hirdetés

Keresési eredmény a(z) „Újhold” címkére

Keresési találatok a(z) Hírek kategóriában

OTT JÁRTUNK

Szabó Magda, a kunfajta nagyszemű lány

Az Olvasás Éjszakája nem feledkezett el az idén 100 éve született Szabó Magdáról. Az írónővel kapcsolatos személyes élményeit, emlékeit Szabó T. Anna osztotta meg a hallgatósággal Juhász Anna társaságában. Az estét Pion István költő vezényelte le. Ott jártunk.

OTT JÁRTUNK

Két nap Újhold

Szeptember 29-30. között a Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportja rendezte meg a kétnapos Nemes Nagy Ágnes- és Újhold-konferenciát. - Helyszíni szemlénket olvashatják. 

Ott jártunk

Széljegyzetek az Újholdhoz

Sokféle széljegyzetet írtak már az Újholdhoz. Mintha - már jó néhány évtizede - a magyar költészet egésze széljegyzet is lenne egyben Nemes Nagy Ágnes köréhez. A róluk alkotott különféle véleményekből látszik: az Újhold hol ájtatos révületbe ejt, hol irritál. - Szentpály Miklós tudósított az Írók boltjából.

A szavak és a dolgok

Nem a fesztáv a meglepő és nem a szakítószilárdság, hanem a következetesség, a magát alakító, meghaladó, a klasszikus bildung-nevelődés értelmében vett önismereti, tehát a közösség identitását, hagyományát is újraértő munka, amelybe mindenképpen beleértendő Balassa tanári pályájának fontossága is. Jánossy Lajos kritikája Balassa Péter kötetéről

Tatár Sándor: Bejáró művész

Tatár Sándor
Bejáró művész
(versek)
Orpheusz Kiadó, 2007.
1.200 Ft

Király Levente: Így irtok én

A nagy előd munkájának elkészült a méltó folytatása. A találó paródiákat olvasva Orbán Ottó, Tandori Dezső, Oravecz Imre, Petri György, Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Hazai Attila, Tolnai Ottó, Gyurkovics Tibor… líra- és prózapoétikai jellemzőire ismerhetünk.

kritika

Az invenció komolysága

…a költészet is elsődlegesen nyelv, nem érzelem, nem az önmondás pátosza, nem a szubjektum megalkotásának fárasztó kulturális és napi robotja, hanem nyelvi bejáratódás és rálelés pillanatnyi ereje…

könyv

Fény

Okkal tehetjük fel, hogy Szabó T. Anna szövegeinek a mai (professzionális és félprofesszionális) líraolvasásban betöltött, nem egészen körültekintően kijelölt helyét az 1995-ben megjelent Madárlépte hó című kötet Lator László által jegyzett előszava rögzítette. Túl azon, hogy Lator egy vélhetően a modernség végére jellemző költészetfelfogás nevében nevezte a versek legfőbb erényének "fegyelmezettségüket", még líratörténetileg is nehezen indokolhatóan kötötte azokat egy - kánonok fölöttinek vélt - empatikus olvasásmódhoz: "Mintha leginkább az Újhold hagyományát folytatná."

Kritika

Irodalmi folyóiratok kortárs kánonai

...bár sok irodalmi folyóirat van, annak számára, aki viszonylag rendszeres olvasójuk, sem nehezen megkülönböztethetőnek, sem ugyanolyan súlyúnak nem tűnnek – ellenkezőleg, [...] többé-kevésbé átlátható kulturális mintázatok szerint szerveződnek, felismerhető hagyományokra támaszkodnak és a kortárs irodalom eltérő kánonait kínálják olvasóiknak. Nem az volt a célom, hogy semleges, külsődleges leírást adjak a folyóiratok mezejéről [...]. Inkább lehetővé szerettem volna tenni írásommal, hogy kritikai beszéd alakuljon ki a folyóiratokról, s ennek legkézenfekvőbb módja egy kritikai írás megfogalmazása, éppen róluk.

Kritika

"Amire fölesküdött"

"…az úton-lét Rába egész költészetének központi metaforája. (…) Ezek a bejárt és saját bejárásukra hívogató utak (melyek mind a létezésre, mind az azt tükröző, sőt megteremtő költészetre utaló metaforák), a 'lélek és a lét járatlanabb tájai'-ra vezetnek, ezért 'a költő... kicsit a fölfedezők rokona'. Ám ami Rábát egyre újabb látóhatárokkal szembesíti, akár egyetlen versen belül is - a képzelet, az asszociatív írásmód mellett -, az magában a versben, a nyelvben keresendő."

Lengyel Balázs-emlékülés

Az Újhold-Évkönyvekről

A Tanácsterem zsúfolásig megtelt, eljött Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Lakatos István – mint később kiderült, az Újhold-Évkönyv alapító szerkesztői –, valamint Ottlik és Mándy, és (bár talán az egy második esten volt) Varga Kálmán. Fogalmam sincs, miről beszéltek, rávetül néhány azóta látott archív felvétel emléke is, de az egésznek az aurája, ahogy irodalom, élet, műveltség és humor összefüggött, már akkor (gondolom, sokunkat) magával ragadott.

Ott jártunk

Aki visszaszőtte magát az irodalomba

Lengyel Balázs születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából került sor tegnap megemlékezésre a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös szervezésében az MTA kistermében - aki eljött, méltón emlékezhetett meg a tavaly elhunyt Széchenyi - és József Attila-díjas íróról, kritikusról, fordítóról, az Újhold folyóirat alapító szerkesztőjéről a szinte szokatlanul profin szervezett esten.

Dinoszaurusz nyomában

Ingeborg Bachmann [...] ugyan meghatározó írója volt a hatvanas-hetvenes évek Európájának - amikor nálunk Weöres, Nemes Nagy és az Újhold nemzedék alkotott -, de először csak a nyolcvanas években fordították, akkor is szinte titokban. Az ember önkéntelenül eljátszik ilyenkor a 'mi lett volna ha'-gondolattal, főleg, ha párhuzamokat keres, s talál is, a magyar költészetben. - Bachmann Tag a Ráday utcában.

Április első és második fele – A Kos fény- és árnyoldala

Ahogy Abu Hariri mondja: „Milyen vakon engedelmeskedtem vágyaimnak nappal s éjszaka! Dacoltam a tilalom kerítésével és kantárszárával, nevettem a parancson, megmásztam minden bűn csúcsát, átkutattam minden rossz mélységét! Ó, bár ne születtem volna, s ne gondolna rám senki! Mert a bűnösnek jobb volna a halál, mintsem tudatosan megbántani a teremtőt!”

A nézőtérrel szemben 3.

Köztes térben

Verseskötetek, két kisregény, négy dráma, tanulmányok, életrajzok, publicisztikák és elemző cikkek sora, egy kézikönyv, melynek második kötete az idén jelenik meg, s nem utolsósorban rengeteg tanítvány. Ez a szűk mérlege mindannak, ami az irodalomban eddig Schein Gábor nevéhez kapcsolható - aki talán nincs is, de nagyon érdekli, hogy erről miképpen lehet, ha beszélni nem is, legalább írni.

Február I. és II. fele: Svát és Ádár hava – a Vízöntő fény- és árnyoldala

Lehetetlenség, hogy az ember egy másik lény utáni vágyakozással töltse az életét, vagy, hogy egy másik lény nélkül ne bírja vidáman élvezni az életet. A magányba csak az hal bele, aki úgy dönt, hogy az életet nem lehet szeretni. Lehet.

Én nem szeretek haragudni

Az itt olvasható beszélgetés a Művészetek Völgyében, Pulán, a Nem mindennapi irodalom sorozat (szervező Bérczes László) keretében közönség előtt elhangzott 2006. augusztus 2-i beszélgetés rövidített, sajtó alá rendezett változata, mely megjelent a Könyvjelző decemberi számában is.

Hiányok és eredmények

2006. október 5-én rendezték meg az MTA Irodalomtdományi Intézetének Az 1956-os forradalom a magyar irodalomban című emlékülését az Illyés Gyula Archívum és Műhelyben a Teréz körúton. Az egész napos rendezvény a délelőtti plenáris előadások után délután két szekcióban folytatódott. 

Telihold

Világoskék, sötétkék, halványzöld..., talán sárga? Állnak a polcon, akár a szikla, az Ottlikok, a Nádasok, az Esterházyk mellett (aztán Szentkuthyk, Lengyelek, Mártonok és a Spirók…). Könyvhéten már nyitáskor sorban álltunk a könyvesbolt előtt a Gárdonyi-szobornál, listával, lekapcsolt családi kasszával, a nyaralásból kispórolt pénzzel. 1986-ban, ’87-ben, és tovább. Az Újhold-Évkönyv kötelező volt, belső parancs, szomjoltás.

Somlyó György halálára

Somlyó fáradhatatlanul ír, napról napra lép tovább, nem ölti magára a „nagy öreg” maskaráit, ellenkezőleg: szinte élete végéig egy örökifjú faun könnyed varázsát árasztotta. Művészete egyfajta mérlegszerepet tölt be; kétségtelen, hogy az elmúlt tizenöt évben az ő versei kínálták az egyik legmélyebb létértelmezést.

Miből lesz a borostyán?

Balla Zsófia arról faggatta Lator Lászlót, hogy véleménye szerint van-e valami az Újhold-kör tagjainak írásmódjában, költői stílusában, ami egy kalap alá utalná őket. Nincs ilyen, felelte – természetesen – Lator László. Ami az újholdasokat összeköti, mondta, az inkább egyfajta közös világszemlélet. A Második Világháború után az Újhold-kör tagjai, rendíthetetlen ráció-hitükben, úgy gondolták, van rá mód, hogy az ember a költői nyelv segítségével újraértelmezze a világot; megmagyarázza mindazt a borzalmat, ami történt - rendet teremtsen a káoszban.

Helyszíni szemle

Díjeső

A lehető legteltebb ház előtt lépett fel Szabó Magda a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az irodalmi est inkább emlékeztetett színházi produkcióra, vagy rock-koncertre, mint az errefelé megszokott szűkkörű beszélgetésekre. A színpadi hangulatot fokozta az elsötétített nézőtér, a reflektorokkal megvilágított beszélgetők, valamint a főteremben felállított óriás kivetítő, mely a távol állók számára is közel hozta az írónőt.

Nagyvizit

Tóth Krisztina: A dallamok alatt

Militáns utcanevek között keresgéljük a megváltó Stróbl Alajost. Csupa harcászati szakszó: ez valami hadügyi telep lehet. Nehezen passzol a mai magyar irodalom egyik legszelídebb szerzőjéhez, ám bent, a lakásban már teljesen adekvát környezet fogad. Megnyugvással telepszünk le: a falak közti intim tértől vadidegen a háború szelleme, noha - tesszük hozzá - a szerszámokkal, hatalmas ablaktáblákkal teli tetőtéri műhely láthatóan komoly, egyszemélyes küzdelmek terepe. A párizsi éhezéstől a "szép kis pofikán", s egy tetovált könnycseppen át a szenvedélyek domesztikálásáig sok mindenről szó esik - beleértve azt is, hogy álló fasszal szerelmes verset írni nem lehet, na meg hogy milyen az, mikor a költőnőt úgy fogadják: "megjött az üveges". - Nagyvizit Tóth Krisztinánál.

Helyszíni szemle

Képképzés

A József Attila Kör hagyományos nyárvégi táborának csütörtöki vendége Nádas Péter volt, akivel Ágoston Zoltán beszélgetett pályájáról, írásairól. A Szigligeten elhangzott beszélgetés szerkesztett, teljes változata a Jelenkor téli számainak valamelyikében olvasható majd, az alábbi helyszíni beszámoló második részében ebből olvashatnak részleteket. Október elején a Litera ellátogat Nádas Péter otthonába Gombosszegre, s kiül a sokat fényképezett körtefa alá. Az itt készülő beszélgetést a Nagyvizitben olvashatják majd.

További találatok