hirdetés

Keresési eredmény a(z) „könyvtár” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Múlás

2008. szeptember 21. – Murányi Zita
De nem is a regények, a polcokon roskadó mázsás várostörténelem vonz a megáldott falak közé. Inkább kiállítást nézni megyek. A fekete-fehér litográfiákon Haslev Kirke még zárkózottabban, még megközelíthetetlenebbül fest – kastélymagányban –, mint a valóságban. Ahogy mondani szokták, a művész elkapta a pillanatot.

Semmi hétfő

2008. augusztus 25. – Dányi Dániel
Nemrég még, hogy könyvtáramhoz könyvtár költözött, és mindenféle felfedezetlen könyvekkel, dobozzal, betűkkel tarkult a lakás. (Milyen az, ha két olvasó állat egymásra nyitja archívumait?) Ingyen elvihető polcot vadásztam az iwiwen, de még nem kaptam megnyugtató választ. Holnapig eldől-e a könyvespolc kérdése? Olyan vidámlehetetlen szavakat ad naplóim szájiba, például "polcsor", maga mintha lapról kérezkedett volna elő, maguk pedig egymás közkönyvtárait stírolják jajdejó, hova is hurrá ezt a sokat. Forgolódnak álmunkban könyvek és lakások, könyvjelző cetlik, névjegyek, képeslapok, hajszálok, porcicók, megaannyi metaadatok között.

Apa, bor, számtan, vs.

2008. augusztus 9-10. – Új Éva
"Akkor jössz vissza, amikor akarsz – mondja A. a buszmegállóban állva – ha úgy érzed, unod már magad otthon, vagy eleget dolgoztál, gyere azonnal. Nyugodtan." Tudom, hogy szeret. Tartósan mosolyogni akkor láttam, amikor dolgozott. Én munka közben nem mosolyogok, vagyis ritkán, de jobban érzem tőle magam. Ezt nevezik terápiás írásnak?

Egy tegnapi kalitka

2008. július 9. - Kali Kinga
Suksin autodidakta író volt, kicsit kevésbé látványosan önpusztító autodidakta, mint mondjuk Panait Istrati, a román irodalomnak szerintem egyik legérdekesebb alakja, aki a nizzai korzón borotvával vágta el a saját nyakát, a belső zsebében búcsúlevéllel, Romain Rollandhoz intézve, akit nem is ismert – innen kezdődött írói élete, no, meg valójában a magánemberi is, mivel túlélte a halálosnak szánt metszést...

Krimi

2008. május 23. - Reményi József Tamás
Összehasonlíthatatlanul szerencsésebb és becsületesebb ezt a mindenkiben letagadhatatlan giccsigényt a nemes ponyvában kiélni, mint a magas művészetekben napra nap elkövetett giccsekért sikkesen ájuldozni. A krimi az olvasó ember szappanoperája. Ezért különösen fontos, hogy a hozzánk kerülő jobb műveket a legkifinomultabb műfordítók kapják kézbe.

Sem(? / De:) rokona. S nem ismer ő se…

2008. február 9. – Tatár Sándor
...sokak fejében az agglomeráció-béli települések hajlamosak a „megközelíthető: expedícióval” kategóriába elraktározódni – külföldi barátaink/ismerőseink általában előbb-könnyebben rászánják magukat, hogy meglátogassanak itt kint, Törökbálinton, mint Budapesten élő honfitársaink.

Miért inkább a BKV, mint a bulvársajtó?

2008. február 7. - Tatár Sándor
(Meglehet, mindközönségesen az irigység beszél belőlem, amiért én nem merem fölütni a telefonkönyvet: „Jónapot kívánok, elnézést a zavarásért, kiskedves, hallom a hangján, hogy magányos / unatkozik / szomorú / rég nem romantikázott Magával a kedves férje; isteni verseskötetem van alkalmi áron. Jól gondolom, hogy érdekli, ugye?”)

A bábeli könyvtáros

2008. január 3. - Kelényi Béla
A soha le nem jegyzett, a múlt süllyesztőjébe zuhant gondolatok miféle szöveggé állnának össze? Megszámlálhatatlan variációkká? Még a bábeli könyvtárban is, ahol az ortográfiai jelek valamennyi változata előfordul, véges a könyvek száma; az arkangyalok önéletírásától a saját halálomról szóló beszámolóig. Melyik a leginkább lehetetlen szöveg: a végtelen vagy az idő?

Őszinte

2007. október 29. - Kozák (Ignác) Tibor
A Zuglói könyvtárra visszatérve, a hazai, családias ízek kedvelőinek ajánlanám, de van pár kortárs falat is. Az összes könyvtárra érvényes diákbérlet ára 5800/2900 Ft egy évre, s ezzel szabadon járhatunk több mint ötven könyvtárba Pesten és Budán! 

Duna-napló 7.

14-15. nap: Bukarest(-Budapest)
...a cseppfolyóssá vált, hömpölygő történelem, földrajz és építészet; és ezzel párhuzamosan, és ettől függetlenül, és ennek ellenére: a folyó végtelen közönye is a Duna, a semleges és jelentés nélküli víztömeg, a – Rimbaud kifejezésével élve – fleuve impassible, mely vállrándítás nélkül cipeli el a Fekete-tengerig a hullákat, a sörösdobozokat, épületeket és kavicsokat, vagy éppen a Theodor Körner részeg hajóját.

Az élet nagy kérdései

2007. augusztus 31. - Nagy Gabriella
De miért is kéne egy írónak amellett, hogy nagydíjas regényeket ír, saját menedzserének, titkárnőjének és pr-osának is lennie, máskor színészi tálentummal interpretálni és nyomdakész mondatokban fogalmazó (köz)szereplőként szórakoztatni a publikumot? Az író egy intézmény?

nem tapad moha

2007. május 24. - Balogh Márton
Etsukó, aki intézménynek számít, a legfontosabb magyartanár és szépirodalom-fordító Tokióban, egyedül élt egy házikóban, messze Tokiótól. Két órát utazott oda és kettőt vissza egy nyelvóráért. Évente egyszer, augusztusban úgy intézte, hogy szüneteljenek a tanfolyamai, és ekkor jött az igazi gyönyörűség: elutazott Balatonfüredre a fordítóházba - végre nyugodt környezetben dolgozni.

Mindennapi útjaim 2.

2007. Április 24. – Kálnay Adél
Mindenkinek a saját családjában kell kibírnia. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden család elviselhetetlen, sőt! Csak azt, hogy vannak családok, melyek elviselhetetlenek egy gyerek számára. Az ő családja is egy ilyen család volt. Persze ugye, ha azt mondjuk, hogy nincsenek véletlenek...

Ahogy oldódik

2007. április 5. – Szabó Tibor
A felszínt karcoltuk csak. Vagy azt se. Az autó hátsó ülésén utazunk alig később, a vendég csacsog magabiztosan és kedvesen, bromiddal szennyezett gyémánt ez a nő: tört tüzű ugyan, de kemény, sérthetetlen, mint a Kooh-i-noor. Nézem csak, lehetne-e múzsa. De nem, nem nagyon. Tán, ha tíz évvel hamvasabb lenne, és fényévekkel butább (már amennyiben az ész hiánya fénnyel mérhető).

Útközben

2007. március 17. – Elek Tibor
A két és félórás utunk oda is, vissza is kellemesen telt, és a beszélgetés miatt gyorsan is nagyon. Apának és tizenöt éves nagylányának szüksége van az ilyen együttlétekre, rájöttem, hogy tudatosan keresnem kell, be kell iktatnom az életünkbe hasonlókat, mert nagyon sok olyat is megtudtam a lányomról, tőle magától, amit eddig még nem.

Ki a rosseb olvassa ezeket?

2007. március 12. – Elek Tibor
… mivel én nem csak én vagyok, hanem a Bárka is, a Bárka online is, a Békés Megyei Könyvtár is, a Körös Irodalmi Társaság is, az Irodalmi Jelen is vagyok már (micsoda megalománia!), olyan intézmények, amikre a mai világban nagyon ráfér a népszerűsítés, így, mondhatni, kötelességem is élni egy ilyen reklámhordozó felülettel.

Aki sportol, az nem lesz író

2007. február 27. – Szilágyi Zsófia
Ezért hittük el, hogy [...] ha sokáig nézegetjük a glagolita írást, ami úgy néz ki, mintha pici katicabogár-mutánsok táncolnának a papíron, fény gyullad bennünk. És ezért próbáltuk komolyan venni, amikor a tanszék legendás, Dosztojevszkij-szakállas irodalomprofesszora az első előadásán azt mondta, jövő hétre legyünk szívesek oroszul elolvasni a Bűn és bűnhődést, a Karamazov testvéreket, az Ördögöket és a Félkegyelműt, mert enélkül ő nem tud velünk szóba állni.

The Clown 6 – regény és napló békaegérharca

2006. augusztus 26. – Balázs Attila
Nagy szeretettel állítottam a saját családom kis történetét mindig a nagy szent történelem mellé. Pici, görbe, anonim tojáskánk a nagy és dicső mellett. Remek kép! Ki-begyűrűztek a motívumok, gyümölcsözővé tették a játékot, született egy rakás élmény, egy rakás keserűség, egy rakás lendület. Egy rakás arany, egy rakás szar.

Egyforma szó

2006. 08. 04. – Nagy Bandó András
...kínlódom, küzdök, mert úgy gondolom, minden egyes betű és szó fontos, és hiszek abban, hogy nem a lenyomni és mocsokban tartani attitűd fogja uralni a világot, hanem a fölemelni és égben tartani. Ezért még érdemes. Csak ezért szabad. („…túllépek e mai kocsmán,…”)

A nagyok

2006. 07. 20. - Derdák András
És a tegnap este nagyjai: a már harminc éve is legendaszámba menő Archie Shepp és a zongorista Tom McClung, valamint Dresch Mihály kvartettje a Pápai Palota díszudvarán, a fesztivál fő helyszínén, késő este. Telt ház, elképesztő sikerű koncert, Dresch Misi szinte szégyenlősen mondja be a számok magyar címét, kevesen vagyunk, akik értik…

Vissza a szigetre

2006. augusztus 12. – Borgos Anna
Sajátos érzés, néha felbukkannak emberek, és elmondják, mennyire szerették a papámat. Aki szerdán lesz 18 éve, hogy meghalt. PÁ mesél magáról, kérdezget a „másságról”, érezni az igyekezetet, ahogy próbálkozik megérteni, de a szorongást is a kérdéseiből. „És akkor harminc év múlva lehet, hogy ugyanannyi meleg lesz, mint heteroszexuális?” Megnyugtatom, hogy nem valószínű (de ha véletlenül mégis, akkor mi van?, kérdeznék vissza, de nem teszem).

Könyv és bor

2006. augusztus 9. – Borgos Anna
Tökéletes receptorok és kifejezőeszközök, brutális mélyrétegek, a test, a psziché mikrovilága. És egy több hónapja tartó, kicsit elnyúló, de felvillanyozó olvasmány, egy esszékönyv, Woolf Három adománya, Séllei Nóra egészen kiváló fordításában. Sajnos nem sokat veszített aktualitásából. Kérlelhetetlen szociális érzékenység és az elképesztő woolfi wit, insight, amire nem is tudok jó magyar szót.

Road movie

2006. 05. 22. - Pallag Zoltán
Délután négykor úgy éreztem, hogy a halántékcsontom kezd leválni a koponyámról, és a keletkező résből gőz csap fel, mint a Wartburg-motorháztetőkből. Már a nyelvem hegyén volt, hogy kimondom: húzzál innen bébi, pedig csak azt kérdezte kérek-e kávét. Azt mondtam, nem kérek, aztán vettem a cipőmet és lerohantam a Legvidámabb barakkba, a város legszarabb prolikocsmájába (egy konténer az egész) és kértem egyet a város legszarabb kávéjából. Száz forint.

Zöldséges-védelem, Királyucca-csel

2006. 05. 02. – Lábass Endre
Érdekes, most veszem észre, hogy egy időtől fogva folyton csak lefelé jöttem, és még mindig úton vagyok, ilyen magasan voltam hát, vagy csak ilyen sok lenti hely van egymás fölött? – teraszokból áll az életünk. Kiköltöztem az Operaházból, lemásztam a létrán az Egyetemi Könyvtár kupolájából, az úgynevezett Mátrai-padlásról, és már nem is akartam tanácsot adni a világ legnagyobb fényképészének, csak lefelé távolodtam sorsomon át gyalog, miközben ő repülőgépen kanyarodott lefelé – pillanatra összenéztünk a kerek ablakon. 

Kampánycsend

2006. 04. 22. – Egressy Zoltán
Úgy emlékszem, ötösre vizsgáztam nála, az ő ítélete sem temetett el, de mire emlékszem én abból az anyagból? Arra igen, hogy Robespierre-ről kellett egyszer kiselőadást tartanom. Ültem a Széchenyiben (könyvtár, nem uszoda), eleinte tetszett, aztán elkezdtem félni tőle, ahogy megismertem lépésről lépésre az életét. Jó vigyázni a tévedhetetlenekkel, a bálványokkal, a vezérekkel.

Visszafogad-e?

2006. 01. 26. – Györe Balázs
Tétovázva állok egy utcasarkon 55 évesen. Félregomboltam a mellényemet. Örülünk a leadott indexnek, az ötösöknek, és kinevetjük a ketteseket. Nem vagyok Lear király, nincs mit odaadnom.

A vízzel elöntött Betyárvölgy felett

2005. 12. 21. - Harkai Vass Éva
A zentai után a topolyai volt az egykor tágasabb ország másodikként létrehozott művésztelepe, ahová az egész országból és külföldről is érkeztek képzőművészek, de írók is megfordultak itt. Egy alkalommal Weöres Sándor is járt itt, a művésztelep emlékkönyvében vers- és rajzrögtönzései őrzik a nyomát, az újvidéki Híd folyóirat le is közölte ezeket.

Birtoklások és bitorlások

2005. 11. 19. - Balázs Eszter
A csütörtöki szerkesztőségi óta a Szívünkön kívül más miatt is pezseg az élet a Café Bábel körül. Hogy főszerkesztőnket idézzem: „betette szőrös lábát” a magyar piacra a Café Babel hatnyelvű nemzetközi online magazin, ezzel nem kis galibát okozva nekünk.
Hiába létezünk 1991 óta, és a nevünk bejegyzett, levédett. Írtunk nekik, hogy hahó, itt vagyunk, ezt és ezt csináljunk, és hát, mi tagadás, a nevünk eléggé hasonló, kéne valamit csinálni.

Szétszabdaltság

2005. 09. 27. - Menyhért Anna
Reggel még azt vettem észre, hogy ahogy megyek az autóval, fogalmazgatom magamban, hogy mit fogok ide írni. Benne voltam még a hangulatában, de ez mostanra szépen eloszlott. Nem meglepő, mindennel így járok, szétszabdaltak a napjaim, eleinte nagy kínszenvedést jelentett megszokni, hogy 2–3, sőt 1 óránként kell váltanom, gyerek, háztartás, munka, s újra az egész, elmélyülésre esély sincsen, még egy fél napra sem.

Hogyhogy "original"?

2005. 09. 24. - Nádasdy Ádám
Jó idő volt ma, az erkélyen vacakoltam a virágokkal, de tulajdonképpen a szemközti ház tatarozásán dolgozó munkásokat hallgattam, remek szubsztandard nyelvhasználati példák, egy nyelvésznek ajándék ez, nem kell elutazni nyelvjárást gyűjteni. „Maga ne fütyöljön!” kiabál le a tetőről az egyik a másiknak, aki fütyül.

A város


Újra egy kifelé forduló nap, muszáj, mert Budapestre kellett jönnöm, praktikus ügyekben. Könyvet kivenni két mondat miatt egy készülő tanulmányhoz, filmet megnézni három percért, amiről mondani szeretnék valamit.

A Dombos hete - Munkaügyi úton

2005. 07. 04. – Szerbhorváth György
 A kuncsaft megmondja, keresi a nagyszülők konfiszkált vagyonát, ő jobb kezével vakargatja a fejét, aztán lassan csúszni kezd lefelé a karja, s a hüvelyk- és mutatóujját kezdi el egymáshoz dörzsölni, úgy a fülcimpája magasságában, mintha azt készülne megbirizgálni.

Freiburgi napló 6.

2005. június 18. - Váradi Péter
Én, mondjuk, ebben a diáklány-témában nem hiszek, a Szabó Lőrinc-féle önzések párbaját mindig is, hogy úgy mondjam, kínosan kimódoltnak tartottam. Persze, mindig lehet önzést hazudni, nehogy már be kelljen ismerni, hogy az embernek vannak érzései, és általuk kiszolgáltatottá válik, és hogy az érzések hol önzőek, hol meg éppenséggel abszolúte nem, sőt olyannyira nem, hogy nem is érdemes erről ilyen nyelven beszélni.

Iskola a határon túl

2005.05.24. – Antal Balázs
Elcsíphető még ügyesen figyelve valami égdarab, egy alacsony tetőn boróka, mellette törött „veselényi”. Így aztán reggelente, mikor a villamosról leszállok, a presszóban, ahol a kávémat iszom, ha egy mód van rá az ablak mellé ülök, s igyekszem teleszívni magam a kavargó jövés-menés látványával. Az egész nem tart tovább pár percnél. Póznák és fák, falak és villamosok. Gyakorlom, hogy egyenként megjegyeztem-e mindet.

Hétből hét

2003. 10. 29 - Erdős Virág netnaplója
Szerettem volna megkímélni őket a további kellemetlenségektől, de nem sikerült, mert sajnos mindig pont akkor néztek oda. Lefekvés előtt elmagyaráztam nekik, hogy most már eléggé nagyok, úgyhogy meg kell szépen érteniük, hogy itt a vége, fuss el véle, köss csomót a legvégére.

Fogd a pénzt és fuss! - Pandora's Box

2004. 05. 09. - Harangi Andrea
21.20h-kor már feldereng tudatom szélén, hogy esetleg ez a napló nem fog elkészülni. Benyomom a continue-t, márminthogy folytat. Bizony, a játék az oka, a játékszenvedély, amit ma már itthon is gyógyítanak kórházban. Legújabb kedvencem Pandora szelencéje. Festményeket, szobrokat, épületeket, gyümölcsöket és pálmafákat ábrázoló képeket kell benne összekattintgatni. Kitt-katt, ezt csinálom már órák óta. Felnőttnek is három napba telik letenni, ez egy olyan verzió.

Kultúrpotencia

2004. 06. 29. - Bozai Ágota
A projectet ingyen adom országnak, világnak, szabadalmat nem védetem le, igaz, precíz klinikai kutatásokkal sem bizonyíttatom hatását. Szerelmetes értelmiség! Terjesszük mán' el és jó pénzért "szakértsük le" kereskedelmi médiumokban, hogy az igazi, a hamisítatlan, "márkás" kultúra élvezete fogyaszt, fiatalít és növeli a potenciát!

Nempróféta

2004. 07. 28. - Bozai Ágota
Elnézést, hogy ömlengek itten, csak hát nincsen nekem PR-osztályom, aki helyettem megtegye, és először fordul elő velem ilyen angolul-megjelenési helyzet, a következőknél ígérem, igyekszem fegyelmezni magam. A német nyelvű kiadások nem izgattak fel ennyire, mert németül nem tudok, angolul viszont valamelyest igen, és David Kramer remek fordításában volt részem tevékenyen közreműködni, így tudom, hogy meg van adva a módja rendesen.

Túlélőtúra

2004. 07. 20. - Jász Attila
Hol húzható meg az a határ, ahonnan még igen, azaz belefér, közölhető, és ahonnan lefelé már nem érdemes szöszölni tovább vele. E munka során az ember, még ha csak szerkesztő is, rendesen megcsömörlik, úgymond belefásul a dologba. Ezért ajánlatos közben, ha olyan szerencséje van a szerkesztőnek, hogy a szerkesztőség könyvtárban van, kimenni az olvasóterembe, járni egyet, belelapozni az új könyvekbe vagy csak lefújni néhány régiről a port.
További találatok