hirdetés

Keresési eredmény a(z) „korunk” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Netnapló

Csavargás egyhelyben

Korunk - 2017. november 10.

China Miéville The City & the City című fantasztikus regényét említi, amelyben két város egyazon fizikai térben helyezkedik el, különböző neveik vannak, és a két különböző város lakóit arra szocializálják, hogy ne lássák egymást, ne vegyenek tudomást a másikról. Szép metaforája ez a párhuzamos Kolozsvároknak és Erdélyeknek. – A Korunk naplóját Balázs Imre József írta.

Netnapló

Álommunka

Korunk - 2017. november 9.

A szerkesztés stádiumai: tagadás és izoláció, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Orromat vakarom, nézem a talajt, mert órákon át semmi sem történik, és egyáltalán nem fest szépen és festőien, ha valaki gondolkozni próbál, bár természetes életműködés ez is, mint a savelválasztás a gyomorban. – A kolozsvári Korunk folyóirat naplóját ma Rigán Lóránd írta.

Netnapló

Ha szerda, akkor Litera

Korunk – 2017. november 8.

Korunk-szerkesztőként úgy tapasztaltam, hogy általában fél esztendő kell egy-egy lapszám kiérleléséhez. Így sincs garancia arra, hogy minden az elképzelések szerint alakul. – A kolozsvári Korunk folyóirat naplóját ma Cseke Péter írta.

Netnapló

Fülöp és a Korunk

Korunk – 2017. november 7.

Így történt, hogy gazdi társaságában menedékjogért kényszerült folyamodni a Korunk szerkesztőségéhez, amit meg is adtak neki. Ettől kezdve Fülöp magánkutyából közösségi – pontosabban szerkesztőségi – ebbé avanzsált, és átvette az uralmat a Rákóczi úti kert fölött... – A kolozsvári Korunk folyóirat naplóját Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő írta.

Netnapló

Nézőpontkibillenések

Korunk – 2017. november 6.

Borbély András egyetemi kollégám érkezik, állóvízfelkavarós volt a hétvégi szövege a Literán, Totemállam címmel. Mondom neki. Próbálunk kontextusokat találni a szövegéhez – mihez, mikhez lehet mostanában kapcsolni a magyar kulturális térben. – Ezen a héten a kolozsvári Korunk folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Balázs Imre József bejegyzését olvashatják.

Tony Judt és Manuel Castells

2008. október 2. - Füzi László
Én akkor voltam gyerek, politikáról alig tudtam valamit, az évtized végén talán már voltak sejtéseim, akkor mentem gimnáziumba, szóval megéltem azt az évtizedet, még ha gyerekként éltem is meg, s úgy érzem, hogy számos mai társadalmi jelenséget még mindig az akkori évek mércéjével mérünk. Hiba, hatalmas hiba, mert nemcsak a politikai változásokkal, hanem az azóta lezajlott társadalmi változásokkal sem számolunk.

Híres író

2008. szeptember 27. – Barok Eszter
Az „égi jel” igen direkt módon, a létező legkonkrétabb formámban; egy vaskos, szénfekete, illendően körülcakkozott muzulmán pénisz képében érkezett. Nem akarok vulgáris lenni, de a teremtés ősi szimbólumában materializálódó néma üzenettől lényegretörőbb útmutatást aligha kaphattam volna.

Ökumené

2008. április 20. - Tokai András
Sok példaképemet és mesteremet említettem már e hét naplóbeírásai során, Vas István említése valahogy elmaradt, pedig hát Takács Imre mellett mindenképp fő biztató mesterem volt, első, talán 1978-as találkozásunktól haláláig. Ha ezt a fordítási nyűgöt végre levetem magamról, a nyáron folytatom levelezésem digitalizálását, aminek legértékesebb része a Vas Istvántól őrzött 20-25 levél és levelezőlap...

Litera-napló 1.

2008. március 11. - Konrád György
A sorstól minél több bámészkodást kért, és minél kevesebb erőlködést. Ha elutazott is, mindig visszajött, hogy nézhesse a menyasszonyi ruhában álló meggyfát, és rákönyökölhessen a vörös márvány sírkőasztalra, amely alól a halott elporladt. Meghitt ágyában is utas volt, otthonosan idegen. A maga útján közeledett valamihez, ami őt meghaladta. Nem látta értelmét annak a kérdésnek, hogy ki tud többet, mert aki igazán tud, az olyan mint a bárány.

Paragrafus és poézis

2007. augusztus 11. - Mészáros Sándor
Benézek régi törzshelyeimre, csak úgy reflexből, de már nem érzem ugyanazt, pedig tudhatnám, hogy gimnazista korunk emblematikus helyei nem saját jogon voltak olyanok, amilyenek, hanem amiatt, hogy mi ott együtt voltunk. Győri ismerőseim számára elpestiesedett és rátarti vagyok, budapesti ismerőseim pedig sosem tekintenek a bennszülött pesti klub tagjának.

Szabadságot! II.

2007. március 15. – Elek Tibor
Ezen a napon az utóbbi években számomra a legfelemelőbb élmény mindig az, amikor este hatkor a Duna tévében megnézem az összefoglalót arról, hogyan ünnepeltek a magyarok szerte a Kárpát-medencében. A tudósítások szerint a legtöbb helyen most is az összetartozás szellemében zajlottak az ünnepségek, valamelyik erdélyi városban a szónok még azt is megfogalmazta: Székelyföld egyesült Európával, Magyarországgal.

Búcsú-utazás

2006. október 15. – Balla Zsófia
Tegnap megint megszöktem az életemből. Nézem a kigyúlt ablakokat, a lámpák fényfüzérét a Balaton túlsó partján. Itt álldogálunk Hegymagas fölött, egy Szentgyörgy-hegyi szőlőskertben. Kóstolgatjuk a rozsdás bogyókat, a törött mandulát és házigazdánk fénylő, 2005-ös, aranymedáliás, dióbukés olaszrizlingjét, és 2004-es rizlingszilvániját.

Szolíd kis szabi

2006. augusztus 18. – Krasztev Péter
Balázs virtuóz, én az állami  intézmény lobbyerejét képviselem csak csendben, ő minimum harminc fogalomlabdával zsonglőrködik, a vérprofi macedón csávó, aki vezeti a projektet, alig kap levegőt a végére, amire még rádobok egy lapáttal, amikor édes anyanyelvén, gyakorlatilag akcentus nélkül elbúcsúzom tőle, és odavetem, hogy küldök egy példányt a macedónul megjelent könyvemből.

Húsvéti másnapló

2006. 04. 16. – Szlukovényi Katalin
Egy-egy kiragadott részlet belső arányai alapján nem vagy csak kifejezetten rosszul lehet következtetni az egészre. Hiszen épp ez a gond saját történeteink mesélhetőségével: ahhoz, hogy akinek meséljük, értse az egyes részletek helyiértékét, nem elég a kiragadott mozzanat, szükség lenne a teljes kontextus ismeretére. És hány emberrel van időnk, kedvünk, esélyünk ennyire megosztani önmagunkat?

Májusi fák novemberben

2005. 11. 25. – Lázár Júlia
Másnap nagy sikerrel és nagy élvezettel olvastam föl Takács Zsuzsa verseit, ő ugyanis utolsó pillanatban lemondta az utat. Hihetetlen jó érzés volt jó verseket fölolvasni a lelkes, és nem is olyan kis számú közönségnek, teljes odaadással, hiszen nem a saját verseimet olvastam. Azokra, később, alig maradt idő. Soha nem éreztem azt, hogy így hat az irodalom és a nyelv egy alapvetően nem magyar anyanyelvű közönségre, magyarul.

The Show Must Go On - F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 07. - Falcsik Mari
De nekem a szellemi felsőbbrendűségre alapozott szekták sem tetszenek: nem hiszek a villanykörte-koponyájú számítógépzseniben sem, aki majd méltóképpen fogadja a talán-még-nála-is-okosabb ufót. Épp így taszít az ember szentimentális önmegvetése is: az sem tetszene jobban, ha a delfinek következnének.

Talkin’ ’bout my generation – F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 05. - Falcsik Mari
Fantasztikus rétegek vannak a dalszövegekben. Persze, tudom: ugyanezek a szövegek egyszersmind a misztifikáció legegyszerűbben kamatoztatható hangulatteremtő eszközei is. De az ember mélyebbre megy, s – ahogy a Rejtő-szövegekben – rátalál arra a szintre, ahol a korabeli létezés bonyolult kondíciói szinte elevenen rögzültek a nyelv máig ép valóságában. A volt-lét ott látható a szavakban, mint jégtömbben a hibernálódott lények. Ha meg nem is éleszthető, azért körbejárható, és kifejezetten jól megfigyelhető egy csomó bennragadt mozdulat.

Szorul a hurok

2004. 01. 26. - Lackfi János netnaplója
Délelőtt kihasználom, hogy a gyerekek nincsenek itt, laptopostul levonulok dolgozni a nappaliba. Sosem volt klausztrofóbiám, sokáig úgy egy négyzetméteren, egy polc és asztalom közé beszorítva írtam-fordítottam, ismerőseim némelyes borzongására. A székemet persze most sem tudom nagyon kihúzni az ágytól, de azért jobb a helyzet.
További találatok