hirdetés

Keresési eredmény a(z) „amerikai” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

2 kiló 20 deka másfél nap alatt

2008. október 26. – Barta András
Az első szeretőmet nem mondhatom meg, hogy hívták, mert a falusi helyi erők még mindig apró darabokra cincálnák, mert fiú, és én is fiú vagyok. Engem mégsem cincálnának apró darabokra, mert a fővárosi falusiak buzulhatnak, azoknak meg van engedve, míg a falusi falusiaknak egészen tilos -- no, persze, szétcincálás terhe alatt.

Petőfi non coronat

2008. október 25. – Barta András
….mondtam, hogy a mélybe tegye. Nem baj, kicsit iszom belőle, visszateszem a mélybe. Végig azon rágódom, hogy mit csinálok itt, és azt mért, de ez nem akadályoz meg benne, hogy egyenesen kényelembe helyezzem magam az ágyán, még a cipőmet is levetettem.

Átjárók

2008. október 22. – Barta András
Magam sem tudom, hogy könyörögtem ki magam a náci buzi lakásából, és azóta tudom, hogy senkihez se rohangálunk fel csak úgy. Örülök, mert ez a náci buzi, a reménytelen menthetetlenségek, a borzasztó, homoszexuális semmilyenségek – ezek lesznek az átjáró majd nekem Tar Sándor hasonlóan biztató világába.

Bach és az ellenállás

2008. október 21. – Barta András
… ellenállok a megszerkesztettség kísérletének, email postafiókot se nézek, a google-be se írom be, vajon mikor válik már végre a magyar nyelv izolálóvá? […]Az írásban sem találok kielégülést, pedig ideje volna már. Együnk.

Macska, test, vér

2008. október 20. – Barta András
Hogy veszik így át a gépek a hatalmat? Mikor csúcspontjukra érnek, lefagynak, mint nagyapám lábujjai a második világháborúban. Nem is neki fagytak le amúgy, hanem nagymamám sarka, mert amikor kicsi volt, nagyon szegények voltak, nem tudtak mivel fűteni, és nagymamám sarka kilógott a takaró alól, és kicsit megfagyott.

A kritikáról, az emberről és az alkotóemberről

2008. szeptember 24. – Barok Eszter
Nyilvánvaló, hogy a téma (értsd: kritika) mindenkit izgat valamilyen szinten, aki bárminemű alkotótevékenységet végez (vagy éppen csak nóném firkász-wannabe, mint például jómagam). És persze az is adja magát, hogy még a fentiekben idézett fényharcos mestert is megmozgatja a kérdéskör – máskülönben nem fecsérelne időről időre több bekezdést annak taglalására, mennyire nem érdekli, ha szidják.

Jobb a partoskodás?

2008. szeptember 13. - Sumonyi Zoltán
Ma este, az egyik tévéműsorban közölték, hogy már Németországban az áruházak polcairól leszedték a magyar libamájakat. S ezt valahogy olyan hangsúllyal, hogy az állatvédő egyesület elérte a célját. Bravó! Igaz, hogy néhányszáz, vagy néhányezer magyar család munka és megélhetés nélkül marad, de ezután nem fognak már szenvedni a szegény libák. Győzelem!

A második csütörtök

2008. szeptember 11. - Sumonyi Zoltán
Ahogy Juhász Anna (a költő legfiatalabb lánya) segítségével végignyomakodtunk a tömegen a laudátoroknak fenntartott első sorok felé, láttam, hogy ott szorong a magyar irodalom és az irodalmi élet teljes képviselete. Semmi „szekértábor”, semmi „ferde szem”! Úgy látszik, hogy mégis csak van egy magaslati pont, ahová már nem csaphatnak föl az ostoba megosztottság és ellenségeskedések hullámai.

Szeptemberi kánikula

2008. szeptember 8. – Sumonyi Zoltán
Koczkás tanár úr szemináriumain elemezgettük egymás verseit, versengve és titkos irigységgel, mert a tanár úr szívéhez, s ezt nemigen tudta véka alá rejteni, Bella Pista „zsengéi” álltak közelebb. Most látom, hogy Koczkás Sándornak igaza volt. Azok a „zsengék” 1966-ban jelentek meg a „Szaggatott világ” című, első kötetében, s azóta is mindnek helye van a későbbi válogatásokban.

Ellopták a BuSho díjakat!

2008. szeptember 5. – Rimóczi László
Amikor először meghallottam a hírt, azt hittem, hogy csak kitalálták, hogy kicsit hasonlítson a megszokott Oscar-díj cirkuszhoz, amikor mindig valami történik vele, ellopják őket, majd később megtalálják a kukában…tényleg, a környező kukákban körül se néztünk. Ez hiba volt.

Hui! Kurczak?

2008. augusztus 28. – Dányi Dániel
…Magyar Vagyok Nem Turista, rovásírás, nagymagyarország, egy szittya boltos hétről hétre a pénztárgép mögött vagy a sarki padon cigizve a bejáratnál, jónapot, szerbusz, turul és túrórudi, másvalami? fejbőre borostás de egészséges, nem nem, más nem lesz (nemnemsoha) és köszi szépen és bár elintézné annyival hogy ez magyarságtudatos vásárlóknak szóló marketing és kurvára nem ő a célcsoport, sem anno a vidéki rokonságot sem nemeléggé magyar százezreket nem ő nem ez a srác itt…

Sajátturista

2008. augusztus 27. – Dányi Dániel
Egy kicsit olyan is a netnapló, mint fuldokolni: mindenbe mint potenciális mentőöv megkapaszkodsz, legföljebb elsüllyed. Ugyanakkor kevesebbet mutatni, mint a mindennapos Odüsszeiák, mert kevés a hely, szűk a horizont. A nap (vagyis óceán, khm) nagy része kimarad, közben holnap-olvasott-tegnap lesz a "ma", nem is a (...) teljes mai jegyzőkönyv, csak egy netlaplopatnyi reality. Hűen trükközzük a valóságot.

Akit öt anya szült (2.)

2008. augusztus 12. - Pál Dániel Levente
Ám elég is ennyi, hiszen hiába fenyegetőztem éhségsztrájkkal, se a Harlequint, se Kovit nem érdekelte ez a sztori. Maradt nekünk, s ha a klímámat sikerül jobb belátásra téríteni, akkor még pár szenvedélyesen forró verssel is megajándékozom a jövő ábrándos lelkű középiskolai szavalóversenyeinek döntőseit.

Ti

2008. augusztus 1. - Tamás Zsuzsa
Tanulság nincs, legalábbis hollywoodi sikertörténetről nem számolhatok be. Volt köztünk egy emberi viszony. Volt egy-két amolyan „ahhoz képest” sikeres próbálkozás az érdektelenség áttörésére, tógába öltözés, alvilágfestés, betűszobor készítés, effélék – semmi sem sikerült tökéletesen. Volt egy utolsó óránk, és voltak gesztusok, amikből úgy érezhettem, talán nem volt hiábavaló ez az egy év. Mindenestre elhagytam a pályát.

Lélekelemzők

2008. július 3. – Boris János
Tölgyessy mondta egy TV-interjúban (link nincs, nem lelem, viszont hallottam) a 2006-os választások után, hogy a „józan konzervatív” szerepre törekvő, a szélsőjobbtól tisztességgel és deklaratívan elzárkózó, ám a parlamenti küszöböt minden várakozás ellenére megugró MDF sosem lesz a jobboldali szavazók számára igazán vonzó párt, mert „hihetetlenül távol áll a magyar jobboldal lelkétől”. Milyen lelke van a „magyar jobboldalnak”, ha attól a szélsőradikalizmustól való elhatárolódás ennyire idegen?

Krimi

2008. május 23. - Reményi József Tamás
Összehasonlíthatatlanul szerencsésebb és becsületesebb ezt a mindenkiben letagadhatatlan giccsigényt a nemes ponyvában kiélni, mint a magas művészetekben napra nap elkövetett giccsekért sikkesen ájuldozni. A krimi az olvasó ember szappanoperája. Ezért különösen fontos, hogy a hozzánk kerülő jobb műveket a legkifinomultabb műfordítók kapják kézbe.

Kedves Naplóm!

2008. május 6. - Gerlóczy Ferenc
Az írásból ugyanis – ha nem a leglényegesebbről szól – könnyen levegőbe lényegtelenítés sikeredhet. Ha nem arról írunk, amiről éppen írni kell – akkor a legirodalmibb tevékenységünk is merő pótcselekvés. De vajon ki mondja meg, mi a lényeges és mi a lényegtelen? Ki tudja biztosan, mikor mit kell?

Babonák napja

2008. április 17. – Tokai András
…nem kis-Belügyminisztérium, hanem fantasztikus kádertemető és parkolóhely volt olyan eszméletlenül érdekes alakoknak, mint például a minden nyelvet beszélő „Dzsí”, azaz Dienes Gedeon, Dienes Valéria mozgásművész fia, aki a könyvtárat és dokumentációs részleget vezette, Huszágh Nándor Vargas Llosa-fordító, Antall László, ugyancsak műfordító,  később az Európa Kiadó főszerkesztője, vagy a szegény most meghalt Néray Kati az ún. Propaganda Osztályon, és még sokan mások…

Nyugdíjas, költő keddje

2008. április 15. - Tokai András
Késő este e-mail érkezik Gerevich Andrástól, hogy tényleg vállalnék-e a nyáron egy JAK-táborban szembesítést az aczéli, tóthdezsői idők Művelődési Minisztériumának JAK-felelőseként a József Attila Kör mai tagjaival? Tényleg, válaszoltam. Nem lesz könnyű nyaram. Ezt az elkerülhetetlen szembesítést persze már rég megjósoltam magamnak.

Nyugdíjas költő

2008. április 14. - Tokai András
Beérkeztek az első gratulációk a rokonságnak és barátoknak körbeküldött, Panka születését hírül adó e-mailekre. Este még olvasok Flórának Nádasdy nekünk dedikált Rómeó és Júlia-fordításából, és elalvás előtt eszembe jut a Ráday utcában vasárnap este tőle hallott szép, tűnődő mondat: „Talán a Jóisten azt akarja, hogy az ember terheket cipeljen.”

Írásgyakorlat

2008. április 22. – Gács Anna
Ezeknek a házi feladatoknak a kultúrpesszimizmusa még zavarba ejtőbb, ha összevetjük őket a mintájukul szolgáló 70-80 évvel ezelőtti tárcák nyitottságával, illetve a diákok szokásaival, ízlésével, kulturális gyakorlataival.

Ismerek egy költőt

2008. április 3. - John Bátki
Grenier művei nem a nyelv dekonstrukciójáról szólnak, még csak nem is a nyelv újjáépítéséről. Grenier rajzolt versei az idő és a figyelem összjátékát célozzák meg, új értéket teremtve és létfilozófiát gyakorolva. (Nem hiába volt Heidegger olyan befolyással Grenier-re ‘német szakos’ egyetemi tanulóévei alatt.)

Apák, és kis adag Kilimológia

2008. április 1. - John Batki
Pilinszky János a szomszéd házban lakott, a Hajós utca és a Paulay Ede sarkán. Ezt csak jóval később tudtam meg. Azt is, hogy Szép Ernő ott élt 1953-ig ahol a Paulay Ede utca végződik a Liszt Ferenc térnél. Még korábban pedig Krúdy Gyula és Ady Endre, Kóbor Tamás és Bródy Sándor járkáltak a Terézváros járdáin…

Nevek

2008. március 31. – John Batki
A Nevek! Mi lenne az úgynevezett irodalomból, és életből, tulajdonnév nélkül? Vagy negyven éve olvastam egy rövid novellát Bernadette Mayer New York-i író tollából. Először megrökönyödve, aztán nagy érdeklődéssel követtem az elbeszélés fordulatait, amelyben a több mint egynéhány szereplő egytől utolsóig így volt nevezve: “Proper Name” (Tulajdonnév). Mindegyik személy,  persona, név nélkül is megszemélyesedett tettei-mondottai révén.

Ma egész nap macskát kerestem

2008. március 25. - Farkas Péter
Viktor Frankl egyébként írt egy igen fontos könyvet: "Trotzdem ja zum Leben sagen" (Mégis igent mondani az életre). Nem tudom, létezik-e magyarul, ha nem, baj. (Most látom: állítólag kiadták 1988-ban, "...mégis mondj igent az Életre" címmel. Én viszont azt kérdeztem, hogy létezik-e magyarul...) Többek között arról ír, ha jól emlékszem (ha rosszul, az sem baj, mert amit mondani akarok, Viktor Frankltól függetlenül is igaz): Extrém helyzetben mindig a jobbak pusztulnak el, és a silányabb lesz a túlélő.

Szükséges magyarázat

2008. február 3. - András Sándor
Sokféleképpen lehet nehéz a nehéz, (ahogyan eszkimóknak sokféle hó, ami nekünk „hó”). Bonyolult mondatok, hosszú tekervényes bekezdések; túlzott kollokvialitás, tájbeszéddel tüzdelve; a célzások és utalások homályossága; a pszichikai ficamok jelentősége a szöveg összefüggésében; esetleg a korszak, amelybe a történet helyeződik, hiszen nyelvileg oda, ha nem is realisztikus a történet; a devianciák az akkor szokásos beszédmód és a szövegben található között. És a megszerkesztés, persze.

Rezzenések

2008. január 31. - András Sándor
Az öreg Mezei Árpád mondogatta, mint szürrealista tételt, nincsenek véletlenek. Breton Hegelt szerette Freud és Jung mellett, Hegel szerint a szabadság: felismert szükségszerűség. Ezt az egykor számomra fából-vaskarikát most, Mezei nyomán – látom a mosolyát, ahogyan mondja – hirtelen jobban értem: számomra most szükségszerű lett az Ezredes-utcai séta, ha felismerem, hogy szükségem volt rá, és szükségem volt arra, hogy megismerjem a vidéket, ahol élek.

Kalandozások Kora

2008. január 30. - András Sándor
Nem írhatom most ide, hogyan vitáztunk majd egy óra hosszat. Én azon az állásponton voltam, hogy ha felelősséget érzek, akkor nem azért, mert bízok abban, hogy megélem az eredményét, hanem azért, mert most azt tartom helyesnek. Ami viszont a kategorikus imperatívuszt illeti, amikor a magam számára helyesnek tartok valamit, nem azzal az igénnyel teszem, hogy az mindenki számára elfogadható maxima lehessen.

Kísért a múlt?

2008. január 29. - András Sándor
Vannak fájdalmak, amelyek alapvetőnek tűnnek. Erre egy ideje gyakran gondolok. Az foglalkoztat, hogyan lehetne írni a népidemokrácia éveiben élő emberekről, arról, hogy hogyan működött itt az élet, és hogyan változott a közpolgári demokráciába bicsaklásnak legalább is első éveiben. A baráti pár története, ők politikailag nagyon is érzékenyek voltak, a férfi a legjobb hetilapokba írt, most, ezen a reggelen erre a gondomra figyelmeztet.

Fejreesetten

2008. január 28. - András Sándor
Arról lehet vitatkozni, ha érdemes, hogy Petőfi anyjának volt-e tyúkja, arról viszont, hogy a vers jó-e, vitatkozni – szerintem – majdnem annyira értelmetlen, hogy jó költő-e Petőfi, jobb-e, mint Arany. Megértem, ha valaki máshogy érez Petri költészete iránt ma, mint Károlyi Csaba, azt érdemes megírni, tanúvallomásként egy olyan perben, amelyikben végítélet nincs.

Megszokni az óvónénit

2008 január 25. - Szilágyi-Nagy Ildikó
Nem tudom, írjak-e egy e-mailt az érintett szerzőnek, hogy legyen óvatos. Ha arról hall, hogy egy cserzett bőrű, felindult férj portyázik a környéken vadászpuskával a vállán, akkor vegye le a kapucsengőről a nevét, és bújjon az ágy alá, mert apukám nem ismer kegyelmet.
     Nem csak olvasni, írni is veszélyes.

Halál a Parlamentben

2008. január 10. - Barna Imre
Aztán ebéd a Biarritzban, aztán villámlátogatás a kiadóban. Pillantás az erkélyről a másik térre, a Tömőből lett Kossuthra, a világ legmeseszerűbb Parlamentjére, az ország közepére, ahol semmi sem igaz, és mégis azzá lesz minden, az én édes hazámra.

CSAK drámaíró

2007. december 24. - Toepler Zoltán
(21:29) Mi érdekelheti a nyájas, vagy nyályas, olvasót? Nem, helyesen nyájas, igen, a nyályast aláhúzta pirossal a word. Megint reflektáltam. Nem is olyan könnyű azt az esküt betartani, prózát írni, sőt, meglehetősen nehéz, drámát még nehezebb, főleg, ha az ember nem magolta be a helyesírást. Kétségtelen, hogy nyolcáltalánossal ördögien nehéz.

…és a forradalom

2007. december 22. – Böszörményi Zoltán
Az egyik sráctól megtudtam, hogy Montrealból jöttek, s ott most mínusz 29 Celsius-fok van. Még hallani is rossz volt, nemhogy megélni azt a hideget. Egy másik fiataltól, aki társával valamin civakodott, megkérdeztem, mi történt Noriegával. Az amerikai hadsereg megszállta-e Panamát? „Mi történt Noriegával?” – kérdezett vissza szinte kiabálva a srác. „Talán azt kéne megkérdezned, mi történt Romániában?”

A könyv és a gazdasági élet „varázslatai”

2007. december 21. – Böszörményi Zoltán
Kányádi Sándor, kedves költőbarátom szokta ezt tenni, csak azzal a különbséggel, ő már előre tudja, hol mit kell keresnie. Ha új könyvéből ajándékoz, tollat vesz, s a már kívülről ismert oldalakon belejavít a szövegbe.

Renoir

2007. december 20. – Böszörményi Zoltán
Nézegettem, megcsodáltam, majd úgy döntöttem, belépek az üzletébe, s az ár tekintetében alkudozni fogok önnel.
Mégis, mintha valami azt súg, ne vegyem meg ezt a festményt, ugyanis a világot fosztanám meg egy remekmű élvezetétől. Hiszen ahogyan ismerem magam, amint az enyém lesz, merő önzésből el fogom zárni.

Az is lehet

2007. december 10. - Tomaji Attila
Emlékszem Váli Dezső elképedésére, mikor tervünkről (nemzetközi művésztelep, falusi turizmus) beszéltem neki, ugyanakkor az öreg Somlyó György egészen megfiatalodott az ötlettől, és ígérte, hogy jön… Végül egy vasárnap délelőtt, a Börzsönybe vezető földutakra tévedve, megláttam Nagymaros határában, mint később megtudtam, a Hatló-patak mellett, a kertet, s a kerítés mellett az Eladó feliratot.

Szigorlat

2007 december 4. - Sári B. László
Ha neki ez segítség, ám legyen. Most se szóltam közbe. Minek is feszegettem volna, hogy miről szól az irodalom, ha nem erről: filozófia, politika, jog, egy kis önéletrajz, lírai kezdemények, mifene. Paine a demokráciáról. A végén persze nem álltam meg, hogy rá ne kérdezzek: tudja-e a mi az az utilitarianizmus? Tudta. Megérdemli a diplomáját.

Kérsz paradicsomlevest

2007. november 23. – Scherter Judit
[…] tizennégy év előtti bejegyzéseimre bukkantam. Többek között erre: „öregség = leengedem a hűtőszekrényt”. Emlékszem, azért írtam fel, mert feltűnt, hogy idősb hozzátartozóim, anyám és Bálint Iri rendre mint programról számolnak be a frigó leengedéséről. És tessék! Ottlik ezt írja: „Villamos megy. Ébred a város. Majdnem tisztán boldogság fog el. Mély lélegzetet veszek. A frizsidert nézem meg. Fél kettőkor kikapcsoltam, hát mit csinál azóta? Kiolvad rendesen; jól van.” Megbocsátottam a két hölgynek. Mondják csak el, hogy leolvasztják. Ha Ottlik megteheti.

No signal

2007. november 8. – Jászberényi Sándor
Egy kétszer kétméteres szobában állok, van benne egy ágy és egy petróleumlámpa a falon. Ablak nincs. A lány ledobja a ruháját és lefekszik az ágyra. „Gyere.” – mondja franciául. Még életemben nem láttam közelről meztelen fekete nőt.

Lófej az ágyunkban

2007. október 30. - Kozák Ignác Tibor
Nálam az un. „Párna szám”, ahol a borító egy kispárna valódi tollal - szedegettem is, mikor kibontottam a lapot, belül pedig egy dupla gerinccel ellátott fekete 90 gr. műnyomó papírra fehérrel írt szöveg, minőségi szerkesztéssel! Külsejében és belbecsben is impozáns lap. A könyvhét kapcsán jártak már Pesten, akkor az Újnautilus szervezett egy bemutatót.

A társadalmi felelősség-vállalásról

2007. október 11. - Margit Patrícia Eszter
Azért voltam újságíró közel nyolc évig, mert abban reménykedem, ha megírom az igazságot, azzal változásokat tudok elérni és jobb hellyé tehetem a világot. Bár a jól informáltság és az önkifejezés kulcskérdés, egy idő után rádöbbentem, az igazi progressziót a társadalmi mozgalmakban és a közigazgatásban lehet elérni.

Donnie Darko

Torma Tamás – 09. 30.
Donnie-val az a baj, hogy túl komolyan keresi a dolgokban az értelmet. A lényeg nyomasztja, de az nagyon: a Semmi.

Nemcsak a vécén olvas az ember

2007. szeptember 17. - Valuska László
Az átlagolvasó könyvesboltba megy/online rendel valamit, ami felkelti a figyelmét, majd elolvassa. Az átlagolvasó nem ontológiai magyarázatokat akar (pontosabban nem tudatosan), nem hiszi, hogy azért mert valami posztmodern, azért annak szarnak kell lennie. Az átlagolvasó olvas, roppant érdekes, nem?

Duna-napló 4.

7-9. nap: Belgrád
A baj egyébként valószínűleg ott volt, hogy nagy párbeszédigényében Richard elfelejtett a helyi kulturális hagyományokban tájékozódni, és nem fogta fel, hogy egy kelet-európai, ha üvöltöznek vele, nem üvölt vissza, egyrészt, mert fél, másrészt, mert kételkedik abban, hogy egyáltalán megértené-e a másik, aki ekkora erővel döngeti a maga igazát.

Össznemzeti grafománia

2007. augusztus 12. - Falvai Mátyás
Amellett, hogy rendkívül tapintatlannak tartom, hogy folyamatosan az arcomba dörgölik legnagyobb, és több mint négy éve állandó jelleggel gyötrő félelmemet, furcsállom, hogy az írással kapcsolatban ezt sosem kérdezik meg. Pedig írókból is túlkínálat van Magyarországon, méghozzá nagyobb is, mint jogászokból.

Lábaközi táncok

2007. augusztus 9. - Falvai Mátyás
Miután egy órán keresztül nem tudtad bevésni a polgári peres bíróságok hatáskörét megalapozó tények tizenöt elemű taxatív és sortartó felsorolását, óriási győzelem, hogy szóról szóra tudsz referálni az utóbbi hónapokban zsírleszíváson és orrplasztikán átesett sztárok névsoráról, aktuális lakóhelyéről, kiskutyája nevéről és étrendjéről valamint általános hogylétéről.

Álomfejtés: sötétedés

2007. július 25. - Káli Karolina
Vannak országok, amelyek nem képeznek tengerhajózási szakértőket. Ahol nem sokat mond a FOB. Ahol lényegtelen, a parttól hány kilométerre kezdődik el a nyílt tenger. Ezek egyikében, melyet határozott világűrkutató nemzetnek sem tartanak, élt egyszer egy ember: róla nevezték el a világűr kezdetét jelölő vonalat.

A kenyerem java - Balaton szeletek

Jánossy Lajos – 2007. 07. 05.
a Szabó-pékség kétség kívül mentsvár, különös tekintettel arra, hogy a templomon és a hentesen kívül, ez az egyetlen intézmény, ami apák és fiúk nemzedékét még összeköti, mondhatni a Szabó-pékség Almádi vezető mém-je, az eltűnés esztétikájának korában a Zeitgeisttel dacoló archaikus Apolló torzó, üzeni: változtasd meg élted! Egyél rendes kenyeret!

Gyakorlások

2007. június 19. - Szőnyei György
... a Blues, a Country nem is létezhet a kötött formák nélkül, muszáj valamilyen rejtélyes erejű dallamnak megszületnie, hogy meg se halljuk az agyonhasznált alapokat. De szinte lehetetlen a formálódó melódiával úgy manőverezni a sok, elnyűtt zenei motívum közt, hogy egyikbe se ütközzek ...

Fesztivákör-képek

2007. július 19. - Györe Gabriella
A Szegeden egyszerre zajló két fesztivál a mindenevő közönségnek nem nagyon hagy pihenőidőt. A Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója és az Alternatív Színházi Szemle egymást érő programjai közül csak felvillantatni tudok néhányat: most ezek szorultak a naplóba, hogy helye legyen a Woyzeck-koncertnek középen.

Nagy találkozás

2007. július 16. - Györe Gabriella
... próbálja elfedni sikeresen vagy kevésbé sikeresen a tényt, hogy mondandó nincs, csak kényszer van, s a kényszer nagy úr, de élni kell vele tudni, s ez az élés van itten kérdésbe véve akkor, hogy vajon, ha így, akkor jól élek-e vele, vagy éppen visszaélek, nem a szónak abban a boldog értelmében, mely további időket engedélyezne nekem itt, hogy szemlélődhessek ...

És szép

2007. június 17. - Balogh Endre
Mielőtt ezt a netnaplót elkezdtem, elhatároztam, hogy milyen keretek közt maradok: csak olyat írok le, amiről akár utólag is igazolni tudom, hogy megtörtént, vagy a történtekből egyenesen következik, illetve a történtek miatt gondoltam, azaz realista leszek. Persze, kicsit válogatva, szelektálva (dűlőszelektálva, mint a jó terroire-borokat szokás), mert bizonyos szempontok mentén csoportosítottam a leírtakat.

Valódi világot

2007. június 12. - Balogh Endre
Tehát nem az van, hogy az interneten mindenki megírhatja a véleményét, és az odakerül a könyvesblogra, nem, oda csak megszűrt tartalom kerülhet, amit valakik szerkesztenek. (Ezt amiatt kell tisztázni, mert már hallottam, hogy hát nem korlátozza senki sem azt, mi kerül fel.)

Mintha dézsából öntenék

2007. június 7. - Varró Dániel
Főleg az utolsó előtti sorral küszködöm. Elárulom, hogy a legnehezebb költői feladat jó utolsó előtti sort írni. A jó utolsó sor nem nagy vasziszdasz, illetve inkább az van, hogy magától nem lesz jó vagy rossz egy utolsó sor, ugyanaz a sor tűnhet zseniálisnak vagy pocséknak, minden az utolsó előtti soron áll vagy bukik, az előkészítésen.

a mosoly tükörforditása

2007. május 25. - Balogh Márton
Nemsokára Daijiró, a festő melléje szegődik, szembefordulnak. Egyszerű mozdulatokat mutat neki. Rin utánozza, kiegésziti. Félig gimnasztika, félig tánc. Torna és jelbeszéd egyszerre, mindezeknek különös, lassú, egymást figyelmesen kitapogató ötvözete. Némán, gesztusokkal beszélgetnek.
          Hosszú perceken át csak nézzük őket.
          Nem tudtam, hogy festményekre táncolni is lehet.

Némely részletek 6.

2007. április 21. - Fenyvesi Ottó
Csak egyszerű, kívülálló zenehallgató lettem. Nemrég hívtak az egyik pesti zenei rádió éjszakai műsorába, de nem fogadtam el a kedves invitációt. Köszönöm szépen, de nem. Koko Kommando és Rudi Radiátor visszavonult (erről bővebben: a Blues az óceán című kötetben, az Éjszakai műsor című versemben).

A hindu nő

2007. március 23. – Boldizsár Ildikó
...ezek a kérdések abban a pillanatban lényegtelenné válnak, amikor olvasni kezdünk. A folklorisztika a mai napig se cáfolni, se bizonyítani nem tudta azt a megállapítást, hogy „minden mese Indiából származik”. Nos, Bain meséi mintha azt a nézetet erősítenék meg, hogy ez az állítás igaz. Páratlan nyelvezet, bravúros párbeszédek, filozófia mélység és bölcsesség – ez jellemzi a keleti meséket, s ilyenek Bain meséi is.

Összegyűjtött fülszövegeink

2007. március 20. – Boldizsár Ildikó
Miközben a történetben fokozatosan pusztul a test, épül le az elme, a két egymásba kapaszkodó kisöreg összetartozása azt a reményt kelti, mintha lenne valami, ami túlélheti a hús felbomlását. Farkas Péter nagyszerű író, és elképesztő pontossággal ismeri azokat az élettani folyamatokat, amelyek során a test és az elme kicsúszik az irányíthatóság alól, és fokozatosan egy másfajta törvényszerűségnek kezd engedelmeskedni.

Február kilencedike

2007. február 07. - Tamás Gáspár Miklós
…mintha a Madison (Wisconsin)-i egyetem egyik antropológusát olvasná a dél-gambiai népszokásokat és balladákat összegyűjtő svéd expedíciónak a francia nyelvű előszóval ellátott, Uppsalában megjelentetett beszámolójáról. A szerzőt mintha jobban érdekelné a Cornell University rivális tanszékének a fölfogása, mint Dél-Gambia.

Szoba kilátással

2006. december 6. – Zemlényi Attila
Nem ennyire kapcsos könyv, gyönyörű, szabályos négyzet, talányos címmel: Kék Pánik Kávéház, ami az őszutón, vagy ami még ritkább spiccén azősznek jelent meg a Szoba Kiadónál. Ennek a Szobának én is az egyik lakója vagyok, társbérletről van szó, barátok osztozunk rajta, mondjuk úgy, hogy enyém az egyik mafis ágy. Nem mindjárt tarantínós, összkomfortos négy szoba, vagy vianos, durrbele baszoba, csak egy szerény, ám tiszta, szoba, garzon, reméljük kilátással.

Gregor József – és a többiek

2006. október 26. - Bozóki András
A „formális demokrácia” intézményes rendje nálunk informális kapcsolati hálók sűrűjében vergődik. Mivel az elosztható források szűkösek, továbbá mindenki mindenkit ismer – és féltékenyen figyel –, össznépi normává vált az állami javadalmakhoz való hozzáférés érdekkijárással, mutyizással való bebiztosítása. Bárhogyan is kerestem ebben a hazában az elfogulatlan, csak a közjó iránt elkötelezett értelmiségi nézeteket, azokra oly ritkán leltem rá, mint gyerekkoromban a négylevelű lóherére.

Nagy Román Névsor, Bölöni Farkas (6)

2006. október 21. – Lövétei Lázár László
III. helyezett: Mihai Eminescu, a legnagyobb román költő. Ő tanította meg románul a románokat, mint a magyarokat Petőfi. Ki akart irtani „román földről” minden szemét népséget (többek közt a magyarokat is). No comment. (Bár lehet, hogy érdemes lenne újrafordítani a versei egy részét. [Mennyit rágta Fried tanár úr ezzel a kérdéssel a fülünket!] Csak egy részét, mondom – amit nem Áprily vagy Jékely fordított…)

Villany, Pest, Bölöni Farkas (5)

2006. október 20. – Lövétei Lázár László
Lehet, hogy naiv vagyok, de (ahogy már megverseltem) olyan jó naivnak lenni. Mert azt azért még a legultrább Józan Elme is elismeri, hogy ha nem történik itt gyorsan valami, néhány évtized múlva lekapcsolhatjuk Erdélyben a villanyt. Szerepelhetünk akárhány román–magyar „platóni dialógusban”, attól még nem fog megváltozni itt semmi. Pedig csak egyszer kellene úgy istenigazából Bunkó Seggfejnek lenni. Mondjuk, egy napig.

Hoki, Kemény, Bölöni Farkas(4)

2006. október 19. – Lövétei Lázár László
Minimum ötvenszer elolvastam már Kemény István Élőbeszéd című kötetéből az Előkészítő látogatást. Nem tudom, mit szeretek ebben a versben, de a vers végére mindig ott van a gombóc a torkomban. Jó lenne, ha tudnék verset elemezni (és jó lenne egyszer megmagyarázni magamnak, hogy miért Kemény Istvánt szeretem a legjobban a kortárs költők közül). Nem tudom például, hogy esztétikai húzásnak számít-e, de ahogy Káin úrból a vers végére Káin bácsi lesz, az egész egyszerűen torokszorító.

Kolumbusz, Sólyom, Bölöni Farkas (3)

2006. október 18. – Lövétei Lázár László
„Két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első: hogy midőn Amerikába beléptünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. – A második az: hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó.”

Hó, Real, Bölöni Farkas

2006. október 16. – Lövétei Lázár László
Egy ilyen alaknak, mint jómagam, nem lenne szabad kimozdulni a lakásból. Nem kizárt, hogy az Úr ama kérdésére, hogy mit csináltam földi életemben, azt kell majd válaszolnom, hogy: „Hááát... főleg regenerálódtam”. Szerencsére ez még nem került föl a halálos bűnök listájára. Hátha megúszom párszáz évnyi Purgatóriummal...

The Clown 2

2006. augusztus 22. – Balázs Attila
Bár megfigyelhető, hogy egyes apró bohócok is néha – rendkívül sikeresen – legalább akkora fanyar mosoly kicsalására képesek, akár a példaképek, de ez más kérdéskörbe tartozik. Lényegünk a kontinuitás, fontos a bohóc! A bohócok pedig, akárcsak bárki más, szaporodnak. És a sok kis bohóc néha ki-kiszorít egy-egy nagyobbat. Így játszadoznak tovább, míg a vert bohóc emelt fővel sokszor ilyenkor döbben rá: Ő valójában többre hivatott – s máshová megy.

Por, fröccs, más

2006. augusztus 14. – Krasztev Péter
Ezt hívják a kedvenc tudományomban pozicionálásnak, amikor a szerző, mielőtt vadul belevágna a teoretizálásba, tisztázza, hogy mindaz amit mond, azt férfi-többségi-fehér-heteroszexuális-kerékpárosként, vagy színesbőrű-leányanya-neokonzervatív-horgászként stb. mondja. Na, ezt jó tudni, és már mondom is.

Üldögélés

2006. augusztus 2. – Nagy Bandó András
Az ember ül. Nem tudni, mióta. És bámul a mérhetetlen mélybe. Nem tudni, mikor ment és hogyan került oda, azt sem, hogy remegő lábbal vagy magabiztosan lépdelve. Ott van és ül. Tíz-húsz métert kellett megtennie a kiszögellés végéig, a mintegy három-négy méter szélesen induló, lejtős kőnyelv tövétől az alig egyarasznyira szűkülő csúcsáig.

Net nélkül a világ

2006. 07. 29. – Derdák András
A szemerkélő tengeri lehelet előtt hatalmas tapsorkán kíséretében jöttek le a színpadról, volt pöttyös rudis sapkás „béközép”, önfeledten táncoló tisztes középkorúak és persze akadt néhány igen hamar ernyedten elbukó helyi srác.

Ízek, bűzök, betűk, terek

2006. augusztus 8. – Borgos Anna
Nehezen osztom meg a teremet, ezt megtapasztalhattam nemrég újra, amikor három napig itt lakott egy cseh barátnőm amerikai diákja. Normális, alkalmazkodó lány (és állítólag „gay-friendly or more”), de így is kényelmetlen volt az egész, többet nem is vállalkozom ilyesmire. Terhemre volt, amit túlzott kedvességgel ellensúlyoztam, úgy feszengtem, mintha én lennék vendég a saját lakásomban.

Elcsúszott nap

2006. augusztus 7. – Borgos Anna
Rövid páros tárgyalások után három szalmaözvegy vigad a Pajtakocsmában. Persze nem tudjuk magunkat függetleníteni az adott helyzettől, úgyhogy komoly kapcsolatanalízisbe bonyolódunk. Nálunk D-vel leginkább életritmus- és szociálisszükséglet-különbség áll fenn, ami visszatérő elégedetlenségekhez, játszmákhoz vezet. R-ék esetében a fizikai távolságot kell valahogyan áthidalni.

Mottó-motor

2006. 06. 24. – Schlachtovszky Csaba
Elhúz mellettünk egy teherautó, vezetőfülkéjéből hat-nyolc vidám arc lóg ki. Füttyögnek, kiabálnak. Hajrá, öreg! Add meg neki! Meg hasonlók. Hallgatok a biztatásra. Átadom a nőnek a mobilt. Mit kész cserébe, hogy ilyen aranyos vagy? – veti fel huncut csillogással a szemében. Miből lehet választani? – kontrázok, mivel újabban ez a rossz szokásom, hogy kérdésre kérdéssel felelek.

Eső cseppek

2006. 06. 22. – Schlachtovszky Csaba
Mert ez kondenzvíz. Nem olyan víz, amilyet a felettünk élők eresztenek a nyakunkba, nincs csőtörés, nem is vezetékből jön. Ez az a víz, ami csak úgy ott lesz. Keletkezik. Amiként víz nélkül nincs élet, nincs működés sem. Azt hallottam, a delfinek sosem isznak vizet, mégis vizelnek. A vödörben összegyűlt lé halvány zöldes árnyalatú. Mint a tenger. Nem hoztam fürdőruhát.

Eltörik a pátosz

2006. 05. 17. – Sopotnik Zoltán
Azt halottam, hogy Csobánka Zsuzsa lesz a JAK arca: hatalmas óriásplakátokról fog mosolyogni a munkába igyekvőkre vagy vásárlási rohamaikat csíkos cekkerbe gyömöszölőkre. Meg a tolvajokra, kurvákra és egyéb háziállatokra. Örülök. Végre egy igazi, kreatív ötlet: így kell a kortárs irodalmat bevinni az "erdőbe", közelebb az emberekhez.

Zöldséges-védelem, Királyucca-csel

2006. 05. 02. – Lábass Endre
Érdekes, most veszem észre, hogy egy időtől fogva folyton csak lefelé jöttem, és még mindig úton vagyok, ilyen magasan voltam hát, vagy csak ilyen sok lenti hely van egymás fölött? – teraszokból áll az életünk. Kiköltöztem az Operaházból, lemásztam a létrán az Egyetemi Könyvtár kupolájából, az úgynevezett Mátrai-padlásról, és már nem is akartam tanácsot adni a világ legnagyobb fényképészének, csak lefelé távolodtam sorsomon át gyalog, miközben ő repülőgépen kanyarodott lefelé – pillanatra összenéztünk a kerek ablakon. 

Morvaországi utazások (második rész)

2006. 05. 12. – Kabdebó Lóránt
Hova lett az 1933-as év, Korzáti Erzsébet, a szerelmes útitárs, és barátjuk, Anton Straka, kulturális attasé, a mártír diplomata? Hol vannak? Megmaradt az emlék, augusztus 4-ének, a „páratlan cseh nevezetesség”-nek a látomása, melyet évtizedek múlva is figyelmünkbe ajánlott a költő.

Huszárvágás

2006 04. 20. – Egressy Zoltán
Ugyanakkor nagyon utálom, amikor híres ember halálakor az emlékezők alapvetően magukról mesélnek, úgyhogy be is fejezem. Az is igaz, hogy több mesélnivalóm nincs, többször nem találkoztunk szerkesztő-költő relációban, én a továbbiakban elsősorban már nem verseket írtam.

Húsvéti másnapló

2006. 04. 16. – Szlukovényi Katalin
Egy-egy kiragadott részlet belső arányai alapján nem vagy csak kifejezetten rosszul lehet következtetni az egészre. Hiszen épp ez a gond saját történeteink mesélhetőségével: ahhoz, hogy akinek meséljük, értse az egyes részletek helyiértékét, nem elég a kiragadott mozzanat, szükség lenne a teljes kontextus ismeretére. És hány emberrel van időnk, kedvünk, esélyünk ennyire megosztani önmagunkat?

Léteztetődés

2006. 03. 23. – Kozma Gyuri
Nem kell nekik minősíteni, ártani nem árthatnak senkinek ezzel, de segíteni a hölgynek lehet talán. Hátha megnyugszik. És azt javasolja, legyen Úri Kozmosznak saját honlapja, ahol meghirdeti ezt a portréjós szolgálatot, küldjenek fotót és ő elküldi a rajzos jóslatot. Kozmoszkóp. Jó lenne kipróbálni újra.

Magyarázólag

2006. 03. 21. – Kozma György
Van pár perc, míg a közönség egymással ismerkedik, egy Matthias és egy Norbert nevű néző ül mellette, az előbbi német és azt kérdi, hogy ő (Kozmosz) boldog-e. Azt válaszolja, nem boldog, de elégedett. Vita alakul ki a két fiatalabbal, hogy az ő korában (49 fölött) lehet-e valaki boldog, vagy elég, ha elégedett.

Baromfiparaziták

2006. 03. 17. - Tim Wilkinson
Nekem viszont a valóságban is nevetségeseknek tűntek az akkoriban nem ritka 22-es csapdák. Pl. 1970. szeptember elején már munkahelyem volt, de csak elvben, mert előbb tartózkodási engedélyt kellett szerezni; viszont tartózkodási engedélyt csak abban az esetben adnak, ha van munkahelyem.

A hosszútávfutó boldogsága

2006. 03. 16. - Tim Wilkinson
Csak annyit kell tudni, hogy Észak-Angliában nőttem fel, a sheffieldi acélvárosban, s noha a városközpothoz a mi gimink meglehetősen közel állt (s otthonom mellesleg - Isten legyen megáldva! - csak két perc futásnyira volt az iskolától), a sportpálya kint volt a fenében, egy rideg, kopár fennsik tetején, ahol nagyon is lehetett érezni, hogy minket, sportoló gyerekeket az északi sarktól semmi akadály nem választ el, s nekünk, Sheffieldben a Golfáramlat finoman szólva valami kevest ért (ld. térképet).

Mérlegeljük a homárt

2006. 03. 15. -Tim Wilkinson
Ez teljesen összhangban van azzal a ténnyel, hogy Angliában a mai nagy magyar irodalmi “slágerek” mind a 30-as és 40-es évekből származnak: Bánffy báró – “a magyar Proust” - bánatos 3 részes kulcsregénye, Szerb Utas és holdvilág-a, Márai A gyertyák csonkig égnek c. regénye (mégpedig a németből). Ezektől nem irigyelem a sikerüket, de nem tudok nekik kimagasló irodalmi értéket tulajdonítani sem.

Hipotetikusan halott

2006. 03. 14. - Tim Wilkinson
Mivel rájöttem, hogy nem szabad egész nap a számítógép előtt tespedni, hanem mozogni kell egy kicsit, szinte minden nap az 5-6 kilométeres gyalogutam - vagy oda- vagy visszafelé - ezen a távíróhegyi kisparkon meg a már említett Pepys Roadon visz át. Ezen az úton pedig az ember néha kis nyomokra bukkan, hogy itt zseniális konceptuális művészek közelében élünk.

Könnyűipar - nehézipar

2006. február 28. - George Szirtes
Az egyetem (University of East Anglia), ahol költészetet tanítok, az első volt, ahol creative writing mesterkurzust indítottak. Az első kurzuson, amelyet Malcolm Bradbury és Angus Wilson tartott, az első diák Ian MacEwan volt, akit Kazuo Ishiguro és más ismert regényírók követtek a sorban.

Az írói hiúságról 2.

2006. 02. 11. - Pályi András
Nem lenne rossz rendezni egy írói versenyt, a résztvevőkkel az itt művelthez hasonló nyilvános naplót íratva, amiből annak kéne kiderülnie, ki milyen eleganciával képes vállalni és mennyi kegyetlen nyíltsággal képes leleplezni a maga művészi hiúságát, s természetesen az nyerné a versenyt, aki mind a két szempontból felsőfokon teljesít.

Az írói hiúságról

2006. 02. 10. - Pályi András
Mit tehetnék? Ironizálok és megpróbálok szerény maradni. Habár, habár… Érdemes-e egyáltalán? A túlzott szerénységnek ugyanis megvan az a hátulütője – volt alkalmam tapasztalni –, hogy gőgnek, lekezelésnek, nagyképűségnek vélik. Úgyhogy azt is mondhatnám, nem tudja az ember oly szerényen meghúzni magát, hogy ne kapná meg ama rosszmájú reflexiókat. Vessük el tehát ezt a lehetőséget is. Mi marad akkor?

Dobjuk össze az Összest

2005. 12. 06. – Harcos Bálint
A halott: vesztes, mert hát meghalt. Na de egy élő!… Nálunk és tőlünk keletre ez épp fordítva van: egy író csak nyer vele, ha meghal. Nem ismertük hallatlan fejét, melyben szeme almái égtek. Gond? De ha még él… Az megbocsáthatatlan. Tessék exitálni. Kilehelni a lelket.

Utószó (londoni napló 7.)

2005. 11. 06. – Gerevich András
Nem a történet érdekelt, hanem az érzelmek, a hangulatok, ahogy a gyerekkori leveleimben is azt kereshettem tudatlanul. Ezért állhatott a versírás hozzám legközelebb. Még ha éppen néhány versemnek van is narratívája.

Cápavadászat kishalaknak (londoni napló 2.)

2005. 11. 01. – Gerevich András
A brit kosztümös drámák, romantic comedy-k, és filmterjedelmű szappanoperák mellett ő akciófilmeket akar, én művészfilmeket. Ő lesz a brit Luc Besson, fejti ki, ha nem heréli ki a rendszer. Imádom a francia filmeket, de engem Luc Besson herél ki.

Piac, emlékek

2005. 10.15. – Mesterházi Mónika
Piaci és hátizsákos emlék: ahogy a több kiló zöldséggel és gyümölccsel teli zsák másik szíját is fel akarom rángatni a vállamra a villamoson kapaszkodtomban, valaki mosolyogva segít. Hát igen. Egy amerikai. És hogy néznek egymásra a magyarok... Amerikában viszolyogtunk a sok mosolygástól és haláltagadástól, de hazajönni és látni a tömény mosolytalanságot legalább akkora kultúrsokk volt (18 éve? te jó ég!).

Foci, Egészség, Élet-Halál (VII)

2005. 10. 09.- Zilahy Péter
Ha a bátyám gyerekei olyanok mint mi voltunk, akkor a bátyámnak még fejtörést okozhat, hogy védje meg a nagyobbat, anélkül, hogy elásná a kicsit. És ha bátyám gyerekei generációkon keresztül tovább püfölik egymást, akkor én nem kaphatnék felmentést a gyerekkorban elkövetett kisebb genocídiumok alól, mint genetikailag halmozottan hátrányos helyzetű mintaköveto hóhér-áldozat.

Foci, Egészség, Élet-Halál (III)

2005. 10. 05. - Zilahy Péter
Mindezt írom egy olyan nyelven, amely pár évvel ezelőtt a kutyát sem érdekelte. Most viszont okosak vagyunk és szépek, artisztikusak és artikuláltak. Meddig tart még ez az illúzió? Mikor fogy el újra körülöttünk a levegő? Sétáltatom a nyelvet, és lefordítanak. Én vagyok a Lajka kutyán utazó űrbolha.

Foci, Egészség, Élet-Halál

2005. 10. 03. – Zilahy Péter
Nem fogom tudni megmagyarázni, miért hiszi sorsszerűnek a közép-európai még azt is, hogy melyik utcában született. Mint ahogy azt sem, miért tűnik úgy, a pályán és a kórházban egyaránt, mintha az istenek játszanának velünk (és nem ellenünk!), és kacagva rúgnák egymásnak a levegővel felfújt bőrt. Everlaszti…

Fény

2005. 09. 13. - Villányi László
Az irodalmi esten mondta Szenkuthy kapcsán: „Egy másodpercig sem szabad lemondani arról, hogy az ember egy bizonyos totális tudásra törekedjen, egy olyan totális tudásra, ahol az intellektuális erőfeszítés már majdnem érzéki. Egy irodalmi művet olvasni, zenét hallgatni, vagy egy képet nézni rendkívül erős érzéki élménynek is kell lennie, az érzéki és az intellektuális nem szabad hogy ketté szakadjon.”

Weissbrunni levelek 1.

2005. 09. 05. – Bozsik Péter
Megegyeztünk abban, hogy írunk egy levelet a kormányfőnek, a kultuszminiszternek, a Vatikánnak, Tőkés Lászlónak, Ciccolinának, Kasza Józsefnek és Uhrin Benedeknek, legyenek szívesek, együttes erővel tiltsák be a kultúrát, ezzel nagy szolgálatot tennének a nemzetnek, mert megszüntethetnék lassú agonizálását. Cirkuszt és tűzijátékot a népnek! (És kevés kenyeret, mert ha sokat kapnak, a végén lázadozni kezdenek!)

Mese a titkosszolgálati kapitalizmusról 1.

2005. 09. 02. - Csaplár Vilmos
A világpolitikai kapcsolatoktól a magánélet legintimebb zugaiig mindenhová kiterjeszkedtek a csápjai: forradalmi központ híján itt volt az az archimédeszi pont, ahonnan föl lehetett építeni az új rendszert. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy tagjaik, főleg vezetőik a túlélésért küzdöttek, máris együtt van a jó esély és az akarat.

Folyékony égbolt

2005. 07. 14. - Csontos Erika
Volt, hogy a kert hatalmas volt, dzsungelszerű, annyira, hogy nem láttam a szélét. Volt, hogy körben négy méter magas téglafal övezte, és létrával fel kellett másznom, hogy kilássak. Volt, hogy egy kritikával elakadtam - akkor a kertem egy hegycsúcson volt, körbe-körbe további ijesztő hegycsúcsok látszottak úgy, hogy a felhők alattam úszkáltak az égbolton.

Háromból egy tucat

2005. 06. 07. - Láng Zsolt
A zsidók szerint harminchat igaz ember van, volt és lesz, ők a világegyetem rejtett oszlopai, és az a feladatuk, hogy igazolják a világot Isten előtt. Ha valaki ráébred, hogy igaz ember, azon nyomban meghal, és más veszi át a helyét. Az én tucatomról tehát hallgatok.

Sírhant Művek

2005. 05. 21. - Gordon Agáta
Már fél éve a Sírhant Műveket nézzük, hetente kétszer egy rész, vasárnap kettő. Másodjára pörög végig az egész sorozat, még rezzenéstelen tekintetűek is a tévé elé ülnek ilyenkor és bámulnak. Mennyország folytatásban.

Grafománia

2005. 05. 09. – Kiss Judit Ágnes
Utoljára tavaly novemberben írtam naplót. Kampányszerűen, mint mindig, ha valamit meg akartam beszélni magammal. Ilyenkor kiújul a grafomániám. A grafománia ugyanis leginkább prózában derül ki. Naplóban, levélben, aminek a célja a magamutogatás. Ha versben kiderül, már rég rossz. Lehet, hogy akkor is rég rossz, ha prózában.

Péntek

2005. 05. 06. - Szijj Ferenc
Hiszen a szemét sok, a kuka meg véges, egyenlőtlen felek küzdelme, jobb nem is belemenni, amikor ott van a pince. Legalábbis a mi házunkban így gondolták ezt valamikor, hosszú-hosszú éveken át, mert fél méter magas, egyenletesen elosztott aprószeméthez kell egy kis idő, amire aztán még rájött a voltaképpeni lom.

Aki él, és aki azt hiszi, hogy majd élni fog

Szöuli hétló 3.
Kétféle külföldi tanár van Szöulban: aki él, és aki, ha hazamegy, akkor fog élni.
Aki él, az Szöult saját története részének tekinti. Életének egy szakasza, három-négy éve. Hisz itt van, mondja. Ez is ő. Öregszik. Mosolyog. Berendezkedik. Képeket tesz ki a falra. (Az előző lakó, Himenes Mexikóból acélszögeket vert a fugába a fürdőszobában. Tízet négyzetméterenként. Vajon ő élt-e?) Kisebb bútorokat vesz. Tükröt, tévéállványt.

Amerika be van dobozolva

Szöuli "hétló" 2. - Szűts Zoltán
Akkora adatmennyiséghez hozzáférni itt Szöulban (8 megabytes VDSL-en, 20x gyorsabb, mint otthon, és egy kicsit olcsóbb), hogy óriási a kísértés. Pillanatok alatt meg lehet találni egy film rendezőjét, annak a többi filmjét, és ha nem érdekel a szerzői jog, akkor magát a filmet is. A legnagyobb feladat rendszerezni. A könyvtárunkat, a filmkönyvtárunkat, a zene (mp3) könyvtárunkat. És végighallgatni őket.

Szöuli "hétló" 1.

Szűts Zoltán
Angolul szöveg, és néhány orosz szó közben. Ha jól emlékszem, Alex is így beszélt a Gépnarancsban. Ezerféle kiejtés. Szerdán Szasával egymás mellett ülünk, beszélgetünk. Megkedveltük egymást. A szerda így jó. Gyorsabb az út. Pár szót tud magyarul, édesapja Pápán szolgált. Megszálló hadsereg, mondja. Magyar iskolába járt egy-két hónapot, a gyerekek rajta álltak mindig bosszút.

Akit Ádámnak hívtam (imitatív blog-kísérletek 6.)

2004. 02. 10. - Szűts Zoltán netnaplója
Talán a Budaörsi Napokra néz ki, az egy hétig tartó mulatságra, koncert koncert hátán, de leginkább mindenki egymáson, és naponta jön a mentő. Elsőtől harmadévig ajánlom mindenkinek megtekinteni. Az egyetemi karok versenyző csapatokat indítanak, van kötelező színdarab, műveltségi vetélkedő, újság. Ilyenkor az első ügyeleti napra osztom be magam, utána eltűnök a környékről is.

Hétből négy

2003. 10. 26. - Erdős Virág netnaplója
Más. A Newsweek című amerikai hetilap ma reggeli számában titkosszolgálati forrásokra hivatkozva részletes elemzést tett közzé, miszerint az Al-Dzsezira hírtelevízió minden rosszindulatú híresztelése dacára szinte bizonyosra vehető, hogy Zámbó Jimmy él. Feltételezett tartózkodási helyét illetőleg a lap cikkírója egy magas rangú katonai szakértő véleményéből idéz, aki szerint a keresett személy kisszámú, ám végsőkig fanatizált hívei társaságában az Északi Középhegység "Baradla" néven elhíresült földalatti barlangrendszerében építette ki állásait, és már csak a reklám végére vár. Más.

...melyben felébred, visszafekszik, rápihen és James Frey segítségével kihozza Lillyt a cracktanyáról

2004. 08. 31. - Hazai Attila

Arra ébredek, hogy valaki benyit a hálószobába, meglátja a pucér seggem, aztán továbbmegy, majd mégis visszajön elköszönni. Imola nálunk aludt a nappaliban, de korán elsiet, délben Kanadába repül.
Zsuzsa még alszik. Felkelek, csinálok egy kávét, kilencig nézem a Napkeltét, de nem marad meg belőle semmi, csak hogy a kormányválság ellenére rekord magas a BUX index.

Tövisben a jót

2004. 04. 02. - Király Levente netnaplója
Vigyázat, az alkohol terhességet okozhat! Le a lepellel a dohányipari lobbi és az állam rút összeesküvéséről! Úúúúúúúúúúúúááááááááááááááááááá-ssssssssssssssssssssssssssssssssbbbbbbrrrrrrrrrr! Hát igen, beégtem. Szasza, gyógyulj meg!

Töredékek álomról, ébrenlétről

2004. 05. 19. - Visky András
[KIK A BOLDOGOK?] Arra ébredtem, hogy valakik, talán nők, fekete kommandós maszkkal a fejükön, vallatnak, közben ismeretlen nyelven, de lehet, hogy csak artikulálatlanul iszonyatosan üvöltöznek, húzkodják két oldalra a kezemet és lábamat, mintha ki akarnák tépni.
Nagy sokára megtudom, mit akarnak tőlem.
Éles, sohasem hallott, ugató hangon azt kiáltják bele a képembe, addig kínoznak, vegyem tudomásul, amíg el nem árulom nekik, hogy kik a boldogok?

Takaró

2004. 09. 27. - Barila Gergely
Legfeljebb az ablakon nézek ki, azt is csak muszájból. De nem tudnék elképzelni olyan helyzetet, amelyben muszáj lenne kinéznem az ablakon.
Harmadik napja nem mozdulnék ki a lakásból, s ha megtehetném, mert egyedül élnék, harmadik napja nem bújnék ki a takaró alól sem, csak ha dolgomat végezni indulok, vagy megtöltöm az üveget vízzel, vagy feltöltöm a tálat háztartási keksszel.

Mennyből az angyal versus Télapó

2003. 12. 25. - Kiss Noémi netnaplója
Most lettem nő, mert van konyhám. Itt fogok állni, ha lesz családom, mindig a konyhában leszek. Írni is itt fogok, a falra szerelek majd egy olvasólámpát. Olvasni is itt fogok. Hazudni is és megcsalni is. Féltékenységi jelentet is a konyhában rendezek majd. Előveszek egy papírt, összeszámolom, kiket hívok meg vacsorára, elkészül január végéig egy lista.

Talkin’ ’bout my generation – F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 05. - Falcsik Mari
Fantasztikus rétegek vannak a dalszövegekben. Persze, tudom: ugyanezek a szövegek egyszersmind a misztifikáció legegyszerűbben kamatoztatható hangulatteremtő eszközei is. De az ember mélyebbre megy, s – ahogy a Rejtő-szövegekben – rátalál arra a szintre, ahol a korabeli létezés bonyolult kondíciói szinte elevenen rögzültek a nyelv máig ép valóságában. A volt-lét ott látható a szavakban, mint jégtömbben a hibernálódott lények. Ha meg nem is éleszthető, azért körbejárható, és kifejezetten jól megfigyelhető egy csomó bennragadt mozdulat.

Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen - F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 04. - Falcsik Mari
A kor, amelynek gyermeke vagyok, egyébként még csak el sincs nevezve. Magamnak így hívom: Dreaming Decade, így, angolul. Az volt a mi partizán-nyelvünk. Mit is kezdtünk volna nélküle: így szólalt meg önkifejezési lehetőségünk, a brit rock és amerikai pop. De kor ez? Egy egész dekád? Vagy csak néhány erős év? Cseh Tamás mondja (persze Bereményi, de a szövegírónevek kimosódásán semmi nem segít) - szóval, egy Cseh Tamás dal mondja ki precízen, hogy tudniillik volt egy-két este.

Az érzékelésről

2004. 01. 06. - Szabó T. Anna netnaplója
Nehéz lenne írni róla ilyen röviden, hátha megírom egyszer hosszabban, még mindig benne élek, kiélesítette az érzékeimet, felkavarta leülepedett élményeimet, felébresztette bennem a sóvárgást az írás iránt, amit csak kivételes könyveknél érez az ember. Vakremény, szerelem, végzet és romlás. Az ő verseiből álltam fel naplót írni, meg is látszik a felvezetésen.

Boldog újévet!

2004. 01. 01. - Szabó T. Anna netnaplója
Eredetileg úgy terveztük, hogy mulatni megyünk, de az egész napos takarítás után mozdulni is alig bírtam - Gábris két napra ott maradt Veszprémben a szüleimnél, mi itthon dolgoztunk és rendezkedtünk. Fájdalmasan hiányzott, a távollétében mégis különlegesen ünnepi hangulatunk támadt, mint a nászutasoknak egy barátságos hotel gyertyafényes hálószobájában. Szilveszter volt, meleg, jó zene. És mi ketten. Így kezdődött az év.

Schen Vida hét napja. Álnapló (3)

2004. 09. 04. - Selyem Zsuzsa
De ez még mindig csak a vég, a szombati nap vége, amit derűsebb kedvében úgy is kifejezhetne: a jelen. Egyébként jó a kedve, de ez megint magánügy, és nem fogja ezzel a hülye derűjével egy mondat ritmusát ellőni. Inkább nézzük a tényeket, Schen Vida szeptember 4-i tényeit.

Schen Vida hét napja. Álnapló (1)

2004. 09. 02. – Selyem Zsuzsa
Nyilván nem igazi naplót írok. Még álmaimról se lehet szó. Miről lehet? Először is a névről. 2004. szeptember 2-án kaptam egy nevet, mely kicsit olyan, mint az enyém, de persze egészen más. Schen Vida. Elmesélem: volt Szigligeten, a JAK-táborban egy beszélgetés Kertész Imrével, nekem kellett kérdezni őt, aztán úgy egyeztünk Menyhért Annával, hogy a hangszalagról valakivel begépelteti az egészet, elküldi, megszerkesztem, és Á Dieu! A mailből kiderült, hogy Vágner Anna volt az, aki leírta a beszélgetést. Nevemet meg úgy írta: Schen Vida.

Erinaceus europaeus

2004. 02. 23. - Békés Pál netnaplója
Ha az amerikai igazat mond, akkor már a vállunkat vonogatni sem nagyon van idő, ez az egész nem az unokáink gondja, hanem a miénk. Nyilván megpróbálunk a jég hátán megélni, és megy, ameddig megy. Végül is nem ez lesz az első jégkorszak, a korábbiaknak is voltak túlélői, sőt, érdekes következményei: állítólag a jégen gyalogoltak át Ázsia lakói Amerikába a Bering-szorosnál.

Gyöngytyúk

2004. 04. 11. - Maros András
Tegnap Szilvivel összeírtuk, hogy ha mostanában tartanánk az esküvőnket, ki mindenkit hívnánk meg. Száznyolcvan főnél tartottunk. Mentünk volna tovább is, de már nem maradt hely a papíron. Ebből persze húznánk jócskán. Volt és meglévő munkahelyek, sportbarátságok (mindkettőnknek), irodalom, reklám, gyerekkori barátságok - sok a szál. Meg van a család is, Szilvi oldaláról nem is kicsi.

Teszt

2004. 04. 10. - Maros András
Este beülök Viktor barátommal kedvenc kávézómba, melynek nevét, mindenféle különösebb indok nélkül, elhallgatom. Így elegánsabb. Csapolt Budweiser van és jó a kávé. (Jut eszembe: miért finomabb Prágában a Pilsner Urquell, mint Budapesten?)

Just a Perfect Day

2004. 10. 06. - Zeke Gyula
Akárhogy is, Arad marad. Hódítóink rendre megszeretnek minket, és visszahúz a szívük. Haynau birtokot vásárolt Magyarországon, és maradék életében állítólag lelkiismeret-furdalás gyötörte, a Szovjetúnió pedig fölbomlott szomorúságában, hogy egy puskalövés nélkül ki kellett vonulnia innen. A téren amúgy az amerikai nagykövetség is be van kerítve, ugyanazokkal a fémrácsokkal.

"Isten, Haza, Család"

2004. március 14. - Németh Gábor
Az örök napló-probléma, az írástól nem marad idő élni, következésképp egyre kevesebbet tudsz leírni, az óriáskígyó lenyeli önmagát. De ha maradna is idő, úgy jársz, mint a japán turista a félhülye amerikai vígjátékokban, folyton a szemed és a világ közé szorítod a géped, csak azon keresztül bírsz érzékelni. Megtekinted a Nikonod seggét, ezer dollárért. Az élet a napló érdekeit figyelembe véve szerveződik, lássuk, hol történik valami nagyszabású, nyilván sehol.

Horrorisztikus események

2003. 12. 10 - Gyukics Gábor netnaplója
New York-i tartózkodásom alatt végig Harlemben leszek. Hú, a néger negyedben!? Ott. Egyáltalán nem veszélyes. A német lány, akinél lakom, lassan húsz éve él Harlemben anélkül, hogy bántalmazták volna. Harlem azért is jó, mert közel van Ira Cohen lakásához. Első utam hozzá vezet. Fáradt, mint mindig az első félórában, de aztán belelendül. Most jött vissza Kambodzsából. Van miről beszélnie.

New Orleans, Mother Blues

2003. 12. 09. - Gyukics Gábor netnaplója
A barna rizs kissé kemény maradt. Gombapörkölttel jóllakva indulok a Stádium kiadó könyvbemutatójára a Fókuszba. Szakonyi Károly és Kárpáti Kamill új munkáiról beszél rém unalmasan és vontatottan egy idősebb hölgy. A tartalomjegyzéken csámcsog. a Határ Győzőről írt monográfiára ideje alig marad, hát még a két elsőkötetes fiatal lányra. Rájuk tíz perc ha jut és még csak fel sem olvasnak.

Saint Louis, Missouri

2003. 12. 08. - Gyukics Gábor netnaplója
Rendes ingajáratom másik végpontja egyébként a Meshuga nevet viseli és egy régi barátom, Jonathan Stern tulajdonában volt évekig. A nevet közösen ötöltük ki egy szégyendenemjuteszembe nevű néger festő festménye, a Sugar Shack alapján.
A betegség komoly lázálmokat is előidézett, Tom Bass barátommal New York helyett Csepelre érkeztem New Orleansból.

Colorado, Budapest

2003. 12. 07. - Gyukics Gábor netnaplója
Csíki unokatestvéremmel, Ferikével találkoztam tegnap délután. Négy évvel ezelőtt még vörös volt a haja, aztán hirtelen megőszült. Nem részletezi. A családról beszélgetünk inkább, az erdélyiről és a budapestiről. Édesanyja megjárta Szibériát, de ma sem él felhőtlenül boldog és nyugodt életet, helyzetük sok tekintetben nem jobb, mint az akkori körülményei. Ferike él-hal a történelmi regénykért.

A névválasztás kockázatáról

2003. 12. 06. - Gyukics Gábor netnaplója
Egy kis idő múlva kiderül, hogy ez egyben politikai összejövetel is.[...] Ho bevezetője után egy nemtudomanevét texasi szenátor beszél és utána engem hívnak föl a pulpitusra, politikai verset kérnek. Na, ez nem volt betervezve. Felolvasom Balla Zsófi Úszik a földben és Dobai Péter Egy európai ül a tévéképernyő előtt című versét. Ekkora tapsot még életemben nem kaptam, el voltak ragadtatva, nem mondom... Köszönet érte a szerzőknek.

Jumping Jack Flash

2003. 12. 05. - Gyukics Gábor netnaplója
December 5. Ébredezek. Megcsörren a telefon. Édesanyám az, hogy kerestem-e, és megtalált-e az a doktor. Melyik? Nem talált meg egy doktor sem. Nem akarom megtalálni őket én sem. Hogy jól vagyok-e, kérdezi, olyan furcsa a hangod, mondja. Persze. Most ébredtem, azért.

Vándorlás térben, időben

2003. 12. 04. - Gyukics Gábor netnaplója
Rumi, tizenharmadik századi Farszi gondolkodó, költő nem nagyon ismert Magyarországon. Amerikában viszont rengetegen olvassák. Olyan népszerű, hogy lassan lesznobozzák azt, aki megemlíti a nevét. Magyarul, ha jól emlékszem, alig néhány Weöres és/vagy Illyés fordítás létezik tőle. Na azért, mert Imola nem jön, gondolom a könyv még megjelenik. Elkeserednék, ha nem így lenne.

Gennyedő sebek

2004. 05. 27. - Bánki Éva
Kora reggel (még félálomban) nekiveselkedtem polgári foglalkozásomnak/feladatomnak, a vizsgáztatásnak. Világirodalom. Ki írt először szonettet? Soroljon fel ferences himnuszköltőket! Ki a szerzője a német Trisztán-regénynek? Hogyan jelenik meg a Szent Grál a legelső lovagregényben? Miért "helyettesíti" Izoldát a nászéjszakán az udvarhölgye?

Férfiteremtés

2004. 04. 19. - Szántó T. Gábor
A szégyen abból ered, hogy a megalázottságra nincsen tevőleges válasz. Akit megaláztak, az megalázott marad - kivéve, ha legyőzi ellenségeit. De nekem, nekünk, a holocaust második-harmadik nemzedékének csak a saját örökölt megalázottságunk, veszteségélményünk és szeretethiányunk az ellenségünk. A legnehezebb ellenfelet fogtuk ki: magunkat kellene legyőzzük.

Természetírás

2004. 04. 18. - Szántó T. Gábor
Tegnap a Writer's Workshop hallgatóinak a munkámról kellett beszéljek. Először beszéltem nyilvánosan a kétféle szabadsághiányról, amely írásaim mögött munkál. A diktatúra idejének politikai szabadsághiánya, és a nemiséggel kapcsolatos tabuk. Zsidóság és szexualitás - jellegzetesen kínos témák a holocaust-túlélők családjaiban, egyszersmind identitásunk alapkövei.

Jaj úgy élvezem én...

2004. 07. 17. - Jász Attila
Meséli ez a bankos fiú, hogy a főnöke, aki nőegyleti tag, természetesen, segíteni akart neki egy kicsit a beilleszkedésben, és meghívta egy nőegyleti előadásra, ahol éppen az emlőrák szűréséről tartottak előadást. Ilyen tematikák után nem meglepő, hogy a felesége rokonaival, ismerőseivel többnyire morózus Jász A. szinte élvezte a dolgot ezekkel a kedves emberekkel, és a menekülés, amiben igen jó gyakorlatra tett már szert, (jó ideig) eszébe se jutott.

Chiapas – zapatisták és a guatamalai határ

Mexikói retro-napló 5.
Tegnap átmentünk egy guatemalai faluba. A határt cölöpök jelzik, végighúzódnak a mezőkön és a dombokon, a kis tó fölött pedig a fehér, vaskos betontömböket vastag zsineg köti össze. A cölöpök egyik oldalán a Guatemala, a másikon a Mexiko felirat áll. Nem hivatalos határátkelő, csak egy határ menti poros falu piaccal. A környező erdőket itt is jócskán megtizedelték, a sűrű dzsungelekből csak néhány fa maradt mutatóba. Az enyhén dombos környék legelőin egy szamár meg egy ló legelészik.

Chichen Itza és a kettős maja piramis

Mexikói retro - napló 3.
Merész elméletekből nincs hiány Mexikóban. A villahermosai bárgyú mosolyú olmék fejeket néger fejeknek gyanítják. De hogyan jutottak ide négerek az időszámításunk előtt? Netán ők hozták a piramisépítési technikát is magukkal? Mivel az ősi indián civilizációkról írásos emlék nem maradt fenn, csak építményeik és szobraik, a tudósok csak ezekből kiindulva és következtetéseket levonva igyekezhetnek megfejteni az olmék, maja, tolték, azték és mixték kultúrák titkát.

Szombat

2004. október 30. – Bárdos Deák Ágnes
Reggelre minden tisztázódott, mi ez a sok, váratlan balesetből, álomból, könyvből, készülő regényből elorzott halott. Hiszen közelg halottak napja, itt toporognak köröttünk a lelkek, foglalkozni kell velük, különben ők foglalkoznak velünk, kivel-kivel a maguk módján.

Péntek

2004. október 29. - Bárdos Deák Ágnes
Csillogó kacatokkal ékesítve lép az ember immár 25 éve a színpadra, hogy visszahódítson Fantázia Birodalomnak egy kis területet a lassacskán mindent elnyelő szürkeségtől. Never Ending Story. Első lépés tehát a vizuális ingerek programozása. Egyfajta tudatmódosítás. Anya mesél, vagy bárki, akinek van rá érkezése. Ma este: én.
További találatok