Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában
2008. október 16. - Illés Emese
A cinizmusom. Eddig ő is szórakoztató volt, most már inkább banális. Az iroda csendes pillanataiban nincs más, mint mogorvaság és cinizmus, ha éppen nem kell seggeket nyalni. A két véglet tökéletesen kiegészíti egymást, és talán éppen ez az, amiért zsigerileg nem érzem feszítő kényszerét az alkotásnak.
2008. szeptember 30. - Füzi László
Az eredmény minden várakozást felülmúló: Sirkó érett, összetett, gazdag és alázatos a szöveggel és a színházzal szemben, Ádám Tamás pedig a klasszikus darabot élővé formálta. Tulajdonképpen arra a töprengésemre felel ez az előadás, hogy a térben és időben tőlünk távollévő darabot lehet-e közel hozni hozzánk úgy, hogy a darabnak a tőlünk való távolságát is érzékelhessük. Lehet, úgy, ahogy Ádám Tamás tette.
2008. szeptember 14. – Murányi Zita
Az egész egy internetes hirdetéssel indult. Dolgozz és tanulj Dániában, ingyen! A gépem augusztus 22-én landolt a kastrupi reptéren. Koppenhága szokatlanul mosolygós arcát fordította felém, meg sem fordult a fejemben, a szikrázó napsütés csak álca.
A nyári strandpapucstól is el kellett búcsúzzak, aznap volt a lábamon utoljára.
2008. szeptember 7. - Rimóczi László
A Maestro című animációs film - mely egyébként két díjat is kapott a BuSho-n - Oscarra jelölésekor hatalmas várakozással tekintett mindenki Los Angeles felé, majd amikor egy másik alkotás vitte haza az arany szobrocskát, a győztest már nem kísérte akkora érdeklődés! Akit azonban mégis érdekelt, hogy melyik volt az a rövidfilm, mellyel szemben nagy csatában ugyan, de alulmaradt a Maestro, az a következő BuSho Fesztivál nyitófilmjeként megtekinthette a The Danish Poet-et.
Busójárás szeptemberben, és a világ kedvenc baktériumai
Új kihívást kaptam az élettől: televíziós vetélkedőkhöz írok kvízkérdéseket! Az egyik hajdani főszerkesztőm ajánlott be, és a napi 50 leadandóból már van 3 darab! Számos faramuci szempontot kell szem előtt tartani, míg az ember megszül legalább egyet, de ebbe most ne menjünk bele. Nehéz dolog.
2008. augusztus 29. – Dányi Dániel
Amerre lépsz, a Giccs utca kiterjed nyomodban, és ha már nem látod, más majd látja még, hogy ott van. Egy kicsit minden meghall és visszhangzik a kis minden. Ilyen torony önbizalmakkal Godzilla sincsen. Reggelre minden ferde lesz / és széttörik ezer darabbá. Ó költők, hol van, ki az éj / tündéri tükrét összerakná?Naplóim, ez nem szépirodalom, hanem épp hogy nemszép. Csúnyairodalom, és ti benne vastagon felejtve (fettelve), mint rejtett összefüggések.
2008. augusztus 27. – Dányi Dániel
Egy kicsit olyan is a netnapló, mint fuldokolni: mindenbe mint potenciális mentőöv megkapaszkodsz, legföljebb elsüllyed. Ugyanakkor kevesebbet mutatni, mint a mindennapos Odüsszeiák, mert kevés a hely, szűk a horizont. A nap (vagyis óceán, khm) nagy része kimarad, közben holnap-olvasott-tegnap lesz a "ma", nem is a (...) teljes mai jegyzőkönyv, csak egy netlaplopatnyi reality. Hűen trükközzük a valóságot.
2008. augusztus 26. – Dányi Dániel
Mindent ki lehet rakni a betűtésztából, akár benne van a levesben, akár nincs, önnönmagán túlmutat, így nem is nagy baj, hogy kicsit túl csípősre sikerült, vagy hogy nem lett olyan frappáns az a citromhéjas-tárkonyos-kapros bevadítás. Szabad szellemű leves, és kellő türelemmel kibetűzhető belőle Marcus Aurelius meg ez az egész naplóbejegyzés, talán a Dexion-Salgót leszámítva, elvégre a varázslevesnek is lehetnek averziói. Emlékszem, milyen sok csúnya szót kiraktam tányérjaim szélére annak idején.
2008. augusztus 24. – Kálmán Gábor
Nem tudom, ki volt az a srác ott akkor. Nézem a régi képeket, látom őt, ismerem az arcvonásait, de nem tudom kitalálni, hogy mit érez. Fogalmam sincs, hogy éppen mire gondol. Nem is ismertem őt igazán. De arra tisztán emlékszem, hogy mennyire biztos volt a dolgában, megrendíthetetlen az igazságaiban. Kész ember volt, elvekkel, célokkal. És mindenekelőtt: megdönthetetlennek hitt világnézettel. Aztán tessék.
2008. augusztus 9-10. – Új Éva
"Akkor jössz vissza, amikor akarsz – mondja A. a buszmegállóban állva – ha úgy érzed, unod már magad otthon, vagy eleget dolgoztál, gyere azonnal. Nyugodtan." Tudom, hogy szeret. Tartósan mosolyogni akkor láttam, amikor dolgozott. Én munka közben nem mosolyogok, vagyis ritkán, de jobban érzem tőle magam. Ezt nevezik terápiás írásnak?
2008. augusztus 3. - Tamás Zsuzsa
Simogató ragyogás öntött el mindent. Egy patak szaladt keresztül a kerten, medrében arany és ezüst ékkövek, gyűrűk csillogtak. A fákon csodás gyümölcsök kínálták magukat, és a kincsektől roskadozó bokrok ezer színben pompáztak. A nyulacska szerette volna megérinteni a kincseket és erősen vágyott a gyümölcsök után, de egy ujjal sem ért hozzájuk. Leült a fűre és hagyta, hogy eltöltse a fa titkos szívének szépsége. Mindenből béke áradt.
2008. július 23. – Czapáry Veronika
Jobb is, már nem a barátaim, jobb is, már nem abból áll az életem, hogy hetente többször leiszom magam velük csontra és utána tulajdonképpen nyíltan nem, de a hátam mögött lenéznek. Lenéztek. A lenézésükre akkor jöttem rá, amikor tavaly nyáron Katalin elutazott pár hónapra, amit nagyon súlyosan éltem át, csontra kifeküdtem, öngyilkos akartam lenni és majdnem megőrültem. Ezek közül az ivócimborák közül senki sem segített rajtam, míg más barátaim összekapartak a földről.
2008. július 21. - Czapáry Veronika
Mert a nem alvástól egy egészen különleges lelkiállapotba kerültem. Valami révületbe vagy nem tudom mibe, éreztem saját energiáimat és hogy van valami energiamező amiben élek, mozgok és lélegzem és ez körülvesz és vigyáz rám, nem vagyok egyedül. Ezek hangzatos szavak megint, de átélni egészen más.
2008. július 21. - Becsey Zsuzsa
A Rózsaszín nyúl. Hogy most akkor így mi lesz vele. Ki fogja őt tenyerébe venni, kényeztetni. Mint én annak idején a magocskákat. És ugye azok is hogy elvesztek. Hogyan fog most akkor napvilágot látni. Aztán úgy van mégis mindig, hogy bízom. Minden összeszedett bátorsággal azon, hogy sikerülni fog. Hogy meg fogja találni nyulacska is a maga foltját. Hiszen a sors kiderült, éppenséggel nagyonis kiderült, hogy tenyerén hordoz. És igen, a magocskák, szép idők. Mintha álom. De ki ez az óriás, ki lesz ez az óriás? Aki engem a tenyerén.
2008. július 6. - Boris János
A halála előtt úgy egy hónappal találkoztunk utoljára, amikor (már sokadszor) kórházba készült….Csupaszív, végtelenül szeretetreméltó ember volt, nem ismertem nála jobb barátot soha – és egészen biztosan nagy művész. Sosem búcsúztam el tisztességgel sem tőle, sem kacskaringós életpályámnak ettől a szakaszától; nos, most megtettem.
2008. július 5. – Boris János
Az erőszakra szólító kiáltványok szerzői cseppet sem rejtegetik kilétüket, bálványozóik csodálatának dicsfényében fürödnek, fütyörészve sétálnak ki a tárgyalótermekből. Újra meg újra. Miért tud ilyen, a széles társadalom számára korántsem világrengető (de a megkülönböztetést elszenvedő kisebbség számára fontos) kérdéseket simán megoldani minden civilizált ország – a londoni menet élén maga az új, konzervatív polgármester, Boris Johnson halad rózsaszín kalapban - csak mi nem?
2008. július 3. – Boris János
Tölgyessy mondta egy TV-interjúban (link nincs, nem lelem, viszont hallottam) a 2006-os választások után, hogy a „józan konzervatív” szerepre törekvő, a szélsőjobbtól tisztességgel és deklaratívan elzárkózó, ám a parlamenti küszöböt minden várakozás ellenére megugró MDF sosem lesz a jobboldali szavazók számára igazán vonzó párt, mert „hihetetlenül távol áll a magyar jobboldal lelkétől”. Milyen lelke van a „magyar jobboldalnak”, ha attól a szélsőradikalizmustól való elhatárolódás ennyire idegen?
2008. július 2. - Boris János
Mekkorát nőtt a szememben költészetén túl Petri azzal is, hogy kiderült, rokon-John LeCarré-rajongóra leltem benne! Még annak ellenére is, hogy a Smiley-figurát stílusában egy kicsit félreérti, ám maga mégis teljes mértékig „benne van” ebben a figurában. De ez inkább rossz-, semmint jókedvre derítő gondolat. Már csak azért is, mert Petri nincs, LeCarrét fordítani viszont nagyon nehéz, „britsége” visszaadhatatlan, és a bornírt magyar irodalmi kánon meg képtelen kezelni egy igazi nagy írót, aki a kémregény lenézett műfaját műveli. Nem tudom, Petrit tudja-e kezelni ez a kánon. Vannak kételyeim. Sőt, leginkább azok vannak.
2008. június 30 – Boris János
...sokan mindig találnak ezt-azt, felszíni életük eseménydús, a saját lelkükben ásnak, feltárják rezdüléseit, elmélkednek aznapi olvasmányaik fölött. Én, érzéketlen tuskó, viszont nem rezgek. Olvasmányaim belém épülnek. Aznap sokszor még véleményem sincs, legfeljebb szakmai. Nézem a Wikipédiát a naplóírásról. Magyarul természetesen semmi.
2008. május 13. – Lőkös Ildikó
Mi nagyon régi barátok vagyunk, pedig ez örökölt barátság, mert eredetileg a szüleink voltak barátok, bennünket csak magukkal cipeltek, hol Ungvárra, hol Szegedre, hol a Balatonra, hol meg ide-oda – aztán mi nagyok lettünk, és már nélkülük is cipeltük magunkat egymáshoz.
2008. május 8. Gerlóczy Ferenc
melegen ajánlom drága böngikéim figyelmébe Jamyang Norbu, a leghíresebb tibeti író Sherlock Holmes Tibetben (The Mandala of Sherlock Holmes) című kiváló regényét, amelyben a Conan Doyle által Az utolsó Eset című elbeszélésben megírt halála és az előfizetők kívánságára történt feltámasztása közötti időt, bardót, a nagy Baker Street-i magándetektív Tibetben töltötte.
2008. május 6. - Gerlóczy Ferenc
Az írásból ugyanis – ha nem a leglényegesebbről szól – könnyen levegőbe lényegtelenítés sikeredhet. Ha nem arról írunk, amiről éppen írni kell – akkor a legirodalmibb tevékenységünk is merő pótcselekvés. De vajon ki mondja meg, mi a lényeges és mi a lényegtelen? Ki tudja biztosan, mikor mit kell?
2008. április 27. – Gács Anna
megtorpanok tanácstalanul, aztán hirtelen kitágul előttem a kép, és meglátom az egészet: a napfényben úszó parkot tele pólóra vetkőzött emberekkel, a műtóba kavicsot dobáló gyerekeket, és egykettőre világos lesz, hogy a tűzoltó autó is csak a játék része, a súlyos sisakok alatt gyerekfejek forognak a hozzájuk képest hatalmas kormány mögött, sorban állnak a vezetőfülke előtt, hogy pár percre szuperhősök lehessenek.
2008. április 24. - Gács Anna
Ágyba viszem ezt a narratológiai tanulmányt. (És ezt mindjárt be is nevezném „a literanaplók történetének legerotikátlanabb mondata” pályázatra.) Arról nem is beszélve, hogy este sokáig szoktam dolgozni, a hét többi napján napközben vagy egyetem van, vagy Miki, tehát teljesen jogos, hogy ezt az időt használjam alvásra. És különben is szarok a jogra. Aludni akarok.
2008. április 22. – Gács Anna
Ezeknek a házi feladatoknak a kultúrpesszimizmusa még zavarba ejtőbb, ha összevetjük őket a mintájukul szolgáló 70-80 évvel ezelőtti tárcák nyitottságával, illetve a diákok szokásaival, ízlésével, kulturális gyakorlataival.
2008. április 8. – Takács Zsuzsa
Beszélgetés a rádióban Győri Lászlóval Szerb Antal Száz verse ürügyén. 44-ben készült a kötet. Ideális pillanat a lényegre való koncentrálásra. Szerb Antal, Radnóti, Sárközy Jób története.
Az én válogatásomban is benne maradna:
2008. április 4. - John Bátki
És Krúdy Gyulának 1931 vége felé nem sikerült egy új kötethez kiadót találni. Pedig több kötetnyit is írt ebben az évben: A kékszalag hőse, megjelent folytatásokban a Pesti Naplóban január 11. és március 25. között (könyv alakban először 1956-ban!); A tiszaeszlári Solymosi Eszter, megjelent a Magyarország lapjain 101 folytatásban március 1. és július 7. között; A Kossuth fiúk az Esti Kurírban látott napvilágot november 12.-től december 14.-ig.
2008. április 3. - John Bátki
Grenier művei nem a nyelv dekonstrukciójáról szólnak, még csak nem is a nyelv újjáépítéséről. Grenier rajzolt versei az idő és a figyelem összjátékát célozzák meg, új értéket teremtve és létfilozófiát gyakorolva. (Nem hiába volt Heidegger olyan befolyással Grenier-re ‘német szakos’ egyetemi tanulóévei alatt.)
2008. április 2. - John Bátki
Könyvek… egynehány régebbi kötet a könyvek százaiból, amelyek rám maradtak apám hagyatékából. Gyűjtött ezenkivül még: bélyegeket, régipénzeket, képeket, faragványokat; mondásokat, közmondásokat, vicceket; embereket, ismerősöket, barátokat. Rám csak a régi szőnyegek gyűjtese ragadt – no meg a szavak iránti szenvedély, amit forditásokkal és egyéb irkafirkáimmal próbálok kielégíteni.
2008. március 31. – John Batki
A Nevek! Mi lenne az úgynevezett irodalomból, és életből, tulajdonnév nélkül? Vagy negyven éve olvastam egy rövid novellát Bernadette Mayer New York-i író tollából. Először megrökönyödve, aztán nagy érdeklődéssel követtem az elbeszélés fordulatait, amelyben a több mint egynéhány szereplő egytől utolsóig így volt nevezve: “Proper Name” (Tulajdonnév). Mindegyik személy, persona, név nélkül is megszemélyesedett tettei-mondottai révén.
2008. 03. 11. – Konrád György
Ez a segéd nekem sem akart vacakot eladni, de Gulicska urat megpillantva az igazat és csakis a színigazat mondták, kollegiális tanúként egyaránt fájlalva a kiváló minőség, a megbízható angol szövetek megritkulását, de ami jó volt, azt most előhúzták, ami pedig másodrendű, arra olyan mosolyt vetettek lelki cinkosságban Gulicska úrral, hogy ha én ilyen szövet lettem volna, akkor rongyokban foszlottam volna le a pultról, a nagy hengerből, a pult alá, és bevonaglottam volna a szeméttartályba.
2008. február 3. - András Sándor
Sokféleképpen lehet nehéz a nehéz, (ahogyan eszkimóknak sokféle hó, ami nekünk „hó”). Bonyolult mondatok, hosszú tekervényes bekezdések; túlzott kollokvialitás, tájbeszéddel tüzdelve; a célzások és utalások homályossága; a pszichikai ficamok jelentősége a szöveg összefüggésében; esetleg a korszak, amelybe a történet helyeződik, hiszen nyelvileg oda, ha nem is realisztikus a történet; a devianciák az akkor szokásos beszédmód és a szövegben található között. És a megszerkesztés, persze.
2008. január 31. - András Sándor
Az öreg Mezei Árpád mondogatta, mint szürrealista tételt, nincsenek véletlenek. Breton Hegelt szerette Freud és Jung mellett, Hegel szerint a szabadság: felismert szükségszerűség. Ezt az egykor számomra fából-vaskarikát most, Mezei nyomán – látom a mosolyát, ahogyan mondja – hirtelen jobban értem: számomra most szükségszerű lett az Ezredes-utcai séta, ha felismerem, hogy szükségem volt rá, és szükségem volt arra, hogy megismerjem a vidéket, ahol élek.
2008. január 29. - András Sándor
Vannak fájdalmak, amelyek alapvetőnek tűnnek. Erre egy ideje gyakran gondolok. Az foglalkoztat, hogyan lehetne írni a népidemokrácia éveiben élő emberekről, arról, hogy hogyan működött itt az élet, és hogyan változott a közpolgári demokráciába bicsaklásnak legalább is első éveiben. A baráti pár története, ők politikailag nagyon is érzékenyek voltak, a férfi a legjobb hetilapokba írt, most, ezen a reggelen erre a gondomra figyelmeztet.
2008. január 28. - András Sándor
Arról lehet vitatkozni, ha érdemes, hogy Petőfi anyjának volt-e tyúkja, arról viszont, hogy a vers jó-e, vitatkozni – szerintem – majdnem annyira értelmetlen, hogy jó költő-e Petőfi, jobb-e, mint Arany. Megértem, ha valaki máshogy érez Petri költészete iránt ma, mint Károlyi Csaba, azt érdemes megírni, tanúvallomásként egy olyan perben, amelyikben végítélet nincs.
2007. december 21. – Böszörményi Zoltán
Kányádi Sándor, kedves költőbarátom szokta ezt tenni, csak azzal a különbséggel, ő már előre tudja, hol mit kell keresnie. Ha új könyvéből ajándékoz, tollat vesz, s a már kívülről ismert oldalakon belejavít a szövegbe.
2007. december 20. – Böszörményi Zoltán
Nézegettem, megcsodáltam, majd úgy döntöttem, belépek az üzletébe, s az ár tekintetében alkudozni fogok önnel.
Mégis, mintha valami azt súgná, ne vegyem meg ezt a festményt, ugyanis a világot fosztanám meg egy remekmű élvezetétől. Hiszen ahogyan ismerem magam, amint az enyém lesz, merő önzésből el fogom zárni.
2007 december 4. - Sári B. László
Ha neki ez segítség, ám legyen. Most se szóltam közbe. Minek is feszegettem volna, hogy miről szól az irodalom, ha nem erről: filozófia, politika, jog, egy kis önéletrajz, lírai kezdemények, mifene. Paine a demokráciáról. A végén persze nem álltam meg, hogy rá ne kérdezzek: tudja-e a mi az az utilitarianizmus? Tudta. Megérdemli a diplomáját.
2007 december 1. - Marék Veronika
Ilyet még sose kaptam! Nekifogott, és a „Boribon autózik“ című legújabb könyvem 20 képét megrajzolta a maga módján. Nagyon tetszik ez a munka, mert nagyszabású, alapos. Elég sok időbe telhetett, amíg mind megcsinálta. Elmélyülten kellett dolgoznia.
Az ő rajzocskái jelek. És ezek igazolják az én rajzaimat is
2007. november 7. - Jászberényi Sándor
Néha elvesztett lakáskulcsnak, néha kint felejtett kerti széknek érzem magam az esőben. Nincs időm, kedvem vagy bátorságom valakivel intim kapcsolatba kerülni. Dolgozom, mert közben legalább nem kell máson agyalnom. [...]
Bár mondhatnám neked testvér, hogy üdv és ég veled. De nem tudom [...]
2007. november 6. - Jászberényi Sándor
Egyre erősebb lett bennem a meggyőződés, hogy pont olyan véletlen az ő halála, mint az én életben maradásom. Hazafelé megkértem az öcsémet, hogy véletlenül se rendezzenek ilyen műsort, ha esetleg elpatkolnék. Vegyenek egy unikumos díszdobozt, abba tegyék a hamvaimat, azt pedig rúgják bele a Dunába. Este, a kocsmában lehet egyet inni a tiszteletemre.
Torma Tamás – 09. 30.
Donnie-val az a baj, hogy túl komolyan keresi a dolgokban az értelmet. A lényeg nyomasztja, de az nagyon: a Semmi.
Torma Tamás – 2007. 09. 24.
Futni egyedül is jó, érezni a ritmusát, ahogy egy idő után a láb szinte magától lendül előre, aztán a másik is, izmokat érezni meg a combomban, hátamban, derekamban… aztán azt is szoktam ilyenkor mondani, hogy a legkreatívabb ötletek is ilyenkor bukkannak felszínre belőlem.
7-9. nap: Belgrád
A baj egyébként valószínűleg ott volt, hogy nagy párbeszédigényében Richard elfelejtett a helyi kulturális hagyományokban tájékozódni, és nem fogta fel, hogy egy kelet-európai, ha üvöltöznek vele, nem üvölt vissza, egyrészt, mert fél, másrészt, mert kételkedik abban, hogy egyáltalán megértené-e a másik, aki ekkora erővel döngeti a maga igazát.
5-6. nap: Budapest
...elhozták nagyapámat is, aki húsz év után, immár civilben lépett újra a Körner fedélzetére, láthatólag kissé meghatódva mutogatta, annak idején mi hogyan volt, a lépcső alatt szökőkút, mindenhol virágok; annak idején luxushajónak számított a Körner, ma már egy kissé megkopott úriember inkább, aki pecsétes zakójában, szája szélében szivarvéggel osztogatja mindentudó közép-európai mosolyát a vízről a kikent-kifent újépítésű uracsoknak.
3-4. nap: Pozsony
… valahol nagyon mélyen, kicsiny közép-európai szívem legközepébe sikerült találniuk, amikor a sok nyugati lilaköd után végre olyan szövegeket hallhattam, amikben ott van a vér is, a szar is, az élet. Igazából az egész előadást, úgy ahogy van, meg kellene csinálni magyarul; egyelőre azonban lefordítottam néhányat a középső szerző koncept-verseiből ...
1-2. nap: Bécs-Hainburg
...a baszk legalább annyira reménytelenül elveszett nyelv a sok újlatin monstrum között, ahogyan a magyar – és talán az ETA, talán a Franco-rendszer miatt, pontosan érti, amikor azt mondom neki: "Közép-Európa tele van szarral. Mármint, történelmileg értve a dolgot." S ezért nehéz nekünk némi szívtáji szorítás nélkül nézni, amint egy francia színész a költészet hatalmáról szónokol.
2007. június 7.- Varró Dániel
Még a címét is tudja, ne mondjam meg, valamilyen hegy. És, kérdezi érdeklődve tőlem, most az tényleg jó, vagy miért kapták föl annyira?Mi a siker titka? Ezt tegnap is megkérdezte Pallag Zoli a fehérvári esten. Én nem tudom, de tetszik Tóth Krisztina válasza, aki ugyanerre a kérdésre azt felelte: ha például az ember nyersen eszik gilisztát, az segít.
2007. május 26. – Balogh Márton
A rózsa illatát nem lehet elmagyarázni, egy rózsakertben összegyűjtött ezernyi nemesitett tipusét különösen nem.
A tatami (gyékénypadló) illatát japáni olvasó számára fölösleges is volna közelitésekkel érzékeltetni, annak pedig, aki még soha nem szagolta, csak utalhatunk rá - gondoljon valami kellemes szalmaillatra, de azért mégis másra ... Aki szereti, annak a legmeghittebbek közé tartozik.
2007. április 18. - Fenyvesi Ottó
A pszichológiai vizsgálatot végző tudósok által „infomániának” nevezett jelenség annyit árt az emberek szellemi kapacitásának, mint egy álmatlan éjszaka. Az agy nem képes egyszerre több feladattal „zsonglőrködni” és ezért általános hatékonysága csökken. Az állandó „online” technológia eltereli figyelmünket arról, amire éppen koncentrálnunk kellene.
2007. március 23. – Boldizsár Ildikó
...ezek a kérdések abban a pillanatban lényegtelenné válnak, amikor olvasni kezdünk. A folklorisztika a mai napig se cáfolni, se bizonyítani nem tudta azt a megállapítást, hogy „minden mese Indiából származik”. Nos, Bain meséi mintha azt a nézetet erősítenék meg, hogy ez az állítás igaz. Páratlan nyelvezet, bravúros párbeszédek, filozófia mélység és bölcsesség – ez jellemzi a keleti meséket, s ilyenek Bain meséi is.
2007. február 13. – Petőcz András
Úgy elképzelem, hogy én itt, 1500 kilométerre az otthontól nézek bele a sötétségbe, hallgatom, hogyan szöszmötöl Pierre, a X. századból ittmaradt szellem, otthon meg közben lőnek az Árpád-hídnál.
2007. február 12. – Petőcz András
Hívja a társaságot a szemben levő kocsmába, csocsózni.
Mert azt nem is mondtam, van kocsma is. Rögtön a templom mellett. Tisztára úgy, mint otthon.
A kocsma persze mindennap nyitva van. A templom meg havonta egyszer.
2006. 02. 06. - Tamás Gáspár Miklós
Szabó T. Anna kötetének címadó verse – Elhagy – benyomásom szerint túl fogja élni a még ifjú évszázadot. Nem „Spitzenleistung”. És bár ezt líráról szólván nem illik bevallani, tanultam belőle valamit. Anyákról és gyerekekről. Persze ez nagyon érdekel most.
2007. 02. 05. - Tamás Gáspár Miklós
Manchesterben is azt tapasztalom, mint mindenütt mostanság: az értelmiség radikalizálódik – még Lengyelországban is roppantul népszerű, divatos marxista folyóirat jelenik meg újabban, a Krytyka Polityczna, szerzőiket fölkapta a napisajtó…
2006. december 29. - Esze Dóra
ED villámgyorsan visszatette a könyvet, és nem közönséges gyötrelmek közepette kivárta a másnapot, amikor érte ment. Az égvilágon semmi kedve nem volt ugyanis ahhoz, hogy a felbukkant alak jelen legyen akkor, amikor ő belép az időből kiszabadult néhány perc alatt felderengő új világ kapuján.
2006. december 15. - Balla D. Károly
Különleges empátiával közeledik a fogyatékosok, hajléktalanok, szenvedélybetegek, etnikai kisebbségiek felé. Ha ebből a körből választ majd magának működési területet, akár haza is jöhet Kárpátaljára. Aranybánya egy frissen végzett szociológusnak.
2006. december 12. – Balla D. Károly
Jól érzem magam falaim mögött; „a fal / kívülről ellenállás / belülről védelem”, írja Rákos Sándor. Csak azt nem lehet soha biztosra venni, mi van bent, és mi van kint. Aki túlságosan
belülre zárkózik, az előbb-utóbb
kívül reked. Ami rendjén is volna, ha nem tenné az elzárkózást ellentmondásossá, hogy a belső bugyrok legmélyéből látszanak meg leginkább
a külső világ álságosságai.
2006. november 26. – László Noémi
De jók azért az ilyen derült égből villámcsapás jellegű élmények, amikor az ember meglékeli a az ittlét jegét és fél lábbal átlóg a túlvilági szakadékba, egy pillanat törtrésze alatt átfut az agyán, hogy mi mindent szeretne tenni még, ha esetleg eddig unatkozott volna, vagy határozatlanul lézengett volna lehetséges teendői zsúfolt körében, hirtelen megvilágosodik és ráérez, mi az, ami valóban fontos, amit valóban véghez kellene vinni még.
2006. november 20. – László Noémi
... ha már barokkos hangulatban vagyunk, hadd harmonizáljon nyelvtani szerkezetünk is vele, mert mily mennyei élmény a nap gömbölyű idomait fűzőbe szorító hülye nyelvtani szabályok és formai és tartalmi követelmények és szakszerű hűség és felelősségteljes komolyság után szabadon szökellni a magyar nyelv bozótosában, édes feleim!
2006. november 15. – Nagy Koppány Zsolt
Ezen a héten BKV-n olvasom A kutyás hölgyet, az Én és őkelmét, valamint A dolgok kezdetét. Itthon olvasom az Asszonyságok díját, A barlangot, illetve a Minden megvant. Nincs itt semmiféle huncutság, kérem: hogy melyik könyv melyik kategóriába kerül, kizárólag az alapján dől el, hogy könyvtári-e, avagy saját (esetleg a Szálinger Balázsé, mint a Krúdy-regény). Ezt nevezem gyűrhetőségi szempontnak.
2006. november 12. – Szvetelszky Zsuzsanna
A novemberi Margitsziget szívemnek kedves vonása, hogy lényegében Budapest egyetlen karácsonymentes területe. Nem vagyok karácsonyellenes, de a Westend tövében lakva a következő hat hétben lényegében az egri vár ostromához hasonló élményre számítok. A szigeten viszont csak varjak és mókusok vannak, igazi társak az adventi hangulatban.
2006. november 7. – Szvetelszky Zsuzsanna
Tűnődve nézem, hogyan szivárog be a pletyka ide-oda: a társadalomtudományi oldal érthető, de most fog megjelenni lengyel fizikusokkal egy újabb cikk (a képletek nem az én szellemi termékeim, a precíz Krzysztof érdeme mind), szereti a marketing, érdeklődve figyelik a cégek belső kommunikációjáért felelős vezetői, és a legkedvesebb: nemrég Mérő László összeismertetett két rokonszenves tanítványával, akik pletykakutatást csináltak műhelymunkának.
2006. november 1. – Tasnádi István
Ha átvittünk hozzá egy agonizáló fikuszt, ő pár nap alatt rendbe hozta. Életre dédelgette, szó szerint. Sugárterápiát kapott szerencsétlen növény, ahogy mindenki, aki Feri közelében volt. Nem találkoztam még senkivel, aki ilyen kézzelfogható erősséggel sugározta volna az emberi melegséget. A gyerekek is imádták, mint a növények.
2006. október 30. – Tasnádi István
Miközben Mácsai felolvasta a szöveget, mindenki azon kattogott magában, hogy na most mi lesz. Az utcán. Meg otthon. Hogyan is fogunk élni ebben az országban. Begyógyult szemek, rezgésre állított mobilok, tegnap nyilván mindenki hajnalig nézte egyenes adásban, hogyan partiznak a magyarok a barikádokon. És még Máltától is kiszívtunk…
2006. október 20. – Lövétei Lázár László
Lehet, hogy naiv vagyok, de (ahogy már megverseltem) olyan jó naivnak lenni. Mert azt azért még a legultrább Józan Elme is elismeri, hogy ha nem történik itt gyorsan valami, néhány évtized múlva lekapcsolhatjuk Erdélyben a villanyt. Szerepelhetünk akárhány román–magyar „platóni dialógusban”, attól még nem fog megváltozni itt semmi. Pedig csak egyszer kellene úgy istenigazából Bunkó Seggfejnek lenni. Mondjuk, egy napig.
2006. október 19. – Lövétei Lázár László
Minimum ötvenszer elolvastam már Kemény István Élőbeszéd című kötetéből az Előkészítő látogatást. Nem tudom, mit szeretek ebben a versben, de a vers végére mindig ott van a gombóc a torkomban. Jó lenne, ha tudnék verset elemezni (és jó lenne egyszer megmagyarázni magamnak, hogy miért Kemény Istvánt szeretem a legjobban a kortárs költők közül). Nem tudom például, hogy esztétikai húzásnak számít-e, de ahogy Káin úrból a vers végére Káin bácsi lesz, az egész egyszerűen torokszorító.
2006. október 4. – Dunajcsik Mátyás
Ó, azok a drága, bimbózó, franciaszakos lányok! Milyen szomorúan néztem őket hétfőn is a XVI. századi irodalomról szóló szemináriumon, amikor az istennek sem tudták megérteni, hogy a reneszánsz is rakendroll, csak a megfelelő oldaláról kellene megfogni! Milyen szívesen meséltem volna el nekik, ahogyan a 17 éves kis Louise Labé férfiruhát öltve részt vesz a Perpignan-i lovagi tornán 1542-ben, páncélja alatt surran a selyem, lebben a bársony, míg kopjafája nagyot nem csattan a felfuvalkodott férfifőkön!
2006. szeptember 30. - Papp Sándor Zsigmond
Mintha ráhasaltunk volna a klaviatúrára, s álmunkban is csak lőnénk, lőnénk, lőnénk, aprítanánk az arctalan ellent. De hát épp ezért komolytalan az egész, mert a gonosznak nincs arca, így nem is gyűlölhető igazán. Hamarabb fogom gyűlölni a pattanásos, halszájú szomszédot, mint bármelyik elvont eszmét. A látható csúfság nem képes felvenni a versenyt a láthatatlan romlottsággal. Ez minden demagóg reménye és végzete is egyben.
2006. szeptember 27. – Papp Sándor Zsigmond
A polgárságról pedig megint eszembe jut Márai, illetve az a baromság, hogy nem tudok rendesen szétnézni a standon a Márai-kötetek mellett, hogy az árus máris ne kezdje ajánlgatni Wass Albertet, s ez mindig kiborít, nem is azért, mert egy elképesztően rossz írót akarnak rám tukmálni, hanem mert már azt is feltételezik, hogy szigorúan ideológia mentén olvasok, hogy vannak ilyen ál-olvasók…
2006. szeptember 12. – Can Togay
Minek érzi magát, töröknek vagy magyarnak? – kérdezte nem sokkal ezt megelőzően Ada. Igyekeztem csattanósan rövidre fogni a választ, elvégre egy párizsi filozófiaprofesszor és neje, a kerek szemüveges Anasztázia (műfordító) jelenlétben válaszolok: – Olyan embernek, akivel kapcsolatban felmerülhet ez a kérdés. – És mi a válasz? – kérdezte Ada, akit nem hatott meg rabulisztikám. – Nincs válasz – feleltem.
2006. 08. 15. – Krasztev Péter
Érdemes egyszer kipróbálni: meghallgatni pl. a Free Style Chamber Orchestrát, hogy szlovák (vagy akármilyen más) hallójáratot képzelünk magunba, és figyeljük, élvezzük-e a tekerőlantos szimfo-jazzt. Szlovákként többször kerültem orgazmusközeli állapotba. Quimby működött, Kispál, Ági és a fiúk meg a Ludditák bebukták. Legfeljebb mennek a magyarlakta vidékre, ez van.
2006. augusztus 8. – Borgos Anna
Nehezen osztom meg a teremet, ezt megtapasztalhattam nemrég újra, amikor három napig itt lakott egy cseh barátnőm amerikai diákja. Normális, alkalmazkodó lány (és állítólag „gay-friendly or more”), de így is kényelmetlen volt az egész, többet nem is vállalkozom ilyesmire. Terhemre volt, amit túlzott kedvességgel ellensúlyoztam, úgy feszengtem, mintha én lennék vendég a saját lakásomban.
2006. 06. 16. - Dalos György
Lám, örökre elmúlt egy korszak, többmillió áldozattal, számonkérhetetlen bűnökkel, a humánum csodálatra méltó kitöréseivel s az új évszázad roppant nyüzsgésében hihetôleg tökéletesen feledésbe is fog merülni. Csehov fogalmazza meg ezt a melankolikus helyzetet Szahalin-könyvében, abban az epizódban, amikor 25 száműzött megkapja a cári kegyelmet: „Egy se vetett keresztet, nem hálálkodott, mindnyájan komor arccal álltak ott és hallgattak, mintha mind elszomorodott volna arra a gondolatra, hogy ezen a világon mindennek vége szakad, még a szenvedésnek is.“
2006. június 12. – Dalos György
A helyzetnek megfelelően opportunista módon viselkedem, vagyis ott, ahol egyetértek, hevesen bólogatok, a becsületsértő kifejezések hallatán semlegesen hümmögök. Voltam már ilyen pártközi helyzetben jobboldali fogorvosnál is, ám ott a kezelés természeténél fogva még csak mímelnem sem kellett a diskurzust.
2006. 03. 19. - Tim Wilkinson
Akkoriban Esterházy Fuharosok c. regénye fordításának a végénél tartottam. Abba szerepel egy mondat, ami meglepően hasonlít Wallace második mondatához. Érdekes az egybeesés: nincsen kizárva, hogy közös forrásból ered (esetleg Kierkegaard?). Még ha valójában nincs is kapcsolat a két szöveg között, számomra létezik.
2006. 03. 18. - Tim Wilkinson
Nekem nehéz arról írni, ami velem történik, mivel pillanatnyilag nemigen történik semmi úgyhogy talán nem csoda - üres komputer-képernyővel szembesítve, amit valahogy 2-3 flekkel kell tölteni – az ember enged azoknak a képeknek, amelyek az emlekezetében fulbuggyannak. Emerson azt is megjegyzi: “Történelem nincs, csak életrajz van” (1837. november 6.)
2006. 03. 17. - Tim Wilkinson
Nekem viszont a valóságban is nevetségeseknek tűntek az akkoriban nem ritka 22-es csapdák. Pl. 1970. szeptember elején már munkahelyem volt, de csak elvben, mert előbb tartózkodási engedélyt kellett szerezni; viszont tartózkodási engedélyt csak abban az esetben adnak, ha van munkahelyem.
2006. 03. 16. - Tim Wilkinson
Csak annyit kell tudni, hogy Észak-Angliában nőttem fel, a sheffieldi acélvárosban, s noha a városközpothoz a mi gimink meglehetősen közel állt (s otthonom mellesleg - Isten legyen megáldva! - csak két perc futásnyira volt az iskolától), a sportpálya kint volt a fenében, egy rideg, kopár fennsik tetején, ahol nagyon is lehetett érezni, hogy minket, sportoló gyerekeket az északi sarktól semmi akadály nem választ el, s nekünk, Sheffieldben a Golfáramlat finoman szólva valami kevest ért (ld. térképet).
2006. 03. 15. -Tim Wilkinson
Ez teljesen összhangban van azzal a ténnyel, hogy Angliában a mai nagy magyar irodalmi “slágerek” mind a 30-as és 40-es évekből származnak: Bánffy báró – “a magyar Proust” - bánatos 3 részes kulcsregénye, Szerb Utas és holdvilág-a, Márai A gyertyák csonkig égnek c. regénye (mégpedig a németből). Ezektől nem irigyelem a sikerüket, de nem tudok nekik kimagasló irodalmi értéket tulajdonítani sem.
2006. 03. 14. - Tim Wilkinson
Mivel rájöttem, hogy nem szabad egész nap a számítógép előtt tespedni, hanem mozogni kell egy kicsit, szinte minden nap az 5-6 kilométeres gyalogutam - vagy oda- vagy visszafelé - ezen a távíróhegyi kisparkon meg a már említett Pepys Roadon visz át. Ezen az úton pedig az ember néha kis nyomokra bukkan, hogy itt zseniális konceptuális művészek közelében élünk.
2006. 03. 13. - Tim Wilkinson
Egy másik Sámuel - a híres szótárszerkesztő, Doctor Johnson – szavait kölcsönözve, egy angol, aki magyarul ír: ez “olyan, mint egy kutya, ami a hátsó lábán megy. Nem jól csinálja, de az a meglepő, hogy csinálja egyáltalán.”
2006. 03. 07. – Zalán Tibor
De a betegség ki is finomítja az érzékeket. Nem jó ige. Nincs rá jó igém, hogy mit csinál a betegség az érzékekkel. Talán letisztítja őket. Meztelenül merednek ki a világba az idegek ilyenkor. A világra rá. Merednek és fölismerik. Még a levegő érintésére is összerándulnak, és fájnak, de könyörtelenül rögzítenek. Olyan dolgokat, amik mellett egyébként elmenne az ember.
2006. 03. 03. – George Szirtes
1978-ban halt meg, épp ilyen szegényen, addigra a művészeti kollégiumban is elveszítette a munkáját. Ekkor mi már Clarissával házasok voltunk. Következett egy év a londoni Goldsmith College-ban, aztán a tanítás, a gyerekek, Hertfordshire, és a hosszú küzdelem azért, hogy elismerjenek – az a hat év hatvannak hatott.
2006. 03. 01. – George Szirtes
Márait könnyű fordítani. Arra invitál, hogy élvezd vele együtt, ahogy a prózája tisztán, retorikusan köröz, ahogy egymás után tárja fel az indítékok különböző rétegeit. Az egész ember merő lángoló kíváncsiság, akit csak a türelme fékez. A próza könnyedén folyik ki az ujjai közül. Krasznahorkai kezében a próza középkori kastély, átláthatatlan árnyékokkal, hosszú, zsúfolt utcákkal, amelyeket előbb ki kell bogoznunk, hogy átlássuk őket. Mindennek össze kell omolnia, hogy újra felépülhessen.
2006. február 28. - George Szirtes
Az egyetem (University of East Anglia), ahol költészetet tanítok, az első volt, ahol creative writing mesterkurzust indítottak. Az első kurzuson, amelyet Malcolm Bradbury és Angus Wilson tartott, az első diák Ian MacEwan volt, akit Kazuo Ishiguro és más ismert regényírók követtek a sorban.
2006. 02. 27. – George Szirtes
A part mentén fókakolóniák élnek. A Viktória- és Edward-korabeli nyaralóhelyekből mára csak tengerparti városkák és sivár, lassan újjáéledő halászkikötők maradtak. Lowestoftra például, amely kicsit délnyugatabbra esik, és így már Suffolk megye része, furcsa úgy gondolni, mint komoly kikötőre, ahonnan a világkereskedelem ki-, Joseph Conrad pedig behajózott, pedig így volt.
2006. 02. 10. - Pályi András
Mit tehetnék? Ironizálok és megpróbálok szerény maradni. Habár, habár… Érdemes-e egyáltalán? A túlzott szerénységnek ugyanis megvan az a hátulütője – volt alkalmam tapasztalni –, hogy gőgnek, lekezelésnek, nagyképűségnek vélik. Úgyhogy azt is mondhatnám, nem tudja az ember oly szerényen meghúzni magát, hogy ne kapná meg ama rosszmájú reflexiókat. Vessük el tehát ezt a lehetőséget is. Mi marad akkor?
2006. 01. 26. – Györe Balázs
Tétovázva állok egy utcasarkon 55 évesen. Félregomboltam a mellényemet. Örülünk a leadott indexnek, az ötösöknek, és kinevetjük a ketteseket. Nem vagyok Lear király, nincs mit odaadnom.
2006. január 10. - Bodor Béla
Az a benyomásom, hogy ez a női szexualitás elég hervasztó dolog. A fentebb idézett regény-újdonságból ítélve (de beszélhetnék az új Nádas-regényről is) a férfi szexualitás sem fenékig tejföl. Maradok is a koedukáltnál. Nekem bejön.
2005. 12. 26. – Rapai Ágnes
Karcsi reszortja következik: meggyújtja a csillagszórókat a karácsonyfán. Nono nem bírja levenni róla a szemét, úgy látszik ilyet még nem látott, de engem is elfog valami régi, jól ismert érzés, a gyengédség meghitt csillagocskái izzanak föl, úgy élvezem a pillanatot, akárcsak gyerekkoromban.
2005. 12. 12. – Prágai Tamás
Eredmény az is, hogy egy-két jó mondat azonnal akad. “Az igazság váratlan és előre nem látható jellege. Ne várjunk jót attól, ami törvényszerű és megszokott, a jót csakis a csodától remélhetjük.” Ebben bízik most, ebben bízhat. Beletalál valamibe az, amit olvas, abba, amiről gondolkodik, akár aznap is, de egészen biztos, hogy már évek óta.
2005. 11. 14. – Balázs Eszter
A már korosodó és kifejezetten pocakos macskám számláján van már vörösbegy, barát- és kékcinege, veréb, ismeretlen eredetű fióka, sőt mi több rigó is – és most egy helyes kis egércsaláddal bővült a lista. Már így is komplett köztemető a kert hátsó része. És itt kezdődött a dilemma. Már többször próbáltam beszélni vele, de a macska láthatóan nem ért a szóból. Akkor most nyírjam ki? (Klasszikus kérdés: egy áldozat hozható-e sokak megmentésért?)
2005. 11. 06. – Gerevich András
Nem a történet érdekelt, hanem az érzelmek, a hangulatok, ahogy a gyerekkori leveleimben is azt kereshettem tudatlanul. Ezért állhatott a versírás hozzám legközelebb. Még ha éppen néhány versemnek van is narratívája.
2005. 11. 04. - Gerevich András
Már több kisfilmet írtam más rendezőknek, és most a legnagyobb kihívást Janet jelentette. Még sosem írtam senkire konkrétan szerepet. Ráadásul Janetre. Többen figyelmeztettek: nem lesz könnyű dolgom. Megkértek, mutassam már meg, milyen forgatókönyvet vállalt el, és mikor elmondtam, hogy az még nincs, rögtön sok szerencsét kivántak.
2005. 11. 02. – Gerevich András
A cég, a hangulat reménységgel tölt el. Szimpatikus a hozzáállásuk, a szándékaik, a munkájuk – van hova befutni, gondolom. Nagy meglepetés volt, hogy ide is elhozott a tanszékvezető, mert tévés volt, így a kapcsolatrendszere is a televíziós világban gyökerezik. Nagy-Britanniában nem készül sok film, viszont sok csatorna van, így a filmművészetisek nagy része is tévéhez kerül.
2005. 11. 02. – Gerevich András
Itt Londonban kellett lassan rádöbbennem, hogy az az Európa, amit elképzeltem, talán nem is létezik. Legalábbis nem Nagy Britanniában. Talán Párizsban, Berlinben, vagy Rómában? Csak reménykedhetek. Itt Angliában jöttem rá, hogy az én európai identitásom valójában mennyire közép-kelet európai. Szeretem ezt a várost, nem panaszkodom, csak hosszú időbe telt, amíg az elvárásaimat a valósághoz sikerült igazítanom.
2005. 10. 31. - Gerevich András
Nincsenek szabályok, nincs mindenki által megértett jelrendszer, nincs közös nyelv. Végtelen, szokatlan és egyre radikálisabb párosítások vannak, egyedi interpretációk, vegyületek, összemosódó definíciók, ellentmondások és szerepek. Divatok, büszkeség, és félelmek.
2005. 10.15. – Mesterházi Mónika
Piaci és hátizsákos emlék: ahogy a több kiló zöldséggel és gyümölccsel teli zsák másik szíját is fel akarom rángatni a vállamra a villamoson kapaszkodtomban, valaki mosolyogva segít. Hát igen. Egy amerikai. És hogy néznek egymásra a magyarok... Amerikában viszolyogtunk a sok mosolygástól és haláltagadástól, de hazajönni és látni a tömény mosolytalanságot legalább akkora kultúrsokk volt (18 éve? te jó ég!).
2005. 10. 05. - Zilahy Péter
Mindezt írom egy olyan nyelven, amely pár évvel ezelőtt a kutyát sem érdekelte. Most viszont okosak vagyunk és szépek, artisztikusak és artikuláltak. Meddig tart még ez az illúzió? Mikor fogy el újra körülöttünk a levegő? Sétáltatom a nyelvet, és lefordítanak. Én vagyok a Lajka kutyán utazó űrbolha.
2005. 09. 28. – Menyhért Anna
Egy nyolc hónapos terhes nőt választottunk, és ez számomra egyfelől nagyon megnyugtató, másfelől megdöbbentő volt. Tényleg ő látszott a legalkalmasabbnak, s mikor kérdeztük, mit gondol az összeegyeztethetőségről, azt mondta, Belgiumban 8 hét az anyasági szabadság, de neki, mivel szabadúszó, semennyi se jár, s hogy szervezés kérdése az egész, az apuka színházi rendező, napközben tud ő is segíteni, meg lesz babysitter is.
2005. 09. 23. - Nádasdy Ádám
Hollinghurst regényei egyelőre nem jelentek meg magyarul, talán majd egyszer, mindenesetre a programok csak az angolul jól tudóknak lesznek érdekesek, akik olvasták a The line of beauty-t és tudják is követni a felolvasást meg a beszélgetést. Angolul megy minden. Amikor a kedves G. fölhívott telefonon, azt mondta, hogy rám gondoltak, hiszen ugye én lennék az ideális házigazda Hollinghurst mellé. Egy pillanatra megállok a lépcsőn fölfelé menet: hát igen.
2005. 09. 22. – Nádasdy Ádám
Nagyon nehezen ment neki, panaszos, vékony hangja volt, máig emlékszem, ahogy olvassa: Nó profit grósz... Mondtam, „gröuz”. Ijedten rám nézett: tessék? Így kell mondani, „gröuz”, mondom. Elgyötörten nézett rám, hogy én ne bohóckodjak, ő angolul akar tanulni, nem kiejtést. Lehet, hogy odakint sikeres vállalkozó lett, a bölcs mondás fordítottját igazolandó (vagyis, hogy ahol nincs haszon, ott öröm sem terem.)
2005. 09. 21. – Nádasdy Ádám
Eljövet megcsodálom a Dob utcában a „Postapalotát”, az egyik legérdekesebb modern ház a városban, úgy került oda, hogy papíron kijelölték a Madách Imre út vonalát valamikor a 30-as években (nagyjából a Dob utcával esett volna egybe), és ez az épület azon áll, a soha meg nem valósult, képzeletbeli Madách sugárúton.
2005. 09. 20. – Nádasdy Ádám
Ja és kérek két jegyet a Pierrot Lunaire-be, azt szeretném élőben hallani, pedig különben nem vagyok a modern zene híve, de ez inkább szavalat (Térey fordítása), mint zene. Képzeljék el: egy nő énekel-szaval-kántál 3x7 = 21 kis verset, egy számomra ismeretlen francia költőtől, valami Giraud, ehhez írt zenét Schönberg, A holdbéli Pierrot, nagyon szecessziós az egész. Például: „A bor, melyből szemünk iszik, A holdas égboltról csorog le.” Na?
2005. 07. 12. – Csontos Erika
K. Cs., mint egy tábori lelkész, pontosan érzi, hogy mikor mire van szükségem. Tudja, mikor kell iciri-piciri szigor, és hogy mikor szükséges empátia meg türelem. (Egyszer megkérdeztem egyébként: az derült ki, én csak a Második Leglassabb szerzője vagyok.)
2005. 06. 28. - Sarankó Márta
Tolni kezdtem a biciklimet a járdán az Astoria felé, és közben azon gondolkodtam, meddig tart még, hogy egy kiabáló rendőr miatt visszajön az az érzés, amit a berlini fal mellett szoktam érezni (Kelet), amikor az angol barátaim nem értették, hogy miért nem szeretek sétálgatni velük az az innen-tovább-menni-tilos-tábla környékén. Ha onnan tilos, akkor odáig szabad, ebben nekik teljesen igazuk volt.
2005. június 18. - Váradi Péter
Én, mondjuk, ebben a diáklány-témában nem hiszek, a Szabó Lőrinc-féle önzések párbaját mindig is, hogy úgy mondjam, kínosan kimódoltnak tartottam. Persze, mindig lehet önzést hazudni, nehogy már be kelljen ismerni, hogy az embernek vannak érzései, és általuk kiszolgáltatottá válik, és hogy az érzések hol önzőek, hol meg éppenséggel abszolúte nem, sőt olyannyira nem, hogy nem is érdemes erről ilyen nyelven beszélni.
2005. június 14. - Váradi Péter
A Végítélet és én (Én?) kézen fogva sétálunk a Münster nyolcszáz éves falai tövében, hogy a téren kipakoló antikváriusnál még beruházzunk a „Pszichoanalízis a testiségben” című, már nyilván sokszorosan és végérvényesen meghaladott és tarthatatlan tudományos álláspontot képviselő kiadványba, mely azonban a kellően tudatlan olvasó számára még ma is képes a szakszerű tudás megnyugtató hűvösségét közvetíteni.
2005. 06. 11. - Láng Zsolt
Vajon te minden soromat elhiszed, kedves Naplopóm? K. meséli, hogy miután N. megírta a Felhő című versét, felesége elhagyta. Pedig csak lelke legsötétebb gondolatait írta ki magából, kimetszette, akárcsak orvos a beteg daganatot. Nem büntetni kellett volna, hanem jutalmazni: meg akart gyógyulni. Másrészt az is igaz, hogy abban élünk, amit elmesélünk.
2004. 03. 22. - Határ Győző
Mert tegnap is, mint minden egyes alkalommal, valahányszor hazatérünk a késő délutáni sétából, azt a bizonyos, erősen hegynek futó mi-utcánkat meglátva, feleségem fel-felsóhajt és egy idevágó régi versem refrénjét idézi: "rémülten rámeredek / nem volt ilyen meredek". Amire magam is erősen rezonálok, lévén már minden olyan szörnyen fárasztó, vagy tán még inkább: hiábavaló. Egy másik, honi refrén motoszkál az eszemben, sepertem eleget, seperjen már más is.
2004. 03. 21. - Határ Győző
"A gondolkozó önéletírása: elmélődésének története". [Nem én mondom, ilyen magvasat én nem tudok; hanem egyik kedvenc angol gondolkozóm, a filozófus/archeológus Collingwood (és hogy miért olyan nekem-igen-kedves? Nos, egyebek közt azért, mert az abszolút előfeltevések fogalmának megújrázásával/bevezetésével és frontális rohamra indításával kirántotta a repülőszőnyeget minden, akár monoteisztikus, akár politeisztikus vallás-spekulációk alól).
Szöuli "hétló" 7.
Mindig azt hittem, hogy a nagy titkok közlése rendkívüli, szinte méltóságteljes körülmények között zajlik: a pillanatban, amire egész életünkben készülünk. A nagy titkok közlése ünnephez hasonló. És én itt ülök a buszon, körülöttem negyven tanár, aki semmit sem tud az egészről, semmit sem tud arról, amit a több tízmillió moszkvai és szentpétervári sem tudott, nem sejtett semmit sem.
Szűts Zoltán
Angolul szöveg, és néhány orosz szó közben. Ha jól emlékszem, Alex is így beszélt a Gépnarancsban. Ezerféle kiejtés. Szerdán Szasával egymás mellett ülünk, beszélgetünk. Megkedveltük egymást. A szerda így jó. Gyorsabb az út. Pár szót tud magyarul, édesapja Pápán szolgált. Megszálló hadsereg, mondja. Magyar iskolába járt egy-két hónapot, a gyerekek rajta álltak mindig bosszút.
2004. 02. 07. - Szűts Zoltán netnaplója
A higiénikus tíz tanácsa között szerepel, hogy egy férfi legyen szőrös - én is ajánlom annak, aki megteheti -, és javasolja azt is, hogy egy férfi (ha nem mondtam volna, férfiaknak szól) legalább naponta egyszer álljon meztelenül a tükör elé. Nekem sohasem volt nagy tükröm, ezért esténként az ablakban szoktam volt magamra pillantani. Ez kicsit kínossá vált később.
2004. 02. 05. - Szűts Zoltán
Felhívom édesanyámat, szaggat a vonal, ő Nagybecskereken, én Bp.-n. Érzem, nem hallja, amit mondok, de megértő és szeret, rajong értem. Rövid, "minden rendben?" SMS-ére reflektálok. Két éve olvastam a Népszabadságban egy cikket, mely arról szólt, hogy egy férfi egy gyilkosság után SMS-ben tartotta a kapcsolatot a nyomozókkal. A szerző a gyengébbek kedvéért feloldotta a mozaikszó(?) jelentését, Rövid Üzenet Szolgáltatás, vagyis RÜSZ. Minden félévben elemezzük.
2004. 01. 20. - Kőrösi Zoltán netnaplója
Aztán megállt, ránézett a késő délutáni napfényben horzsolódó házfalakra és ennyit mondott: Nemsokára hatvanéves leszek. Az jutott valamelyik nap az eszembe, hogy ez nem is lehetséges. Évek óta ülök szemközt egy fallal, történeteken gondolkodom, és közben észrevettem, hogy elment az életem.
Jó volt a ma, egész nap itthon voltam.
Még olvasni se volt időm, dolgoztam.
2004. 08. 24. – Payer Imre
Az olimpiai hírekben a doppingolás a vezető hír. Magyar sportoló: dopping. Ez szar. Bár - épp vizeletvizsgálati botrány van. Fazekas Róbert diszkozvetőnek állítólag rángatták a faszát meg belenyúltak a seggébe, azért, hogy meggyőződjenek róla nem akar-e csalni. Mintha a seggéből akarna idegen vizeletet a vizsgálóedénybe juttatni, ki ne derüljön a turpisság. A sportoló leblokkol, nem sikerül neki. Három és fél óráig erőlteti. Ez biztos túlzás.
2004. 04. 06. - Király Levente
Hét és fél év (bruttó) munkája lassan értelmet nyer, azaz alakot ölt. Miért nincs a lakásban tévé, játékszoftver és chat? Ki mire szokik rá, kikből élnek a pizzafutárok? Bónuszként még valami a vérről.
2004. 04. 26. - Teslár Ákos
Nyavalyoghat az ember, amennyit akar, hogy szaladgálás, állandó igénybevétel, töredezett hajvégek, centrifugális erő, nyavalyoghatok én csömörről és vödörről, azért el kell ismerni, ahogy Latabár Kálmán énekli kb. szép az élet, ha zajlik, / addig babám sebaj, míg / a kis tüdőd lélegzetet vesz. Jó, hogy volt Könyvfesztivál, meg elsőkönyves hacacáré, és jó hogy véget ért a Könyvfesztivál - de ma már azon kapom magam, hogy máris következő fesztiválom ügyében intézek. Csak nehogy fesztiválfüggő legyek.
2004. 04. 24. - Teslár Ákos
A tegnapi netnaplóm halványabb lett a tegnapelőttinél, ketten is mondták; parás dolog ez a netnaplóírás, nem lehet felállni az asztaltól, amikor veszteni kezdesz; harmadik nap, ha ez még a tegnapi színvonalát sem üti meg, egyrészt mi lesz?, másrészt fejek fognak hullani. Ebben a szellemben tessék tehát olvasni a továbbiakat. Egy píár szakember tanácsára a mai szövegbe rakok aranyos állatot meg érzékletes exemplumot is, ezeket a laikus közönség számára; a szakmabelieknek meg egy csomó pontosvesszőt és kettőspontot.
2004. 04. 22. - Teslár Ákos
Körülbelül egy hónapja tudom, hogy ezen a héten én írom a netnaplót. Nem veszem ezt félvállról, el van határozva: kiugrási lehetőség. Fiatal író becsülje meg a világ szemét, kiugrok akkor most. Mióta tudom, hogy én írom a netnaplót, szervezem ezt a hetemet. Legyen a hétnek íve. Tükrözze ez a hét személyiségemet, adjon rólam a valódinál árnyalatnyival élénkebb képet.
2004. 06. 12. - Vörös István
A múlt héten Pécsen jártam. Az ember nem gondolná, hogy manapság még el lehet jutni ilyen messze, de nekem sikerült. Ahogy az előbb az egyik versben írtam, a vonat tetején végigvágott a zápor. Nem is egyszer, kétszer tűnt úgy, hogy tengeralattjáróként le fogunk merülni a felszín alá. Én persze nem féltem attól, hogy a hajónk elsüllyed, mert biztos voltam benne, Isten ezt nem engedi meg.
2004. 06. 30. - Bozai Ágota
Délután spárgát vettem. Pénztáros kisasszony a helyi szupernagy áruházban mosolyog, rákérdez, mi az. Mondom, spárga. (Láthatta a képernyőn kiírva, de nem figyelte.) Hozzáteszem, hogy spárgázni én már csak így tudok. Nem vette a poént. Nekiálltam főzni.
2004. 07. 28. - Bozai Ágota
Elnézést, hogy ömlengek itten, csak hát nincsen nekem PR-osztályom, aki helyettem megtegye, és először fordul elő velem ilyen angolul-megjelenési helyzet, a következőknél ígérem, igyekszem fegyelmezni magam. A német nyelvű kiadások nem izgattak fel ennyire, mert németül nem tudok, angolul viszont valamelyest igen, és David Kramer remek fordításában volt részem tevékenyen közreműködni, így tudom, hogy meg van adva a módja rendesen.
2004. 06. 26. - Bozai Ágota
Nézem a gyönyörűséget a kikötőnél, a Rózsakertben, közel megyek, hogy jobban lássak, fél lábbal fűre lépek, pedig tilos, siheder germán turisták azt hiszik, valami nagyon fontos, vagy botorány van az bokorban, közel jönnek, megszemlélik ők is, de nem látnak semmi érdekeset. Hülyének néznek, asszem.
2004. 07. 05. - Falcsik Mari
Fantasztikus rétegek vannak a dalszövegekben. Persze, tudom: ugyanezek a szövegek egyszersmind a misztifikáció legegyszerűbben kamatoztatható hangulatteremtő eszközei is. De az ember mélyebbre megy, s – ahogy a Rejtő-szövegekben – rátalál arra a szintre, ahol a korabeli létezés bonyolult kondíciói szinte elevenen rögzültek a nyelv máig ép valóságában. A volt-lét ott látható a szavakban, mint jégtömbben a hibernálódott lények. Ha meg nem is éleszthető, azért körbejárható, és kifejezetten jól megfigyelhető egy csomó bennragadt mozdulat.
2004. 01. 07. -Szabó T. Anna búcsúnaplója
Nejlonharisnya alatt derengő szőrszálak, elfekszik a vékony hóréteg alatt a vékony téli fű. Aztán a csizmák roppanására előkerülő szőrpufajkás, reménykedően nyávintó udvari macska. Még később, már idebenn, az édesített, meleg konyakos tej íze, a mézcsorgató gömbjének járataiban szikrázó, le-lecsöppenő, gyantásan csurgó fény.
2004. 01. 05. - Szabó T. Anna netnaplója
...hosszan gondolkodtam azon, hogy vajon lehet-e köze Poe Hollójának a Vörös Rébékhez, és vajon a Babitscsal kapcsolatos anekdota, miszerint félálmában lejegyezvén az akkor élete nagy művének érzett álmodott sorokat, reggel csak annyit talált a papíron, hogy "Kalap Péter, Kalap Pál,/ Papíroson kapargál", vajon összefügg-e Arany következő kétsorosával: Mi vagyok én? Senki Pál,/ Egy fájó gép, mely pipál."
2004. 01. 04. - Szabó T. Anna netnaplója
Arra is jól emlékezett, hogy a könyvespolcon hol van Balla Zsófi Eleven tér című verseskötete (amikor recenziót írtam róla, sokat nézegette-forgatta, "Zsófi néni szeme!" mutogatta a képen), és amikor kiöntötte a vizet a szőnyegre, összetéveszthetetlenül szülős hangsúllyal sopánkodott: "Most nézd meg, mit csináltál!" Az a helyzet, hogy ilyenkor nem álljuk meg nevetés nélkül.
2004. 03. 01. - Nagy Gergely netnaplója
Valami tévéfelvétel lehetett ez a Sabbath-tól - a Magyar Televízió(!) adta le, jó tíz éve - még a hatvanas évek végéről, amikor még messze nem ez az ördögös-poklos tréfa revüzenekar voltak, amivé később váltak. Négy faszi játszott, normálisan néztek ki, talán egyetemi közönség előtt léphettek fel, üldögélő, szolid fiatalok - mintha egy Godard filmből - és semmi díszlet, semmi teatralitás.
2004. 02. 29. - Nagy Gergely netnaplója
Magam is voltam igazolt Vasas-sportoló, kardvívó valaha, de az már rég volt, apai nagyanyám meg Angyalföldön él, nem messze a Fáy utcától, de én közben nem voltam semmilyen drukker, csak annak drukkoltam, hogy legyen már valami ezzel az egésszel, ami a magyarfoci. Ez eddig még nem jött be, de a Vasasnak azért lehet szurkolni. Kijárunk, ott vagyunk, új csapat épül mostan Angyalföldön, szép remények vannak a feljutásra.
2004. 02. 22. - Békés Pál netnaplója
Tibornak hamar elege lett a középnyugati városkából, amely leginkább egy keresztbe-hosszába három nap autóútnyi kukoricaföld közepére pottyantott elektronizált cyber-Ceglédre emlékeztet - egy hónap múlva valami mondvacsinált ürüggyel megpattant, húzott haza Londonba.
2004. 04. 14. - Maros András
Viszont. Van egyvalami, amit felhozhat mentségére a szerda: a foci. Már megint a foci. A Palatinus április elsejei felolvasásáról tudósító újságírótól megkaptuk a magunkét, mi, focit kedvelő írók, a cikkben kértek bennünket, hogy szálljunk le a témáról, mert már kezd unalmas lenni. Már a gombfoci is határeset. Pedig most, amikor a szerda jó pontjait próbálom összegyűjteni, sajnos muszáj legalább megemlítem e sportot.
2004. 04. 13. - Maros András
Megvan az esély rá, persze, hogy holnapra ebből csak közepes történet lesz, holnapután pedig kiröhögöm magam, amiért egykor, nem is olyan rég, jónak találtam ezt a dögunalmas, ezerszer látott/hallott/olvasott, közhelyes, csöppet sem szórakoztató sztorit. Szörnyű érzés lehet erre rádöbbenni regényírás közben, mondjuk háromszáz megírt oldallal a hát mögött egyszer csak meglátni, mekkora hülyeség ez az egész.
2003. 12. 06. - Gyukics Gábor netnaplója
Egy kis idő múlva kiderül, hogy ez egyben politikai összejövetel is.[...] Ho bevezetője után egy nemtudomanevét texasi szenátor beszél és utána engem hívnak föl a pulpitusra, politikai verset kérnek. Na, ez nem volt betervezve. Felolvasom Balla Zsófi Úszik a földben és Dobai Péter Egy európai ül a tévéképernyő előtt című versét. Ekkora tapsot még életemben nem kaptam, el voltak ragadtatva, nem mondom... Köszönet érte a szerzőknek.
2003. 12. 04. - Gyukics Gábor netnaplója
Rumi, tizenharmadik századi Farszi gondolkodó, költő nem nagyon ismert Magyarországon. Amerikában viszont rengetegen olvassák. Olyan népszerű, hogy lassan lesznobozzák azt, aki megemlíti a nevét. Magyarul, ha jól emlékszem, alig néhány Weöres és/vagy Illyés fordítás létezik tőle. Na azért, mert Imola nem jön, gondolom a könyv még megjelenik. Elkeserednék, ha nem így lenne.
2004. 04. 19. - Szántó T. Gábor
A szégyen abból ered, hogy a megalázottságra nincsen tevőleges válasz. Akit megaláztak, az megalázott marad - kivéve, ha legyőzi ellenségeit. De nekem, nekünk, a holocaust második-harmadik nemzedékének csak a saját örökölt megalázottságunk, veszteségélményünk és szeretethiányunk az ellenségünk. A legnehezebb ellenfelet fogtuk ki: magunkat kellene legyőzzük.
2004. 04. 17. - Szántó T. Gábor
Mivel életösztönük megelőzi egymáshoz fűződő érzéseik erejét - olykor eleve ellökik maguktól a másikat, vagy lelküket elzárják a valódi, teljes összefonódástól -, s emiatti szégyenükben könnyen haraggal telnek meg önmaguk iránt, amit azonban a másik elleni gyűlöletté fordítanak, vagy ha elfojtják, szorongás érzete vesz rajtuk erőt.
2004. 04. 15. - Szántó T. Gábor
Nem szeretek rögtönözni. A Litera felkérése nyomán kiszabott időmben - mely véletlenül április 15-e, a Holocaust áldozatainak emléknapja előestéje, és 22-e, a Szombat által a Műcsarnok Elhallgatott holocaust című kiállítása kapcsán sorra kerülő irodalmi- és vitaest közé esik - rövid bevezetővel korábbi feljegyzéseket teszek közzé, melyek azonban sok szállal kapcsolódnak e napokhoz. Először azonban kétségeimről, miért folyamodom már megemésztett gondolatokhoz.
2003. 11. 06. - Ficsku Pál netnaplója
Három éve költöztem a Szentkirályi utcából az Angol beteg térre, az volt életemben a huszonegyedik lakásom, tágas, fényes, társas életre és elvonulásra is alkalmas, gondoltam ez a végleges, nem lesz fuccs.
\ Most meg itt van a huszonkettedik, harminchat évesen, utolsó pár, előre fuccs, ha tudsz.
\ Dolgozószobám ablaka az előző lakásom ablakára néz.
2004. 07. 10. - Benedek Szabolcs
Az, hogy az utóbbi évek legnagyobb érdeklődést kiváltó koncertsorozata Paul McCartney és a Rolling Stones nevéhez fűződik, jelentheti egyrészt a rocköregek klasszicizálódását, de sokkal inkább jelenti szerintem a műfaj válságát: nevezetesen, hogy a hőskor óta nem jelentek meg a fentiekhez hasonló formátumú szerzők és előadók, s bizony ezen "nagy öregek" is jobbára a hőskor során komponált dalaikból élnek.
2004. 01. 27. - Lackfi János netnaplója
Élés és alkotás nyilván két külön szinten zajlik, még ha vannak is köztük (hol szűkebb, hol tágabb) kommunikációs csatornák. Egy biztos: szerencsénk van a honni divattal, mert ma, Magyarországon többé-kevésbé "trendinek" számít önéletrajzi tényekből így-úgy verset írni. Franciaországban például sok helyütt afféle álfilozofikus homályoskodás van divatban, ami irgalmatlanul megnehezíti az induló lantosok dolgát...
2004. 01. 24. - Lackfi János netnaplója
Nem tudom, miért jár a fejemben régóta Csáth Géza egy atipikus novellájából egy jellegtelennek mondható mondat: "ebédre palacsinta volt: kedvenc ételem". Úgy érzem, ebben a semmi kis szövegfoszlányban megfogalmazódik valami nyugtalanító, naiv, öntörvényű, lehet, persze, hogy csak számomra. Az elbeszélés amúgy egy diák naplója, apró-cseprő eseményekkel életéből.
2004. október 30. – Bárdos Deák Ágnes
Reggelre minden tisztázódott, mi ez a sok, váratlan balesetből, álomból, könyvből, készülő regényből elorzott halott. Hiszen közelg halottak napja, itt toporognak köröttünk a lelkek, foglalkozni kell velük, különben ők foglalkoznak velünk, kivel-kivel a maguk módján.
További találatok
