hirdetés

Keresési eredmény a(z) „film” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Netnapló

Sorozatban

Filmtett folyóirat - 2015. március 29.

Belegondolok, mekkora levegővétel kell hozzá, hogy a néző belezúgjon egy velejéig romlott karakterbe, hétről-hétre együtt lélegezve vele, morális fejlődésének (vagy devalválódásának) minden hullámzását egyforma empátiával követve. - A Filmtett vasárnapi naplóját Jakab-Benke Nándor írta.

Netnapló

A kolozsvári barackvirág

Filmtett folyóirat - 2015. március 28.

Érdekes amúgy, hogy éppen hetvenötödik születésnapjára „kapta meg a mozit”, pont, mint Puskás Öcsi a stadionját. De míg Öcsi betegen szemlélte végig az avatást, Piersic büszkén, lovon vonult be a Széchenyi téren a mozi elé, maroknyi, alaposan átfagyott rajongóval körülvéve. - A Filmtett szombati naplóját Jakab-Benke Nándor írta.

Netnapló

Poszt-Oscar stressz szindróma

Filmtett folyóirat - 2015. március 27.

Elkezdődött a harmadrangú akció-thrillerek, a buta altesti vígjátékok és a soha máskor el nem süthető romkomok ideje. A filmszínházak Bermuda-háromszöge. A hely, ahová kivénhedt filmszínészek járnak kimúlni. Nicholas Cage hónapja. - A Filmtett pénteki naplóját Jakab-Benke Nándor írta.

Netnapló

Mozimizéria

Filmtett folyóirat - 2015. március 26.

Láttunk már olyat, hogy egy egykori, patinás filmszínház előterében virágárus boltot rendeztek be, egy másiknak a színpadán szektások szónokoltak, egy harmadik előcsarnokában pedig kínai rongyokat lehetett vásárolni. - A Filmtett folyóirat csütörtöki naplóját Buzogány Klára írta. 

Netnapló

Halló, itt Janovics!

Filmtett folyóirat – 2015. március 25.

Kolozsvárról persze minden filmes érdeklődésű embernek az ugrik be elsőként, hogy Janovics Jenő meg Korda Sándor meg Kertész Mihály, vagyis az, hogy a kincses város a múlt század elején a magyar filmgyártás egyik centruma volt. – A Filmtett folyóirat szerdai naplóját Papp Attila Zsolt írta.

Netnapló

Mozivég

Filmtett folyóirat - 2015. március 24.

1910 októberében feljelentés érkezett a kolozsvári Városi Tanácshoz, melyben kérték, hogy az Uránia palota homlokzatáról a két meztelen férfialakot ábrázoló faldíszt távolítsák el. - A Filmtett folyóirat keddi naplóját Jakab-Benke Nándor írta.

Netnapló

Csak egy filmtettes hétfő

Filmtett – 2015. március 23.

Idefent, a tornácon álmosan gubbasztottak a galambok, beléjük fagyott a szerelem. Bent legalább meleg fogadott, és végre nem csilingelnek a bögrék a szomszéd utcában múlt héten munkára fogott úthenger dallamára. – A héten a Filmtett folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Buzogány Klára hétfői bejegyzését olvashatják.

Ez az én napom

2014 december 16 - Prizma

Hiába elavult és régi időkből nyakunkon ragadt műfaj, heti filmkritika nélkül olyan egy filmes lap, mint egy Hitchcock-thriller zsarnoki anyafigura nélkül, egy Tarr Béla-film monokróm hosszú beállítások nélkül, vagy épp egy Michael Bay-mozi, amiből kispórolták a gigantikus robbanásokat. A héten a Prizma írja a naplót.

Hallgatási szokások

2009. június 5. - Székelyhidi Zsolt
soundZcapa minimum 25 megjelent albumot jegyez, igaz, egytől egyig az interneten, nincs lemez, lemezeladás – lemezletöltés, lemeznyomtatás, bufferelés és Last.fm van, párezer klikk. Hobbi, szabadidő, életérzés, a befutó előtti csend vagy a lecsengés előtti utolsó csiling.

Valentine's day

2009. február 15. – Szirtes András
Akkurátusan meg volt varrva rajta minden szakadás, golyónyom ütötte seb, aknaszilánk által tépett repedés. Ki is volt mosva, vérfoltokat sem találtam rajta és ráadásul igen sok zsebbel rendelkezett, ami nagyon tetszett nekem. Belepakoltam hát mindenemet és magamra vettem, továbbindultam városnézésre..

Látogatás

2009. február 14. – Szirtes András
Hát ennyi boldogság maradt nekem? És éppen ezekről mondok le már előre. Helyette diplomatikus, a fájdalmas érzelmi pontokat mellőző beszélgetések lesznek. Unos-untalan információcserék, mi van a másikkal, mi történt az elmúlt évben? Óvatos válaszok, hogy ne sértsem meg a még gyógyulófélben lévő, nagyjából már behegedt sebeket, sem bennük, sem magamban.

MZ-be zárva

2009. február 11. - Szirtes András
Veszek egy kenyeret, s mielőtt megszelném, automatikusan keresztet vetek rá. Jézus testvérem teste. S másnap kiesik a bele, s egy ragadós, morzsalékos katyvasz hullik elém. Szívem szerint innék egy pohár bort is. Jézus vére. De amint megcsap a tablettából készült lötty, mely sosem látott szőlőt, megundorodom.

Halász Péter emlékére

2009. február 10. - Szirtes András
S én válaszolni sem bírtam szégyenemben, csak lesütöttem a szemem és mentem tovább. Utána se mertem fordulni. Betegesen rászorítottam szememet a kamera keresőjére és kisuhantam az alagútból.

Paprikás Marcsa

2009. január 15. - Oláh Gábor
Felötlött bennem az érettségi utáni évem, amikor a Tétényi úti kórház sebészetén voltam műtős, abban az évben nem indult rendezői szak, egyik osztálytársam beszélt rá, töltsem ott a kieső évet. Mai napig hálás vagyok neki, mert az alatt az idő alatt tanultam a legtöbbet arról, hogyan kell csapatban dolgozni.

Ki emlékszik az óriáskígyóra?

2009 január 14. - Oláh Gábor
Miként, hogyan jutott apám vele kapcsolatba, nem tudom, talán Ottlik Géza közvetítésével, aki Feri nagybátyám bridzs csapatában játszott. Az volt a feladatom, hogy az udvarra szórt fát lehordjam a fáspincébe és felstószoljam, mialatt a költő elolvassa a verseimet, mert apám, tiltakozásom ellenére, megkérte, mondjon róluk bírálatot.

Megmentem a tasmániai ördögöt

2009. január 12. - Oláh Gábor
Marcinak a hétvégén sakkversenye volt, három hónapja magyaráztam el neki, hogy melyik bábú hogyan lép és máris van egy aranyérme és most az óvodás korosztály országos versenyén hetedik lett.

Petőfi non coronat

2008. október 25. – Barta András
….mondtam, hogy a mélybe tegye. Nem baj, kicsit iszom belőle, visszateszem a mélybe. Végig azon rágódom, hogy mit csinálok itt, és azt mért, de ez nem akadályoz meg benne, hogy egyenesen kényelembe helyezzem magam az ágyán, még a cipőmet is levetettem.

Egy kód meghatározatlan használata

2008. október 24. – Barta András
Hol helyezkedik el Tar Sándor művészete? Félek, hogy el se helyezkedik, félek, hogy amint seggét elhelyhezné oz paradisum belei, ozun pillanat ben úgy elszáll, ahogy az írás, pedig az köztudomásúlag megmarad. Maradj velünk, béláné, maradj velünk. Tényleg, bélának béláné a felesége, még ha tagadja is, nincs mit letagadnia -- no, legalább a korából. Háromdecis néni a kapuban söpröget.

Átjárók

2008. október 22. – Barta András
Magam sem tudom, hogy könyörögtem ki magam a náci buzi lakásából, és azóta tudom, hogy senkihez se rohangálunk fel csak úgy. Örülök, mert ez a náci buzi, a reménytelen menthetetlenségek, a borzasztó, homoszexuális semmilyenségek – ezek lesznek az átjáró majd nekem Tar Sándor hasonlóan biztató világába.

A repülő lányka odafenn kavar

2008. október 19. - Illés Emese
A sztorink pedig még mindig írja magát. Ezt a részét valójában csak ritkán fogom fel épp ésszel. Mindig erre vágytam, hogy legyen egy saját történetem, egy olyan nagy valami, amit majd egész életemben emlegethetek, amire mondhatom, hogy megcsináltam, akármilyen baromság is volt. Azt akartam, hogy legyen egy saját ’filmem’, a fejemben, amit mindig visszapörgethetek, ha éppen pocsék kedvem van. Egy film, aminek díszletei mindig ott lesznek a világban; bármikor visszatérhetek megcsodálni, és arra a pillanatra elfelejtem, honnan jöttem és hová megyek, mert csak az a pillanat a fontos.

Jobb a partoskodás?

2008. szeptember 13. - Sumonyi Zoltán
Ma este, az egyik tévéműsorban közölték, hogy már Németországban az áruházak polcairól leszedték a magyar libamájakat. S ezt valahogy olyan hangsúllyal, hogy az állatvédő egyesület elérte a célját. Bravó! Igaz, hogy néhányszáz, vagy néhányezer magyar család munka és megélhetés nélkül marad, de ezután nem fognak már szenvedni a szegény libák. Győzelem!

Véget ért a 4. BuSho

2008. szeptember 7. - Rimóczi László
A Maestro című animációs film - mely egyébként két díjat is kapott a BuSho-n - Oscarra jelölésekor hatalmas várakozással tekintett mindenki Los Angeles felé, majd amikor egy másik alkotás vitte haza az arany szobrocskát, a győztest már nem kísérte akkora érdeklődés! Akit azonban mégis érdekelt, hogy melyik volt az a rövidfilm, mellyel szemben nagy csatában ugyan, de alulmaradt a Maestro, az a következő BuSho Fesztivál nyitófilmjeként megtekinthette a The Danish Poet-et.

Fesztiválfíling és rozéfröccs (meg meglett díjak)

2008. szeptember 6. - Rimóczi László
Most kaptuk a hírt, hogy a tegnap beharangozott BuSho díj ellopás vagy vaklárma volt, vagy valahogy meglettek, valahonnan előkerültek közben, de a pontos részletekről nem tájékoztattak.

Ellopták a BuSho díjakat!

2008. szeptember 5. – Rimóczi László
Amikor először meghallottam a hírt, azt hittem, hogy csak kitalálták, hogy kicsit hasonlítson a megszokott Oscar-díj cirkuszhoz, amikor mindig valami történik vele, ellopják őket, majd később megtalálják a kukában…tényleg, a környező kukákban körül se néztünk. Ez hiba volt.

Őszülő kanári 1.

Busójárás szeptemberben, és a világ kedvenc baktériumai
Új kihívást kaptam az élettől: televíziós vetélkedőkhöz írok kvízkérdéseket! Az egyik hajdani főszerkesztőm ajánlott be, és a napi 50 leadandóból már van 3 darab! Számos faramuci szempontot kell szem előtt tartani, míg az ember megszül legalább egyet, de ebbe most ne menjünk bele. Nehéz dolog.

Filmtabletta

2008. augusztus 30 -31. – Dányi Dániel
Az üres edény állapotát kezdem leginkább rokonszenvesnek látni, belül semmi, az edény ettől lesz hasznos, meg a ház, ami ajtó és ablak nyílások nélkül, belső üressége nélkül használhatatlan, és a kerék, melynek a küllői között lyukak, a semmi tölti ki egészen a használhatóságig, az az üres kapszula, amit használunk és megtöltjük fénnyel meg értelemmel.

Akit öt anya szült (2.)

2008. augusztus 12. - Pál Dániel Levente
Ám elég is ennyi, hiszen hiába fenyegetőztem éhségsztrájkkal, se a Harlequint, se Kovit nem érdekelte ez a sztori. Maradt nekünk, s ha a klímámat sikerül jobb belátásra téríteni, akkor még pár szenvedélyesen forró verssel is megajándékozom a jövő ábrándos lelkű középiskolai szavalóversenyeinek döntőseit.

Heti glória-adag

2008. július 12. - Kali Kinga
De bármilyen is legyen a napló, így is, úgy is az idő meghosszabbítása; mert az író eleve elhatározza, hogy örökké élni fog, és ezt az elhatározást igyekszik foggal-körömmel-pennával keresztülvinni – kinek hogyan sikerül.

Egy tegnapi kalitka

2008. július 9. - Kali Kinga
Suksin autodidakta író volt, kicsit kevésbé látványosan önpusztító autodidakta, mint mondjuk Panait Istrati, a román irodalomnak szerintem egyik legérdekesebb alakja, aki a nizzai korzón borotvával vágta el a saját nyakát, a belső zsebében búcsúlevéllel, Romain Rollandhoz intézve, akit nem is ismert – innen kezdődött írói élete, no, meg valójában a magánemberi is, mivel túlélte a halálosnak szánt metszést...

Egy ámokfutó magányossága

2008. június 12. - Józsa Márta
Havi 70-80 ezer forintért dolgoznak ott az ápolók, sokan közülük diplomások, valamennyien szakképzettek. Valaminek kellene történnie Borsodban, ezt az imént Ficskuval is megbeszéltük: a reménytelen szegénység harmadik világbeli méreteket ölt. Elmerengek ezen, majd veszek egy ÉS-t.

Krimi

2008. május 23. - Reményi József Tamás
Összehasonlíthatatlanul szerencsésebb és becsületesebb ezt a mindenkiben letagadhatatlan giccsigényt a nemes ponyvában kiélni, mint a magas művészetekben napra nap elkövetett giccsekért sikkesen ájuldozni. A krimi az olvasó ember szappanoperája. Ezért különösen fontos, hogy a hozzánk kerülő jobb műveket a legkifinomultabb műfordítók kapják kézbe.

Tájkép billencs teherautóval

2008. április 27. – Gács Anna
megtorpanok tanácstalanul, aztán hirtelen kitágul előttem a kép, és meglátom az egészet: a napfényben úszó parkot tele pólóra vetkőzött emberekkel, a műtóba kavicsot dobáló gyerekeket, és egykettőre világos lesz, hogy a tűzoltó autó is csak a játék része, a súlyos sisakok alatt gyerekfejek forognak a hozzájuk képest hatalmas kormány mögött, sorban állnak a vezetőfülke előtt, hogy pár percre szuperhősök lehessenek.

Karnevál

2008. április 13. - Takács Zsuzsa

A test és a nemiség megvetése, mint a teremtés megvetése. Misztika és érosz: „Segít megtapasztalni az isteni életet magunkban és másokban, sőt az egész teremtésben is.” Lásd továbbá: Emily Dickinson levele: a testi szerelem ’megváltás’ jellegéről. Ugyanez Anselm Grűn és Gerhardt Riedl könyvében: „Ha erotikus úton járunk minden intenzív tapasztalatban megérezhetjük Istent”.

Rémálomfejtés

2008. április 12. – Takács Zsuzsa

Rémálmát azonban senkivel sem sikerül megosztania, mert kőszívűsége miatt mindenki visszautasítja közeledését. A forgatókönyv és maga a film is álomjelenettel zárul, de Isak halálában végül a boldog hazatalálást éli meg. „Azt álmodtam, hogy állok a vízparton, és kiabálok a messzeségbe..., megkönnyebbültem.”– mondja. (Nem tudom, miért nem szeretem Isak álmának ezt a részét.

Építőkocka

2008. április 8 - Takács Zsuzsa

Baudry szerint Platón „foglya a valóság illuziójának és áldozata annak, amit éber állapotban hallucinációnak, alvás közben álomnak nevezünk.” A falra árnyékként vetülő tárgyakat: az ember- és állatszobrokat, más agyagból készült képmásokat Baudry kulisszának látja. A kulissza, a maszk egyébként az álom színházi kelléke.

Apák, és kis adag Kilimológia

2008. április 1. - John Batki
Pilinszky János a szomszéd házban lakott, a Hajós utca és a Paulay Ede sarkán. Ezt csak jóval később tudtam meg. Azt is, hogy Szép Ernő ott élt 1953-ig ahol a Paulay Ede utca végződik a Liszt Ferenc térnél. Még korábban pedig Krúdy Gyula és Ady Endre, Kóbor Tamás és Bródy Sándor járkáltak a Terézváros járdáin…

5. nap – Spleen piros cipőben

2008. február 29. - Darabos Enikő
kevés fárasztóbb dolog van a világon az így kifejezésre juttatott önsajnálaton kívül. Lehúz, kiszív és ráadásul tök meggyőző, olyannyira, hogy a végén az ember maga is elhiszi magának, mennyire szar ez az egész hercehurca, bele kell ebbe dögleni, annyira fáj. Fáj neki élni, és ahelyett, hogy kiröhögné magát, átérzi. Vagy megjátssza, hogy átérzi. Hát, én az ilyentől besavanyodok.

2. nap – Cápák, szex és műtakony

2008. február 26. - Darabos Enikő
Fészkelődni kezdek. Hormonzavaros bohóchal, akit self-managment tréningen arról győzködnek, hogy mindent összevetve semmi nem különbözteti meg egy kardhaltól. A szeánsz végül mégiscsak balul sül el, mert ahelyett, hogy a tréning hatására vicsorogva kardhalnék, elkezdem magam szégyellni. Szerintem nekem eleve hibás a pszichés működésem, semmiféle eltökéltséget nem érzek. Csak szégyent.

Unalmas (?/!) elszakadás (a plázáktól a krókuszok felé)

2008. február 10. – Tatár Sándor
Az Úristen állatkertje nagy. Hasonló lapidáriákban (bízhatunk benne) még számos más faj is apellálhat a különböző embercsoportok higiénia-, kultúra- illetőleg bolygófönntartó lelkiismeretére. (Lehet, persze, hogy mindközönségesen ki kéne kérnem a „kutyusok” nevében ezt a műremeket. Én kutyabarát vagyok; kb. a gyermek négyhónapos kora óta nincsen kutyánk, de amíg volt, meglehetősen odavoltunk egymásért.)

Rezzenések

2008. január 31. - András Sándor
Az öreg Mezei Árpád mondogatta, mint szürrealista tételt, nincsenek véletlenek. Breton Hegelt szerette Freud és Jung mellett, Hegel szerint a szabadság: felismert szükségszerűség. Ezt az egykor számomra fából-vaskarikát most, Mezei nyomán – látom a mosolyát, ahogyan mondja – hirtelen jobban értem: számomra most szükségszerű lett az Ezredes-utcai séta, ha felismerem, hogy szükségem volt rá, és szükségem volt arra, hogy megismerjem a vidéket, ahol élek.

Anna álma

2008. január 4. – Kelényi Béla
Valójában nem az életem akkori eseményeire ismertem rá. Nem is valamiféle jövőre, hanem arra a történetre, ami bármikor, bárkivel bekövetkezhet, legalábbis aminek egy lehetséges változatával egyszer nekem is szembe kell majd néznem.

Gyémánt kérub

2008. január 1. - Kelényi Béla
Csak zajlik a háború, akár a mindennapi élet. Az egészben az a legsúlyosabb, hogy hozzá is lehet szokni. Mint ötvenhatban a sötéthez. Együtt kuporogtam a házmester gyerekeivel az kis alagsori lakásban, a villanykörte pislákoló fényében. Még ma is érzem azt az összetartozást, emberi közelséget, és humort, amit azóta se. Sehol.

Egy doboz Bergman

2007. december 31. - Kelényi Béla
Valahol olvastam, hogy halála után Bergman egy madárként jelent meg. Liv Ullmannak. Lehet, hogy a lélek tényleg madár. Amikor a nagyobbik lányom született, egy galamb ütődött az ablaküvegnek. Tudtam, hogy megérkezett.

Nehéz mesterség

2007. december 27. - Toepler Zoltán
(23:32) Van egy mondat a Taxidermia elején, hogy nem a pina forog a világ körül, hanem igenis, a világ forog a pina körül. Nem tudom, hogy ezt a Party Nagy Lajos írta-e, mint a film nagy részét, de ez mesteri mondat, dacára, hogy idegesítően pontatlan.

Valami a filmről

2007. december 25. – Toepler Zoltán
Nem mondhatjuk azt, hogy egy film rossz, ha rövidebb, mint 135 milliszekundum. Nyilvánvaló, hogy a 135 milliszekundum játékidejű filmeket már a Magyar Filmszemle rövidfilm kategóriájába se lehet benevezni, mert az ilyen már TÚL rövid. Ha egy film túl hosszú, hajlamosak vagyunk kimenni pisilni. Ha egy film megítélésénél többről akarunk beszélni, mint a mű hossza, cserben hagy a logikánk.

CSAK drámaíró

2007. december 24. - Toepler Zoltán
(21:29) Mi érdekelheti a nyájas, vagy nyályas, olvasót? Nem, helyesen nyájas, igen, a nyályast aláhúzta pirossal a word. Megint reflektáltam. Nem is olyan könnyű azt az esküt betartani, prózát írni, sőt, meglehetősen nehéz, drámát még nehezebb, főleg, ha az ember nem magolta be a helyesírást. Kétségtelen, hogy nyolcáltalánossal ördögien nehéz.

Szigorlat

2007 december 4. - Sári B. László
Ha neki ez segítség, ám legyen. Most se szóltam közbe. Minek is feszegettem volna, hogy miről szól az irodalom, ha nem erről: filozófia, politika, jog, egy kis önéletrajz, lírai kezdemények, mifene. Paine a demokráciáról. A végén persze nem álltam meg, hogy rá ne kérdezzek: tudja-e a mi az az utilitarianizmus? Tudta. Megérdemli a diplomáját.

Végre

2007. november 25. - Scherter Judit
Ha nem lennék beteg, végezetül, ha már közkinccsé tettem hat szamaramat, most szamarakról írtam volna. Írtam volna a Bresson film, az Au hasard Balthasar szamaráról, a különös fényben hintázó kisfiúról és kislányról, és a szomorúságról. Malcolm Lowry szamaráról, akivel a vulkán alatt találkoztak. Meg akartam keresni most, hogy milyen is volt a szamár, mert csak a színes takaróira emlékszem, de nem találtam.

Holnap lesz telihold

2007. november 19. - Scherter Judit
„Velem, veled mi lesz? Nem kérdezni, nem beszélni. Igyuk meg a sört a favedrekben satnyán évelő tuják alatt.” Unalmasak az asszociációim. Másnak. Nekem nem. Serkentenek, továbbvisznek. Más halottakhoz. Hiszen Petri Gyuri is halott, és éppen két hete temették (temettük?) Bálint Bandi fiát, Pistit. „Harapós lovaink, furcsa ősállatok, elügettek valahová, egy sereg ellen”. 64 éves volt. Hónapok óta csak aludt és evett. A végén már nem is szenvedett. Talán. Most megyek úszni a Széchenyibe.

Az én életem

2007. november 11. - Jászberényi Sándor
Nem értettem félre, azt reméltem, ő érti félre. De nem. Feküdtem egy szép nő mellett az ágyban és nem mertem hozzányúlni. Komolyan. Mondjuk próbáltam, de nem. A magányosság maximum egy órára üldözhető el a szexszel -- pont addig, amíg újra meg kell szólalni. Reggel adtam neki egy algopyrint. Nagyobb zavarban volt, mint én.

Csináljatok, csináljatok

2007. október 22. – Mary Ali Ann
Bennök, s rajtuk kívül is áradjon a müveltség, nyugodt folyamban, míg fel nem háborodik, mint a gyomor, vagy mint Petőfi egy másik költeményében a Tisza, Budapesten a Duna. Biztos tudásom azonban, ha túlhajtom a képet, csak egy: most valahol a nyári napnak alkonyúlatánál vagyunk, s kanyarog minden össze-vissza.

Donnie Darko

Torma Tamás – 09. 30.
Donnie-val az a baj, hogy túl komolyan keresi a dolgokban az értelmet. A lényeg nyomasztja, de az nagyon: a Semmi.

Forog tovább

2007. július 22.- Györe Gabriella
Negyed órán belül dönt olyasmiről, induljunk-e Cannes-ba vagy sem, kölcsönautóval, szállás nélkül, majd útközben megírod a cikkeket, mondja, s ez a morc külsőbe oltott zabolázhatatlanul link szabadság felszabadít.

Péntek 13

2007. július 13. - Németh Gábor
... minimum érdekesnek kell tartanunk az országot, ahol a gyorsan és eredményesen feltörekvő fiatalok outfitjét ihlető stíluseszményt két, talán nem minden tekintetben vonzó ikon, a Gengszter és a Kurva attribútumai jellemzik, és akkor már, nyilván, a kevésbé sikeresekét is, mintha épp ez volna az áhított siker záloga ...

Interferenciák

2007. február 20. – Tillmann J. A.
Utána a Gödörben találkozom Endrével, akinek hipnózisos munkájáról beszélgetünk. Később csatlakoznak még diákok, majd János is, aztán megnézzük feLugossi és Szirtes performanszát. Meglepően sok a néző. Szirtes fel van csigázva? szó szerint: lóg egy szerkezeten, amin forgatják és egy feljebb is húzzák, aztán egy ponton a hasára illesztett (ejtőernyős?) táskából kibuggyan a „bele” – kolbászok és szafaládék képében.

Kivágatok

2006. február 19. – Tillmann J. A.
Az álom és az éberlét hosszasan húzódó határvonalán beidegződések vezetnek át. A tárgyak és teendők elhelyezkedéséből és sorrendjéből kialakult tartós mintázat. Szokás, a hétköznap architektúrája, amit kiépítünk, hogy lakni tudjunk benne.

Nézők és nem-nézők

2007. január 22. – Bíró László
Susan Forward Mérgező szülők könyvében olvastam egy köztiszteletben álló úrról: „Nekem nem az a problémám, hogy a kislányommal szopatom le magamat, hanem az, hogy mit fognak erről mondani.” Nagyon rendben van ez a kijelentés, kiváló összefoglalása az egész darabnak, változtatás nélkül került be az előadásba.

A hetedik

2007. január 14. – Zoltán Gábor
Rossz érzésekkel ébredtem: nem voltam elégedett a szombati naplómmal. Mármint a napló helyett írott naplóval. A felkérés szerint mindig délelőtt kell elküldenem az előző napit. Főztem egy teát, és leültem a számítógéphez. A tea jól sikerült. Egyáltalán nem evidens, hogy a teafű és a forró víz találkozásából olyasmi jön létre, ami ízlik. Ez most összejött.

Kezdetben volt a játék

2006. december 18. - Balla D. Károly
Tudjuk, szinte bármiből le lehet vezetni bármit, nagy eszmerendszerek egyformán jól ráépíthetők olyan fogalmakra, mint anyag, lét, szubjektum, isten, megismerés, lélek, szeretet, káosz, valóság – ezek sorából egyáltalán nem lóg ki a játék, miért ne tekinthetnénk tehát éppen ezt minden kezdetek kezdetének.

Lépések

2006. november 27. – Tétényi Csaba
Mintha bevettem volna valami szert, és várnám, hogy elhatalmasodjon rajtam a hatása. Nem tudom eldönteni, nem méltatlan-e ez ehhez a zenéhez. De gondolhatom azt is, hogy szükségem van rá, hogy kitisztuljon a látásom. Képeket látok, de olyan gyorsan váltakoznak, hogy nincs időm megállni egynél. Mintha hirtelen kirántanák a filmszalagot a vetítőből. Nem akar véget érni. Holott tudom, mennyi ideig tart.

Kiszaggatott oldalak

2006. november 6. – Szvetelszky Zsuzsanna
Először is: kiderült, hogy meg lehet élni két világháborút, egy békeidőt, egy negyvenötöt, egy ötvenhatot úgy, hogy a nagy áramlatokból csak a mindennapokba eljutó partmenti hullámverés fodrozza az ember életét, de hogy mi miért történik vele, arról évtizedek múlva sincs fogalma.

Mozart és a nyerőgépek

2006. november 2. – Tasnádi István
Sokszor nem az a fontos a színpadon, hogy a színész mit mond, hanem hogy mivel mondja, milyen szavakkal. Hogy mi a mondat lejtése, ritmusa, stílusa, hossza, hallgatása. Nézzük csak meg a Tartuffe-öt Vas István és Parti Nagy fordításában. Nem ugyanaz a darab. Talán mégis számít a nyelv.

És jött a doktor

2006. október 25. - Bozóki András
Délben egy olyasvalakivel ebédeltem, aki a hétfői éjjeli tüntetések epicentrumában, a Kossuth Lajos utcában lakik. Elmesélte, milyen kalandos körülmények között, micsoda akadályfutással jutott be a lakásába. Árpádsáv, buszsáv, könnygáz, vipera, Orbán-trambulin és a Magyarok Világszövetségének székháza. Finom spagettit ettünk a Da Lelloban, ami egyike a kevés igazi olasz étteremnek Budapesten, ott van a Márvány utca és Alkotás utca sarkán.

Beteljesült kívánság

2006. október 10. – Balla Zsófia
Hölderlin jut eszembe: az a benyomásom, hogy ő is tudatosan választotta az őrületet, mint menedéket és szerepet. Azt írják, egy forradalmi összeesküvésben való részvétele miatt, a büntetés elől lépett meg ily módon. Mintha nem tudnánk belenyugodni abba, hogy Petőfit megölték, Hölderlin megháborodott.

A megtalált idő

2006. október 7. - Dunajcsik Mátyás
...mert a törékeny külső mögött a Nyugat Fehér Boszorkánya rejtőzik, aki úgy képes beadni az orvosságot a legrakoncátlanabb gyereknek is, hogy az közben meg van győződve róla, hogy ribizlilekvárból torkoskodik, ráadásul önszántából. Mire a gondolatmenetem végére érek, már csak a szekció utolsó előadásából kapom el Tábor Ádám óvatos megjegyzését, miszerint lehet, hogy Térey éppen olyan nagy költő, mint Ady, de ebben még nem vagyok biztos.

Combray

2006 október 02. - Dunajcsik Mátyás
Ezután az Eötvös Collegium felé veszem az irányt, hátra van még egy Mallarmé-Apollinaire kurzus és egy kis nyelvészkedés Rabelais Gargantuájában. Ahogyan hágok fölfelé a budai lejtőkön, az egyik kerítés padkáján találok egy félig megevett tortát, a napnak ezen a pontján már én is pontosan így érzem magam: még édes vagyok, színes és rózsaszín, de már nem valami gusztusos.

Arcok nélkül

2006. szeptember 30. - Papp Sándor Zsigmond
Mintha ráhasaltunk volna a klaviatúrára, s álmunkban is csak lőnénk, lőnénk, lőnénk, aprítanánk az arctalan ellent. De hát épp ezért komolytalan az egész, mert a gonosznak nincs arca, így nem is gyűlölhető igazán. Hamarabb fogom gyűlölni a pattanásos, halszájú szomszédot, mint bármelyik elvont eszmét. A látható csúfság nem képes felvenni a versenyt a láthatatlan romlottsággal. Ez minden demagóg reménye és végzete is egyben.

Lábjegyzetek Platónhoz 3. - KultúraHalász

2006. szeptember 13. – Can Togay
Jóindulatú nevetgélés volt a válasz. Felvázoltam a tervet, jeleztem ezt, azt, amazt, de tudtam felesleges bármit fejtegetni, évek tapasztalata, forgatókönyvek, tervek, filmek ismerete súgta, egyértelmű, hogy megítélik a támogatást. Csoda, hogy eddig nem valósult meg.
Aztán éjjel felriadtam.

„Pesti”

2006. szeptember 6. – Parászka Boróka
A kudarc lényegét, azt hiszem, most értettem meg igazán. Hiába birkózunk a diktatúra, az elnyomás, a lehetetlen kisebbségi sors és egyéb nyúlós, házkészítésű mítoszainkkal (mely mesékben természetesen mindig van egy kis igazság), és az erre a mítoszra épített szintén nyúlós kultúrával. Nagyon radikálisan ki kell lépni a pitiáner besúgóéletművekből és leleplezés-történetekből, abból a rögeszméből, hogy a diktatúra tett olyanná, amilyenné.

Az utolsó tangó

2006. szeptember 2. – Nemes Zoltán Márió
A tegnapi felolvasástól még mindig kicsit leterhelve bolyongok, a zene túl könnyű volt tegnap, nem találom a helyem, de erős leszek, a mai estét irányítani (?) fogom. Dunajcsik Mátyás nehéz beszélgetésbe bonyolódik a Kovács András Ferenc líráját tárgyaló szakmai szemináriumon. Sokszor problémás eldönteni, hol végződik valaminek az eredetije, hol kezdődik az imitáció.

Törékeny agresszió

2006. augusztus 29. - Nemes Zoltán Márió
Az alkotóház körüli várkertben estefelé leereszkedik a vérköd és névtelen ködlovagok, selyembivalyok botorkálnak a bozótban. Egyesek Kertész Imrét is felfedezni vélték a terasz mögötti homályban. A hivatalos dialektusban elmormogott átok: Nem hiszek a nyelvben, csak a kudarcot árulom. Szerepelnem kell az esti konferenciabeszélgetésen, a téma: irodalom az interneten.

The Clown 3

2006. augusztus 23. – Balázs Attila
Itt ismét lendül a történelem kereke. Feleségem és én – mások drága igyekezetének hála – ott állunk a Kárpátia svédasztalánál, s fejet hajtunk dr. Niklai truppjának pompás kocsonyája előtt, amelyben pontosan úgy törik meg a fény, ahogy kell. S ha diszkréten belerúgsz az asztal lábába, pontosan annyit rezdül sec/c alatt e mű, amennyit kell.

The Clown

2006. 07. 21. – Balázs Attila
Esik úgy, hogy átkavarja a szomszéd utcai magányos bohócot, aki meg – ismervén témában a házigazda régi preferenciáit – az óvágású „bítnik haverokról” gyorsan az ostorozandó erkölcstelen jelenségekre tér, amelyek a régi elferdülések eredményei, dühítőek, hovatovább a legnagyobb izé, hogy kiirthatatlanok. És akkor nézi a mennyezetet hosszan ez a paprikajancsi, patetikus hatásszünet, mély levegővétel, majd házigazda bohóc tudja már, mi jönne, tudja fejből.

Avignoni tudósítónk jelenti

2006. 07. 17. - Derdák András
Itt például, a kontinens talán legfontosabb színházi fesztiválján épp egy vajdasági magyar, bizonyos Josef Nadj (vagy Szkipe, alias Nagy József) a díszvendég, a fő meghívott, az ünnepelt sztár, aki saját darabjainak bemutatása mellett általa fontosnak vélt produkciókat meg is hívhatott. Sajnálom, de nem azért, mert magyar - hanem mert jó.

A keddek Erzsébetjei

2006. 07. 11. – Győrei Zsolt
Sem Tini néni, sem a doktornő nem pótolhatta Elisabeth Onedin, akkorra már Elisabeth Fraser, aranyhaját. Vigasztalanok voltunk, Csaba is, Káptalan is, Farkas Gábor is (csak az a hülye Misura nem), míg egy újabb kedden meg nem jelent Elsbetá Csanková, a fiatal, aranyhajú doktornő a város széli kórházban. Az ifjabb Sova doktor udvarolt neki, aki nyomába sem ért a dolgos, szorgalmas apjának, mondta jóatyám, és szúrósan nézett rám.

A film folytatása

2006. 06. 17. – Dalos György
A háborús pusztitások a legtöbb német város képét még eklektikusabbá tették, mint amilyen azelőtt volt. A különböző korszakok – különösen, ha az ember régóta járja ezeket a helyszíneket – idézetszerűen hatnak. Hiteles óváros alig maradt [...]. Nincs egységes, tömör múlt, mint Olaszországban, Isztriában vagy Portugáliában. Az embernek mindenütt az az alapérzése, hogy kizökkent az idő.

Mozinézés otthon

2006. 06. 16. - Dalos György
Lám, örökre elmúlt egy korszak, többmillió áldozattal, számonkérhetetlen bűnökkel, a humánum csodálatra méltó kitöréseivel s az új évszázad roppant nyüzsgésében hihetôleg tökéletesen feledésbe is fog merülni. Csehov fogalmazza meg ezt a melankolikus helyzetet Szahalin-könyvében, abban az epizódban, amikor 25 száműzött megkapja a cári kegyelmet: „Egy se vetett keresztet, nem hálálkodott, mindnyájan komor arccal álltak ott és hallgattak, mintha mind elszomorodott volna arra a gondolatra, hogy ezen a világon mindennek vége szakad, még a szenvedésnek is.“

Postafiúk hetvenhét

2006. 05. 29. – Vass Tibor
Anyáméktól megtanultam, legyen egy házad Miskolcon meg legyen egy vidéken, ebbe a kétlakiságba lassan beleőrülök, kettő kell borotvából, körömkeféből, zsebszámológépből, egykettőre felvesszük a ritmust, kiköltözünk vidékre, boldogság lesz úrrá rajtunk, eddig csak félboldogság volt, a téli hónapokat Miskolcon éljük, ezt a telet már Kakon fogjuk.

A lélek G pontja

2006. 05. 21. – Sopotnik Zoltán
Laza mozdulattal begyújtani a kályhába, bevezetni őt a fürdőszobába, beülni vele a mély kádba s elképesztő lassúsággal beszappanozni a testét, majd lenyalni félig a szappant, hogy elzsibbadjon a nyelvem, és kezdeni elölről, ájulásig.

Zöldséges-védelem, Királyucca-csel

2006. 05. 02. – Lábass Endre
Érdekes, most veszem észre, hogy egy időtől fogva folyton csak lefelé jöttem, és még mindig úton vagyok, ilyen magasan voltam hát, vagy csak ilyen sok lenti hely van egymás fölött? – teraszokból áll az életünk. Kiköltöztem az Operaházból, lemásztam a létrán az Egyetemi Könyvtár kupolájából, az úgynevezett Mátrai-padlásról, és már nem is akartam tanácsot adni a világ legnagyobb fényképészének, csak lefelé távolodtam sorsomon át gyalog, miközben ő repülőgépen kanyarodott lefelé – pillanatra összenéztünk a kerek ablakon. 

Húsvéti másnapló

2006. 04. 16. – Szlukovényi Katalin
Egy-egy kiragadott részlet belső arányai alapján nem vagy csak kifejezetten rosszul lehet következtetni az egészre. Hiszen épp ez a gond saját történeteink mesélhetőségével: ahhoz, hogy akinek meséljük, értse az egyes részletek helyiértékét, nem elég a kiragadott mozzanat, szükség lenne a teljes kontextus ismeretére. És hány emberrel van időnk, kedvünk, esélyünk ennyire megosztani önmagunkat?

Pénteki másnapló

2006. 04. 14. – Szlukovényi Katalin
Ezért viszolygok a főállású irodalmárkodástól. Önmagam megerőszakolása pusztán a beszédért magáért beszélni, nem csak akkor, mikor elfojthatatlanul van mit mondanom. Hisz a többi csak fecsegés, tüsténkedés, Lou Reed által kigúnyolt, New York Telephone Conversation, bulvárlap-szenzáció, elűzni a metrózás unalmát. 

Keddi másnapló

2006. 04. 11. - Szlukovényi Katalin
Mit érdekli az embert tizenöt évesen, hogy Zrínyi ki vagy be futkosott, hogy Vörösmarty döcögő házaséletéből milyen bölcseleti végkövetkeztetésekre jutott, vagy hogy Julien Sorel ágya és karrierje között mi az összefüggés? (Persze, mindig akad egy-két gyermek, akit épp ez érint meg. De ennek statisztikai valószínűsége józan paraszti ésszel tippelhető módon kétségbeejtően csekély.)

Út a csendig

2006. 03. 03. – George Szirtes
1978-ban halt meg, épp ilyen szegényen, addigra a művészeti kollégiumban is elveszítette a munkáját. Ekkor mi már Clarissával házasok voltunk. Következett egy év a londoni Goldsmith College-ban, aztán a tanítás, a gyerekek, Hertfordshire, és a hosszú küzdelem azért, hogy elismerjenek – az a hat év hatvannak hatott.

Jóravaló restség

2006. 02. 19. — k.kabai lóránt
Nagy és régi adósság (elsősorban magammal szemben), hogy — nyilván valami lustaság-féle miatt — még mindig nem írtam meg a tavaly megjelent Ponyva című, egyébként utolsó, már csak halála után megjelent, és bizonyos értelemben nagyon nem bukowskis regényéről a tervezett recenziót — sürgősen pótlandó!

Kolbásztöltés, Watt-olvasás

2006. 02. 05. – Dragomán György
Most viszont megfogadtuk, hogy február végén isten bizony lemegyünk öcsémmel Szombathelyre, és hármasban töltünk vagy húsz kiló kolbászt. Ez már azért is bátor cselekedet lenne, mert amikor legutoljára kolbász töltöttünk, ezerkilencszáznyolcvanhétben, elvitte apámat a szeku.

Road-movie, horror

2006. 02. 03. – Dragomán György
Eszembe jutott, hogy a múltkor milyen vicces kis párbeszédnek lehettem a tanúja a metróvezető és a diszpécser között. (Legelöl utaztam, ott, ahol le szokott lenni kaparva egy-egy átkukucskálásnyi hely a vezetőfülke mögötti ajtót borító olajfestékből). Diszpécser: Na Pista, semmi zökkenő az állomásra bemenet? Pista: Nem, simán ment minden. Diszpécser: Úgy látszik, az acél sok mindent kibír. Jó munkát.

Rálátás

2006. 02. 02. – Dragomán György
Csak egy filmre volt időm a szemlén, az viszont jól feldühített, annyira, hogy inkább nem is írok róla semmit. Nyilván van egy csomó rendesen megcsinált magyar film is, de azért úgy látom, hogy még nagyon tartja magát a „kaptunk pénzt, tehát forgatunk, aztán majd a vágóasztalon kialakul a történet, a legvégére meg meglesz a forgatókönyv is” mentalitás. És ez olyankor dühít fel legjobban, amikor a rendezőről egyébként süt a tehetség. Mindegy, ezt most inkább hagyjuk, remélem, látok majd pár tisztességesen megírt filmet is.

A nyugodt élet kellékeiről

2006. 02. 01. – Dragomán György
...persze emlékeztem is rá, hogy hogy csinálják, de az újonnan megélt önállóság dacával úgy gondoltam, hogy majd precízebben és jobban és főként másként fogok csinálni mindent. Szenvedélyesen kezdtem szakácskönyveket olvasni, szinte forráselemző filológiai dühvel kezeltem bizonyos recepteket, axiómákat állítottam fel, ezeket aztán kíméletlenül számon kértem mindenkin, még az apámon is.

A kenyérgyár mellett

2006. 01. 31. – Dragomán György
Egyszer megpróbáltuk elmagyarázni Annával Gábrisnak, hogy a mi gyerekkorunkban bizony nem volt ám annyi minden, mint az övében, de nem bírtuk ki nevetés nélkül, annyira furcsán és valószínűtlenül hangzott az egész, Gábris is nevetett, látszott, nem hiszi el.

Babona, belek, Északfok

2006. január 13. – Bodor Béla
Sokkal kevésbé erkölcstelen film ez, mint például Eizenstein Nagy október-e. Eizenstein hazug mítoszt költ, történelmet hamisít, népfelkeléssé stilizálja az antidemokratikus puccsot. Az akarat diadala a jövőt mutatja meg a jelenben, pontosan és leplezetlenül.

Két esti cetli

2005. 12. 10. - Harcos Bálint

Azt mondom neki: „Engedj el.” Nem enged el. Ekkor nyomatékosabban: „En-gedj el.” Az csak rángat, mindjárt megüt. Nagy, zsíros, fénylő képe van, erős, durva. Erre nagy erővel kirántom a karomat a satu-kezéből, és megyek tovább. Megindul utánam, most már a hátam mögött van. Szemben áll a társa, végig nézte a jelenetet. Kilép a kocsmából, elém.

Deres fű

2005. 11. 22. – Lázár Júlia
Orwell rejtélye. A korai regények férfihősei (A fikusz és az Antikrisztus, Burmai napok) nagyon hasonlítanak Winstonhoz. Nyilvánvaló önéletrajzi elemeket hordoznak. Attól azonban, hogy a valóságba ágyazódnak, és tétován tiltakoznak az adott társadalmi rend és a számukra befolyásolhatatlan környezetük ellen, mintha hiteltelenné válnának. Idegesítőek.

Melyben a naplóíró bocsánatot kér és elbúcsúzik

2005. 12. 04. – Kemény István
Vagyis ez ugyanaz az este, csak skandináv típusú: már a hatodik órájában jár, de még semmi jelét nem mutatja a kifáradásnak. Nem úgy én! De ahogy belépek az esőből a Kultiplexbe, megcsap az erős buli szele. Szinte tele van a hely. Úgy látszik, mások is megsejtették, hogy érdemes eljönni. Prominens figurák is vannak, de nem sorolom őket, mert attól csak még prominensebbek lennének, és az elsősorban nekik nem tenne jót.

Hol voltam, hol nem voltam?

2005. 12. 01. – Kemény István
A gyorsaság, amit szolgálnak az elektronikus izék, együttvéve lassúsággá lesz. Együtt az egész rendszer felveszi a leglassúbb teve tempóját. Persze ma már a leglassúbb tevének is van mobilja, és szedi is a lábát. Fél, hogy kihajítják a karavánból. És az nem jó, mert a sivatag az meg azért sivatag… Á, végül is így is van jól minden, ahogy van! A kutya ugat, a karaván halad. A lajhár meg lóg. Beéri a vezetékes telefonnal.

Utószó (londoni napló 7.)

2005. 11. 06. – Gerevich András
Nem a történet érdekelt, hanem az érzelmek, a hangulatok, ahogy a gyerekkori leveleimben is azt kereshettem tudatlanul. Ezért állhatott a versírás hozzám legközelebb. Még ha éppen néhány versemnek van is narratívája.

Egy rövidfilm története 2. (londoni napló 6.)

2005. 11. 05. - Gerevich András
A két hét alatt számos jelenetet rendeztem, kezelhettem a kamerát, keverhettem, részt vehettem a hangstúdióban zajló munkában, s vágtam is, azaz mindent alapjaiban megtanultam, amire az iskola másfél éve alatt nem adtak lehetőséget.

Egy rövidfilm története 1. (londoni napló 5.)

2005. 11. 04. - Gerevich András
Már több kisfilmet írtam más rendezőknek, és most a legnagyobb kihívást Janet jelentette. Még sosem írtam senkire konkrétan szerepet. Ráadásul Janetre. Többen figyelmeztettek: nem lesz könnyű dolgom. Megkértek, mutassam már meg, milyen forgatókönyvet vállalt el, és mikor elmondtam, hogy az még nincs, rögtön sok szerencsét kivántak.

Arcok egy lehetséges jövőből (Londoni napló 4.)

2005. 11. 02. – Gerevich András
A cég, a hangulat reménységgel tölt el. Szimpatikus a hozzáállásuk, a szándékaik, a munkájuk – van hova befutni, gondolom. Nagy meglepetés volt, hogy ide is elhozott a tanszékvezető, mert tévés volt, így a kapcsolatrendszere is a televíziós világban gyökerezik. Nagy-Britanniában nem készül sok film, viszont sok csatorna van, így a filmművészetisek nagy része is tévéhez kerül.

Hazamegyek Pestre, hazajövök Londonba (londoni napló 3.)

2005. 11. 02. – Gerevich András
Itt Londonban kellett lassan rádöbbennem, hogy az az Európa, amit elképzeltem, talán nem is létezik. Legalábbis nem Nagy Britanniában. Talán Párizsban, Berlinben, vagy Rómában? Csak reménykedhetek. Itt Angliában jöttem rá, hogy az én európai identitásom valójában mennyire közép-kelet európai. Szeretem ezt a várost, nem panaszkodom, csak hosszú időbe telt, amíg az elvárásaimat a valósághoz sikerült igazítanom.

Cápavadászat kishalaknak (londoni napló 2.)

2005. 11. 01. – Gerevich András
A brit kosztümös drámák, romantic comedy-k, és filmterjedelmű szappanoperák mellett ő akciófilmeket akar, én művészfilmeket. Ő lesz a brit Luc Besson, fejti ki, ha nem heréli ki a rendszer. Imádom a francia filmeket, de engem Luc Besson herél ki.

Az Oktogon kilencedik szöge (7)

2005. 10. 23. – Poós Zoltán
Megemlítem továbbá azt is, hogy a véletlen úgy hozta: a bemutató évében láttam a filmet. Valamikor, 1982 őszén kerülhetett el kisvárosi mozinkba, emlékszem, a plakátjára egy pakli Terv cigarettát rajzoltak. Amikor évek múlva újra megnéztem, a film élményéhez szegődött 1982 ősze, a kék vázas Csepel biciklim, ahogy a sártaréjos kocsiúton áthajtok a tócsákon, miközben a fékkel egy popdal ritmusát utánzom. Talán a Trio Da, da, da című ügyetlen kis számát.

Az Oktogon kilencedik szöge

2005. 10. 17. - Poós Zoltán
Beszélni kéne még a Playing Angelről, arról, hogy négy év után új lemezt publikált az a popkreatúra, mely a mai napig, városképileg is igazoltan van jelen az Oktogonon, a Deák térten, az egész városban, és persze az országban is. Ez a „beatle-mánia” már több, mint húsz éve tarja magát.
[A szerzőről a képet Somlói Kolos készítette.]

Térerő

2005. 09. 18. – Villányi László
Mindez azonban meglehetősen lassú folyamat, időközben számtalan döntést kell hoznia, számtalan szituációban kell cselekednie, sokszor a javítás esélye nélkül, valamely végig nem gondolt, könnyelmű, vagy akárcsak kellően meg nem alapozott döntése kihat egész életére. Az ember alig-alig ismeri önmagát, képességeit, korlátait, hibáit és erényeit.

Menekülés

2005. 09. 14. - Villányi László
Szárnyal a vasaló, a gombok közt simogat, s az sem baj, ha teremtődik néhány ránc. És a vasalás illatáról még nem is beszéltem. (A feleségeket viszont óva intem, hogy férjükre hagyják a vasalást. Mintha tengeri kijáratot nyitnának, óhatatlanul megmutatva a menekülés útvonalát.)

Nemzeti Front

2005. 08. 21. - Garaczi László
Mire odaérünk, kiürülnek a bográcsok, viszont, fogódzkodj meg, kedves naplóm, a 4 traktor: 2 piros, 1 kék, 1 narancs! - kettőt eltaláltam, én, félszemű Teiresziász, félvátesz tűzoszlop (avagy hihitorony). Anonymuson a veréb helyett 3 kislány ül, nem a fején, a szoknyáján, és nem hallják a Parnasszus-felolvasást, túl mesze vannak.

Hitchiker's Guide to the Past

2005. 07. 23. - Oláh Lehel
Lehet, nem is jófej-fesztivált fogok rendezni, hanem mégsem-olyan-jófej-fesztivált. Azt azért még hozzátettem, hogy én megint késői órán térek majd haza, és ha megint a lépcsőházban lesznek, felhívom őket ismét. Ebben maradtunk, elmentek, a nevüket sem tudom, ők sem az enyémet. Az is lehet, hogy szerelmi szökevények, a lány elég fiatalnak tűnt.

Nem sikerült

2005. 07. 22. - Oláh Lehel
Ha már itt tartunk, valójában az egész film, mint olyan, tulajdonképpen csalás, ezt mindenki tudja. Mondjuk kifejezetten az olyan helyzetekre gondolok, amikor felvesznek egy jelenetet a másik irányból is, és alig észrevehetően, de odébb kell rakni a dolgokat, netán az egész szituációt arrébb helyezik a térben, mint volt eredetileg. Erre mondják azt, hogy 'csalunk'. Sokszor van olyan érzésem, hogy a stáb alig várja ezeket a helyzeteket, bármelyik pillanatban elkezdhetik kórusban skandálni, hogy: "Csaljunk! Csaljunk!"

VHS-retro

2005. 07. 18. - Oláh Lehel
          Valamelyik kitűnő ismerősöm általam kevésbé tisztelt anyja bölcs előrelátással nyomta meg annak idején a rec. gombot, valahányszor a „szabad román televízió” bejelentkezését kapcsolta a magyar tévé.
          Abban biztos voltam, ha most újranézem, semmiképpen sem fogom ugyanazt érezni. Több, mint másfél évtized telt el. Mit mondjak? Szánalmas volt, amit láttam és hallottam.

A Dombos hete: Névsor

2005. 07. 08. - Szerbhorváth György
A sok hablaty után Ottó úgy döntött, inkább maga is beszél, nem olvassa fel szövegét. Azt a pódiumon nem mondta, csak nekem: azon se csodálkozna, ha húsz év múlva a dombosi löszfalon egy Bin Laden-arcképes molinó lógna. De legalábbis egy új Bin Ladené.
Úgyhogy inkább – szíves engedelmével, csak a Litera olvasóinak itt és most – bemásolom fel nem olvasott megnyitószövegét, úgyis jobban látszik ebből, hogy vagyunk. I

A nosztalgia napja – Nincs mese

2005. 06. 29. - Sarankó Márta
Körülnéztem a lakásban, és egyből láttam, hogy teljes joggal használom a “megpróbál” szót, mert a káosz uralása nem nagyon sikerült, hiába akartam rendben tartani a dolgokat, mindig széjjelmásztak. Akkor még azt hittem, hogy ez azért van, mert nincs elég hely. Azóta máshova költöztem, lett több hely, sőt még mosogatógép is, mégsem egyszerűbb az egész.

A megélhetéséért száguldó törzs

Szöuli "hétló" 4.
Láttam felhőkarcolókat a City Hallnál, láttam kilométeres hidakat a Han-gangon, láttam többépületes műszaki piacot Yongsanban, amit napokig kell bejárni. Láttam iskolás-lányokat úgy öltözni, ahogy az animekban szokás, és most már tudom, hogy a képregény és rajzfilm vette át a képet az életből, a masnis fekete lakkcipőt, szoknyát, tengerészblúzt. De ez más volt.

Amerika be van dobozolva

Szöuli "hétló" 2. - Szűts Zoltán
Akkora adatmennyiséghez hozzáférni itt Szöulban (8 megabytes VDSL-en, 20x gyorsabb, mint otthon, és egy kicsit olcsóbb), hogy óriási a kísértés. Pillanatok alatt meg lehet találni egy film rendezőjét, annak a többi filmjét, és ha nem érdekel a szerzői jog, akkor magát a filmet is. A legnagyobb feladat rendszerezni. A könyvtárunkat, a filmkönyvtárunkat, a zene (mp3) könyvtárunkat. És végighallgatni őket.

Képregény-panoptikum (imitatív blog-kísérletek 7.)

2004. 02. 11. - Szűts Zoltán netnaplója
Kimerít a Napló, mint Frodót a Gyűrű hordozása, napról napra gyengébb vagyok, mégsem érzem úgy, hogy el kellene dobnom magamtól, megsemmisítenem. Nem is lehetne, hisz már hozzá sem nyúlhatok. Úgy érzem, kiszívja minden energiámat, kevés dolog marad bennem, alig tudok mit elmesélni, összemosódnak a napok. A buszon is azt írom a palmtopomba, az foglalkoztat, evődik velőmig.

Szellem a gépben (imitatív blog-kísérletek 2.)

2004. 02. 06. - Szűts Zoltán
Megtiltotta nagymamának, hogy telefonon hívogasson, múltkor felhívott, azt mondta, Zolikám, egyre kérlek (azt hittem, az lesz, szóljak anyámnak, ne magyarkodjon annyit, vagy ne dolgozzon annyit, még baja lesz, de nem ezt mondja, fárasztóbbat), vegyél vastagabb nadrágot, hideg lesz.

Nagyon féltem (imitatív blog-kísérletek 1.)

2004. 02. 05. - Szűts Zoltán
Felhívom édesanyámat, szaggat a vonal, ő Nagybecskereken, én Bp.-n. Érzem, nem hallja, amit mondok, de megértő és szeret, rajong értem. Rövid, "minden rendben?" SMS-ére reflektálok. Két éve olvastam a Népszabadságban egy cikket, mely arról szólt, hogy egy férfi egy gyilkosság után SMS-ben tartotta a kapcsolatot a nyomozókkal. A szerző a gyengébbek kedvéért feloldotta a mozaikszó(?) jelentését, Rövid Üzenet Szolgáltatás, vagyis RÜSZ. Minden félévben elemezzük.

...melyben Bugyiból Szigligetre és Athénba repülünk, s nem gatyázunk, de palacsintázunk

2004. 08. 29. - Hazai Attila

Reggelire felvágott, ebédre hekket eszem, vacsorára a barátnőmet... üdvözlöm az állomáson. Zsuzsának elment a hangja és kificamodott a bokája az előző esti Krétakör koncerten. Megérkezik és szinte azonnal lefekszik aludni. Hát akkor én mit tegyek? Nekem nagy kedvem van bulizni.

Mindennek vége

2004. 03. 09. - Czifrik Balázs
Kész, teljesen kész vagyok. Mondják, hogy harminc felé közeledve megváltozik az ember ízlés- és igényvilága, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Azt meg főleg nem, hogy abba a bizonyos változásba magam is beletartozom. Olyan vagyok, mint egy kisüthetetlen akkumulátor. Csak töltődöm és töltődöm. Akármit csinálok, az energiaszint nem csökken, hanem emelkedik.

Jobb veled a világ

2004.08.15. – Nyilas Attila
A tévé trükkje, hogy világversenyeket talál ki. Kitalálja az EB-t, a VB-t, az olimpiát. Csaléteknek használja őket. Hogy bejöhessen a házunkba. Fogást talál rajtunk. Vagy mind a ketten akarjuk, vagy egyikünk akarja, a másik pedig beleegyezik. Kölcsönvesszük és hazahozzuk. Berakják a kocsinkba, a feleségem hazahozza, én meg fölcipelem.

Tötymörgéstan haladóknak

2004. 04. 04. - Király Levente
Illene most már komoly kutatásokat végezni a tötymörgésről. Úgymint mi a definíciója, a jelenséget legtömörebben kifejező szó, emellett behatóan megvizsgálni: az értelmes (vagy magukat annak tartó) lények hogyan képesek órákon keresztül nem csinálni semmit, de tényleg semmit. Aztán jöhetnek a határtudományok, így a lődörgés, bénázás és a felhőbaszás.

Félálomfilm

2003. 12. 03. - Tóth Krisztina netnaplója
Marci nagyon korán ébredt, én pedig nagyon rosszul aludtam. Az új mobilomon van egy olyan gomb, hogy Szundi, ilyenkor abbahagyja tíz percre az ébresztést. Benyomtam tehát a Szundit, de körülbelül olyan volt, mintha a Kuka gombot nyomtam volna be, csak néztam értetlenül a fiamra. Hogy mi van, mit kérdezel?

Leonárdó, Jonathan és Quentin

2003. 10. 31. - Cserna-Szabó András netnaplója
Azután végiggondoltam a dolgot, mélyen a szemembe néztem, ahogy egyik férfi néz a másik férfi szemébe, és őszintén bevallottam magamnak, hogy a bolgár csempészhajót A dunai hajósból raboltam, a bőrpiktor pedig egy kiváló Roald Dahl novellából (Bőr) maradt a fejemben. Szóval alakul a dolog, mint púpos kölök a prés alatt, lesz ebből még novella (ha nem is idén), most már csak az kell, hogy végre én is kitaláljak valamit.

Viselni fényt

2004. 06. 26. - Bozai Ágota
Nézem a gyönyörűséget a kikötőnél, a Rózsakertben, közel megyek, hogy jobban lássak, fél lábbal fűre lépek, pedig tilos, siheder germán turisták azt hiszik, valami nagyon fontos, vagy botorány van az bokorban, közel jönnek, megszemlélik ők is, de nem látnak semmi érdekeset. Hülyének néznek, asszem.

Vadállatok a pályán

2004. június 23. - Lovas Ildikó
Portugália.
Lennék ott tigris(mintában), hogy lássanak.
Kosztolányi Portugáliából érkezett haza. Csak egy hónapra ruccant le az Ibériai-félszigetre pihenni. Pihenése abból állott, hogy ezalatt kizárólag portugálokkal beszélgetett: portugálul: "a virágok nyelvén."
Tizenegyes!

Középpályától Szegedre

2004. június 22. - Lovas Ildikó
S láttam húszéveseket rövidke nadrágban, kicsikét problémás combtájékkal, amiről nekik fogalmuk sem volt, hiszen nem figyelnek úgy oda. És láttam harmincasokat is, akik rettentően jól néztek ki, láttam, hogy elképesztően okosak, bátrak és nagyon szexik, akadtak köztük, akik eszerint is viselkedtek, mások meg nem, inkább csak úgy csináltak. És voltak tökéletes húszévesek, meg kövérkések is. És az a helyzet, hogy a kövérkések is inkább játszanak a középpályán, mint a fitt harmincasok.

A könyvemberek balladája és egyéb remekművek - F.M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 06. - Falcsik Mari
Tegnap újranéztem a Fahrenheit 451-et, minden könyvcsináló ember ars poeticáját. Kialakult a leggyakrabban újranézett alapvető filmjeimből egy kemény mag, ide tartozna a Fahreinheit is, de a többinél (pl. Stalker, Rubljov, Fellini-Casanova, Pulp Fiction stb.) valamiért sokkal ritkábban van szükségem rá, hogy megnézzem. Nem mert kevesebb, hanem mert valahogyan olyan.

Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen - F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 04. - Falcsik Mari
A kor, amelynek gyermeke vagyok, egyébként még csak el sincs nevezve. Magamnak így hívom: Dreaming Decade, így, angolul. Az volt a mi partizán-nyelvünk. Mit is kezdtünk volna nélküle: így szólalt meg önkifejezési lehetőségünk, a brit rock és amerikai pop. De kor ez? Egy egész dekád? Vagy csak néhány erős év? Cseh Tamás mondja (persze Bereményi, de a szövegírónevek kimosódásán semmi nem segít) - szóval, egy Cseh Tamás dal mondja ki precízen, hogy tudniillik volt egy-két este.

Elveszett fordítás

2004. 04. 12. - Maros András
Charlotte (Scarlett Johansson) ül az ötcsillagos tokiói szálloda ablakában, alatta a város - elképesztő hangulatot varázsol e kép a Művész mozi fingszagú, fülledt termébe. Ha nincs semmi cselekmény, ha nincs semmilyen szál a filmben, akkor is, pusztán a tokiói szálloda ízlésesesen, diszkréten világított folyosóit, az éttermet, a bárt, a szobákat (plusz kilátást) nézve is elégedetten távoztam volna a moziból.

Teszt

2004. 04. 10. - Maros András
Este beülök Viktor barátommal kedvenc kávézómba, melynek nevét, mindenféle különösebb indok nélkül, elhallgatom. Így elegánsabb. Csapolt Budweiser van és jó a kávé. (Jut eszembe: miért finomabb Prágában a Pilsner Urquell, mint Budapesten?)

Természetírás

2004. 04. 18. - Szántó T. Gábor
Tegnap a Writer's Workshop hallgatóinak a munkámról kellett beszéljek. Először beszéltem nyilvánosan a kétféle szabadsághiányról, amely írásaim mögött munkál. A diktatúra idejének politikai szabadsághiánya, és a nemiséggel kapcsolatos tabuk. Zsidóság és szexualitás - jellegzetesen kínos témák a holocaust-túlélők családjaiban, egyszersmind identitásunk alapkövei.

Gyerekgyár 2. - Micsoda buli

2003. 11. 07. Ficsku Pál netnaplója
Tegnap este buli volt nálunk.
     Nálunk, Anett hasában.
     Buliztak és bunyóztak a gyerekek.
     Matyi ütötte Larát, a húgát.
     Lara meg rugdosta Matyit, az öccsét.
     Én büszke voltam, igazi kemény csávók lesznek, ebben az igenigen kemény világban, az anyjuk jajongott, aztán együtt nevettünk.
     Éjszaka elkezdtem írni a Házibuli c. film forgatókönyvét.

Szépecskén

2004. 07. 16. - Jász Attila
Plusz feladat a kacsák etetése. Lassan ott tartanak, ha a kacsák a sétaúton meglátnak két biciklis alakot és egy kutyát, már eveznek a parthoz, mert azt hiszik, jön a kaja. Néha el is találják, és tényleg jön. Ahogy ma reggel is. Kicsit szemerkél az eső, a kacsákon kívül csak néhány horgász lógatja a botját. Tőlük arrébb mindig óriási halak ugrálnak. Ember még nem látta, hogy bárki is halat emelt volna ki a tóból, horgászbottal. Nem is baj, így tetszik az élet Jász A.-nak és gyerekeinek.

Borulás

2003. 10. 22.- Bódis Kriszta netnaplója
Miért késik egy netnapló? Sok oka lehet annak. Az alábbi történet az egyik. Bódis Kriszta szerdai búcsúnaplója.

Daltestvérek

2003. 10. 17. - Bódis Kriszta
A lókereskedés jelenti a presztízstevékenységet sok olyan romának is, akik főként másból élnek. Ez az egyetlen olyan kenyérkereső foglalkozás, amit a roma dalok és így a mulatságók is ünnepelnek." Szeretem ezt a "Daltestvérek"-et. Sokat tanultam belőle. Na. Ezért vagyok ma nyugtalan és bosszús.

Csütörtök

2004. október 28. - Bárdos Deák Ágnes
22 óra. Az M étteremben. Gyömbéres kacsaleves. Az utolsó kanál előtt a volt szeretőm telefonál. (Én voltam az övé.) Gondolom, egyeztetni akar, szexuálisan. Hát nem fog. Vagyis foghat, ha b. nejét is beavatja. (Kard ki, kard!) Hogy ne kelljen titkolózni, mint hülyegyereknek, ha rossz fát tett a tűzre. Azt mondja, hogy milyen vagyok. Hogy ez a baj. Hogy ilyen. (An’gard!) Ja, én már csak ilyen vagyok, nem változom, mint ahogy nem változik ő sem. (Avan’gard!) Hadd segítsek már ezen a boldog családon! Olyan rövid az élet, a gyerekek meg annyira szeretnének hinni benne. Apuba’-anyuba’ meg a nagyvilágba’. Én is szeretnék hinni. Egyedül vagyok, ezért: magamba’.
További találatok