hirdetés

Keresési eredmény a(z) „horvát” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Egy kiló magyar paradicsom

2008. június 23. hétfő – Végel László

  Ezúttal, 2008 tavaszán az Avala Expresszben végérvényesen be kellett látnom, hogy lezárult egy korszak, s Közép-Kelet-Európa kezd unalmas lenni. Hol vannak azok az idők, amikor a csempészek légiesítették a határokat? Hol vannak a rigorózus vámellenőrök, akiket le kellett kenyerezni? Hol vannak az értelmiségiek, akik úgy utaztak le-föl, mintha titkos küldetésben lennének? Okkal, hiszen valamiképpen ők is csempészek voltak, titkos árut hoztak - vittek.

Mérges zanót és kalózvircsaft

2008. június 23. - Csordás Gábor
Furcsa egyébként ez a nagy beszélhetnékem idegen közegben, holott egyébként egyáltalán nem vagyok nagy társalkodó. Az álarcos játék izgalma vonz, azt hiszem. A Gadamer-féle hermeneutikai fátyol libbenése.

Obsitos a monszunban

2008. június 9. - Józsa Márta
A zágrábi zarándokút egyébként is rendben prezentáltatott: séta a várban, ami Ladányi szerint nem is vár, csak felsőváros, sörözés a Püspökkertben, tintahal a piacon, travaricák, ami gyógyfüves törkölyt jelent, csülök az Arany Medvében. Amit Medvevárában főznek, ott halt meg a horvátok nagy költője, Janus Pannonius. Mondja Ladányi, aki mégiscsak évek óta magyar lektor a horvát fővárosban, csak tudja, mi a dörgés.

Beérkezett üzenetek

2008. május 17. – Lőkös Ildikó
óóó, már alig tudok kiigazodni az írásodon, ez a sok monogram – már kezd bezsongani a szemem! 
 
Májusban az alábbi Euripidész-variációkkal várjuk a szenvedélyre éhes, hűsítőre szomjas érdeklődőket a MERLINbe. Kecskemét és Pozsony ezúttal két klasszikussal mutatkozik be színházunkban.   
 
ok, de mi is a feladat? tehát hogy is néz ez ki? felolvassák és aztán... 

Kapunyitás

2008. január 14. - Radics Viktória
Negyvennyolc éves lettem. Ez egy szép szám, mondom ma Zsuzsának a telefonba, nem? Megerősítésre vágytam, hogy egyetlen csepp optimizmust kipréseljek a mélységesen pesszimista lelkemből. Egyébként pedig az „igazi” napló nem igazabb. Ezt tegnap sejtettem meg, Karen Blixent olvasva. Azt mondja: „Önmagához talán nem is lehet tökéletesen őszinte az ember. Az igazság fogalma, akárcsak az időé, emberi közösségben keletkezett, és így mindörökre annak a függvénye.”

Az ablak

2007. december 6. - Sári B. László
A test nehéz, pedig én mindig könnyűnek képzeltem. Lehet, hogy a fél tüdő, meg a hiányzó fogak miatt. Ez nem ő. Nem nem ő, hanem nem ő. Az. A jólnevelt énem hiányolja a helyzetből a méltóságot, és ez annyira zavar, hogy részvétet sem nyilvánítok. Mint akit megvertek, visszakullogok a lakásba és magamra zárom az ajtót. Egyedül vagyok, csak este érkezel. Addig nincsenek emlékeim erről a napról.

Némely részletek 7.

2007. április 22. - Fenyvesi Ottó
Babic fordításainak köszönhetően a délszláv térségben valóságos Hamvas-kultusz alakult ki. Hamvas lefordított könyvei nagyobb példányszámban kelnek el a Balkánon, mint Magyarországon. A délszláv mentalitás és kultúra inkább szakrális jellegű, fogékonyabb műveinek mondanivalójára.

Némely részletek 4.

2007. április 19. – Fenyvesi Ottó
Persze minden játéknak megvannak a szabályai. Ezekkel határozza meg magát, a lényegét, és állítja fel saját értékrendjét. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadnia a szabályokat – különben játékrontóvá válik.

Kolumbusz, Sólyom, Bölöni Farkas (3)

2006. október 18. – Lövétei Lázár László
„Két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első: hogy midőn Amerikába beléptünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. – A második az: hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó.”

Kánikula

2006. 06. 14. – Dalos György
Pedig nem rossz társaság a miénk, a németül író külföldiek műveit értékelő kuratórium. Évente kétszer gyűlünk össze és különféle izléspártokat képviselünk. Azt tesszük, amit az efféle bíráló bizottságok általában: egymáshoz hasonlíthatatlan dolgokat vetünk össze, lírát esszével, regényt novellával. És persze bennünket is érintenek az úgynevezett díjpolitikai megfontolások.

Vonat

2005. 09. 15. – Villányi László
Mátyás Michael Donhauser kötetéért lelkesedett – Kérvény a réthez -, s reggel, indulás előtt hirtelen ezt vettem le a polcról, hogy a Tatabánya környéki hegyek közé érve rábukkanjak a Nyárvég című versre, Szijj Ferenc fordításában...

Tenger

2005. 09. 12. – Villányi László
2000-ben Milan Levart, a Hágai Törvényszék tanúját meggyilkolták, mert naivul hitt az igazságban, a humánumban, a jogállamiságban, s nem menekült külföldre. A Hága által kikért tábornokokat pedig Split és a Dalmát régió díszpolgárává választották, abban az évben, amikor fiaimmal a hajó korlátjára támaszkodva az Adriában gyönyörködtünk, útban Hvarra.

Weissbrunni levelek 5.

2005. 09. 09 – Bozsik Péter
Mert kerestem a kapcsolatot a szerb demokratikus ellenzékkel és szükségesnek tartottam egy magyar érdekvédelmi szervezet létrehozását. Nagy politizálás. Bár azt gyanítom, arról lehetett itt szó, hogy az Új Symposionban nem közöltem a verseit, és megsértődött. A költészet ui. számomra nem a "megmaradásról" szólt, és nem arról, hogy fölébresszem az ígényt az "anyanyelv ápolására". Ettől mindig is nagyobb ambícióim voltak.

Tények

2005. 08. 05 - Ágoston Zoltán
A hatperces interjú után kocsiba ülök, és, mivel csekély a forgalom, két és fél óra alatt otthon vagyok. Oda és vissza az M7-en, laza 450 kilométer, ezzel az erővel lemehettem volna Pécsről az Adriára, nem beszélve Zágrábról vagy Ljubljanáról. Arrafelé valahogy sosem leszek frusztrált, és nem azért, mert a klasszikusokkal szólva csak "napfény és halidéj" van. Szlovén és horvát irodalmárokra tessék gondolni.

Egy leendő szombatos feljegyzései

2005. 08. 04. - Ágoston Zoltán
A szándéketika alapján mérve tehát a macskák éppúgy elítélendőek a felkeltés vádjában, mint a roló. Nem tagadom, macskatárgyban vita van a családban. A családom és köztem. A macska az macska, az macska, az macska, mondják ők, nem érted?, és hogy én nyilván utálom őket, mármint a macskákat, akikről tilos azt mondani, hogy azokat.

Vinológiai kísérlet

2005. 08. 01. - Ágoston Zoltán
Végül, talán a chileiek alján, úgy zokniszinten, ráakadtam egy-két olyanra, hogy "Piroschka" és hasonlók, azonosíthatatlan származás, kvalifikált no name. Már a címke olyan ordenáré volt, hogy kóstolás nélkül megvolt a hányinger. Mindez Svábföldön, ahol a kitelepítettek jelentős része él, tehát hagyományosnak mondható tapasztalatok vannak a magyar borról.

A daru (imitatív blog-kísérletek 3.)

2004. 02. 07. - Szűts Zoltán netnaplója
A higiénikus tíz tanácsa között szerepel, hogy egy férfi legyen szőrös - én is ajánlom annak, aki megteheti -, és javasolja azt is, hogy egy férfi (ha nem mondtam volna, férfiaknak szól) legalább naponta egyszer álljon meztelenül a tükör elé. Nekem sohasem volt nagy tükröm, ezért esténként az ablakban szoktam volt magamra pillantani. Ez kicsit kínossá vált később.

Saját tonál

2004. 09. 09. - Ladik Katalin
Amikor az idén tavasszal Hvaron megbabonázva csodáltam egy teljes ívű szivárványt, amint tökéletességében derűsen trónolt a nyugati égbolton - még nem tudtam, hogy mennyire fájhat az ég kékje. Agyamba zárva hordom ezt a kékséget, itt, Budapesten, a Soroksári úton, lakásom falai között.

Harmadik nap – pihizik, hívogat

2003. 11. 15. – Kiss Ottó netnaplója
A csomag címzettje, kérdezte. Horvát János, mondtam. Eltelt tizenöt perc, mire leírta a nevet. Címe, kérdezte. Zalacséb, Kossuth harminckettő, mondtam. Leírta, hogy Zalacséb (tizenkét perc), aztán látom, rajzolja a K-t, kerekíti az o-t, írja az s-t. Kos út 32. Nem baj, mondtam magamban, egy utca van, úgyis megtalálják, a vonat meg mindjárt elmegy.

Szomorú Vasárnap

2004. 04. 25. - Teslár Ákos
Ahogy a csúcsra jön a csömör, a mániára a depresszió, úgy jött a nagy szombati nyüzsgésre ez a szomorú vasárnap. Elhatároztam, hogy nem nyújtom hosszúra ma, nem való pörgős irodalmi életünkbe az outsider szomorúság, arra ott van maga az irodalom, különösen annak a verses betétei. Vasárnap déltájban a Könyvfesztivál megsejti végét, egy-egy őszintébb faág a kövesútra kókad, a pereces bácsi se tud mosolyogni. A sírva vigadás lesz itt ma a maximum.

Így múlnak

2004.június 20. – Lovas Ildikó
De bizonnyal mások is éppen így élnek, erre tehát nem kell szavakat vesztegetni, bár egy ilyen napló tán erre is szolgálhatna, miután a testiséget már letudtuk tegnap. Maradna az olvasás élménye. Azonban nem adom fel ilyen könnyen, mégiscsak az apró, bonyolult képletekről fogok írni, bármennyi kitérő is akad az utamba ezen a vasárnap délutánon - miközben még azt sem tudjuk, hogy tovább fognak-e jutni a portugálok.

Irány a tenger!

2004. június 18. - Lovas Ildikó
Jegy van bőven, mert egyelőre vágányzár van a horvátoknál, s még nem indult a járat, de fog.
Nem megyünk Budapestről.
Innen indulunk, magunktól.
Mennyien lesznek ott, ha két hónappal előbb nincs már repülőjegy a legolcsóbb kategóriában?
S a gazdagok? Belőlük még sokkal több is van.
Akárhogyan, de lejutunk, megszervezem, ha már mindenki beleegyezett.
És úszunk ott, ahonnan lőttek.
További találatok