hirdetés

Győrffy Ákos

Meghaladná, szeretne átúszni abba, / amit odakint, abban a tündöklő / tágasságban sejt, de nemhogy / megmozdulni nem képes: nem is / létezik.

Boris Vian – ford. Pacskovszky Zsolt

Ha az ember lassan végigsimítja a saját füle mögött meglapuló hajszálakat, fejében a hamarosan homokká őrlődő apró kavicsokat magukkal görgető hullámok finom zaját hallja.
hirdetés

G. István László

Akinek könnyebbül a lelke, / nem mindegy, hova köpi.

Oravecz Imre

Kell, hogy legyen Mennyország: / különben hová került volna anyám?

Turi Tímea

Mi megsebzett bikák így szoktunk táncolni, / az éjjeli fényben mi így szoktuk járni, / hogy a telihold mindent élesre rajzol.

Krusovszky Dénes

Hideg vagyok, akár egy kerítés, de / hiába akarom elátkozni az / egészet, valamit folyton kihagyok.

Kántor Péter

Ahogy az az öregember a kihalt téren / a januári estében / ráhajolt a hangszerére és csak pengette, pengette.

Thomas Mann – ford. Szőllősy Klára

Az ember sohasem tehet félig-meddig átgondolt, általános természetű kijelentést anélkül, hogy egészen el ne árulná magát, észrevétlenül belé ne fektesse egész egyéniségét, valamiképp hasonlatszerűen ne ábrázolja benne élete alaptémáját.

Czinki Ferenc

Kirándulást teszünk egyszerűen abba a városba, amelyre a napfény évente kétezer-kétszáz órán át árad.

Faludy György

Valaki egyszer azt állította, hogy sok könyvet felejtettek el méltatlanul, de egyetlen könyvet sem őriztünk meg érdemtelenül.
hirdetés