hirdetés

Keresési eredmény a(z) „józsef attila” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Akár angyal

2008. október 7. - Molnár Krisztina Rita
Délután Marcival kettesben vagyunk. Ez mindig üdítő, nincsenek konfliktusok, nincs pozícióharc, nincsenek a legkülönfélébb kit-szeret-legjobban-anya meccsek, nem kell igazságot tennem, mindenkit felhőtlenül szerethetek. Teszek egy mécsest a párologtatóba, narancsolajat csöppentek bele. Marci csipkebogyóbokrot rajzol, közben énekel.

Intenzív figyelem

2008. október 1. – Füzi László
A mai kor egyik kulcskifejezése egyébként éppen a hálózat, a kifejezéssel az egyre növekvő tartalommal bíró világhálóra és a legkülönbözőbb tevékenységek hálózatba szerveződésére is utalok. Messzire vezet ez, de most, hogy a magam ráérő idejében éppen Castellsnek Az információ kora című munkáját olvasom, megkerülhetetlen, hogy eszembe jusson.

Tanulj tinó, dán lesz belőled?

2008. szeptember 14. – Murányi Zita
Az egész egy internetes hirdetéssel indult. Dolgozz és tanulj Dániában, ingyen! A gépem augusztus 22-én landolt a kastrupi reptéren. Koppenhága szokatlanul mosolygós arcát fordította felém, meg sem fordult a fejemben, a szikrázó napsütés csak álca. A nyári strandpapucstól is el kellett búcsúzzak, aznap volt a lábamon utoljára.

A második csütörtök

2008. szeptember 11. - Sumonyi Zoltán
Ahogy Juhász Anna (a költő legfiatalabb lánya) segítségével végignyomakodtunk a tömegen a laudátoroknak fenntartott első sorok felé, láttam, hogy ott szorong a magyar irodalom és az irodalmi élet teljes képviselete. Semmi „szekértábor”, semmi „ferde szem”! Úgy látszik, hogy mégis csak van egy magaslati pont, ahová már nem csaphatnak föl az ostoba megosztottság és ellenségeskedések hullámai.

Aki megerőszakol, az is szeret

2008. augusztus 13. - Pál Dániel Levente
én: Úgy viselkedek, mint egy férfi, aki nem kíván egy nőt. (…) Odébb ment, elkezdtem mosdani, nyilván gondolkozott, visszajött. Nellike: Egy versre gondolok. én: Én meg arra a sörre, ami közeledik. Nellike: Találd ki. én: Rengeteg vers van. Nellike: Ez egy József Attila-vers. én: Rengeteg József Attila-vers van. Nellike: Tudnod kell, melyikre gondolok. én: Reménytelenül? Nellike: Szemét!

A szufla töretlen

2008. július 11. - Kali Kinga
...nincs fáradtság, nincs fájdalom, s meleg sincs, csak valami nagy boldogság árad szét ennek a lénynek a testében, és ez a boldogság átszüremlik az ember testébe, fejébe is – az a tudat, hogy hamarosan megpihenhet, ha csak átmenetileg is...

Egy boldog nap folytatása

2008. május 21. - Reményi József Tamás
Nem emlékszem a lakásra, nem emlékszem az akkori Nádasra sem, egykorú fényképeken látom, milyen volt. Mintha nem lett volna ablak abban a helyiségben, de nagyon jó volt üldögélni együtt, akár egy dobozban, leginkább arra hasonlított ez az érzés, mint amikor kiskoromban a nagyasztal alá rejtőztünk a szomszéd gyerekkel.

BUD-PAN-08-05-07

2008. május 7. - Gerlóczy Ferenc
Vera, a muszlim feltétlen odaadással viszonyul a férfihoz, Nagyezsda, a zsidó mindig csak várja, várja az igazit, (a fehér lovon sült galambként érkező férfit), mint a zsidók a Messiást, aki azonban nem jön el (és éppen attól messiás, hogy nem jön el.) Ljuba, vagyis a kereszténység azt mondja: lám csak, mégis megjött: ő az igazi: Béla (Józsi, Kálmán, stb).

Szabadnap

2008. április 29. – Aletta Vid
Nem volt ez mégsem annyira jó ötlet leírni, próbálni, amiről egyébként beszélni sem szoktam. Abbahagyni. Feladni? Formát változtatni: legyen valami ízléses dolog, ne stílusparódia megint. Lehet? Lehet? Ez nem olyan egyszerű. Minden nagyon egyszerű. Vagy egyszerűsíthető. A végletekig stilizálni. Konok, végtelenül konok vonalak.

Ház Assszuánban

2008. április 16. – Tokai András
Papp Árpádnak ezekről az ízes somogyi nyelvhasználatot idéző „vakotás” meg „elejbéd”  szavairól jut eszembe, hogy mióta Illyés Gyula is, Nagy László is, Takács Imre is elment tőlünk, az ilyen versben fölragyogtatott tájszavak szinte teljesen kivesztek költészetünkből. Kár értük. Este olvasgatok még Takács Imre (1926-2000) verseket.

Nyugdíjas, költő keddje

2008. április 15. - Tokai András
Késő este e-mail érkezik Gerevich Andrástól, hogy tényleg vállalnék-e a nyáron egy JAK-táborban szembesítést az aczéli, tóthdezsői idők Művelődési Minisztériumának JAK-felelőseként a József Attila Kör mai tagjaival? Tényleg, válaszoltam. Nem lesz könnyű nyaram. Ezt az elkerülhetetlen szembesítést persze már rég megjósoltam magamnak.

Nyugdíjas költő

2008. április 14. - Tokai András
Beérkeztek az első gratulációk a rokonságnak és barátoknak körbeküldött, Panka születését hírül adó e-mailekre. Este még olvasok Flórának Nádasdy nekünk dedikált Rómeó és Júlia-fordításából, és elalvás előtt eszembe jut a Ráday utcában vasárnap este tőle hallott szép, tűnődő mondat: „Talán a Jóisten azt akarja, hogy az ember terheket cipeljen.”

Fejreesetten

2008. január 28. - András Sándor
Arról lehet vitatkozni, ha érdemes, hogy Petőfi anyjának volt-e tyúkja, arról viszont, hogy a vers jó-e, vitatkozni – szerintem – majdnem annyira értelmetlen, hogy jó költő-e Petőfi, jobb-e, mint Arany. Megértem, ha valaki máshogy érez Petri költészete iránt ma, mint Károlyi Csaba, azt érdemes megírni, tanúvallomásként egy olyan perben, amelyikben végítélet nincs.

Domesztikált tulipán

2008. január 23. - Szilágyi-Nagy Ildikó
Itt az örök kérdés, hogy mitől működik az irodalom? Mitől szabadít fel valami ekkora indulatokat? Pusztán csak mert le van írva, és egy szerzői név van fölötte?  Mert ha drága megboldogult nagypapám egyszer így szólt volna nagymamámhoz, aki az Állami Biztosítónál dolgozott, hogy: „Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, / akinek több a biztosító munka” – mi lett volna?

Tejüveg

2008. január 18. - Radics Viktória
.... akik végigtúlélték (sic!) Szarajevó ostromának 44 (!) iszonyú hónapját, azok mind hírt adtak, jelt adtak arról, hogy a háborúban az esztétikai és emberi és erkölcsi értékek felragyogtak, meglátszódtak, megváltoztak az értékkritériumok, kitűnt, hogy mi s mit érdemes. Aztán a háború múltán rosszul forrtak össze a törések, és ez a különös és rémes feltündöklés ismét elveszett. Versek, művek őrzik, és néhány lélek. (Semezdin Mehmedinović nagy bosnyák költő, jó lesz megjegyezni a nevét. Néhány versét l. még a Magyar Lettre téli számában.)

Jelen és múlt

2007. december 17. – Böszörményi Zoltán
Füst Milán Feleségem története című regényét viszem magammal a gépre. Hetekkel ezelőtt Szőcs Géza barátom azzal a megjegyzéssel hívta rá fel a figyelmemet: „Ezt feltétlenül el kell olvasnod, a magyar irodalom egyik legjobb regénye”. Nem hittem neki.

Az is lehet

2007. december 10. - Tomaji Attila
Emlékszem Váli Dezső elképedésére, mikor tervünkről (nemzetközi művésztelep, falusi turizmus) beszéltem neki, ugyanakkor az öreg Somlyó György egészen megfiatalodott az ötlettől, és ígérte, hogy jön… Végül egy vasárnap délelőtt, a Börzsönybe vezető földutakra tévedve, megláttam Nagymaros határában, mint később megtudtam, a Hatló-patak mellett, a kertet, s a kerítés mellett az Eladó feliratot.

Duna-napló 7.

14-15. nap: Bukarest(-Budapest)
...a cseppfolyóssá vált, hömpölygő történelem, földrajz és építészet; és ezzel párhuzamosan, és ettől függetlenül, és ennek ellenére: a folyó végtelen közönye is a Duna, a semleges és jelentés nélküli víztömeg, a – Rimbaud kifejezésével élve – fleuve impassible, mely vállrándítás nélkül cipeli el a Fekete-tengerig a hullákat, a sörösdobozokat, épületeket és kavicsokat, vagy éppen a Theodor Körner részeg hajóját.

Nagy találkozás

2007. július 16. - Györe Gabriella
... próbálja elfedni sikeresen vagy kevésbé sikeresen a tényt, hogy mondandó nincs, csak kényszer van, s a kényszer nagy úr, de élni kell vele tudni, s ez az élés van itten kérdésbe véve akkor, hogy vajon, ha így, akkor jól élek-e vele, vagy éppen visszaélek, nem a szónak abban a boldog értelmében, mely további időket engedélyezne nekem itt, hogy szemlélődhessek ...

Torok, gyomor, érzés

2007 június 2. - Forgách András
Ez a sok „sok” olyasmit is jelent, ami – akárhogyan is nézem – voltaképpen nem érte meg, és ezt hangsúlyozom, tényleg nem érte meg, de mint negatív tudás talán mégis megérte, mert beépült az ember szervezetébe, mint egy jelzőrendszer, kémiai marker, ahogy tudományosan mondják, hogy mit ne.

Mindennapi útjaim 2.

2007. Április 24. – Kálnay Adél
Mindenkinek a saját családjában kell kibírnia. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden család elviselhetetlen, sőt! Csak azt, hogy vannak családok, melyek elviselhetetlenek egy gyerek számára. Az ő családja is egy ilyen család volt. Persze ugye, ha azt mondjuk, hogy nincsenek véletlenek...

József Attila a távolokon által/2

2007. április 12. – Fabó Kinga
Hová tűnt az egyszer már tündökölt váll, meg a tündöklésnek nyoma, illetve az egyszer már tündökölt váll is csak nyoma, lenyomata egy egykori tündöklésnek. A két irány: hová, merre tűnt (visszafelé a múltba(n)) és hová, merre tart (előrefelé, a jövőbe(n)), el-és összekeveredik. Múlt és jövő mint egyszer már elkülönített, elzárt, lepecsételt zárványok az idők végtelenjében: felbomlóban, felszámolódóban. Nyom és eredetije, ok-okozat is állandó körforgásban, felcserélődésben. Melyiknek nyoma melyik?

József Attila a távolokon által/1

2007. április 11. – Fabó Kinga
Április 11. József Attila születésnapja. Régóta szeretném megosztani Veletek/Önökkel József Attilának egy egészen különleges versét, és most meg is tehetem. Mindaz, amit hozzáfűzök, nem érdemi elemzés; éppeni gondolataim összerendez(őd)ése:

Bánattérkép. Örömtérkép.

2007. március 19. - Boldizsár Ildikó
Most legalább reprezentatív felmérést csinálhatok saját magamból is, már ami az örömök és bánatok arányát illeti, ugyanis döbbenten tapasztalom, hogy amikor hallgatóimat vagy pácienseimet kérdezem az örömeikről, csak hümmögnek és a fejüket ingatják, ellenben a bánataikat vég és gondolkodás nélkül sorolják. A bánattérképek tele vannak pöttyökkel, az örömtérképek viszont üresek.

Jelen-lét

2007. március 8. – Weiner Sennyey Tibor
Tekintettel a nőnapra, a Magyar Rádió az idegengyűlöletről tartott kis reggeli hurrát. Teáztam, és fogtam a fejem. Hogy így fogy a nép, meg hogy úgy kéne szaporodni. Erre Lydia azt mondta szerényen, hogy ő nem bánná, ha csak nyolc millió magyarországi magyar lenne, de azok legalább normálisak volnának. Erre a szigorra csak nők képesek.

Pierre, a szellem

2007. február 13. – Petőcz András
Úgy elképzelem, hogy én itt, 1500 kilométerre az otthontól nézek bele a sötétségbe, hallgatom, hogyan szöszmötöl Pierre, a X. századból ittmaradt szellem, otthon meg közben lőnek az Árpád-hídnál.

Ablakok

2006. december 13. – Balla D. Károly
Úgy tűnik, régvolt ifjúkorom óta az idő már nem az ablakon át közlekedik számomra, őslények és testvérek után is másfelé kutatok. Ablaknak persze azért mégis kell ott lennie, ahol dolgozom, de nem viszem túlzásba a bámészkodást, jószerével kielégít a tudat, hogy a déliből rálátni az Ungra, amely kis túlzással szólva a kertünk alatt csobog, hogy látszik a kisvasút pályáját övező jegenyesor, és ha kicsit kihajolok, épp most 60 esztendős alma máterem sarka is áttűnik a lekopaszodott fák ágbogán.

Halottam napja

2006. november 1. – Tasnádi István
Ha átvittünk hozzá egy agonizáló fikuszt, ő pár nap alatt rendbe hozta. Életre dédelgette, szó szerint. Sugárterápiát kapott szerencsétlen növény, ahogy mindenki, aki Feri közelében volt. Nem találkoztam még senkivel, aki ilyen kézzelfogható erősséggel sugározta volna az emberi melegséget. A gyerekek is imádták, mint a növények.

Guermantes-ék

2006. október 6. - Dunajcsik Mátyás
Tovább megyek a következő terembe, a kék selyemtapétáról Ingeborg Bachmann arca nevet rám, egészen szimpatikus ez a nő, az ő verseskötetét is meg kellene vennem, valamiképpen visszatalálni a költészethez; benézek a vörös szalonba is, itt fogok holnap beszélni, egyelőre azonban senki nincs a teremben, a kandallóval farkasszemet néző tükörből egy homályos, ismeretlen arc tekint vissza rám, pedig minden arra utal, hogy én vagyok az.

Net nélkül a világ

2006. 07. 29. – Derdák András
A szemerkélő tengeri lehelet előtt hatalmas tapsorkán kíséretében jöttek le a színpadról, volt pöttyös rudis sapkás „béközép”, önfeledten táncoló tisztes középkorúak és persze akadt néhány igen hamar ernyedten elbukó helyi srác.

Kánikula

2006. 06. 14. – Dalos György
Pedig nem rossz társaság a miénk, a németül író külföldiek műveit értékelő kuratórium. Évente kétszer gyűlünk össze és különféle izléspártokat képviselünk. Azt tesszük, amit az efféle bíráló bizottságok általában: egymáshoz hasonlíthatatlan dolgokat vetünk össze, lírát esszével, regényt novellával. És persze bennünket is érintenek az úgynevezett díjpolitikai megfontolások.

Amikor befejezzük, de nem hagyjuk abba

2006. 05. 16. – Sopotnik Zoltán
Kaptam egy lehetőséget a Mittudoménkitől, hogy időközönként másként lássam a világot. Pánikrohamnak, szorongásos rohamnak hívják. Nálam abból áll, hogy összekeveredik az álom és a valóság, amelytől annyira megijedek, hogy izzadni kezdek, meg remegni.

Morvaországi utazások (második rész)

2006. 05. 12. – Kabdebó Lóránt
Hova lett az 1933-as év, Korzáti Erzsébet, a szerelmes útitárs, és barátjuk, Anton Straka, kulturális attasé, a mártír diplomata? Hol vannak? Megmaradt az emlék, augusztus 4-ének, a „páratlan cseh nevezetesség”-nek a látomása, melyet évtizedek múlva is figyelmünkbe ajánlott a költő.

Fül kell hozzá?

2006. 05. 09. – Kabdebó Lóránt
Már az is elgondolkoztathat, hogy egy politikai beszédet nem tartalma iránti érdeklődéssel figyel a beszámoló készítője, hanem művészi teljesítményként. De arra, hogy írása végén a költő jó angyala vagy valami gonoszkodó ironikus hajlam íratja a Goethe-idézetet, ki figyelt fel?

Azért sejtem

2006. 04. 23. – Egressy Zoltán
Néha futballozik a Színészválogatottban, ahogy én is. Nem színész, de hát én sem. Ma az aszódi nevelőintézetben volt meccs, az ő Mercedeseben utaztam, hallgattam vele kedvencét, a Nessun Dormat Pavarottitól. De ez semmi a hátsó üléshez képest. Ott igazi színész ült, maga a Hídember utazott velünk. A választás napján!

Vasárnap

2006. 03. 26. – Kozma György
Vasárnap. Jön haza a langyos tavaszi esőben, Jaguár gördül szembe, benne a szomszéd, köszi, megkapta a könyvét, nem jönnek múzeumba, legkisebb fia lázas. Szintén Leó, mint Gazsileó náluk, lám, lám. A buli után alig aludt ( a szomszéd meg színház és vacsora után nem aludt) és délután sem sikerült elaludni az aggok házában. Szembejön Zsuzsi néni, a férje nagybátyja Kálmán Imre, (Nádasnál a lágerben az agyfreccsentő buzi-komcsi gyilkosság a Marica grófnő zenéjére történik), ezt minden nap elmeséli, ahogy ő, Gálszécsy R. Kozma Kászem elmeséli a maga őseit.

A metafora misztikája

2006. 02. 25. – Beney Zsuzsa
Az emberi gondolat kerül itt olyan zsákutcába, mely egy meg nem épített, hanem valaki által mégis csak megalkotott kiúttalan labirintus abszurditásába vezet, és ezt a magába zárt, pontosabban újra és újra önmagába forduló, kiúttalan labirintust nevezzük pokolnak, kiúttalanságát pedig a negatív öröklétnek, melynek végtelenségét (időbeli végtelenségét) soha meg nem szüntetheti egy új teremtés pillanata.

A titok és a Másik

2006. 02. 21. – Beney Zsuzsa
Minden költői mű titokzatos, és a titok elzártságot, elfedettséget, homályba merülést jelent, a felfedhetetlenség létformáját. Mi, olvasók pedig éppen létezésünk felfedését, saját elzártságunk kibontását várjuk tőle, a Másik érintését. Az érintés pedig érzékeken át hatol belénk, nem szavakon keresztül -- és ha verset olvasunk, mégis szavai érintenek meg bennünket.

Föld, erdő, torkosság

2006. 02. 17. — k.kabai lóránt
A Creative Commons lényege az, hogy a különböző szellemi termékek jogtulajdonosai szerzői jogaik egy részéről lemondanak, s csak néhányat tartanak fenn („Some rights reserved”), így könnyítve meg nemcsak a terjesztést, hanem újabb szellemi termékek létrejöttét. A honlapomon például a „Nevezd meg! — Ne add el! — Így add tovább!” típusú CC-licenszet alkalmazom […]. Azt hiszem, a licenszelési mód az egyik legfontosabb fejlemény a copyright létrejötte óta.

Haragosi Keserű

2006. 02. 14. - k. kabai lóránt
Mindez csak azért került most elő, mert a vakvezető vizsla, akit az imént — amúgy politikai és egyéb szempontokból is messzemenően korrekt módon — életem legnagyobb tévedésének neveztem, hasonló indulatokat gerjesztett bennem már pár héttel azután, hogy alapjaiban dúlta föl az éppen csak rendeződni látszó életemet.

Antropológiai horizont

2006. január 12. – Bodor Béla
Mai tudásunk és irodalomképünk alapján nehéz elhinni, pedig úgy volt, hogy halála után Kosztolányiról szinte megfeledkeztek, az 1940-50-es években a cinikus felszínességgel jelentett egyet a neve, aztán a csillogóan ügyes, de tartalmatlan formabűvész alakjában jelenítette meg a polgári világ hanyatlását. Szép, mint egy napfényben csillogó trágyalégy, mondta rá egy potentát úgy harmincegynéhány éve. Hát ebből az özvegységből nemigen lehetett volna tőkét kovácsolni.  

Másnaposan

2005. 12. 28. – Rapai Ágnes
Ebben az évben Spiró György Fogság című regénye tetszett legjobban, ő is nagyon sokáig dolgozott rajta, talán mégiscsak rántott húst kéne csinálnom szilveszterkor, hagymás krumplival, kovászos uborkával, hülyeség volt annyit innom, most kéne ennem egy szelet vajas kenyeret, hogy elmúljon ez a másnaposság, ilyen össze-vissza gondolatok jönnek, csak jöjjenek, Spiró megérdemelné a Nobel-díjat ezért a regényért, mondja anyám, én meg igazat adok neki, azt hiszem a legegyszerűbb megoldást választom, veszek egy kiló virslit, valami jobbfajta mustárt, tormát, és nem vacakolok a főzéssel...

Fodrásznál

2005. 12. 27. – Rapai Ágnes
Majd máskor. Különben is szeretem, amit nem értek. Kell egy kis titok a versben. Föl nem foghatom, minek kéne mindent tudni. Csak érezni kell, mint a zenét. Nekem az untig elég. 

Ünnep előtt

2005. 12. 22. – Harkai Vass Éva
Lesz karácsonyi ebéd, almával, fokhagymával, mézzel és mézes pálinkával, bablevessel, mákos gubával, fenyő- és mézeskalácsillattal. Bár aki két évvel ezelőtt evett az almából, nem talált, s már nem is talál többé vissza közénk.

Egymásba folyó napok, színek, illatok

2005. 12. 20. - Harkai Vass Éva
Ennek a naplónak az olvasói csak a mondatokba foglalt, virtuális változatot ismerhetik, de mire vége a napnak és elkészül a szöveg, ilyen értelemben ki is egyenlítődünk: az én napom, a valóságos is ebbe a szövegnapba, a kedd a szövegkeddbe úszik át.

Bor és víz

2005. 12. 07. - Harcos Bálint
Mert bort prédikált és vizet ivott. Jézus vizet prédikált és vizet ivott. A papok vizet prédikáltak és bort ittak. Sade bort prédikált és bort ivott. – És nekünk mi marad?

Enyhülés és dühöngés

2005. 09. 29. – Menyhért Anna
Olyan mérges lettem, hogy kirohantam, és majdnem bementem mondani valamit, de az ajtóban szembetalálkoztam egy jeles kortárs magyar íróval, aki a maga kétméteres magasságából letekintett rám, bozontos, ősz fejét lehajtotta, és rámbőgte, hogy Áááá. Ez gyorsan eltérített a közszerepléstől. És mit is mondhattam volna?

Szó-pihék

2005. 07. 17. - Csontos Erika
„Még alig volt reggel, már megint este van” mondja valahol rezignáltan Petőfi – és már megint naplót kéne írni, fűzném hozzá. Igaz, utoljára. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje  a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a naplóírásnak és ideje van a naplóírás befejezésének.

Tükör-tévé

2005. 07. 16. - Csontos Erika
Este fél tízkor látom, hogy Toma egy hokedlin ül az előszobai nagytükör előtt, egy dossziéból kiveszi saját régi rajzait, festményeit és egyesével felmutatja őket a tükörnek:
Kedves Nézőink, itt a Híradó! [...]
A festők szeretik a virágokat festeni, és már annyi festő festette le a virágokat, hogy az egyik virágnak emberarca lett.

32

2005. 05. 11. - Kiss Judit Ágnes
Hát menjen a francba az a vallás, aminek az én mellem tisztátalan, mikor minden prófétája anyamellet szopott.
Én kérek elnézést.

Hétből hét

2003. 10. 29 - Erdős Virág netnaplója
Szerettem volna megkímélni őket a további kellemetlenségektől, de nem sikerült, mert sajnos mindig pont akkor néztek oda. Lefekvés előtt elmagyaráztam nekik, hogy most már eléggé nagyok, úgyhogy meg kell szépen érteniük, hogy itt a vége, fuss el véle, köss csomót a legvégére.

Hétből három

2003. 10. 25. - Erdős Virág netnaplója
Ledobom a pizsamámat, kapom a nacim, fél hétre volt megbeszélve, másfél óra a hóban, a fagyban, uramisten, mit műveltem, hülye napló, dögölj meg. Én elmegyek, te itt maracc, hoppárárá kismalac, tatamm. Pár perc múlva motozás odakintről, nyitom az ajtót, kilesek a rácshoz, vaksötét. Nézek erre, nézek arra, hopp, mit látok, este van már, csillag megy az égen.

Városismereti túrák

2004. 01. 18. - Kőrösi Zoltán netnaplója

Süt a Nap, délután van, és Czabán Gyurival fényképezni megyünk. Gyurin, csak a miheztartás végett, egy Tilos Rádió feliratú mellény van, nagy fehér betűkkel a hátán, had örüljenek a környékbeliek. Örülnek is.
A Gát utcában hosszan álldogálunk a Lazarista kápolna előtt, Gyuri egy kiégett Opel Kadettet fényképez, az elszenesedett csomagtartóhoz frissnek tűnő karácsonyfa támaszkodik.

Beharangozó, az első napra

2003. 11. 20. - Grecsó Krisztián netnaplója
...hiába, hogy a múlt héten zavarbaejtő intellektuális életet éltem; leltár szerint: hétfőn is hangverseny, meg szerdán is hangverseny, kimosakodva, okosan: formázva magam, mármint hogy sokszínűség, értelmiségi lét, nem csak mindig a szemellenzős irodalmi vájármunka, most aztán oda minden, erre a hétre marad a literatúra – most sem fogom magam új oldalaimról bemutatni.

Felkérés, találkozás

2004. 08. 25. - Payer Imre
Persze érzem, hogy az egész fílingben van valami olyan, amit Heidegger ír az Akárki jelenvaló-létéről, nem-tulajdonképenniségéről, szórakozottság, kíváncsiskodás, létfeledtség. Az egész súlytalan, mint a fing. Ugyanakkor stimulál, nekem úgyis megvan a "komolyság", jól jön ez a nyüzsi. Akkor szállok ki belőle, amikor akarok. Az egyik üzletnél kifejezetten Derrida jut eszembe.

A váci remete a Bűnös Városban

2003. 11. 04. – Cserna-Szabó András netnaplója
Elújságolom, vettem egy CD-írót, ő elújságolja, hogy éppen fordít. Dedikálok neki egy Nagyhályogot. Aztán előadásba kezdek: milyen furcsa, hogy egyre rövidebb lélegzetű novellákat írok. Évről évre rövidebb formában érzem jól magamat, most már úgy 5 flekknél tartok. Hosszasan pofázom, a végén Attila csak annyit mond halkan, ő is így van ezzel, de ő már néhány stádiummal előrébb jár, már nem is ír. Röhögünk, pedig nincs ebben semmi humoros, ha szigorúan végiggondoljuk, akkor tényleg ez az egyetlen racionális cél.

Én giliszta, én?

2004. 07. 28.
Vizi segély. Harcsám, mint írtam volt, úgy hittem, pusztán a természet törvényének (nagyhalak a kishalakat) engedelmeskedik, amikor kiszorítósdiját játssza velem, szorongós keszeggel, és most néhányan a humánus halak közül figyelmeztettek: a harcsa gilisztának nézett! Megütődtem: én giliszta, én?

"Vigyázat! mélyvicc!"

2004. 07. 25. - Marno János
Vagy éppen udvariasságból hallgattam? Udvariasságból meghallgattam egészségügyi (végtére a kultúra is az) sirámát, és ugyancsak abból, udvariasságból, megkíméltem őt mélyviccem (nyugatoskodó) cseppjétől. A Babits-Kosztolányi-József Attila bermudázástól, amely kéjesen-kínosan foglalkoztat egyre, József Attila "Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként" mintegy; motívumaik, fantom-motívumaink, ill. egészen elveszett motívumaink miatt.

"Ne csak szúrjuk, lengessük is!"

2004. március 13. - Németh Gábor
Fáradok, de még mindig nem vagyok elég rosszkedvű.
Terjengeni kezd a töltött káposzta szaga a galériáról.
Mint a feleltetésnél, végre eljön a mi időnk, Bertha, Duba, Elmer, Füzi, Majoros, Margócsy, most a saját nevem hallom, és utána, Édes Naplóm, nem vicc, azt, hogy:
A Magyar Rádió irodalmi szerkesztője.
Állj meg, pillanat.

Vándorlás térben, időben

2003. 12. 04. - Gyukics Gábor netnaplója
Rumi, tizenharmadik századi Farszi gondolkodó, költő nem nagyon ismert Magyarországon. Amerikában viszont rengetegen olvassák. Olyan népszerű, hogy lassan lesznobozzák azt, aki megemlíti a nevét. Magyarul, ha jól emlékszem, alig néhány Weöres és/vagy Illyés fordítás létezik tőle. Na azért, mert Imola nem jön, gondolom a könyv még megjelenik. Elkeserednék, ha nem így lenne.
További találatok