Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában
2008. szeptember 11. - Sumonyi Zoltán
Ahogy Juhász Anna (a költő legfiatalabb lánya) segítségével végignyomakodtunk a tömegen a laudátoroknak fenntartott első sorok felé, láttam, hogy ott szorong a magyar irodalom és az irodalmi élet teljes képviselete. Semmi „szekértábor”, semmi „ferde szem”! Úgy látszik, hogy mégis csak van egy magaslati pont, ahová már nem csaphatnak föl az ostoba megosztottság és ellenségeskedések hullámai.
2008. szeptember 10. – Sumonyi Zoltán
A díjat alapító Rotary klub teljesen szabad kezet ad a zsűrinek és a kuratóriumnak, de természetesnek tartják, hogy a díjazott mű kifejezze a Rotary alapeszményét: a humánum és az igazságosság védelme és erősítése a társadalomban.
2008. szeptember 6. - Rimóczi László
Most kaptuk a hírt, hogy a tegnap beharangozott BuSho díj ellopás vagy vaklárma volt, vagy valahogy meglettek, valahonnan előkerültek közben, de a pontos részletekről nem tájékoztattak.
2008. szeptember 5. – Rimóczi László
Amikor először meghallottam a hírt, azt hittem, hogy csak kitalálták, hogy kicsit hasonlítson a megszokott Oscar-díj cirkuszhoz, amikor mindig valami történik vele, ellopják őket, majd később megtalálják a kukában…tényleg, a környező kukákban körül se néztünk. Ez hiba volt.
2008. május 24. - Reményi József Tamás
Cirkó ugrik az asztalra. Ennek koreográfiája van: előbb a monitornak háttal ül, szemben velem, mint önmaga szobra, az orrunk majdnem összeér, akkor meg kell simogatni, kicsit dorombol, aztán gyorsan lelapul, elheveredik a gép előtt, amilyen laposan csak lehet, tudja, hogy ha nem takarja a képernyőt, maradhat. Így fogunk neki az előző napi naplónak.
2008. május 21. - Reményi József Tamás
Nem emlékszem a lakásra, nem emlékszem az akkori Nádasra sem, egykorú fényképeken látom, milyen volt. Mintha nem lett volna ablak abban a helyiségben, de nagyon jó volt üldögélni együtt, akár egy dobozban, leginkább arra hasonlított ez az érzés, mint amikor kiskoromban a nagyasztal alá rejtőztünk a szomszéd gyerekkel.
2008. április 4. - John Bátki
És Krúdy Gyulának 1931 vége felé nem sikerült egy új kötethez kiadót találni. Pedig több kötetnyit is írt ebben az évben: A kékszalag hőse, megjelent folytatásokban a Pesti Naplóban január 11. és március 25. között (könyv alakban először 1956-ban!); A tiszaeszlári Solymosi Eszter, megjelent a Magyarország lapjain 101 folytatásban március 1. és július 7. között; A Kossuth fiúk az Esti Kurírban látott napvilágot november 12.-től december 14.-ig.
2007. december 27. - Toepler Zoltán
(23:32) Van egy mondat a Taxidermia elején, hogy nem a pina forog a világ körül, hanem igenis, a világ forog a pina körül. Nem tudom, hogy ezt a Party Nagy Lajos írta-e, mint a film nagy részét, de ez mesteri mondat, dacára, hogy idegesítően pontatlan.
2007. október 19. – Babiczky Tibor
...hetven-nyolcvan szignó, nem több, és már csak annyi maradt hátra, hogy átadjak a pénztárosnak tizenötezer forintot, „ez csak amolyan óvintézkedés”, kvázi biztosíték, meg nehogy rögtön mínuszba kerüljön a friss egyenlegem, még nincs is számlám, de már rögtön vonnak le, viszont megéri, mert a kamatjóváírás akár a százötvenhárom forintot is elérheti, nem ám évente, pedig az sem hangzik rosszul, hanem egyenesen havonta, így, ha jól számolom, nagyon jól járok...
2007. június 12. - Balogh Endre
Tehát nem az van, hogy az interneten mindenki megírhatja a véleményét, és az odakerül a könyvesblogra, nem, oda csak megszűrt tartalom kerülhet, amit valakik szerkesztenek. (Ezt amiatt kell tisztázni, mert már hallottam, hogy hát nem korlátozza senki sem azt, mi kerül fel.)
2007. június 11. - Balogh Endre
Péter röhögcsél, szerinte nem szabadna véka alá rejteni, milyen egy lúzer társaság lettünk: a prae DVD egyik szerkesztőjét, M. Tóth Gézát Oscar-díjra jelölték, a prae.hu irodalmi rovatvezetőjét, Péczely Dórát a Magvető Kiadó kérte fel szerkesztőnek, és az első könyvünk rögtön a Szép Magyar Könyv Díjban részesült.
2007. július 12. – Németh Gábor
...a tálca aztán hangos csörömpöléssel érkezett az alagsort burkoló keramitra, hogy szétguruljanak róla a fecskendők, ahogy egy tréfás kedvű szemtanú megjegyezte, a szerjózsa minden irányába. A kis nő, immár halottként, felállt, a következő húsz másodpercet valami kitörölte, aztán rögtön a medence alján vagyunk, szorítom a karját a könyökénél...
2007 június 3. - Forgách András
...de az a remegés a gyomromban, amikor felolvasták a nevemre szabott listát szavakból, az valódi volt, akkor egy pillanatra mégis úgy éreztem, hogy tartozom valahova, jó lett volna elájulni, mint a Radnóti születésnapján, érdekes lett volna, legszebb élményeim közé tartozik az, ahogyan visszajöttem, mert akkor szűnt meg a világ, amikor valaki zongorázott, és valaki énekelt, és bennem végig, ahogy ott feküldtem, zengett a hang...
2007. május 3. - Kerékgyártó István
Csak remélhetem, hogy nem vagyok egyedül, egy hasonló önvizsgálat kortársaimnál is efféle eredményre vezetne, mert ha nem, úgy annyi nekem. Korosztályom menthetetlen kriplije vagyok, semmi esélyem, hogy a ma temetett Laci bácsi tisztes korát megéljem. Harminckét évvel volt nálam idősebb, hasított belém, és ekkor megpróbáltam őt elképzelni ötvennégy évesen, vajon voltak-e már hasonló panaszai, hasogatott-e a dereka, amikor lehajolt, ropogtak-e az ízületei?
2007. március 19. - Boldizsár Ildikó
Most legalább reprezentatív felmérést csinálhatok saját magamból is, már ami az örömök és bánatok arányát illeti, ugyanis döbbenten tapasztalom, hogy amikor hallgatóimat vagy pácienseimet kérdezem az örömeikről, csak hümmögnek és a fejüket ingatják, ellenben a bánataikat vég és gondolkodás nélkül sorolják. A bánattérképek tele vannak pöttyökkel, az örömtérképek viszont üresek.
2006. november 16. – Nagy Koppány Zsolt
Mit ad isten, hazafelé találkozunk egy másikkal is, akinek szintén köszönni kell, mert ismerjük, de annyira nem, hogy jóízű beszélgetésbe elegyedjünk. Bocs, nekem itt le kell szállnom, mondjuk otthonunktól körülbelül másfél kilométernyire, mikor látjuk, hogy levegőt vesz, és mesélni akar. Így teszünk. Langyos este van, gyalog megyünk tovább, és ami a legfontosabb: egyedül.
2006. november 14. – Nagy Koppány Zsolt
A barátok elnézően mosolyognak, ideges a gyermek, gondolják szeretettel, gondolom reménykedve. Felmarkolok még néhány sajtópéldányt, amit majd én hordok szét, egy zacskóba rakunk mindent, nagyon nehéz, bárcsak vékonyabb könyvet írtam volna, gondolom bosszúsan, vagyis elégedetten.
2006. augusztus 17. – Krasztev Péter
Közben kiderült, hogy a forradalmi lendület csak átmenetileg feledteti azt, amit Fatime szülei már a kezdetektől tudtak: az értelmiségi, világi marokkói és a fanatikus palesztin nem fér meg egy pokróc alatt. Ott éltek a szétlőtt városban, néha a lakásba is becsapódott ez-az, de a férj nem akart odébbálni, a háborúból élt, Hezbollah élharcos lett. Belenézek Fatime útlevelébe: fejkendős, pániszlám egyenruhás nő, sehol a manóarc meg a mosoly.
2006. augusztus 16. – Krasztev Péter
Aztán amikor tavaly a köz szolgálatába léptem, és szembesültem a ténnyel, hogy képtelen vagyok munkavállalói, bankbetétesi, adó- és tébéfizetői, közüzemi díj- és biztosítás-fizetői, telefonhasználói, ingatlantulajdonosi stb. létemet papíron igazolni, teljesen összezuhantam. Ez után volt egy hónapom, amiről azóta néha álmodni szoktam. Nagyjából olyankor, amikor óvatlanul csülköt vacsorázom éjfél után.
2006. 06. 14. – Dalos György
Pedig nem rossz társaság a miénk, a németül író külföldiek műveit értékelő kuratórium. Évente kétszer gyűlünk össze és különféle izléspártokat képviselünk. Azt tesszük, amit az efféle bíráló bizottságok általában: egymáshoz hasonlíthatatlan dolgokat vetünk össze, lírát esszével, regényt novellával.
És persze bennünket is érintenek az úgynevezett díjpolitikai megfontolások.
2006. 06. 11. – Rácz Péter
Hogy testes meg telt, azt eddig is tudtuk, a vállas, nekem legalább, új. Gondolom, ha egy pohár szerintem egyértelműen vörös bort lassan ízlelgetve megpróbálunk elképzelni, hogy milyen szó illik ehhez a miféle borhoz, előbb-utóbb megképződik (e szót, amely nélkül én jól megvagyok, most mégis el kellett sütnöm) lelki szemeink előtt ez: a vállas bor. Kétszer két decit a vállasból, mondom majd legközelebb a Hatlépcsősben Buda Gy. társaságában.
2006. 06. 05. – Rácz Péter
Öt éve nem tudom kidobni azt a szeptember 11-i újságot, amelynek címlapján – mindnyájan emlékszünk – valaki fejjel lefelé zuhan le a lángba borult épületről, az egyik lába begörbítve. Egy hosszú, megmerevített pillanat. Mintha azzal, hogy ezt a képet őrzöm a még levegőben lévő emberről, talán ott is tudnám tartani. Nekem még él. De hát jót teszek-e vele, ha ezt teszem? Viszont egyáltalán teszek-e valamit? Valamit a felejtés ellen.
2006. 05. 11. - Kabdebó Lóránt
Legfeljebb ez a lanovka épült ide, és a „motorbúgás” helyett ma már halkan siklanak az elektromos motor vontatású csónakok. És a legújabb változás: 2005. október 15-én avattuk a Szilaveczky István érsekújvári szobrászművész által megformált, a költő stilizált portréjával ékes fekete indiai gránitból készült emléktáblát a Hotel Macocha turistaszálló bejáratánál.
2006. 03. 26. – Kozma György
Vasárnap. Jön haza a langyos tavaszi esőben, Jaguár gördül szembe, benne a szomszéd, köszi, megkapta a könyvét, nem jönnek múzeumba, legkisebb fia lázas. Szintén Leó, mint Gazsileó náluk, lám, lám. A buli után alig aludt ( a szomszéd meg színház és vacsora után nem aludt) és délután sem sikerült elaludni az aggok házában. Szembejön Zsuzsi néni, a férje nagybátyja Kálmán Imre, (Nádasnál a lágerben az agyfreccsentő buzi-komcsi gyilkosság a Marica grófnő zenéjére történik), ezt minden nap elmeséli, ahogy ő, Gálszécsy R. Kozma Kászem elmeséli a maga őseit.
2006. 03. 23. – Kozma György
A Somának egyszer elmagyarázta a Fridi húsz éve, hogy a Kozmagyuri túl bonyolult, a nép nem értené. Arról nem beszélve, hogy eláll a füle. És kész, ezzel el van intézve. Azóta hiába igyekszik, már egészen szimpla közhelyeket is hajlandó leírni a metróba, mégis rendszeresen visszadobják, mert az összkép még mindig túl eredeti. Soma szerint karmikus falba ütközik. Néhányan ezt a hülyeség falának hívnák.
2006. 03. 02. – George Szirtes
Kiderült, hogy a munkások között kb. negyven magyar volt, időnként több is, ezenkívül lengyelek, portugálok és romák. Mindannyian hasonló körülmények között dolgoztak. L. hamarosan bemutatott öt másik magyar munkásnak, akik ugyanabban a gyárban dolgoztak, egyikük sem beszélt angolul. Mindannyiukat elvittem az ügyvédhez, tolmácskodtam nekik, és többször találkoztam velük. Egyik alkalommal az ügynökség egyik gorillája figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mit beszélek.
2005. 11. 07. - Murányi Zita
Belepiszkálok megint. Túrom, ahelyett hogy öntözném a szikes talajokat. Megeresztek néhány rövid, szöveges üzenetet fűnek-fának, virágnak. Utólag mosom kezeimet, uracskáim bocs, unatkoztam.
2005. 09. 23. - Nádasdy Ádám
Hollinghurst regényei egyelőre nem jelentek meg magyarul, talán majd egyszer, mindenesetre a programok csak az angolul jól tudóknak lesznek érdekesek, akik olvasták a The line of beauty-t és tudják is követni a felolvasást meg a beszélgetést. Angolul megy minden. Amikor a kedves G. fölhívott telefonon, azt mondta, hogy rám gondoltak, hiszen ugye én lennék az ideális házigazda Hollinghurst mellé. Egy pillanatra megállok a lépcsőn fölfelé menet: hát igen.
2005. 09. 20. – Nádasdy Ádám
Ja és kérek két jegyet a Pierrot Lunaire-be, azt szeretném élőben hallani, pedig különben nem vagyok a modern zene híve, de ez inkább szavalat (Térey fordítása), mint zene. Képzeljék el: egy nő énekel-szaval-kántál 3x7 = 21 kis verset, egy számomra ismeretlen francia költőtől, valami Giraud, ehhez írt zenét Schönberg, A holdbéli Pierrot, nagyon szecessziós az egész. Például: „A bor, melyből szemünk iszik, A holdas égboltról csorog le.” Na?
2005. 09. 05. – Bozsik Péter
Megegyeztünk abban, hogy írunk egy levelet a kormányfőnek, a kultuszminiszternek, a Vatikánnak, Tőkés Lászlónak, Ciccolinának, Kasza Józsefnek és Uhrin Benedeknek, legyenek szívesek, együttes erővel tiltsák be a kultúrát, ezzel nagy szolgálatot tennének a nemzetnek, mert megszüntethetnék lassú agonizálását. Cirkuszt és tűzijátékot a népnek! (És kevés kenyeret, mert ha sokat kapnak, a végén lázadozni kezdenek!)
2005. 05. 22. – Gordon Agáta
Ülnek a sötétkék az imaház lócáján a hosszú asztalnál, velük szemben a látogatók, idős szülő, testvér, kiöltözött sógornő, borotválkozással megkarcolt arcok asztalkendős kosarak. Nyelik a fasírtot, rántott húst, süteményt. Keveset beszélnek. Én ehhez nem asszisztálnék ma, ha lehetne máskor sem, jut eszembe, hogy a múltkori is rossz volt nekem.
2004. 02. 15. - Jónás Tamás netnaplója
Sok támadás ért a 13-i naplóbejegyzésem miatt. Akik egyetértettek velem, azok azt kifogásolták, miért nem mondtam jobban oda, nem lehet ilyen semmi harci vértben csatába menni, szavaim katonáit átgondoltabb hadrendben, kidolgozottabb haditervvel. Hm. Volt olyan, aki nem mert se egyetérteni, se kettőt. Hm. Hm. És volt, aki egyszerűen lehülyézett. Hm. Hm. Hm. Egyiket sem értem. Hol folyik itt csata?
2004. 02. 13. - Jónás Tamás netnaplója
Szorongok (igazából: elegem van, csak ezt már sokszor elmondtam) az irodalomtól. Ja, nem: az irodalmi életből van elegem, az irodalomtól meg szorongok. A szabadságnak, a véleménynek vége, ha az irodalom szigorú határőrei az irodalom szürke határán átengednek bennünket. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem mondhatok ki. A véleményemet. Például. Mint legkevésbé fontosat. A pletykákat, pedig igen alkalmasak lennének a dolgok tisztázására.
2004. 09. 10. - Ladik Katalin
Régóta kísérnek - kísértenek az esernyők. Ezt a kis piros összecsukható ernyőt hordtam leggyakrabban magammal. Pedig gyenge volt a szerkezete, állandóan kifordította a szél, két év alatt sorban kitöredeztek a fém részek, nyiklett-nyaklott az egész ernyő, akárha egy részeg pulyka tárta volna ki szárnyait fölöttem, hogy elvigyen egy Emir Kusturica-filmbe.
2003. 12. 04. - Tóth Krisztina ráadás netnaplója
Egy hete volt, hogy elkezdtem, pontosabban nem kezdtem el ezt a naplót: érdekes, egy szempillantás alatt elmúlt, huss. A szempillantásról még csak annyit, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és ma, amikor visszatértem a Rossmann üzletbe, hogy az elkészült fényképeimet kiváltsam, vettem egy doboz műszempillát Morpheusz kosarából.
2004. 05. 10. - Harangi Andrea
A Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj létének harmincadik évfordulójára kiadott antológia egy Kapecz Zsuzsa részlettel kezdődik, ami szerint ez a pénz lehetne kevesebb is, és kár fanyalognunk, továbbá komoly anyagi szabadsággal ajándékozza meg az ösztöndíjast. Kapecz Zsuzsa 1986-ban, közel húsz éve kapta meg ezt az ösztöndíjat. Nehezen összehasonlítható, hogy az akkori összeg átszámolva mennyit érne ma.
2004. 02. 21. - Békés Pál netnaplója
Ha hosszabb prózát írok, mindig Kardos G. Gyuri jut eszembe. Megpróbálom felmérni, mit szólna hozzá, hol bólintana, és hol fintorogna. Ha valaha lett volna mesterem, akkor ő lett volna az. Néha közel is állt hozzá, de amikor észrevette, hogy ő most megmesteredik, rögtön visszavonult, mondott egy viccet, és kihátrált a helyzetből.
2004. 03. 28. - Filó Vera
A Nándi nagyon okosan tud beszélni ezekről a töris világis dolgokról, de mivel látja, hogy bizonyos fogalmakkal, esetleg még beosztásokkal sem vagyok tisztába, ezért nem nagyon szoktunk ilyesmikről beszélni, hát, kétségkívül, minden más jobban érdekel mint a töris világis dolgok. Viszont hát és ugyanakkor én is ember vagyok, akinek van egy gyereke, és ha szerencsém van (és neki is), előbb növök fel, mint ő, és szerintem egy kicsit kéne értenem hozzá.
2004. március 14. - Németh Gábor
Az örök napló-probléma, az írástól nem marad idő élni, következésképp egyre kevesebbet tudsz leírni, az óriáskígyó lenyeli önmagát. De ha maradna is idő, úgy jársz, mint a japán turista a félhülye amerikai vígjátékokban, folyton a szemed és a világ közé szorítod a géped, csak azon keresztül bírsz érzékelni. Megtekinted a Nikonod seggét, ezer dollárért. Az élet a napló érdekeit figyelembe véve szerveződik, lássuk, hol történik valami nagyszabású, nyilván sehol.
2004. március 13. - Németh Gábor
Fáradok, de még mindig nem vagyok elég rosszkedvű.
Terjengeni kezd a töltött káposzta szaga a galériáról.
Mint a feleltetésnél, végre eljön a mi időnk, Bertha, Duba, Elmer, Füzi, Majoros, Margócsy, most a saját nevem hallom, és utána, Édes Naplóm, nem vicc, azt, hogy:
A Magyar Rádió irodalmi szerkesztője.
Állj meg, pillanat.
2003. 10. 16. - Bódis Kriszta naplója
Puccos csajok a színpadon megköszönik papának, mamának. Fodrász, smink. Drága parfümök ajándékba. Nem baj. Ha engem választottak engem fognak kapni. Kevés smink, no fodrász. Beszéd.
A netnplót csütörtöktől csütörtökig Bódis Kriszta vezeti.
2004. 01. 27. - Lackfi János netnaplója
Élés és alkotás nyilván két külön szinten zajlik, még ha vannak is köztük (hol szűkebb, hol tágabb) kommunikációs csatornák. Egy biztos: szerencsénk van a honni divattal, mert ma, Magyarországon többé-kevésbé "trendinek" számít önéletrajzi tényekből így-úgy verset írni. Franciaországban például sok helyütt afféle álfilozofikus homályoskodás van divatban, ami irgalmatlanul megnehezíti az induló lantosok dolgát...
További találatok
