Keresési eredmény a(z) „balogh-robert” címkére

Keresési találatok a(z) Hírek kategóriában

Kis nyári zene

NO. 1.

Ilyesmiket írtak róla, hogy lehet „gótikus kőcsipkének” nevezni azt, amit Bach csinál, lehet azt mondani, hogy nem csak önkifejezés, nem csak játszadozás egy témával, hanem a misztikussal való kapcsolatkeresés… Nem tudom, ilyesmit nem éreztem, hanem végtelenül könnyed virtuozitást, és hogy ami feszültség van bennem, az feloszlik, eltűnik, csendesül… - Balogh Robert Johann Sebastian Bach-műveket választott Kis nyári zene sorozatunkba.

Duna-legendárium

A Margit hídi csata

Szokatlan volt a csend. Mindenhol áramszünet lenne? Az emberek is tanácstalannak tűntek, senki nem tudott semmit, csak ácsorogtunk, hátha történik valami. A híd felől vad ricsaj hallatszott, üvöltés, dudák, kürtök szólaltak meg… Mi a fene!? - Balogh Robert írása a Duna-legendáriumban.

A meccs embere

Kedvenc hangszerem: a vuvuzela!

Vajon mi az oka annak, hogy a magyar köztévében egy közepesen művelt ember elménckedő szóvirágait kell hallgatni 90 percen keresztül? Hát még, ha hosszabbítás van! - Balogh Robert a foci vébéről.

Körkérdés

Ünnepi kulinária IV.

Angyalkoszt és hajába' krumpli, egy enyhén töpörödött 1961-es kubai jonatán alma és végre egy igazi vegetáriánus menü az ünnepi étlapon. Gasztronómiai körkérdéssorozatunkban Abody Ritát, Balázs Attilát, Takács Zsuzsát és Balogh Robertet kérdeztük.

Napfürdőzés a mítoszok földjén

Az irodalmi „posztmodern” recycling-technikája egészen Eliot-ig és Joyce-ig visszavezethető hagyománya a lírai én önpusztító és önépítő tapasztalatával egyesülve, a mitikus világ táptalaján nevelkedve Halmainál egészen furcsa költészetet eredményez. Első olvasásra/hallásra hermetikusak és enigmatikusak, ugyanakkor mindennapiságukban nagyon is nyitottak.

„Hajóval is”

Vámos Miklós regényrészlete mellett sokszínű verspalettával jelentkezik a békéscsabai folyóirat új száma.

Balogh Robert: Elveszett

Balogh Robert
Elveszett
(regény)
Alexandra Kiadó, 2006.
(„Irodalmi Jelen könyvek”)
256 old., 2.499 Ft
ISBN 963 3700 949

Balogh Robert: Schvab legendariom. Álmoskönyv

A Legendariom szereplői majd egy szálig bolondok, ha nem is a szó legáltalánosabb értelmében azok, de nem birkóznak meg a hétköznapok terheivel, monomániáikban éppoly szilárdan hisznek, mint a vértanúk saját igazukban.

Szószban úszva

A szöveg egyszerre tárja elénk milliméterenként a testi leépülés minden fázisát, és keres magyarázatot a visszafordíthatatlan szörnyűségre. A fiú és az anya gondolatai egymást kiegészítve, egymással beszélgetve keresik a felelőst: az embertelen orvostudományt, a kiüresedett házasságot, a szocializmus lélekölő egyhangúságát és kilátástalanságát, az önző emberi kapcsolatokat okolják.

színház

Közmunkás az árok partján

A Pécsi Harmadik Színház repertoárja főként kortárs darabokból áll - az utóbbi pár évben bemutatták Spiró György: Kvartettjét (melyet öt évadon keresztül játszottak, előadták az USA-ban, Finnországban, Romániában) és Szappanopera című darabját, Egressy Zoltán: Sóska, sült krumpli-ját, így Háy János darabja beleillik Vincze János rendezői világába, melynek szerves része a saját korára való reflektálás. A darabot rendezte: Vincze János. Ősbemutató: 2003. január 29., Pécsi Harmadik Színház.
További találatok
Keresési találatok a(z) Láthatás kategóriában

Ráday kultucca

Ráday Könyvesház (Bp. IX., Ráday utca 25.)
Kezdő dátum: 2007-06-03 11:00:00

Elveszett bemutató

Pécsi Galéria (Pécs, Széchenyi tér)
Kezdő dátum: 2006-11-29 17:00:00

Nyitott Versest

AJAMK (Bp, XIII. Tátra u. 20/B.)
Kezdő dátum: 2006-02-14 19:00:00

Mátyás király szárnyai


Kezdő dátum: 2005-01-30 11:00:00
Bp., XI., Kőrösy József utca 17.

Bertók László köszöntése

Művészetek Háza, Fülep Lajos Terem (Pécs, Széchenyi tér 7-8.)
Kezdő dátum: 2005-12-06 19:00:00

Dombos Fest 2005

Kishegyes (Hegyalja utca, Kisszínpad)
Kezdő dátum: 2005-07-22 19:00:16

IV. PARNASSZUS MŰHELYTALÁLKOZÓ

Eger,Az Eszterházy Károly Főiskola Al-magyar dombi Campus Kepes György Szakkollégiuma
Kezdő dátum: 2005-07-06 09:00:00
Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Regényhősöm a téren

2008. június 12. – Józsa Márta
Nem tartozom azok közé, akiket kiver a víz a gépektől, szeretem, ha engedelmeskednek, igyekszem megérteni őket, és nem hivatkozom arra, hogy egy bölcsésznek az ilyesmit nem kell tudnia, de most mégis úgy érzem, hogy kicsit nehéz cipelni egész nap ennyi tárgyat, amelyeknek pedig az volna a dolguk, hogy megkönnyítsék az életem.

Tanulság? Nincs!

2007. január 7. – Balogh Robert
Köles Feri indulatábrázoló képességét finom kézzel terelte Hargitai Iván (rendező), engedte kibontakozni, egészen animális szintre jutottak el Herczeg Adriennel. Ő is érdekes jelenség. Nem az a kimondott szép színésznő, aki mindegy, mit mond; éppen a hangja határozza meg a sorsát: reszelős, érdes és kemény. Ez karakterszerepekre kárhoztatná, a lányban pedig ennél több mocorog.

Kamu digó

2007. január 6. – Balogh Robert
Vannak emberek, akik körül az időérzékelés sebessége megváltozik. Ő is ilyen. Ebéd után még egy darabig elkísérem, az ég újra színpompás naplementét kínál, a barátom dicséri Pécset, mennyire ékszerdoboz ez a város, mennyi a szép régi ház, részlet, dísz, stukkó…

Cenzúra volt egykoron, ma szerkesztés a neve

2007. január 5. – Balogh Robert
Ez olyan veszedelmes mennydörgés lett volna? A jópofaságnál több, a valóban használható javaslatnál kevesebb, de másfél percben mondjon valaki ennél magvasabbat! Utóbb még hozzátettem volna, hogy a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) inkább legyen egy nappal rövidebb, de hozzanak ide legalább egy, a fesztivált fémjelző világsztárt. Hát igen, ennyire beszari a helyi média, ugyanis kihagyták ezt másfél gondolatot, látszott is, hogy ott vágtak, ahol nem lehetett volna.

Elmúlik

2006. január 4. – Balogh Robert
Ma a betegségről beszélni talán fontos dolog. Talán nem az. A betegeket eldugják. Annyi divatos téma akad ideig-óráig: megasztárok, kivillanó nemiszervek, másság, feminizmus, kisebbségek… Vannak világnapok, amikor témává lesznek, de európaiságunk nem tud szólni a fájdalomról helyesen. Arról, ami van. Hitek, vallási meggyőződések, érzelgősség nélkül. Önmagában a szenvedésről. Le van tudva az egész Jézussal a kereszten.

Mint NDK-ban répáért

2007. január 3. – Balogh Robert
Élvezte a hatalmát, úgy villogtatta a szemét, mint egy túlérett kasszírnő valami Baudelaire versben, csak ott a végén meg kellett volna fojtani, de a valóságban is megérdemelné! Elkezdett csücsöríteni a fiújára és legnagyobb elképedésemre azt gagyogta neki a maga lehengerlő, édes, démonikus módján, hogy adj pénzt! Hát ez meg már Szép Ernő! Na én azt hiszem, egy ilyenért kitekertem volna a drága Tóth Manci nyakát.

Vörös húst is egyen, Benjámin!

2006. január 2. – Balogh Robert
Ott ültünk négyen a Centrálban, ettünk és trécseltünk, ki mit tudott intézni, ki mennyire lát előre, milyen stratégia mentén menthető meg egy csak kultúrával foglalkozó, anyagi hasznot nem hajtó, magánkézben lévő weboldal. Racionálisan egy jól prosperáló vállalkozás presztízs-oldala lehetnénk maximum. A kulturális lappiac túltelített, ha elkezdünk pályázni, más elől vesszük el az egyre kevesebb pénzt, de mondjuk nekünk sincs, akkor mi legyen?

„Nuku kuki, nuku nuni”

2007. január 1. – Balogh Robert
A szimbolikus gesztusoknak vajmi kevés értelmét látom, a konvenciókat meg ott lehet tartani, ahol léteznek. Azt hiszem, jövőre nem töltöm Magyarországon ezt az időszakot, hacsak valami nagyon ide nem köt. Szívem szerint most Jordániába mennék, pár éve az ott töltött egy hét alatt két napot is egy sivatagban töltöttem.

Ablakok

2006. december 13. – Balla D. Károly
Úgy tűnik, régvolt ifjúkorom óta az idő már nem az ablakon át közlekedik számomra, őslények és testvérek után is másfelé kutatok. Ablaknak persze azért mégis kell ott lennie, ahol dolgozom, de nem viszem túlzásba a bámészkodást, jószerével kielégít a tudat, hogy a déliből rálátni az Ungra, amely kis túlzással szólva a kertünk alatt csobog, hogy látszik a kisvasút pályáját övező jegenyesor, és ha kicsit kihajolok, épp most 60 esztendős alma máterem sarka is áttűnik a lekopaszodott fák ágbogán.

Bemutatás, avagy Főhős úr íróvá érik

2006. november 14. – Nagy Koppány Zsolt
A barátok elnézően mosolyognak, ideges a gyermek, gondolják szeretettel, gondolom reménykedve. Felmarkolok még néhány sajtópéldányt, amit majd én hordok szét, egy zacskóba rakunk mindent, nagyon nehéz, bárcsak vékonyabb könyvet írtam volna, gondolom bosszúsan, vagyis elégedetten.
További találatok