Remek, ízes humor, finom élcelődés, a gyermeki rácsodálkozás leleplező ereje, valamint a megbocsátás és az intelmezés megrendítő természetességének könyvét tartja kezében az olvasó. Ez a mikszáthi és a hrabali anekdotikus elbeszélőművészet hagyományait hasznosító mű a legjobb értelemben vett szórakoztató szépirodalom.

„Kulcsár Szabó Ernőt sokan irodalomelméleti szakembernek gondolják. Nem osztom ezt a véleményt. Úgy látom, Kulcsár Szabó Ernő sokkal inkább irodalomtörténész: kritikusi pályaszakasza lezárultától a közelmúltig minden munkája vagy kifejezetten irodalomtörténeti jellegű volt, vagy elméleti szempontból is elfogadható irodalomtörténeti koncepció megalapozását és igazolását szolgálta."