hirdetés

Keresési eredmény a(z) „dráma” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Intenzív figyelem

2008. október 1. – Füzi László
A mai kor egyik kulcskifejezése egyébként éppen a hálózat, a kifejezéssel az egyre növekvő tartalommal bíró világhálóra és a legkülönbözőbb tevékenységek hálózatba szerveződésére is utalok. Messzire vezet ez, de most, hogy a magam ráérő idejében éppen Castellsnek Az információ kora című munkáját olvasom, megkerülhetetlen, hogy eszembe jusson.

A Dunánál

2008. június 29. vasárnap - Végel László

A piacok, a pályaudvarok és a kis kávézók mellett a parkokat kedvelem legjobban, a parkokat, amelyeknek a hangulata felidézi a régi újvidéki polgárság életmódját. Kiülni a parkba, valamikor ünnepet jelentett, és a vasárnap délutáni sétára is fel kellett készülni, ki kellett választani a megfelelő gardróbot és vissza kellett nyerni a lelki nyugalmat.

Tányérszéli szavak

2008. május 29. - Centauri
Az öt kilós betűtömeget megemelve világosan éreztem: nem más ez, mint egy regény. Szétverve. Protonkarakterekben. A feladat tök egyszerű. Össze kell rakni, csak ennyi ez. Gondoltam viszek egyet valakinek, aki várja már az első fejezeteket, és a kezébe nyomom az öt kilós csomagot: „Bár még dolgozni kell rajta, csiszolni, húzni, szerkeszteni, átrendezni a szórendeket, sőt a betűrendet is, de a lényeg voltaképp már így is látható.” Igen, így néz ki egy regény, amikor kiveszem a mikrohullámúból. Így néz ki az alapanyag.

Ergo sum?

2008. január 17. - Radics Viktória
Annál jobban becsülöm most ezt a Danilo Kiš-drámát, amit fordítok, mert látom, hogy mennyire szigorúan átgondolt, milyen precíz és milyen felelősségteljes munka. Kiš még azon modernista írók közé tartozott, akik számára a maximális írói felelősség magától értetődő volt. Nem kellett hozzá Istent keresnie vagy külső instanciát, számára ez hivatástudatának része volt (ő még rendelkezett ilyennel: hivatástudattal); ha író, akkor felelősségteljes és nagyon igényes.

No signal

2007. november 8. – Jászberényi Sándor
Egy kétszer kétméteres szobában állok, van benne egy ágy és egy petróleumlámpa a falon. Ablak nincs. A lány ledobja a ruháját és lefekszik az ágyra. „Gyere.” – mondja franciául. Még életemben nem láttam közelről meztelen fekete nőt.

A jelenlét munka!

2007. november 4. - Kozák Ignác Tibor
Nem tanítottak meg minket kérdezni, mert ha egy gyerek kérdez az iskolában, intőt kap, hogy miért zavarja meg az órát. Ha otthon kérdez megpróbáljuk mesével vagy viccel elütni! De az élet nem mindig mese, vagy arra hasonlító történet. Leginkább dráma, abból is az abszurdhoz vagy szürrealistának nevezett ábrázoláshoz áll legközelebb.

Jelentés a Születésnapról

2007. november 2. - KozákIgnác Tibor
Pesten rengeteg ember próbál tenni valamit. Egyetlen estére akár három jelentős kiállítás-megnyitó is eshet, percre pontosan egyszerre! Luxus!

Duna-napló 6.

12-13. nap: Cetate-Szvistov
És ettől még persze az egész lehetne valami úri huncutság, lehetne egy hóbortos milliomos magánprojektje, ahová csak a kiválasztott kevesek nyernek bebocsátást; szerencsére azonban nem ez a helyzet, és ahogyan a birtok körül nem lehet látni magas kerítéseket, ugyanúgy az is nyilvánvalóvá vált az itt töltött másfél nap alatt, hogy az egész művésztelep szoros együttműködésben áll a falu – nagy részében roma – közösségével, akikhez nemcsak, hogy valamilyen szinten közelebb hozza a művészetet, de főleg megélhetést és munkát is biztosít néhányuknak.

Sok és kevés

2007. augusztus 30. - Nagy Gabriella
Mi az, ami miatt a társas csevejt habzó éggel tömegesen felfüggesztik az irodalmárok?

K.mama

2007. július 21. - Györe Gabriella
Remekül csinálják, érdemes megnézni őket jövőre a Merlinben, vagy, ha lesz még, a főiskola zeg-zugos épületében, ahol három Kurázsi mama is szerepel.

Kulcs egy archoz

2007. január 12. – Zoltán Gábor
Szeretek őszinte lenni. Nemcsak mert jólesik, hanem mert jobban veszi ki magát. Márai például őszinte a naplóiban. Még ha ezt nem is mindenki találja így. Nekem az az érzésem, éppen az őszinteségért csinálta, az őszinteségén dolgozott, amikor írta. Nem kis kockázatot vállalva.

Lábjegyzetek Platónhoz 3. - KultúraHalász

2006. szeptember 13. – Can Togay
Jóindulatú nevetgélés volt a válasz. Felvázoltam a tervet, jeleztem ezt, azt, amazt, de tudtam felesleges bármit fejtegetni, évek tapasztalata, forgatókönyvek, tervek, filmek ismerete súgta, egyértelmű, hogy megítélik a támogatást. Csoda, hogy eddig nem valósult meg.
Aztán éjjel felriadtam.

Lábjegyzetek Platónhoz 1. - A tragédia eredendő színterén

2006. szeptember 11. – Can Togay
Lám, ez a lángoktól ölelt kis ország… a hazám? Hm. Uram, jelentem, miolta a gilice gólya ügyében rám kenték óvódás társaim a vérvádat, kissé tartózkodó lettem általában hazák ügyében. A szerencsétlenül járt szeptempuntátai katicabogár sós vizes, majd kerekek alatti szenvedéseiről nem is beszélve, amivel szintén engem hoztak összefüggésbe.

Forgótáras irodalom

2006. szeptember 4. – Parászka Boróka
Pedig vannak éles pillanatok: (majdnem) vita arról, hogy milyen a magyar kortárs dráma, (majdnem) vita arról, hogy mivégre női irodalom, politika és nyilvánosság. Egészen határozottan egymásnak szegezik a fegyvert a filmes folyóiratok szerkesztői is (kár, hogy magukra maradnak, JAK-osok buli után alusznak). A beszélgetések azonban belehullnak ebbe a nyárvégi csendes melankóliába.

Egy íratlan könyv lapjai

2006. június 29. – Solymosi Bálint
És arra gondoltam, hogy az a gránitkönyv, ahogy ki van nyitva, tudod, az egyik oldal, az üres lap az a tied. OK. Így én.  Azt a lapot is majd a halál írja tele. Ezt hogy érted? A halálommal íratódik bele…, hogy…, de ezen meglepődik. Hogyhogy a te haláloddal…? Ahogy mondod, mondom, akkor nekem is ez a vörös gránitból készült könyv lesz a fejfám, vagy mi, a síremlékem; isteni elgondolás…! Nem tetszik? Tetszik…! Annyit idegeskedek, hogy nagyon szép legyen! Apád persze leszarná. Meglehet, zárom le.

Elcsúszott nap

2006. augusztus 7. – Borgos Anna
Rövid páros tárgyalások után három szalmaözvegy vigad a Pajtakocsmában. Persze nem tudjuk magunkat függetleníteni az adott helyzettől, úgyhogy komoly kapcsolatanalízisbe bonyolódunk. Nálunk D-vel leginkább életritmus- és szociálisszükséglet-különbség áll fenn, ami visszatérő elégedetlenségekhez, játszmákhoz vezet. R-ék esetében a fizikai távolságot kell valahogyan áthidalni.

Hol hold, hol nem hold

2006. 04. 19. – Egressy Zoltán
Joggal merül fel a kérdés, mit csinál egy irodalmi vezető. Nos hát, ha már belekerültem a győztes igazgatói pályázatba, igyekszem beleugatni abba, amit fontosnak tartok. Például ilyen a műsorterv, meg hogy kik rendezzenek. Ezzel kapcsolatban a leglényegesebbnek azt tartom, hogy olyanok, akik akarnak még valamit, ha nem is az élettől, de a színháztól.

Utószó (londoni napló 7.)

2005. 11. 06. – Gerevich András
Nem a történet érdekelt, hanem az érzelmek, a hangulatok, ahogy a gyerekkori leveleimben is azt kereshettem tudatlanul. Ezért állhatott a versírás hozzám legközelebb. Még ha éppen néhány versemnek van is narratívája.

Egy rövidfilm története 2. (londoni napló 6.)

2005. 11. 05. - Gerevich András
A két hét alatt számos jelenetet rendeztem, kezelhettem a kamerát, keverhettem, részt vehettem a hangstúdióban zajló munkában, s vágtam is, azaz mindent alapjaiban megtanultam, amire az iskola másfél éve alatt nem adtak lehetőséget.

Hazamegyek Pestre, hazajövök Londonba (londoni napló 3.)

2005. 11. 02. – Gerevich András
Itt Londonban kellett lassan rádöbbennem, hogy az az Európa, amit elképzeltem, talán nem is létezik. Legalábbis nem Nagy Britanniában. Talán Párizsban, Berlinben, vagy Rómában? Csak reménykedhetek. Itt Angliában jöttem rá, hogy az én európai identitásom valójában mennyire közép-kelet európai. Szeretem ezt a várost, nem panaszkodom, csak hosszú időbe telt, amíg az elvárásaimat a valósághoz sikerült igazítanom.

Freiburgi napló 5.

2005. június 17. - Váradi Péter
A nyelvtudás hiánya olykor pótolhatatlan élményektől foszt meg – Charlie-tól (Kalr-Heinz) kaptam ugyanis egy üzenetet, miszerint ő este kibiciklizik a Fekete-erdőbe „bei der Heuernte helfen”, amiből nekem annyi jött át, hogy feltehetőleg üti egymást színház és Heuernte. Megköszöntem, ami itt azonos a visszautasítással. Nos, este megnéztem, mi a Heuernte. Kaszálás. Ennyi – kiment a barátom kaszálni ide az erdőbe, és hívott, hogy segítsek.

Búcsú a sámlitól

2005. 04. 10. – Köves Viktória
Most nem ültem fent a polcon. Mert mindig ahhoz szoktam hasonlítani az írást, hogy én vagyok, de mégsem én, mintha egy polcon ülnék valahol a magasban és onnan néznék lefelé. Én is és mégsem én. De most nem volt polc. Ennyire direktben még sosem. Volt, aki azt hitte az első regényemre, hogy teljesen én vagyok, mert egyes szám első személyben íródott, személyes vallomásként, és az mégsem én voltam.

Férfiteremtés

2004. 04. 19. - Szántó T. Gábor
A szégyen abból ered, hogy a megalázottságra nincsen tevőleges válasz. Akit megaláztak, az megalázott marad - kivéve, ha legyőzi ellenségeit. De nekem, nekünk, a holocaust második-harmadik nemzedékének csak a saját örökölt megalázottságunk, veszteségélményünk és szeretethiányunk az ellenségünk. A legnehezebb ellenfelet fogtuk ki: magunkat kellene legyőzzük.

Törvényszerűség

2004. 04. 16. - Szántó T. Gábor
...Törvényt akart adni népének és önmagának, mely által szabadabban létezhetnek, ám önnön zsidóságukat is megtarthatják - legalábbis ezt állítja Freud's Moses című könyvnyi esszéjében Yosef Hayim Yerushalmi.
A zsidóság, bűntudatában, a Törvény kádjában fojtogatja, a freudizmus azonban kiönti a fürdővízzel a gyermeket. A megoldás a Törvény apasága és a pszichoanalízis anyaságának házasságában rejlik.

Szorul a hurok

2004. 01. 26. - Lackfi János netnaplója
Délelőtt kihasználom, hogy a gyerekek nincsenek itt, laptopostul levonulok dolgozni a nappaliba. Sosem volt klausztrofóbiám, sokáig úgy egy négyzetméteren, egy polc és asztalom közé beszorítva írtam-fordítottam, ismerőseim némelyes borzongására. A székemet persze most sem tudom nagyon kihúzni az ágytól, de azért jobb a helyzet.
További találatok