abban, hogy írunk egy levelet a kormányfőnek, a kultuszminiszternek, a Vatikánnak, Tőkés Lászlónak, Ciccolinának, Kasza Józsefnek és Uhrin Benedeknek, legyenek szívesek, együttes erővel tiltsák be a kultúrát, ezzel nagy szolgálatot tennének a nemzetnek, mert megszüntethetnék lassú agonizálását. Cirkuszt és tűzijátékot a népnek! (És kevés kenyeret, mert ha sokat kapnak, a végén lázadozni kezdenek!) Majd érzékeny búcsút vettem, és kilovagoltam a kettes metróval a Délibe. Weissbrunnban áhított magány várt, sok-sok emil, láz-, takony- és köhögésroham. A gyógyszerek nevét, amelyekkel kúrálom magam, csak akkor írom le, ha életjáradékot kapok, mint Solymosi Bálint. De ittam hársfateát, meg, mint írtam volt, az apám főzte kisüstit. Kezdek jobban lenni, ezért írhatom kédnek, édes néném e levélnaplót.

          Édes néném, van azért jó hírem is. Igaz, az augusztusra datálódik. Mint tudomásod van róla, nyertem egyszer egy osztott 3. díjat a Konkrét Könyvek regénypályázatán. Mivel e díjat, elnézést, édes néném, e durva szóért, de nem tudom magam pontosabban kifejezni másként, szóval a díj összegét baszták kifizetni, ezért ügyvédet ragadtam, és mit ád isten: nyertem! Többszöri felszólítás, fizetési meghagyás stb. után végül inkasszálták a pénzem. Képzeld, egyszer csak ott volt a folyószámlámon! Szememnek sem hittem! Azt csiripelik a verebek, hogy a fenn említett kiadó másnak sem fizetett. Ha ez igaz, és a sértettek hajlandók velem megfelezni két sört, szívesen megadom az ügyvédem telefonszámát :-).

          De édes néném, a restséget el kell űzni, a tőt le kell tenni, azokba a kis kezecskékbe a pennát kell venni, és énnekem gyakran kell írni, legalább minden héten hét levelet. De az egészségre igen kell vigyázni, és engemet szeretni kell, mert ki szerethetné az édes nénémet jobban, mint én.

          "Szavakkal már semmit sem lehet meg nem történtté tenni. (...) A halálban valóságossá válik a metafizika." Ezt az idézetet, édes néném, kédnek küldöm. Írója ezen a napon lenne száz esztendős.

          Többet nem írok, mert nagy fogyatkozás van a napomban, csillagokat is látok.

Bozsik Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.