Most, hogy már harmadik hónapja fogyasztom Pécset(t), rájöttem három dologra, ami elviselhetetlen az életben. Ha elveszíted a gyerekeidet, ha megcsal a feleséged, és ha könyvek nélkül kell élned. (No jó, a második még túlélhető.) Az első nem, a harmadikkal próbálkozom.
Talán tényleg esélye van egy munkanélküliségtől sújtott városnak, térségnek a kultúrából előnyt kovácsolni, bár nem hiszem, hogy egy leszázalékolt uránbányász egy Parti Nagy-, Garaczi-, Darvasi-felolvasóesttől lesz boldogabb. - A Pécs2010 megnyitóján Ficsku Pál járt.
Jónás kicsit mentegetőzik, hogy nem hozott könyvet, általában elfelejti. Balogh Robi a szép szelíd hangján belekérdez, vajon miért jön el valaki egy estre, ha nem tudja, hogy ki vagy. A véletlen hozza ide őket, mondja Jónás.
Úgy döntöttem, hogy egy hétig csak a legszükségesebb dolgokért mozdulok ki a lakásból, rendszerezem hiányaimat, mindent, ami felgyűlt hat év alatt, itt a Bródyban, amolyan „bródykákat”fogok írni. - Ficsku Pál egy évvel ezelőtti naplója.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszika, akit Nyuszikának hívtak. Nagy nyomorúságban teltek az óvodás évei, mert az apja író volt... - Nemzeti állatkert című sorozatunkban kortárs írók fabuláit olvashatják. Íme, az első: Ficsku Pál meséje.
Utálom, hogy beleerőszakoltam magam egy lakásba, a téma érdekében, ami nem is biztos, hogy jó, unom, hogy fényképeket készítek, amik nem mindig passzolnak az írásokhoz. De hát ez van.
Miben hasonlítanak az indázó gyökerek és az óév vékony jégrétege, s hogyan kerül a lábtyű a hetiendbe? Misztikus összefonódások egy lassan folydogáló és csendesen búcsúzó hét történetében, végére fagyott programajánlóval.
Kijövünk a gőzből, a barátom kap egy esemest, elfogadták a jelentkezését Berlinbe a hőlégballon-pilóta tanfolyamra. Ahhoz képest, hogy néprajz szakot végzett, ez előrelépés, ha nem lennének bedobozolva Szendrei Lőrinc könyvei, utána néznék az alábbi témának: a hőlégballon a magyar népi mitológiában.
RSS
hírlevél
