Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában
2008. október 9. - Molnár Krisztina Rita
... erről azonnal Jean-Marie jut eszembe, az én Jean-Marie-m, akivel, tizenhat évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Karlsruhéből hazatartó vonaton. Szomorú voltam, mert Gy. ottmaradt a pályaudvaron, és nekem vissza kellett jönnöm Pestre. Amikor kigördült a vonat, csak álltam a vonatfolyosón és vagy húsz percig folytak a könnyeim, a kicsit testes német lány, aki mellettem állt, részvéttel teát kínált nekem a termosza kupakjából.
2008. szeptember 9. – Sumonyi Zoltán
És reggel 10 órára! Én 9-ig használhatatlan vagyok, minthogy rendszerint fél 2-ig dolgozom, s ilyen hajnali órán úgy mozgok a városban, mint Molnár Ferenc. Ő állítólag így kiáltott fel egy hasonló helyzetben, amikor látta, hogy hajnali nyolckor már milyen sokan vannak az utcán: „Úr Isten! Ez mind tanú?!”
2008. január 31. - András Sándor
Az öreg Mezei Árpád mondogatta, mint szürrealista tételt, nincsenek véletlenek. Breton Hegelt szerette Freud és Jung mellett, Hegel szerint a szabadság: felismert szükségszerűség. Ezt az egykor számomra fából-vaskarikát most, Mezei nyomán – látom a mosolyát, ahogyan mondja – hirtelen jobban értem: számomra most szükségszerű lett az Ezredes-utcai séta, ha felismerem, hogy szükségem volt rá, és szükségem volt arra, hogy megismerjem a vidéket, ahol élek.
2007. december 24. - Toepler Zoltán
(21:29) Mi érdekelheti a nyájas, vagy nyályas, olvasót? Nem, helyesen nyájas, igen, a nyályast aláhúzta pirossal a word. Megint reflektáltam. Nem is olyan könnyű azt az esküt betartani, prózát írni, sőt, meglehetősen nehéz, drámát még nehezebb, főleg, ha az ember nem magolta be a helyesírást. Kétségtelen, hogy nyolcáltalánossal ördögien nehéz.
2007 december 4. - Sári B. László
Ha neki ez segítség, ám legyen. Most se szóltam közbe. Minek is feszegettem volna, hogy miről szól az irodalom, ha nem erről: filozófia, politika, jog, egy kis önéletrajz, lírai kezdemények, mifene. Paine a demokráciáról. A végén persze nem álltam meg, hogy rá ne kérdezzek: tudja-e a mi az az utilitarianizmus? Tudta. Megérdemli a diplomáját.
2007. október 8. - Margit Patrícia Eszter
New Yorkot végig látogattam Boró Parktól a Columbia Egyetemig, végül a Klauzál téren fejeztem be a hosszú éveken át írt útkereső regényt és itt lettem menyasszony, a most alakuló maszorti konzervatív közösségben szukotkor én lettem a Tóra menyasszonya bársony, haszid otthonkát öltve.
2007. július 12. – Németh Gábor
...a tálca aztán hangos csörömpöléssel érkezett az alagsort burkoló keramitra, hogy szétguruljanak róla a fecskendők, ahogy egy tréfás kedvű szemtanú megjegyezte, a szerjózsa minden irányába. A kis nő, immár halottként, felállt, a következő húsz másodpercet valami kitörölte, aztán rögtön a medence alján vagyunk, szorítom a karját a könyökénél...
2007. június 5. - Varró Dániel
Ritkán lesz persze az, de arról is meg vagyunk mind a ketten győződve, hogy muszáj ezt közbe gondolni, mert abban a pillanatban, hogy az ember csak valami elég jót akar csinálni, megpecsételődik a sorsa, és óhatatlanul maximum közepes lehet az eredmény. És ha meg eleve csak közepeset akar… abból lesz a magyar filmvígjáték.
2007. január 9. – Zoltán Gábor
Vera tudja, hogy ennivaló várja, és egy test, ami egyúttal naplóíró, elválaszthatatlan a vágytól és elválaszthatatlan a megfigyeléstől, az önmegfigyeléstől és az önmegfigyelés megfigyelésétől és még sok más furcsa, végső soron értelmetlen jelenségtől.
2006. 06. 14. – Dalos György
Pedig nem rossz társaság a miénk, a németül író külföldiek műveit értékelő kuratórium. Évente kétszer gyűlünk össze és különféle izléspártokat képviselünk. Azt tesszük, amit az efféle bíráló bizottságok általában: egymáshoz hasonlíthatatlan dolgokat vetünk össze, lírát esszével, regényt novellával.
És persze bennünket is érintenek az úgynevezett díjpolitikai megfontolások.
2006. 06. 05. – Rácz Péter
Öt éve nem tudom kidobni azt a szeptember 11-i újságot, amelynek címlapján – mindnyájan emlékszünk – valaki fejjel lefelé zuhan le a lángba borult épületről, az egyik lába begörbítve. Egy hosszú, megmerevített pillanat. Mintha azzal, hogy ezt a képet őrzöm a még levegőben lévő emberről, talán ott is tudnám tartani. Nekem még él. De hát jót teszek-e vele, ha ezt teszem? Viszont egyáltalán teszek-e valamit? Valamit a felejtés ellen.
2006. 03. 26. – Kozma György
Vasárnap. Jön haza a langyos tavaszi esőben, Jaguár gördül szembe, benne a szomszéd, köszi, megkapta a könyvét, nem jönnek múzeumba, legkisebb fia lázas. Szintén Leó, mint Gazsileó náluk, lám, lám. A buli után alig aludt ( a szomszéd meg színház és vacsora után nem aludt) és délután sem sikerült elaludni az aggok házában. Szembejön Zsuzsi néni, a férje nagybátyja Kálmán Imre, (Nádasnál a lágerben az agyfreccsentő buzi-komcsi gyilkosság a Marica grófnő zenéjére történik), ezt minden nap elmeséli, ahogy ő, Gálszécsy R. Kozma Kászem elmeséli a maga őseit.
2006. 02. 11. - Pályi András
Nem lenne rossz rendezni egy írói versenyt, a résztvevőkkel az itt művelthez hasonló nyilvános naplót íratva, amiből annak kéne kiderülnie, ki milyen eleganciával képes vállalni és mennyi kegyetlen nyíltsággal képes leleplezni a maga művészi hiúságát, s természetesen az nyerné a versenyt, aki mind a két szempontból felsőfokon teljesít.
2005. 12. 28. – Rapai Ágnes
Ebben az évben Spiró György Fogság című regénye tetszett legjobban, ő is nagyon sokáig dolgozott rajta, talán mégiscsak rántott húst kéne csinálnom szilveszterkor, hagymás krumplival, kovászos uborkával, hülyeség volt annyit innom, most kéne ennem egy szelet vajas kenyeret, hogy elmúljon ez a másnaposság, ilyen össze-vissza gondolatok jönnek, csak jöjjenek, Spiró megérdemelné a Nobel-díjat ezért a regényért, mondja anyám, én meg igazat adok neki, azt hiszem a legegyszerűbb megoldást választom, veszek egy kiló virslit, valami jobbfajta mustárt, tormát, és nem vacakolok a főzéssel...
2005. 05. 13. – Kiss Judit Ágnes
Már nem bukhat meg, aki a milyent miennek, a fejezetet felyezetnek írja. Már tízszázalékos tudással átengednek valakit. Aki diszlexia, diszkalkulia és egyéb sose volt diszbiszbaszokkal súlyosbítva-könnyítve tesz vizsgát, annak nem lesz odaírva a papírjára, hogy „érettségi light”!
2003. 11. 13. - Kiss Ottó netnaplója
Gyalog jöttem haza anyám lakásától (fácánsült volt ebédre, a szomszédasszony ütötte el, neki van kocsija). Sétálok át az úton, és egy régi ismerősöm, akivel együtt alakítottuk anno a lámpaoszlopot a Gyulai Várszínház statisztáiként, lassít mellettem a BMW-jével. Letekeri az ablakot, üdvözöl, aztán kedvesen és tényleg jól érzékelhetően minden bántó szándék nélkül kérdezi meg: írogatsz még?
2004. 04. 01. - Király Levente
Legutoljára az történt, hogy rájöttem, mi a leggusztustalanabb dolog a világon. Előtte egy kicsit még megvilágosodtam, melynek komoly gyakorlati hasznára is fény derül. Lesz még egy kis ajándék, no és a zenei szálak is – előbb, utóbb? – egybeérnek.
További találatok
