hirdetés

Keresési eredmény a(z) „gondolat” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Kockázat nélkül

2008. október 31. - Szöllősi Mátyás
Ha egy olyan térben volnánk, ahol csak ketten vagyunk, semmiféle izgalom nem kerítene hatalmába, nyugodtan beszélnék vele. Azonban így, hogy ülnek körülöttünk, zavarban vagyok. Hogy menjek oda úgy, hogy mások észre ne vegyék, ne forduljanak oda kérdő tekintettel? Kissé a felszolgálólány is zavar, mintha valami titkos, megmagyarázhatatlan eskü vagy hűség kötne hozzá, ami érthetetlen. Gyorsan beletemetkezem a könyvbe...

Acid

2008. október 14. – Illés Emese
Az egyetlen biztos információm, amire támaszkodom, az a bizonyos vicc: Az emberke épp a következő tripjére készül, és felírogatja egy papírcetlire a legfontosabb teendőket: „ha csörög a telefon, felvenni; ha kopognak, először megkérdezni ki az, csak azután beengedni!” Betolja a bélyeget és vár. Valamivel később kopognak az ajtón. Kapkodva előkotorja a cetlit és artikuláltan felolvassa: „Ki az?” Kintről a válasz: „Szia, vessző, mi vagyunk!”  Gondolom, ennyire talán nem lesz súlyos a helyzet.

Visszatekintés

2008. szeptember 30. - Füzi László
Az eredmény minden várakozást felülmúló: Sirkó érett, összetett, gazdag és alázatos a szöveggel és a színházzal szemben, Ádám Tamás pedig a klasszikus darabot élővé formálta. Tulajdonképpen arra a töprengésemre felel ez az előadás, hogy a térben és időben tőlünk távollévő darabot lehet-e közel hozni hozzánk úgy, hogy a darabnak a tőlünk való távolságát is érzékelhessük. Lehet, úgy, ahogy Ádám Tamás tette.

Hétvégi chill

2008. augusztus 17. – Pál Dániel Levente
…bambulok a fügefa leveleire, nagyon lassan felállok, nagyon lassan megközelítem a fát, nagyon lassan megrettenek egy váratlanul rezdülő árnyon, letépek egy túlérett fügét, nagyon lassú élvezettel leharapom a felét, belenézek megmaradt felébe, s nagyon elgondolkozom azon (életemben már több ezredszerre), hogy ez a gyümölcs így melyik testrészre is hasonlít legjobban.

A hét fő

2008. augusztus 4. - Új Éva
Naponta négy-öt hat órát töltök el az életemből avval, hogy tervezgetek valamit, amit minden józan emberi belátás szerint meg kell majd tennem, de képtelen vagyok rászánni magam, nem mintha helyette azt tenném, amiért érdemes lehetne nem szánni rá magam a elindulásra, tehát nem csókolgatom társam hasát és simogatom oda-vissza a pihéket a karján jóleső elégedettséggel (3. A bujaság.), a még csak nem is békés szuszogásban töltöm a délelőttöt A. mellett, mint ki semmi más jobbat a világon elképzelni nem tud (7. A jóra való restség.), hanem gyötrődöm és gyötröm őt, míg fel nem hív R.

Az ómega s az alfa

2008. július 24. - Czapáry Veronika
- Géza, nem érted, mi nem készültünk semmivel, mivel te azt mondtad, majd te megmondod, mi van. Ezért mi nem is gondolkodtunk rajta. De akkor legközelebbre mi összeállítunk témákat, lehetséges terveket, részletezzük, és te eldöntöd, melyik tetszik neked. – A Dani buzgón helyeselt.
- Na jó, de mégis milyen koncepcióitok vannak?

Csoportterápia

2008. július 23. – Czapáry Veronika
Jobb is, már nem a barátaim, jobb is, már nem abból áll az életem, hogy hetente többször leiszom magam velük csontra és utána tulajdonképpen nyíltan nem, de a hátam mögött lenéznek. Lenéztek. A lenézésükre akkor jöttem rá, amikor tavaly nyáron Katalin elutazott pár hónapra, amit nagyon súlyosan éltem át, csontra kifeküdtem, öngyilkos akartam lenni és majdnem megőrültem. Ezek közül az ivócimborák közül senki sem segített rajtam, míg más barátaim összekapartak a földről.

Csak a naplóm ért meg

2008. július 21. - Czapáry Veronika
Mert a nem alvástól egy egészen különleges lelkiállapotba kerültem. Valami révületbe vagy nem tudom mibe, éreztem saját energiáimat és hogy van valami energiamező amiben élek, mozgok és lélegzem és ez körülvesz és vigyáz rám, nem vagyok egyedül. Ezek hangzatos szavak megint, de átélni egészen más.

Szex, nőknél nyakon felül, férfiaknál orvosi

2008. július 19. – Becsey Zsuzsa
Házasság? – szerződéses és feketemunka különbsége. Mert lehet, hogy a fekete munka jobban fizet, de mi van, ha a nő beteg lesz? Ki fog fizetni?
     Szex titka, programozni a jót, hipnózis. Régi, működésképtelent elvetni, rossz képek helyébe jót aplikálni.
 
De mi történt az irodalommal itt a Tusványos szívében? Elmarad.

Most már elhiszem

20008. július 16. - Becsey Zsuzsa
S a térben ábrázolást is csak akkor, amikor tanulni, kíváncsi. Azonban önfeledten, amikor szabadon, akkor igazi. Amikor a vonal, csak úgy... elindul. Mondhatnám most azt, Kandinszkij, emlékek. De akkor is csak az volt, mintha ő maga is belőlem beszélne. Akárha vele születve, magamból éreztem viszont a szavakat. A tömeg pedig sosem változik. Arra teremtetett, hogy vigyázza saját felállított korlátait. Szükségszerű az egész működéséhez.

One Fado for Prado(?)

2008. július 4. – Boris János
…földig érő molinó jajong szívet tépően, miszerint „Népek Krisztusa, Magyarország!”, amiről persze menten eszembe jut, hány nemzet érezheti magát legalább annyira áldozatnak, mint mi, magyarok, a mi Mária Terézia óta tartó sérelmi politikánkkal, túláradó érzelmeinkkel? Legszívesebb toporzékolnánk: „Európa az adósuk! Adja már meg! Stexet nekünk!” (De mit szóljanak a lengyelek? Az írek? A bosnyákok? A portugálok? Akik majd’ olyan jól sírvavigadnak, mint mi magunk? És mily szép a fado! De ne beszéljünk mellé. Mint égen a csillag, annyi a nemzeti sérelem.)

A szeretet természete

2008. július 2. - Boris János
Mekkorát nőtt a szememben költészetén túl Petri azzal is, hogy kiderült, rokon-John LeCarré-rajongóra leltem benne! Még annak ellenére is, hogy a Smiley-figurát  stílusában egy kicsit félreérti, ám maga mégis teljes mértékig „benne van” ebben a figurában.  De ez inkább rossz-, semmint jókedvre derítő gondolat. Már csak azért is, mert Petri nincs, LeCarrét fordítani viszont nagyon nehéz, „britsége” visszaadhatatlan, és a bornírt magyar irodalmi kánon meg képtelen kezelni egy igazi nagy írót, aki a kémregény lenézett műfaját műveli. Nem tudom, Petrit tudja-e kezelni ez a kánon. Vannak kételyeim. Sőt, leginkább azok vannak.

Hazudok magamnak is?

2008. június 8. - Telkes Margit
Lehet, hogy dőre kísérlet, meg minek, kinek. Egyszer mondta is a férjem egyik exfelesége, hogy ő az én helyemben nem törné magát, marhaság, kit érdekel a múlt, a kudarc-emlékek újraélesztése. Például őt egyáltalán nem, de ha meghívom vacsorára, szívesen jön, jól főzők, ő szeret jókat enni, ezért és csak ezért jön.

Fészkelődő gondolat

2008. június 1. - Centauri
sosem gondoltam át, mit is jelent: szöget ütött a fejembe valami. Hát most átgondolom ezt is, amikor a pálinka és a betadin hatására csökken a vérzés és újra a téglákat dobálom. Sajgó fejjel figyelmeztetem L.-t, jó lesz a továbbiakban vigyázni, mert azt is mondják: mások szemében a szálkát is, a sajátjában a gerendát sem. Már csak az hiányzik, hogy gerenda kerüljön a szemünkbe, valami szemet szúrjon, furdalja az oldalunkat, netán az agyunkra menjen.

Uszodavíz

2008. május 19. - Reményi József Tamás
Márpedig aki soha nem lát rá a saját művére, azt nem szabad kecsegtetni, mert egy-egy elfogadható gyártmány nyomában özönlik a magyar lírát szétmérgező áradat. És persze áltatunk egy csomó embert, aki boldog magyartanárként vagy népművelőként tehetné a dolgát, ehelyett hétről hétre reszketve nyitja ki a Tarvidék és népe szombati mellékletét, vajon a második költeményét megint csak kihagyta-e a szószegő szerkesztő.

A közeledés sebességéről

2008. április 28. - Aletta Vid
De abban az időben már halálosan kimerültek, egyre lassabban mozdítják testüket, már nem állnak ellen a gravitációnak, és így, azaz ezáltal hirtelen eszeveszett tempóban elkezdenek emelkedni, már alig látszanak, a nagyobb tömeg, a holtak múltjától mázsás világűr, a világúr magához rántja őket; sirályok, hófehér tollak, csapzott tollak, arany ragyogású tollak emelkednek oda, ahová a reggel embere szarik felnézni.

6. nap – Emma és a lepkefing

2008. március 1. - Darabos Enikő
...akkor miért, hogy ő a fiúm, ha más férfiakkal szórakozom? Bár meg kell mondania, nem lehet valami nagy durranás az a másik, ha havonta egyszer veszem igénybe. Szordínóval pontosítottam kicsit a felálláson: az akkora élmény, hogy sokáig nem feledem, és gyakrabban nem bírnám elviselni. Majd megkérdeztem tőle, hogy mi van, ha ő az idegen, és a másik a pasim? Nekem határozottan megtetszett a gondolat, de őt hidegen hagyhatta, mert kijelentette, ha ő nekem nem a mindenem egyszerre, akkor én tegyek le róla. Nem akarsz te túl sokat?, nyammogtam álmos hangon. Nem, mondta anélkül, hogy felemelte volna a hangját.

1. nap – Fix. Pont.

2008. február 25. - Darabos Enikő
Azt tapasztalom, ha elég kitartóan kérdez az ember, a hallgatók egy idő után tényleg elkezdenek valamit valahogy látni. Sokszor az az érzésem, megunják, hogy annyit mind kérdezek, felnyílik egy zsilip, amin becsorognak a dolgok. Az a legjobb, mikor a szemükön látom, ahogy rájönnek, ők tényleg valamit valahogyan látnak. Az pedig már csak türelem kérdése, mikor mondják azt el, ezek után viszont csak percek kérdése, hogy egy meglátás hatására esetleg másként kezdjék el látni. És akkor az ember tanárként, magában kicsit úgy hátradől.

Harmadik nap avagy amikor minden jónak látszik

2008. február 20. - Tábor Ádám
A függőleges és a vízszintes irányú mozdulat természetesen polárisan kiegészíti egymást. Az azonban nem kizárt, hogy a kettéválasztás szétszakító, „negativisztikus” irányú mozdulata miatt nem látta nak Isten, amit a második nap cselekedett, és az egybegyűjtés nyelvileg is pozitivitást sugalmazó tette miatt látta annak, amit a harmadik nap.

Fokozatok

2008. január 19. – Radics Viktória
A teológusokat leszámítva, nem számítva, senki más nem tud ma a magyar kultúrában alázatról és odaadásról épelméjűen és meggyőzően beszélni, csak ő. Ezek a fogalmak használhatatlanok. Író kell hozzá, kiforrott szemlélettel rendelkező karakter, hogy újra meg lehessen érteni az ilyen fogalmakat, és át lehessen gondolni a tapasztalatokat, amelyekről szólnak.

Barátok közt

2008. január 11. – Barna Imre
Szóval leszögezhető, nyilván: persze hogy nem „rólam” szól ez. (Még ha nyugtázható is most az újabb trükk. „B. elcsúszott tegnap reggel a jégen. Találkozott két fekete kutyával. Nyitva felejtette a konyhaajtót. Nem tud elszámolni húszezer forinttal.” Mintha a pitiáner személyességük okán mégiscsak izgalmasabb mozzanatoknak tartanám ezeket, mint azt, hogy mi jut eszembe a Kossuth térről. Na, elég, elég. „…Vet véget a mellébeszélésnek B.”)

Gyémánt kérub

2008. január 1. - Kelényi Béla
Csak zajlik a háború, akár a mindennapi élet. Az egészben az a legsúlyosabb, hogy hozzá is lehet szokni. Mint ötvenhatban a sötéthez. Együtt kuporogtam a házmester gyerekeivel az kis alagsori lakásban, a villanykörte pislákoló fényében. Még ma is érzem azt az összetartozást, emberi közelséget, és humort, amit azóta se. Sehol.

A Niagara-vízesés

2007. december 19. - Böszörményi Zoltán
Mindenre, csak erre nem számított. Mármint hogy van annyi bátorságom és nekivágok a számomra ismeretlen országnak. Ahogy a rövid beadvány végére ért, keményen rám pillantott. Szűkszavúan csak annyit jegyzett meg: „Torontó nagyon drága város. Nagyot téved, ha azt hiszi, ott majd jobban boldogul.”

Sztori, amiből kisregényt írnék

2007. december 17. - Böszörményi Zoltán
Visszaúton, miközben a szálloda felé ballagtunk, ő is kitárulkozott. Elmondta, hogy nem oly rég hunyt el a felesége, másfél éve egyedül tengődik. Szerencsére annyi pénzt tudott félretenni, ha száz évig él, akkor sem lesznek anyagi gondjai. Amióta asszony nélkül maradt, megállás nélkül utazik.

Hol vagy, Kippkopp?

2007 november 26. hétfő - Marék Veronika
Miről szóljon?
Szerelemről, halálról? Istenről?
Ezek a fontos dolgok. 
Mi bolygatja fel mostanában a  gyerekek életét?

Végre

2007. november 25. - Scherter Judit
Ha nem lennék beteg, végezetül, ha már közkinccsé tettem hat szamaramat, most szamarakról írtam volna. Írtam volna a Bresson film, az Au hasard Balthasar szamaráról, a különös fényben hintázó kisfiúról és kislányról, és a szomorúságról. Malcolm Lowry szamaráról, akivel a vulkán alatt találkoztak. Meg akartam keresni most, hogy milyen is volt a szamár, mert csak a színes takaróira emlékszem, de nem találtam.

A jelenlét munka!

2007. november 4. - Kozák Ignác Tibor
Nem tanítottak meg minket kérdezni, mert ha egy gyerek kérdez az iskolában, intőt kap, hogy miért zavarja meg az órát. Ha otthon kérdez megpróbáljuk mesével vagy viccel elütni! De az élet nem mindig mese, vagy arra hasonlító történet. Leginkább dráma, abból is az abszurdhoz vagy szürrealistának nevezett ábrázoláshoz áll legközelebb.

Csend, élet - Balaton szeletek

Jánossy Lajos - 2007. 07. 04.
annak, aki úgy képzeli, hogy aktivitása és passzivitása egybeesik, létezésének formája és tartalma ölelkező rímként tartja karban azt, amiről azt hiszi, ő maga személyesen, visszatérő élménye mégis az önnön teremtette kiszolgáltatottság; az élet hagyományos formáiból sikeresen végrehajtott kikapcsolódásban rejlő bekapcsolódási kényszer, hogy a végtelenített vakáció is munkahelybe-időbe válthat, amelyből ismét menekülni muszáj – be kell kapcsolni a számítógépet.

tokió köldöke

2007. május 27. - Balogh Márton
[...] Azóta a nap óta valahogy megváltozott a viszonyom a közeli Ómiya shintó szentélyhez. [...]
  Szigetünkön, itt, ahol hét nappal ezelőtt naplóirásba és rajzolásba kezdtünk, van egy kedvelt rovar, a kabóca, akiről azt tartják, hogy évekig lappang lárvaként a földben némán, majd előbújik, és fönn a napvilágon egyetlen héten át ciripel.
  Viszlát, kedves netnapló olvasó.

Jelen-lét

2007. március 8. – Weiner Sennyey Tibor
Tekintettel a nőnapra, a Magyar Rádió az idegengyűlöletről tartott kis reggeli hurrát. Teáztam, és fogtam a fejem. Hogy így fogy a nép, meg hogy úgy kéne szaporodni. Erre Lydia azt mondta szerényen, hogy ő nem bánná, ha csak nyolc millió magyarországi magyar lenne, de azok legalább normálisak volnának. Erre a szigorra csak nők képesek.

Nagyon ciki

2007. február 2. - Büky Anna
Az alatt a néhány perc alatt, amíg közünk volt egymáshoz rengeteget láttam belőle. És rájöttem, micsoda marhaság bűnözőnek lenni! De tényleg. Pár ezer forintért mi mindent kell kockáztatnia egy ilyen embernek. Most nem az életére gondolok, mert azzal, azt tesz, amit akar.

Nézők és nem-nézők

2007. január 22. – Bíró László
Susan Forward Mérgező szülők könyvében olvastam egy köztiszteletben álló úrról: „Nekem nem az a problémám, hogy a kislányommal szopatom le magamat, hanem az, hogy mit fognak erről mondani.” Nagyon rendben van ez a kijelentés, kiváló összefoglalása az egész darabnak, változtatás nélkül került be az előadásba.

Csomagolás

2007. január 9. – Zoltán Gábor
Vera tudja, hogy ennivaló várja, és egy test, ami egyúttal naplóíró, elválaszthatatlan a vágytól és elválaszthatatlan a megfigyeléstől, az önmegfigyeléstől és az önmegfigyelés megfigyelésétől és még sok más furcsa, végső soron értelmetlen jelenségtől.

Rokonok

2006 december 26. - Esze Dóra
Kalózkodnék és csalnék tehát, amit akkor sem lehetne észrevenni, ha ingyen adnám a megfejtést. Szerintem a csalásnak mazsolás-vaníliás krémtúró íze van. De nem ám csak úgy, az elfogadhatóan illatozó műanyag dobozkából kiskanállal. Hanem amikor elkezd gyűlni az íny alatt a sok apró, boldog fehérjecsomó.

Királylányos

2006 december 25. - Esze Dóra
Tegnap, például. De előtte valaki felvetette, nem kéne-e mégis a Mennyből az angyallal kezdeni. Ha már az ágy körül. Úgy lett. És Pásztorok, és Istengyermek és Kirje, kirje, meg még néhány. Gyertyafényes mindnyájan, ez viszont tény. Mintha mindig így tettünk volna, pedig hát nem, és mintha sosem akart volna véget érni.

Hegyiszerkó

2006. november. 24. – László Noémi
A telefonvezérelt procedúra folytán mily remek kis túranadrághoz jutottam. Úgyhogy most fel is kerekedek és kipróbálom. Ha holnap nincs napló, az annak a jele, hogy elvitt a lavina és nem mentette meg életem a hiperprofi túranadrág.

Kockacukor, bőrfotőj, avagy Főhős úr bemutatkozik

2006. november 13. – Nagy Koppány Zsolt
Átgázolok néhány apróbb nyelvtani szabályon, lekaszabalok öt-hat egyeztetést és szablyámmal megcsúfolom kicsit a magyar nyelvet, de végül diadalmasan dobom le a liánt, testem vízben úszik, akkor már csak egy erőset kérek, mondom a pincérnőnek, műanyagpohárban játszik az unikum, de kit érdekel, a sör is bádogdobozban van, mégis jólesik.

Egy ripacs naplója

2006. november 5. – Tasnádi István
Hiányzik a társulat, a benne levés, a fizikai részvétel. Én az amatőr vagy alternatív színházi közegből jöttem, a túlkoros diákszínjátszók világából, ahol mindent együtt csinált színész, rendező és az író, díszletet, előadást, vacsorát, gyereket. A Krétakör első 5-8 éve is ilyesmi volt, építhettem a nézőteret, takaríthattam a színpadot, a Hazámhazám előadások előtt tologathattam a Zsigulit, a NEXXT nyári előbemutatóján énekeltem a takarásból.

Legkülönb magyarok

2006. október 30. – Tasnádi István
Miközben Mácsai felolvasta a szöveget, mindenki azon kattogott magában, hogy na most mi lesz. Az utcán. Meg otthon. Hogyan is fogunk élni ebben az országban. Begyógyult szemek, rezgésre állított mobilok, tegnap nyilván mindenki hajnalig nézte egyenes adásban, hogyan partiznak a magyarok a barikádokon. És még Máltától is kiszívtunk…

Gregor József – és a többiek

2006. október 26. - Bozóki András
A „formális demokrácia” intézményes rendje nálunk informális kapcsolati hálók sűrűjében vergődik. Mivel az elosztható források szűkösek, továbbá mindenki mindenkit ismer – és féltékenyen figyel –, össznépi normává vált az állami javadalmakhoz való hozzáférés érdekkijárással, mutyizással való bebiztosítása. Bárhogyan is kerestem ebben a hazában az elfogulatlan, csak a közjó iránt elkötelezett értelmiségi nézeteket, azokra oly ritkán leltem rá, mint gyerekkoromban a négylevelű lóherére.

Apokalipszis, Real (2), Bölöni Farkas (2)

2006. október 17. – Lövétei Lázár László
Vannak neki ilyen súlyos szentenciái (ha formában van, egy napra több is jut belőlük). Nagy csoda, hogy nem szakadt be alattunk – a Lazarus ház és a Román Nemzeti Bank között félúton – a járda. Egy ekkora igazságtól! Kár, hogy nem jut minden napra egy „Román”–„Akárki” meccs, ahol a „román” fél húzza a rövidebbet. (Persze azért hallom a Jobbik [vagy Rosszabbik? – nézőpont kérdése] Énemet is, amint „szánalmas, frusztrált diskurzus”-ról papol, de innen üzenem neki, hogy bekaphatja.)

Mondatok és mondatok

2006. október 1. - Papp Sándor Zsigmond
Most mégis fejet hajtok, s nincs ebben különösebb ellentmondás. Az írónak halála pillantában kijár a tisztelet, pontosabban: a szavaknak jár ki a tisztelet. Aki valaha képes volt magához édesgetnie őket, és Sütőnek voltak ilyen pillanatai, nem is egy, azért kijár a most semmit sem bolygató csönd. A teljesítményt soha semmi sem árnyékolja be, ahogy nem lesz más a Szilágyi-életmű (legfennebb a lehetséges olvasatok száma nőtt meg, ahogy ezt nagyon okosan megjegyzi Balázs Imre), úgy a Sütő-mondatok sem torzulnak már tovább.

Lábjegyzetek Platónhoz 5. - Vissza Athénba

2006. szeptember 15. – Can Togay
Most ettem, bő másfél óráig nem mehetek fürödni, ezt itt nagyon komolyan veszik, csakúgy mint a gyerekkoromban, a boglári nyaralásokkor, engem szórakoztatt a szabályok betartása. Lefekszem. Vagy mégis, még egy quarelint? Á, hagyjuk. Félálom. Le a félalvók birodalmába. Vajon ma miről fogunk írni? Felmerül egy kép.

Lábjegyzetek Platónhoz 4. - Notórius motozás

2006. szeptember 14. – Can Togay
De a legnagyobb kérdés, ami ott motoszkált bennem, hogy mi köze a történet elbeszélőjének akkori önmagához? Ha annak idején ő volt a “legkisebb”, ma mekkora? Ha jól értem, ő a mormota, akiről szó van. Ezek szerint ma is mormota? Vagy most, hogy elbeszéli az életét már valaki mássá változott? Mindenképpen megnőhetett, hiszen már nem a legkisebb a világon. De lehet, hogy amúgy is átalakult.

The Clown 2

2006. augusztus 22. – Balázs Attila
Bár megfigyelhető, hogy egyes apró bohócok is néha – rendkívül sikeresen – legalább akkora fanyar mosoly kicsalására képesek, akár a példaképek, de ez más kérdéskörbe tartozik. Lényegünk a kontinuitás, fontos a bohóc! A bohócok pedig, akárcsak bárki más, szaporodnak. És a sok kis bohóc néha ki-kiszorít egy-egy nagyobbat. Így játszadoznak tovább, míg a vert bohóc emelt fővel sokszor ilyenkor döbben rá: Ő valójában többre hivatott – s máshová megy.

A hetedik szoba

2006. 05. 03. – Lábass Endre
Sokszor kíváncsian vártam, mi történik majd velem ennyi rengeteg vándorlás után. Vártam, hogy majd javulok, de csak azt láttam, hogy folyton várakozok. Mint aki a kívánatos arcvonások után áhítozik éveken át, és lassan-lassan valóban kirajzolódnak arcán – az áhítozás vonásai.

Hétfői másnapló

2006. 04. 10. – Szlukovényi Katalin
Tizenkét éve, elsőválasztó koromban halálosan zavart a gondolat, hogy úgy kellene a meggyőződés látszatát keltő öntudattal voksolnom, hogy fogalmam sincs, mik között választok, és akiket megkérdeztem, azoknak a válaszaiból is sokkal inkább a retrospektív érzelmi kötődésre lehetett következtetni, mintsem arra, hogy az általuk támogatott párt a kollektív gyakorlati teendőket illetőleg mért kompetensebb a többinél.

Norbi-ellenes hét

2006. 03. 27. - Ambrus Judit
Spec. ma én kikiáltom a Norbi-ellenes hetet, NO Norbi, NO Nádasdy Ádám, nem kell soványnak lennünk, nem is kéne, s megígérem, aki végigcsinálja velem ezt a NemLeszKönnyűÉsNemIsÉriMeg hetet, annak, a szabályok szigorú betartása mellett akár napi 5 (ÖT!) kilót is sikerül majd felszednie magára! Alapszabályunk, hogy sose mondjanak le semmiről, Maga se, drága, Maga se!

Vasárnap

2006. 03. 26. – Kozma György
Vasárnap. Jön haza a langyos tavaszi esőben, Jaguár gördül szembe, benne a szomszéd, köszi, megkapta a könyvét, nem jönnek múzeumba, legkisebb fia lázas. Szintén Leó, mint Gazsileó náluk, lám, lám. A buli után alig aludt ( a szomszéd meg színház és vacsora után nem aludt) és délután sem sikerült elaludni az aggok házában. Szembejön Zsuzsi néni, a férje nagybátyja Kálmán Imre, (Nádasnál a lágerben az agyfreccsentő buzi-komcsi gyilkosság a Marica grófnő zenéjére történik), ezt minden nap elmeséli, ahogy ő, Gálszécsy R. Kozma Kászem elmeséli a maga őseit.

Mint grafikus

2006. 03. 25. – Kozma György
Igen, de fennmarad a kérdés, hogy miért kéne ezt a Létet vagy teremtőt egy lénynek tartani? Figyelj, Gazsi, mondja a fiának, te hány milliárd atomból vagy? Ugye nagyon sokból. Képzeld el, ha azt mondaná az egyik atomod a másiknak: én nem hiszek abban, hogy a Gazsi létezik… Hiszen a Gazsi csak egy név sokezer milliárd atomra, nem?

Útravalóul

2006. 03. 11. – Zalán Tibor
Babics Imre szövegeit is elviszem magammal, csak úgy, olvasgatás céljából. Babics fontos költő, nyugodt szívvel írom le, amit leírok, Bakonyszűcsön él, remeteként, napról-napra tengődve, alkalmi munkák éhbérén. Közben írja a szövegeit, van egy nagy műve, Gnózis a címe, nem tudom megnevezni, mi is, mert regény a terjedelme, de eposz a formája és hexameterben íródott.

A metafora misztikája

2006. 02. 25. – Beney Zsuzsa
Az emberi gondolat kerül itt olyan zsákutcába, mely egy meg nem épített, hanem valaki által mégis csak megalkotott kiúttalan labirintus abszurditásába vezet, és ezt a magába zárt, pontosabban újra és újra önmagába forduló, kiúttalan labirintust nevezzük pokolnak, kiúttalanságát pedig a negatív öröklétnek, melynek végtelenségét (időbeli végtelenségét) soha meg nem szüntetheti egy új teremtés pillanata.

A titok és a Másik

2006. 02. 21. – Beney Zsuzsa
Minden költői mű titokzatos, és a titok elzártságot, elfedettséget, homályba merülést jelent, a felfedhetetlenség létformáját. Mi, olvasók pedig éppen létezésünk felfedését, saját elzártságunk kibontását várjuk tőle, a Másik érintését. Az érintés pedig érzékeken át hatol belénk, nem szavakon keresztül -- és ha verset olvasunk, mégis szavai érintenek meg bennünket.

Májusi fák novemberben

2005. 11. 25. – Lázár Júlia
Másnap nagy sikerrel és nagy élvezettel olvastam föl Takács Zsuzsa verseit, ő ugyanis utolsó pillanatban lemondta az utat. Hihetetlen jó érzés volt jó verseket fölolvasni a lelkes, és nem is olyan kis számú közönségnek, teljes odaadással, hiszen nem a saját verseimet olvastam. Azokra, később, alig maradt idő. Soha nem éreztem azt, hogy így hat az irodalom és a nyelv egy alapvetően nem magyar anyanyelvű közönségre, magyarul.

Vakfehér utakon

2005. 11. 24. – Lázár Júlia
Nemrégiben olvastam Rakovszky Zsuzsa új könyvét, és megdöbbentett, mennyire közel áll hozzám az az ötéves gyerek, aki az ő hangján beszél. Mennyire hiteles az a világra eszmélő, anyába kapaszkodó szorongás! Ma már kevés könyvet tudok igazán olvasni. Azzal a régi hévvel. Mohón rávetem viszont magamat mindenre, ami történelem, vagy természettudomány. Ahogy nődögél a gyerekem, és egyre jobban szeretnék utat mutatni neki, egyre elveszettebben, bár határozottabban keresgélek.

Félelem

2005. 08. 26. - Frank A. Orsolya
Rossz, rövid éjszaka, gőzgép módjára zakatoló, egész napra velem maradó, rossz álmok. Víz alatt úszom medencében, átlátom a víz torzító, mérges kékjét, ellátok a falig, mindent értek, nincs tovább, ami tudható, a teljes megvilágosodás után az elmebaj jön, nekiúszom a falnak, sötétség borul rám és senki sincs a parton.

Emlékezés

2005. 08. 24. - Frank A. Orsolya
Az eső tovább esik, és Tésán továbbra sincs világirodalom, se társadalmi probléma, se politika, se tévé, se újság, a rádió is csak szlovákul, marad a kedves, poros Voltaire-kötet, amit az anyám polcáról a múltkor leloptam… Amúgy semmi, ami urbánus eszmefuttatásokra inspirálna, hisz embert is alig látok, mely boldogság, mely kétes boldogság…

Teszi amit kell

2005. augusztus 22. – Frank A. Orsolya
Álmodtam, hogy eljött és a test szerette a testet és a lélek a lelket, de keresztlépéssel is: a test indult a lélek után és a lélek melengette a testet. Azt álmodtam: még nem tudom, hogy az ilyen álmokat megmosolyogják...

Zizi szombat

 2005. 08. 13. – Szilágyi Szilvia (Sisso)
Retardációs társasjátékká fejlesztettük családilag az önsajnálós magányt. Kettesben sem mentünk ki a Szigetre. Pedig jól elterveztem, hogy felidézzük majd egykori punklelkű önmagunk keresésének extázisát, meg majd órákig röhögünk a régi anekdotákon. Például azon, hogy Bárány Úr, az őslakó 1993 egyik estéjén lefeküdt és másnap reggel arra ébredt, hogy neohippik foglalták el a Hajógyárit és ezért újabb egy hétig ivott keményen, míg el nem múlt a rémálma. Azóta sem tudja kiheverni a traumát és az év egy bizonyos szakában átköltözik a népszigeti hajléktalan szállóra.

Freiburgi napló 3.

2005. 06. 15. - Váradi Péter
A kiállítás gyenge közepes volt – budiknak, komplett budi-Stonehenge-nek álcázott Hallgatófülkék csoportja, melyekben Pál apostoltól Peter Sloterdijkig sok mindenkit lehetett hallgatni. Közepes, interaktivitásnak álcázott ötlettelenség.

Kaland a krájzlerájban

2004. 10. 19. - Zerkovicz Szidónia
Képzelje, mi történt! Majdnem elestem napi betevő aluttejemtől! Számlám egyenlítése után tenném el a kis zsömlyét, egyebet, sehol az aluttej, bár súlyos pengő forintokkal szereztem rá jussot, miként a legidősb rokon halála után a hitbizományra a majoreszkó. Azt hittem, a pult mögé került, míg kiszolgáltak, de nem: lassan kiviláglott, az előző vevő lendítette cekkerébe a reggelimet!

Télálló önkép

2005. 04. 09 - Köves Viktória
Ha mindent megteszek, hogy életem párjával, fiam apjával rendbe jöjjön a kapcsolatom, annak talán az a legfőbb oka, hogy énképemmel nem fér össze: gyerekem elvált szülők gyereke legyen. Én az vagyok, tehát ő nem lehet az.
Meg kell értenem a férfit, akivel élek, mert énképemmel nem fér össze, hogy én valójában egy hideg szívű, önző kis cafka vagyok. Pedig lehet, hogy az vagyok.

Gondolatok a víz alatt

2005. 04. 11. - Podmaniczky Szilárd
Mióta az eszemet tudom, mínusz két év, nem igazán tudtam mire vélni a strandot, az uszodát, mélyvízi fürdőzésem a medence peremébe való kapaszkodásban merült ki. A feleségem viszont olyan szépen úszik, ahogyan dohányzik, élvezettel, napi egy szálat. Nyaranta szívesen kijártam vele az éjszakai úszásokra, ahol a csillagos ég alatt a medence széléről lógattam vízbe a lábam, én hűsöltem, ő úszott.

Hétből öt

2003. 10. 27. - Erdős Virág netnaplója
Én bemenekülök a fürdőszobába, bevágódom a csupasz, hideg kádba, magamra rántok egy fürdőlepedőt és onnan próbálom kimagyarázni, hogy nyugi, már vége, nincs mitől tartani, megmondta a Pálffy doktor, hogy minimum egy fél éve már tutira halott, csak most sajnos éppen szül és nem bírja kiszedni, de majd holnap, vaspénteken ambulánsan kiszedi, amúgy se kell rögtön sírni, úgyse tőle volt, deviáns lett volna úgyis, agresszív és fekete, bunkó és proli - és erre ő láthatóan megnyugszik, meglazítja a nyakán a sálat, mordul egyet, aztán letörli a könyökével a kád szélét, és odaül, és közel hajol, és ahogy nézek mélyen bele a szemébe, hirtelen észreveszem, hogy nini, hát tudtam én, hogy ez a B. már nem B. többé, lám-lám, de nem ám: hanem az apu. De ez nem igaz.

Harmadik csörte avagy hétvégi indulatok

2003. 11. 22. - Grecsó Krisztián netnaplója
Azért álmosan, csipásan is lehet ÉS-t olvasni, remekbeszabott Szív Ernő tárca fekszik benne, először hamar elfelejtjük Dérczy Péter óvó szavait, hogy Szív Ernő neve, határidős szempontból, "nekem olyan legyen mint egy sziréna", ha meglátom a címlapon, és még nem küldtem a soron következő Kert Lajosos-tárcát, akkor kezdődhet azonnali vesszőfutásom, nos ezt pillanatig elfelejtve olvasunk (merthogy a tárcát persze még nem küldtem el).

Packa

2004. 02. 17. - Jónás Tamás netnaplója
Ma még ma van. Egy perce mégse. Packázott velem a hivatal, két vagy három tűz közé szorítva magyarázta el, miért vagyok hülye: a szabály az szabály. Vitatkoztam velük, hasztalanul, ugyan megszelídültek, de kiutat nem láttak, nem ajánlottak: vállalkozói igazolvány körüli hercehurcáról van szó. Egy eredménye volt öntudatoskodásomnak: elismerték, hogy nem csak én vagyok hülye, hanem ők is egy picit. Orgazmus.

A boka fontos dolog

2004. 02. 14. - Jónás Tamás netnaplója
Én és a bokám egész jól megvoltunk. Ez a gondolat elérzékenyít, úgy döntöttem, ma emberekről írok. Viszonyokról. És úgy döntöttem, hogy nem magyarázom én meg tegnapi "kirohanásomat" (ráadásul nem is az volt) díjak és Partik tekintetében - legyen már felnőtt ez a társadalom, társaság, értse meg, hogy nem a forradalmár, hanem az "én még őszinte ember" szólt belőlem.

Where I End And You Begin

2004. 04. 28. - Teslár Ákos
Most, az utóbbi időben egyre többször gondolok rá, hogy ki jön utánam, hogy ki írja majd, ha nem én, ki veszi vállára ezeket a napi édes terheket. Ki érkezik, és aztán távozik. Egy ismerősöm, aki nem olvas literát, ejnye, meglepődve kérdi, minden héten más írja a naplót?, ezek elhasználnak egy évben 52 írót?, hamar el fognak fogyni, azt jósolja. Ha erre gondolok, kis megnyugvást érzek, talán még újra sorra is kerülök, a távoli jövőben.

Naphintaló (Nem valódi napló)

2004. 06. 15. - Vörös István
Itt, a napló (a naplóm, a kedves naplóm) vége felé járva, ugye már egyre nagyobb az izgalom bennem, sikerül-e, amit ígértem, hogy minden napra jutni fog egy vers. A versre annál is inkább szükség van, mert nem tudtam elhitetni magammal, hogy amit írok, az napló. Hogyan is lehetne napló, ha csak egy hétig írom. A napló fontos sajátossága, hogy parttalan, mint az életünk. Nincs soha vége, mert ez a vég csak egy külső szemlélő számra értelmezhető. Annak, aki azt mondja valaki másról, hogy meghalt. De senki se mondja, vagy ha mondja, tévesen mondja, hogy meghaltam.

Még ez a nincs sincs

2003. 11. 02. Cserna-Szabó András netnaplója
Nem más ő, mint Anagama Buddha kisujja agyagba zárva, amire rámutat: eltűnik. Buddha nem kereste a magyarázatot, inkább rámutatott kisujjával a dolgokra, és azok eltűntek, utoljára saját magára mutatott, így maradt árva a kisujj. Az agyag géppuska remekül semmít: hegyet, Buddhát, szövőmunkást, világot, miegymást.

Elrajzolt vonalak

2004. 09. 20. - Dukay Nagy Ádám
Bambultam az utcára néző nagy ablakon át. És az inverz sörreklámok osztotta kirakatüveg - ahogyan azt álmodtam, vagy le is jegyeztem egyszer - fényt szolgált föl.
Füst bóklászott a beeső fénypászmákban, meg különféle nyelvű tereferék.
Azt hiszem, valami történhetett, mert ez a délutánbár, amiről álmodtam, vagy amit egyszer talán le is jegyeztem, igazából, ugye, nem létezhet. Csak ott, ahol álmodtam.

Schen Vida hét napja. Álnapló (4)

2004. 09. 05. - Selyem Zsuzsa
És elhajtott a Mátyás szobor mellett, és elhajtott az új polgármesterhez kapcsolódó, de mítosznak bizonyuló piros-sárga-kék zászlótlanítás töretlenül lobogó cáfolatai mellett, és elhajtott a Mátyás tér gödrei mellett. A házasságkötő teremmel szemben a Memorandisták emlékműve, a funari korszak fallikus szimbólumainak egyike, hanyag kivitelezésben.

Gennyedő sebek

2004. 05. 27. - Bánki Éva
Kora reggel (még félálomban) nekiveselkedtem polgári foglalkozásomnak/feladatomnak, a vizsgáztatásnak. Világirodalom. Ki írt először szonettet? Soroljon fel ferences himnuszköltőket! Ki a szerzője a német Trisztán-regénynek? Hogyan jelenik meg a Szent Grál a legelső lovagregényben? Miért "helyettesíti" Izoldát a nászéjszakán az udvarhölgye?

Ikrek

2004. 04. 15. - Szántó T. Gábor
Nem szeretek rögtönözni. A Litera felkérése nyomán kiszabott időmben - mely véletlenül április 15-e, a Holocaust áldozatainak emléknapja előestéje, és 22-e, a Szombat által a Műcsarnok Elhallgatott holocaust című kiállítása kapcsán sorra kerülő irodalmi- és vitaest közé esik - rövid bevezetővel korábbi feljegyzéseket teszek közzé, melyek azonban sok szállal kapcsolódnak e napokhoz. Először azonban kétségeimről, miért folyamodom már megemésztett gondolatokhoz.

Örökös elnapolás

2004. 05. 26. - Besze Flóra
Cum dederit dilectis suis somnum. Szólt a Dogville-ben - mit szólt... Vivaldi egészen furcsa, súlyos fátyollal húzta keresztül a filmet. Ezt a zenét hallgatom, miközben írok. Nem ettől, de mintha minden soromnak külön lépése volna, már olyanok, mint néhány fiktív "hősöm": jelentőségteljesen járkálnak, holott nem is jelentenek semmit. Pedig igyekszem én, micsoda őszinte jelenlét, sürgés-forgás: ma minden egy könyv jegyében telik.

Reteszszerelés

2004. 01. 23. - Lackfi János netnaplója
Milyen igazuk volt a székesfehérváriaknak: mikor néhány éve őrült vandálok meggyaláztak egy feszületet a városban, Jelenits István tanácsára minden tiltakozás helyett ezt az Ady-verset tették ki pár helyen egy plakáton, összeházasítva Móser Zoltán paraszt-barokk feszületről készült gyönyörű fotójával. Nemesebb ez bármiféle tüntetésnél, zászlóégetésnél, s nem utolsósorban: jobb ízű.

Vasárnap, hétfő

2004. október 31, november 01. - Bárdos Deák Ágnes
Jó Térey, miért is nem tudok belefeledkezni Nibelungjaid veretes nyelven megénekelt drámájába, a sziklakórházbeli előadás miért nem ragadja magával írásra elszánt kedvemet? Pedig mely izgi volt bolyongani a katakombák folyosóin helyszínről helyszínre, elvetődni hajdan volt műtőbe, hadtápi konyhára, s végül a kórterembe, ahol a vaságyakon a korabeli SS csatában sebzett fiai leheltek végsőt, vívták haláltusájukat, nyögtek, s üvöltöttek a fájdalomtól, s amputált végtagokkal teltek meg nap mint nap a kukák.

Péntek

2004. október 29. - Bárdos Deák Ágnes
Csillogó kacatokkal ékesítve lép az ember immár 25 éve a színpadra, hogy visszahódítson Fantázia Birodalomnak egy kis területet a lassacskán mindent elnyelő szürkeségtől. Never Ending Story. Első lépés tehát a vizuális ingerek programozása. Egyfajta tudatmódosítás. Anya mesél, vagy bárki, akinek van rá érkezése. Ma este: én.
További találatok