Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában
2009. március 14. - Berg Judit
Nem volt könnyű dolgunk: ekkora tömegben mindig vannak vadócok, akiket a játék keretében le is kell lassítani, energiáikat úgy kell alakítani, hogy ne szétverjék a mesét, hanem beépüljenek. Az előadásoknak így elkerülhetetlen része az állandó improvizáció.
2009. március 13. - Berg Judit
Bori szeme felragyogott, (ismerem ezt a tekintetet, csalhatatlanul jelzi, hogy az agyban a Fantázia fedőnevű protokollt futtatják éppen teljes gőzzel) és előadta, hogy milyen vicces is lenne Jézuska az áruházban, tolná a nagy kocsit maga előtt, de őt persze nem látná senki.
2009. március 12. – Berg Judit
Spanyoltanulmányaim alatt egyik kedvenc mondatom volt a „tudja, honnan fúj a szél” spanyol változata. Ők ezt így fogalmazzák meg: „tudja, honnan dobálják a köveket.” Hát ez sokat elmond a két nép mentalitásbeli különbségéről. Valahogy így van ez a forgatókönyvírással is. A bőrömön tapasztaltam: mennyire más formanyelvet használ a film és a szépirodalom. Mintha egy idegen nyelven kéne megtanulni beszélni, és ami még fontosabb: gondolkodni.
2008. október 11. – Molnár Krisztina Rita
Gondosan fölveszem, zsákba hajítom a tégladarabkákat (építkezési hulladék), kólásdobozokat, de a különlegességekre hajtok. Mint például a fekete-fehér csíkos plüssmacskára, ahogy kikandikál az összetört betondarabok közül. A kékzománcos, egészen laposra préselődött teáskannára. Milyen megdöbbentő egy eredetileg jellegzetesen gömbölyded tárgy szinte kétdimenziósan. Vagy a szélvédőüvegre, amin még rajta volt az autópálya-matrica 2003-ból, és amit tíz körömmel ástunk ki úgy húsz centivel a föld felszíne alól az eddig ismeretlen Károly nevű polgártárssal.
2008. október 7. - Molnár Krisztina Rita
Ilona kedvesen fogad, én is kedves hangulatban vagyok, mivel már lejátszottam magamban a félbetört hexameterek csatáját. Amikor megláttam a korrektúrapéldányban, hogy a disztichonok hexameterjeit el kellett törni, úgy éreztem, ez legalább akkora baj, mintha a kisujjamat törné el valaki. Még jó, hogy Ilona előre figyelmeztetett rá, lesznek sorok, amik nem férnek el. Így a sokkhatás elmaradt. Aztán elővettem a Berzsenyi-kötetet és kicsit megnyugodtam. Szegény sorstárs. Az ő hexameterjeit is…
2008. szeptember 16. – Murányi Zita
A “vásári kikötő” hatalmas belvárossal büszkélkedhet, egy falat Bécs, egy csipet Váci utca, Amszterdamhoz képest tülekedés nincs, helyette 100 koronáért kínai, tücsköt-bogarat a dobozba lépten-nyomon. No és persze a nélkülözhetetlen habarcsanyag sem hiányozhat, a sosincs-vége fabula. A véres valóság az önmagukba csavarodó, gótikus tornyok, aranyszín hagymakupolák, míves szökőkutak, vízköpők árnyékában találhat menedéket.
2008. augusztus 30 -31. – Dányi Dániel
Az üres edény állapotát kezdem leginkább rokonszenvesnek látni, belül semmi, az edény ettől lesz hasznos, meg a ház, ami ajtó és ablak nyílások nélkül, belső üressége nélkül használhatatlan, és a kerék, melynek a küllői között lyukak, a semmi tölti ki egészen a használhatóságig, az az üres kapszula, amit használunk és megtöltjük fénnyel meg értelemmel.
2008. augusztus 7. - Új Éva
Onnan tudom, hogy olvas, hogy feltette a vendégeknek szánt kekszet a konyhapultról a gyerekeknek elérhetetlen konyhapolcra (ami mondjuk nekem eszembe se jutott volna, s nagyon boldoggá tett), azt mondta, most már jó lenne, ha azon gondolkodnék, ami a kérdésem (tehát a gyerekvállaláson, gondolom) és kicsit jobban elengedném a fantáziámat, meg onnan is tudom, hogy én mondtam neki, hogy olvasson...
2008. július 25. – Czapáry Veronika
Az irodalom világában is mindig megkeresem az olyan apákat (és mivel főleg férfiakból vannak összegyúrva a szerkesztők, ez nem nehéz), akiknek tuti nem kellenek a szövegeim és akkor azon izélek hetekig. Ahelyett, hogy annak örülnék, ami van, hogy a
weboldalam óta, számos visszajelzést kaptam, érdemes azt csinálni, amit csinálok, mert nagyon sokan rákattannak.
2008. május 23. - Reményi József Tamás
Összehasonlíthatatlanul szerencsésebb és becsületesebb ezt a mindenkiben letagadhatatlan giccsigényt a nemes ponyvában kiélni, mint a magas művészetekben napra nap elkövetett giccsekért sikkesen ájuldozni. A krimi az olvasó ember szappanoperája. Ezért különösen fontos, hogy a hozzánk kerülő jobb műveket a legkifinomultabb műfordítók kapják kézbe.
2008. május 5. - Aletta Vid
...nővéremék diófája nem mozdul, a diófák nem olyanok, nem vonulnak el sértetten, még ha épp nem is törődik velük senki; a diófák mindig köszönik, ha rájuk gyűrűt, hintát szerelnek, és köszönik azt is, ha csak szárítókötéllel öleltetik, mert tulajdonképpen mindenütt ők vannak otthon, elvitathatatlan vitalitással, szívósan és a legnagyobb függetlenségben.
2008. március 2. - Darabos Enikő
Szerintem a vasárnap olyan, mint az az elutazás előtti két óra, amikor már semmi egyebet nem tudsz csinálni a gyomoridegen kívül. Semmire nincs idő, csak arra, hogy elkattogjál ezen a bosszantó tényen. Koradélutántól elönt a gyász, még pár óra, és kezdődik megint a gyár. [...] Nem is bírom a feszültséget, kimenekülök Mártélyra. Kacsák, gémek, ördögtövis. Az milyen egy izé, az az ördögtövis. Nagyon kegyetlen.
2007. december 27. - Toepler Zoltán
(23:32) Van egy mondat a Taxidermia elején, hogy nem a pina forog a világ körül, hanem igenis, a világ forog a pina körül. Nem tudom, hogy ezt a Party Nagy Lajos írta-e, mint a film nagy részét, de ez mesteri mondat, dacára, hogy idegesítően pontatlan.
2007. november 30. - Marék Veronika
A másik zűrzavart a denevér okozta. Sok ember fél tőle, hogy a hajába akaszkodik, még akkor is, ha ő maga kopasz.
Én nagyon sajnálom a békákat, a siklókat meg a denevéreket.
Óbudai lakásunk erkélyén évekig tanyázott egy magányos denevér, éjfél után érkezett és hajnalban odébbállt. Fiaimmal szerettük, és a lakás új tulajdonosának melegen a figyelmébe ajánlottuk. Irigyeltük, hogy a denevérünk az övé lesz.
2007 november 28. - Marék Veronika
Futok reggeltől estig, hogy végére jussak a tennivalóknak, a szörnyű listának, amelyik minden éjszaka titokban újjátermelődik, görgetem magam előtt, mint Sziszifusz a követ – és sosincs vége.
Van, aki azt mondja: addig örülj, amíg van mit csinálnod.
Örülök is, de csak akkor, ha mesekönyvet írok. Az az igazi jó munka. Boldog időszak, hogy azon kell tűnődnöm, hová lett Kippkopp.
2007. november 27. - Marék Veronika
Magam is átéltem ezt a helyzetet. Két fiammal szorosabbá vált a kapcsolat, új egység keletkezett, a négytagú család helyett mi lettünk a család hárman. A fiúk segítettek nekem, és én is jobban oda tudtam figyelni rájuk.
2007 november 26. hétfő - Marék Veronika
Miről szóljon?
Szerelemről, halálról? Istenről?
Ezek a fontos dolgok.
Mi bolygatja fel mostanában a gyerekek életét?
2007. november 13. – Scheer Katalin
A mese lényege évszázadok óta nem változik: rámutat arra, hogy a törés bármikor bekövetkezhet, sőt törvényszerűen be is következik minden ember életében, de hisz abban, hogy a hiba helyreállítható, hogy az egység/harmónia az önismeret révén megvalósítható. Ez a mese tanítása, amit – ha jól működik – úgy közvetít, hogy közben cseppet sem didaktikus.
2007. november 4. - Kozák Ignác Tibor
Nem tanítottak meg minket kérdezni, mert ha egy gyerek kérdez az iskolában, intőt kap, hogy miért zavarja meg az órát. Ha otthon kérdez megpróbáljuk mesével vagy viccel elütni! De az élet nem mindig mese, vagy arra hasonlító történet. Leginkább dráma, abból is az abszurdhoz vagy szürrealistának nevezett ábrázoláshoz áll legközelebb.
2007. augusztus 20. - Csejdy András
T. beszélt egy–két zöldséget, hogyaszondja, a kilencvenes káoszban kellett volna megindulni, mert azt se tudták, hol áll a fejük, tett néhány fontos nemzetkarakterológiai észrevételt a búsongó ter-mészetünkről, hogynemondjam, a szar se elég büdös nekünk (...)
2007. augusztus 16. – Sebők Marcell
„amikor a falánk hernyó egy egész hetet végigzabál, egy tisztítókúrának is beillő gyümölcsmenyiséget fogyaszt el, majd édességgel és „bim-bamkolbásszal” csapatja le mindezt, s a hetedik napon megpihen”
2007 június 2. - Forgách András
Ez a sok „sok” olyasmit is jelent, ami – akárhogyan is nézem – voltaképpen nem érte meg, és ezt hangsúlyozom, tényleg nem érte meg, de mint negatív tudás talán mégis megérte, mert beépült az ember szervezetébe, mint egy jelzőrendszer, kémiai marker, ahogy tudományosan mondják, hogy mit ne.
2007. május 24. - Balogh Márton
Etsukó, aki intézménynek számít, a legfontosabb magyartanár és szépirodalom-fordító Tokióban, egyedül élt egy házikóban, messze Tokiótól. Két órát utazott oda és kettőt vissza egy nyelvóráért. Évente egyszer, augusztusban úgy intézte, hogy szüneteljenek a tanfolyamai, és ekkor jött az igazi gyönyörűség: elutazott Balatonfüredre a fordítóházba - végre nyugodt környezetben dolgozni.
2007. április
29. – Kálnay Adél
Színek és illatok körülöttünk, hogy nem tud betelni vele a szem és az orr. A zöld számtalan árnyalata, a sárgálló repceföldek, a vetésre váró barna szántások, a repce mézédes illata, a frissen vágott fű szaga, őzcsapatok iramodása a távolban, ezt nyújtja az út az utazónak ebben a kora nyári tavaszban.
2007. április 25. – Kálnay Adél
Nekem tanulni a sorsomból kellett a legtöbbet, azt hiszem, ez volt rám kimérve. Gyerekkoromban rengeteg mesét olvastam, s felnőttként rájöttem, hogy a mesékben olyan üzenetek vannak elrejtve, melyek felnőtt korunkra szólnak. Legalább is az én esetemben így van.
2007. március 23. – Boldizsár Ildikó
...ezek a kérdések abban a pillanatban lényegtelenné válnak, amikor olvasni kezdünk. A folklorisztika a mai napig se cáfolni, se bizonyítani nem tudta azt a megállapítást, hogy „minden mese Indiából származik”. Nos, Bain meséi mintha azt a nézetet erősítenék meg, hogy ez az állítás igaz. Páratlan nyelvezet, bravúros párbeszédek, filozófia mélység és bölcsesség – ez jellemzi a keleti meséket, s ilyenek Bain meséi is.
2007. 03. 21. – Boldizsár Ildikó
Az utolsó óra egy idős, súlyos betegségből gyógyulóban lévő nőé, aki megkérdezi tőlem, hogy szerintem miért van annyi szenvedés a világban. Nyelek egyet, majd Sziddhárta hercegről kezdek mesélni neki, és finoman megpendítem az ember személyes felelősségéről szóló passzusokat is. Bólogat, de bátortalanul megjegyzi, hogy ő ennek ellenére sem érti, miért kell egyáltalán megszületni és élni.
2007. január 16. – Csobánka Zsuzsa
Fej-fej mellett a meztelen köldökök, izzadság és sör. Ollállá! Volt ott őrület, finomság és kegyelem - a szó tiszta értelmében. Mert mégiscsak van valami felszabadító a szláv zenében. Felszabadító szomorúság. Szeretném még az életben Szentpétervárott inni a vodkát, hozzá füstölt halat vagy ruszlit enni kísérőnek.
2007. január 14. – Zoltán Gábor
Rossz érzésekkel ébredtem: nem voltam elégedett a szombati naplómmal. Mármint a napló helyett írott naplóval. A felkérés szerint mindig délelőtt kell elküldenem az előző napit. Főztem egy teát, és leültem a számítógéphez. A tea jól sikerült. Egyáltalán nem evidens, hogy a teafű és a forró víz találkozásából olyasmi jön létre, ami ízlik. Ez most összejött.
2007. január 1. – Balogh Robert
A szimbolikus gesztusoknak vajmi kevés értelmét látom, a konvenciókat meg ott lehet tartani, ahol léteznek. Azt hiszem, jövőre nem töltöm Magyarországon ezt az időszakot, hacsak valami nagyon ide nem köt. Szívem szerint most Jordániába mennék, pár éve az ott töltött egy hét alatt két napot is egy sivatagban töltöttem.
2006 december 28. - Esze Dóra
Babkonzerv, jó az, ne rinyálj, szeded a vastablettát, nem? Eljöttek tegnap Ilicsék, nem? Mélymerülőst beszélgettél Borókával, nem? Délután loptál magadnak tizenöt oldal Bartist, nem? Este kaptál emilt Erdőstől, nem? Blogolászol itten nap mint nap, nem? Lesz mindjárt vadiúj éved, nem?
2006. december 26. – Abody Rita
...nálunk én vagyok egyszemélyben a barát, akivel össze kell tartani, és az ellenség, akivel meg kell küzdeni, most tehát boldogan kerül ki és utasít el, és én ugyanilyen boldogan hagyom, hogy gyakorolja a ritka élvezetet, a kicsi személyes szabadságát, néha, mivel tudjuk, miért csinálja, mi magunk nevetünk is rajta --
2006. október 22. – Lövétei Lázár László
Nincs mese, végleg ki kell csomagolni a bőröndből
a greenpointi lengyel kenyeret, az Astoria Boulevard Pallas Athéné-szobrát, Long Island City legjobb „Balkán-bolt”-ját, a Grand Central csillagképeit...
2006. augusztus 20. – Krasztev Péter
A nap eleji gyomortáji gomolygás rendesen besűrűsödik, akárhogy is vesszük, minden áldozat valakinek a Luduja, kiment a gyerek tűzijátékot nézni, és soha többet nem jött haza? Ez úgy, ahogy van vérfagyasztó: lehetne mától ez a háromkomponensű ünnep egyben gyásznap is, hátha ez visszatereli egy kicsit a jóízlés/jóérzés szabta korlátokon belülre.
2006. 07. 11. – Győrei Zsolt
Sem Tini néni, sem a doktornő nem pótolhatta Elisabeth Onedin, akkorra már Elisabeth Fraser, aranyhaját. Vigasztalanok voltunk, Csaba is, Káptalan is, Farkas Gábor is (csak az a hülye Misura nem), míg egy újabb kedden meg nem jelent Elsbetá Csanková, a fiatal, aranyhajú doktornő a város széli kórházban. Az ifjabb Sova doktor udvarolt neki, aki nyomába sem ért a dolgos, szorgalmas apjának, mondta jóatyám, és szúrósan nézett rám.
2006. 05. 05. – Lábass Endre
Ez volt a régi Lehel piac, néha kiteresedett, néhol nejlon naptetők fedtek egyes kis tereket, hátul éppen ott volt egy kedves kanyar, fahordók mellett fordult ez a piaci Forma egy – Margit néni kisodródik, magával sodor két babakocsit, ahogy a csirkepultnál beveszi a hajtűkanyart a húspultos Laci felé.
2006. 05. 02. – Lábass Endre
Érdekes, most veszem észre, hogy egy időtől fogva folyton csak lefelé jöttem, és még mindig úton vagyok, ilyen magasan voltam hát, vagy csak ilyen sok lenti hely van egymás fölött? – teraszokból áll az életünk. Kiköltöztem az Operaházból, lemásztam a létrán az Egyetemi Könyvtár kupolájából, az úgynevezett Mátrai-padlásról, és már nem is akartam tanácsot adni a világ legnagyobb fényképészének, csak lefelé távolodtam sorsomon át gyalog, miközben ő repülőgépen kanyarodott lefelé – pillanatra összenéztünk a kerek ablakon.
2005.12. 23. – Harkai Vass Éva
Odaállunk a tükör alá, s miközben a képet nézzük, mi is megkíséreljük ugyanezt. Egyik kezünkben kisded, a másik mutatóujját intőleg emeljük fel. Közben a tükörben ellenőrizzük mozdulataink hitelességét. Arcunk távolba sugárzó és komoly legyen. A mutatóujj a szigor, a kisded enyhület.
2005. 11. 26. – Lázár Júlia
„S ami a nagyvárosban régóta nem volt látható: gyerekek játszottak az út közepén, az autósok, ha várniuk kellett, mosolyogva nézelődtek, volt, aki egyszerűen kiszállt, és maga is játszott. Mindenfelé emberek álldogáltak, barátságosan beszélgettek, sok szóval érdeklődtek egymás hogyléte felől.”
2005. 10. 21. - Poós Zoltán
Fél éves program: egy palack bor társaságában, bamba jókedvvel leheveredni, olvasgatni, és közben fülelni: melyek azok a tartományok, melyeket eddig csak a szomszéd kutyája hallott, amikor a reggeli zuhanyzáskor feltoltam a hangerot.
2005. 09. 02. - Csaplár Vilmos
A világpolitikai kapcsolatoktól a magánélet legintimebb zugaiig mindenhová kiterjeszkedtek a csápjai: forradalmi központ híján itt volt az az archimédeszi pont, ahonnan föl lehetett építeni az új rendszert. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy tagjaik, főleg vezetőik a túlélésért küzdöttek, máris együtt van a jó esély és az akarat.
2005. 07. 16. - Csontos Erika
Este fél tízkor látom, hogy Toma egy hokedlin ül az előszobai nagytükör előtt, egy dossziéból kiveszi saját régi rajzait, festményeit és egyesével felmutatja őket a tükörnek:
Kedves Nézőink, itt a Híradó! [...]
A festők szeretik a virágokat festeni, és már annyi festő festette le a virágokat, hogy az egyik virágnak emberarca lett.
2005. 07. 13. - Csontos Erika
De aztán a másik két fiú – az új barátaim, így nevezi őket – hirtelen csúnyákat kiabáltak egymásra, és akkor a lányok befogták a fülüket, meg ő is, és nem is meri nekem elmondani azt a csúnyát, amit az egyik kiabált. Nem kell, hogy elmondd, én nem ragaszkodom. Na jó elmondom. Akkor azt mondta azt egyik a másiknak – de nem, nem merem, na jó, akkor azt mondta: te meg be fogsz kakilni…
2005. 06. 29. - Sarankó Márta
Körülnéztem a lakásban, és egyből láttam, hogy teljes joggal használom a “megpróbál” szót, mert a káosz uralása nem nagyon sikerült, hiába akartam rendben tartani a dolgokat, mindig széjjelmásztak. Akkor még azt hittem, hogy ez azért van, mert nincs elég hely. Azóta máshova költöztem, lett több hely, sőt még mosogatógép is, mégsem egyszerűbb az egész.
2004. 10. 19. - Zerkovicz Szidónia
Képzelje, mi történt! Majdnem elestem napi betevő aluttejemtől! Számlám egyenlítése után tenném el a kis zsömlyét, egyebet, sehol az aluttej, bár súlyos pengő forintokkal szereztem rá jussot, miként a legidősb rokon halála után a hitbizományra a majoreszkó. Azt hittem, a pult mögé került, míg kiszolgáltak, de nem: lassan kiviláglott, az előző vevő lendítette cekkerébe a reggelimet!
2003. 10. 23. - Erdős Virág netnaplója
Ha fordítva lenne, más lenne, de nem fordítva van. Anyja lehetnék, anyja vagyok. Kolompár Aranka, Jászapáti, nyolcvannégy, jött az ördög, nekem támadt, elvitte az eszemet.
2003. 11. 25. - Grecsó Krisztián netnaplója
Realista történetszemlélet, a narrátor nem kommentál, nem ítélkezik, szép, modern dolog, ilyen ez a mese is, a király végül jól megveri a feleségét, elmondhatom, hogy bár nincs valódi jellemábrázolás, rászolgált az asszony, kikapós nőszemély, és bizonyos szempontból előny is, hogy ezt az elbeszélő nem rágja a számba, mindez az én szerény olvasatom. A kiscicás, kisfiús, kiskutyás, kisegeres mezőnyből kimagaslik.
2004. 03. 08. - Czifrik Balázs
Szépítik a valóságot, dicsérik feletteseiket, bízva abban, hogy a jelentésben mondataik majd visszaköszönnek, mert maguk a jelentések is nyilvánosak. Czifrik Balázs ekkor cselhez folyamodik, keresztkérdéseket tesz föl, bizalomba férkőzik, egy-egy trágár kifejezést használ, s erősen figyel, mit reagál a célszemély. Férfiaknál többnyire szexuális témákkal lehet beférkőzni, míg a nőknél a határozottsággal párosuló udvariasság és előzékenység a bevált recept.
2004. 03. 04. - Czifrik Blázs netnaplója
Onnan tudod, hogy családban vagy, hogy mindenhol átbuknak rajtad. Rád ugyan nem szól senki, de keresztezed az ösvényeket, a megszokottakat. Jó azt látni, ha neheztelni kezdenek rád, ha van ilyen, mert ők, a család, egybetartoznak, védik az ösvényeket, ha kell. Ebből tudod, hogy egységben vannak. Na, a Krisztinán ilyen nincs. Ott könnyen ki lehet kerülni az ösvényeket, mert nincsenek.
2004. 04. 05. - Király Levente
Aki a tavaszt siratja, nem e földön jár. Hasznosítsuk szobanövényeinket, tegyünk a Föld jövőéért! Mire jó a napi első telefon? Kik a napló szerzőjének példaképei? Kit hívott telefonon Stephen King? És az örök igazság: Andersen meghalt, mese nincs.
2004. 05. 13. - Visky András
Közben azért politikáról is szót váltunk, taxisokkal lehet a legjobban politizálni, Bukarestben a legkivált. Szenvedélyesség és humor ugyanabban a mondatban, és csak elvétve, nagyon ritkán eltökélt keserűség vagy rosszarcúság. Erdélyben bonyolultabbak a viszonyok, ebből következően ravaszabb az indítás, az örök taxis-téma felvezetése némileg körültekintőbb. Azonnal látják persze, hogy magyar vagyok, lerí rólam, meg is mondják.
2004. 07. 28. - Bozai Ágota
Elnézést, hogy ömlengek itten, csak hát nincsen nekem PR-osztályom, aki helyettem megtegye, és először fordul elő velem ilyen angolul-megjelenési helyzet, a következőknél ígérem, igyekszem fegyelmezni magam. A német nyelvű kiadások nem izgattak fel ennyire, mert németül nem tudok, angolul viszont valamelyest igen, és David Kramer remek fordításában volt részem tevékenyen közreműködni, így tudom, hogy meg van adva a módja rendesen.
2004. 07. 26. - Marno János
És kizárólag a látszat kedvéért nem tágítok onnan, nem akarom, hogy harcsám agressziója megvetéssel is tetéződjék irántam, emberi világban a kishal korántsem adhatja olyan könnyen, olyan természetesen alább. Maradok, hol szemben az árral, hátamban a harcsával, hol megfordítva, ha nem egyidejűleg a kettő - rémisztő - harapó(!)fogójában.
2004. 07. 16. - Jász Attila
Plusz feladat a kacsák etetése. Lassan ott tartanak, ha a kacsák a sétaúton meglátnak két biciklis alakot és egy kutyát, már eveznek a parthoz, mert azt hiszik, jön a kaja. Néha el is találják, és tényleg jön. Ahogy ma reggel is. Kicsit szemerkél az eső, a kacsákon kívül csak néhány horgász lógatja a botját. Tőlük arrébb mindig óriási halak ugrálnak. Ember még nem látta, hogy bárki is halat emelt volna ki a tóból, horgászbottal. Nem is baj, így tetszik az élet Jász A.-nak és gyerekeinek.
2004. 07. 10. - Benedek Szabolcs
Az, hogy az utóbbi évek legnagyobb érdeklődést kiváltó koncertsorozata Paul McCartney és a Rolling Stones nevéhez fűződik, jelentheti egyrészt a rocköregek klasszicizálódását, de sokkal inkább jelenti szerintem a műfaj válságát: nevezetesen, hogy a hőskor óta nem jelentek meg a fentiekhez hasonló formátumú szerzők és előadók, s bizony ezen "nagy öregek" is jobbára a hőskor során komponált dalaikból élnek.
2003. 12. 20. - Jánossy Lajos netnaplója
A napot "költői esttel" zártam, Pilinszky szabadesés című, utolsó verslemezét hallgattam meg, amelyen rövid és érzékeny Kurtág-Kocsis-Jeney-Perényi zenei hozzászólások tagolják a verseket, Pilinszky kései korszakának rövidebb, szűrtebb, eszköztelenebb műveit és a második oldalon magát a szabadesést, ezt a regényrészletet, amelyet eddig nem ismertem, új-régi a lemez.
Mexikói retro-napló 2.
Mexikó két legmagasabb vulkánjához, a Popocatepetl (5452 m) és az Iztaccíhuatl (5285 m) vulkánhoz azték legenda fűződik. Élt egykoron Mexikóban Rómeó azték megfelelője, Popocatepetl, kinek neve magyarul Füstölgő férfit jelent. A harcos férfi szerelméül Iztaccíhuatlt, azaz Fehér Hölgyet választotta, az uralkodó csodaszép leányát.
2004. október 29. - Bárdos Deák Ágnes
Csillogó kacatokkal ékesítve lép az ember immár 25 éve a színpadra, hogy visszahódítson Fantázia Birodalomnak egy kis területet a lassacskán mindent elnyelő szürkeségtől. Never Ending Story. Első lépés tehát a vizuális ingerek programozása. Egyfajta tudatmódosítás. Anya mesél, vagy bárki, akinek van rá érkezése. Ma este: én.
További találatok
_70.jpg)
