Egy gombolyag fonállal és egy öngyújtóval felszerelkezve nyugodtan beléphetnek a múlt század egyik méltán legfelkapottabb szerzőjének labirintusába.

Verhulst nem a levegőbe beszél, hiszen maga is járt, sőt néhány napig lakója volt (igaz, mint riporter) az arendonki menekültközpontnak, ahol első kézből szerzett tapasztalatokat a menekültek életéről.

Maurizio Ferraris olasz filozófus és esztéta az egyik meghatározó objektum nyomába ered, hogy annak létezési módján keresztül kifejthesse saját „ontológiáját”. A mobiltelefon érdekes kiindulási pontnak tűnik, de összességében nem több hangzatos cím(ké)nél, az elmélet ugyanis egy idő után nem tud mit kezdeni a markáns objektum gyakorlati alkalmazásával.