hirdetés

Keresési eredmény a(z) „orosz” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Történések

2008. október 4. szombat – Füzi László
Tíz kötetet közöltünk Ryszard Kapuścińskitől, az utolsó kötet utolsó  mondatai így hangzanak: „A mosoly életszükséglet - a ránk mosolygó ember erőt és optimizmust kölcsönöz, fokozza biztonságérzetünket. Amikor valaki ismeretlennel találkozunk, hálásak vagyunk neki, ha ránk mosolyog. Milyen kellemes, milyen örömteli érzéssel tölt el bennünket ez a mosolygós arc”. Ha visszaemlékszem találkozásainkra, felidéződik bennem, hogy Kapuściński mindig mosolygott…

Még mindig könyvekről

2008. október 3. - Füzi László
Judt például az ötvenes évekre tette (Nyugaton) a régi világ szétesését, s onnét indulva mutatja be a jóléti állam kialakulását, Castells a hetvenes évekre teszi (az Egyesült Államokban) az információs társadalom kialakulásának kezdetét. John Lukacs is sokat foglalkozik a század periodizálásával, munkáiban a rövid huszadik századot, az 1914-től 1989-ig terjedő huszadik századot fogadja el.

Szeretem Budapest, szeretem Sepsiszentgyörgy

2008. július 14. - Becsey Zsuzsa
Hiszen ezentúl itt és most vegyem tudomásul, nem párommal értekezem, se nem barátnőmmel, hanem egy fürdőhelyen igenis tessen úgy beszélni, akár zuhany alatt is, meztelen, hogy azt mindenki aki a fürdőben, értse. Minden kíváncsi szem. Kivétel nélkül. Elvégre közvagyon, közösen fizettünk a ház, a víz, a fák, a cementhideg fürdőért. És mégsem. Szeretem az embert, s a világot. Az álmokat, emléket. Sepsiszentgyörgy és Budapest között.

Egy tegnapi kalitka

2008. július 9. - Kali Kinga
Suksin autodidakta író volt, kicsit kevésbé látványosan önpusztító autodidakta, mint mondjuk Panait Istrati, a román irodalomnak szerintem egyik legérdekesebb alakja, aki a nizzai korzón borotvával vágta el a saját nyakát, a belső zsebében búcsúlevéllel, Romain Rollandhoz intézve, akit nem is ismert – innen kezdődött írói élete, no, meg valójában a magánemberi is, mivel túlélte a halálosnak szánt metszést...

Az ég a regényekben

2008. július 8. - Kali Kinga
A sár stimmel, igaz, csak ablakon keresztül, és ez így nem nagy történés; de legalább azt bebizonyítom, miért jó egy írónak akkor is, ha nem csinál semmit, csak ül, és nézi a szürke árnyalatait az égen a különböző napszakokban, mert hátha jó lesz valamire. Valamikor csak elborul az ég a regényekben is: nem árt a szürke árnyalatait fejben kikeverni előre, és eltárolni az emlékezés széfjében, ínségesebb időkre.

A Dunánál

2008. június 29. vasárnap - Végel László

A piacok, a pályaudvarok és a kis kávézók mellett a parkokat kedvelem legjobban, a parkokat, amelyeknek a hangulata felidézi a régi újvidéki polgárság életmódját. Kiülni a parkba, valamikor ünnepet jelentett, és a vasárnap délutáni sétára is fel kellett készülni, ki kellett választani a megfelelő gardróbot és vissza kellett nyerni a lelki nyugalmat.

Majdnem száz év magány

2008. június 14. - Józsa Márta
Hogy mi történt ma este az Insomniában, az maradjon az én titkom, kedves olvasó, hacsak a holnapi naplóban el nem lotyogom: lassan megérkeznek a volt osztálytársaim, iszonyú stréber, azaz madár dolog lenne naplót írnom, amikor velük is sörözhetek. Madárnak hívtuk a strébereket, mert magolnak. Legyen, aminek lennie kell: szeretem a volt osztálytársaimat, hiszen magamat is szeretem.

MASSA & NESSI

2008. május 26. - Centauri
Míg a Massa Confusa egy véget nem érő, a lehetőségekhez mérten mindent tartalmazó, befaló, átölelő, gazdagon illusztrált krónika mindarról, ami megtörténhetett volna, arról, amit egy elme elképzelt, amit egy „lélek” kóstolt már vagy próbálni mert, amit a lehetséges dolgok köréből merített, addig Nessi nem más, mint a Massa leginkább naplószerű része (énje). A Massa az egész, Nessi a rész.

A kör bezárul

2008. május 11. - Gerlóczy Ferenc
Valóban figyelemre méltó, hogy a vasárnapot, amelyet a magyar vásárnapnak (pláza-day), az orosz feltámadásnak (voszkreszenyije) tekint, Vinicius a teremtés napjának mondja – ami egy bizonyos értelemben végül is stimmel, hiszen a teremtés első napja vasárnap volt, s a hetediken, vagyis szombaton pihent meg az Úr..

Valaki neheztel rám

200. március 27. - Farkas Péter
 Erről egy nagyon-nagyon korai szövegem jut eszembe, a hetvenes évek közepéről, amiben egy vallatáskor megerőszakolt nő beszél, akinek áramot vezettek a hüvelyébe, majd megerőszakolták, és később valaki fölrója neki, hogy a történtek leírásakor a "megbasztak" szót használja, amikor a történteket árnyaltabban is ki lehetne fejezni.

Litera-napló 5.

2008 március 14. - Konrád György
A szerző ott ül egy ismeretlen ember polcán, és várja, hogy hozzányúljanak. Mi ez az eltökélt promiszkuitás annyi más ember agyával? Miért akarna velük érintkezni? A civilizáció: az érintkezés formális korlátozása. A kutyák vagy a majmok több időt töltenek el dörgölőzéssel, kergetőzéssel. Mit szeretek a vadidegenben? Azt, akinek valamikor eljön az órája, amikor ő a leginkább az, aki.

Harmadik nap avagy amikor minden jónak látszik

2008. február 20. - Tábor Ádám
A függőleges és a vízszintes irányú mozdulat természetesen polárisan kiegészíti egymást. Az azonban nem kizárt, hogy a kettéválasztás szétszakító, „negativisztikus” irányú mozdulata miatt nem látta nak Isten, amit a második nap cselekedett, és az egybegyűjtés nyelvileg is pozitivitást sugalmazó tette miatt látta annak, amit a harmadik nap.

Holnap lesz telihold

2007. november 19. - Scherter Judit
„Velem, veled mi lesz? Nem kérdezni, nem beszélni. Igyuk meg a sört a favedrekben satnyán évelő tuják alatt.” Unalmasak az asszociációim. Másnak. Nekem nem. Serkentenek, továbbvisznek. Más halottakhoz. Hiszen Petri Gyuri is halott, és éppen két hete temették (temettük?) Bálint Bandi fiát, Pistit. „Harapós lovaink, furcsa ősállatok, elügettek valahová, egy sereg ellen”. 64 éves volt. Hónapok óta csak aludt és evett. A végén már nem is szenvedett. Talán. Most megyek úszni a Széchenyibe.

Nemcsak a vécén olvas az ember

2007. szeptember 17. - Valuska László
Az átlagolvasó könyvesboltba megy/online rendel valamit, ami felkelti a figyelmét, majd elolvassa. Az átlagolvasó nem ontológiai magyarázatokat akar (pontosabban nem tudatosan), nem hiszi, hogy azért mert valami posztmodern, azért annak szarnak kell lennie. Az átlagolvasó olvas, roppant érdekes, nem?

Resztli

2007. augusztus 14. - Sebők Marcell
Árusok közt nézelődöm, Pesti Est színpadon Ludditák faragják a rímet, Jazz sátorban csehszlovák énekes mondja tucatnyi rajongójának az igazságot, majd vissza, ismét a Nagyszínpad, ahol a Killers nevű „dallamos rockot játszó fiúzenekar” őrjít. Szinte mindenkit, kivéve a Szeparéban szürcsölő, szplínes sleppet.

Álomfejtés: férfi

2007. július 26. – Káli Karolina
Figyelmükkel három, néha négy-öt irányban pásztázzák egymást és a környezetet: amiről szó van, amit ez felidéz, amilyen gátakat emel, ami a másikon látszik, s ami rajtuk kívül történik, egyetlen élménnyé olvasva fekteti fel egy tudatáram hullámaira - hogy ez mindkettejükkel megtörténik, azt csak gondolhatja.

a gyöngy-utcai fiúk

2007. május 23. - Balogh Márton
Iwasaki Etsuko forditását a világ gyermekirodalmának gyöngyszemei sorozatban adták ki. Két regény is elfért a hatalmas kötetben, egy fedél alatt. A Pál-utcai fiúk és a Tom Sawyer kalandjai. [...]
           Jó erre gondolni: Tom Sawyer és Boka, egy fedél alatt.
          Hardcover. Huck és Csónakos, a két dudás, aki megfér egy csárdában. A kemény fedél alatt átszökdöshetnek egymáshoz, egyik regényből a másikba. 

Orosz atomkódok

2007. április 2. – Szabó Tibor
Kioldalaztam előle eddig, veszélyes terep. Különben se sok jelentése van, ha én méltatom, mert ugyan mi is, mikor gyakran tőle kérdezem meg, hogy merre hány lépés az irodalom. Mármint a konkrét dolgokat, technikát, tempót. Előfordul, hogy a saját szövegeimet kapom vissza Esztergomból, csatolmányként, bepirosítva, ahol nem jó, ahol döccen vagy túlbeszélt.

„Jöjj!” – szólt a Herceg

2007. március 6. – Weiner Sennyey Tibor
Pósfai írja legnagyobb hazai fákról szóló könyvében, hogy Zsennyén, hazánk legöregebb fája, akár az idős szarvasok – már visszafele él. Agancsát behúzza, egyre kevesebb a lombja. Pósfai biztosan tudja, amit Jankovics Marcell oly szépen ír meg a fáról is, a szarvasról is, hogy e két lény mennyire kapcsolódik a világfához. Igen a tölgyben van valami szarvasos, s a szarvasban - ki a kertben szökell tajtékozva -, abban meg van valami a fából.

Hans és Tonio

2007. március 3. – Szilágyi Zsófia
Amikor a Tonio Krögert olvastuk, Szabolcsi a következő házi feladatot adta fel: mindenki gondolja végig, hány százalékban érzi magát Tonionak és hányban Hans Hansennek. És ne csak saját magáról, de a névsorban előtte és mögötte állóról is mondja meg ugyanezt. Ez a feladat nagy felbolydulást és hosszan tartó sértődéseket okozott.

Aki sportol, az nem lesz író

2007. február 27. – Szilágyi Zsófia
Ezért hittük el, hogy [...] ha sokáig nézegetjük a glagolita írást, ami úgy néz ki, mintha pici katicabogár-mutánsok táncolnának a papíron, fény gyullad bennünk. És ezért próbáltuk komolyan venni, amikor a tanszék legendás, Dosztojevszkij-szakállas irodalomprofesszora az első előadásán azt mondta, jövő hétre legyünk szívesek oroszul elolvasni a Bűn és bűnhődést, a Karamazov testvéreket, az Ördögöket és a Félkegyelműt, mert enélkül ő nem tud velünk szóba állni.

Február tizenharmadika

Tamás Gáspár Miklós
Apám tekergőknek nevezett bennünket, de sütött krumplit, adott hozzá aludttejet, dominóztunk, és néztük kinn a ködöt. Apám, gondolom, beteget jelentett, vagy másképp kimentette magát, s játszott velünk, nagyon türelmesen. Azóta se éreztem magam ekkora biztonságban.
            Künn köd, hó, hideg, bévül meleg, étel, játék, föltétel nélküli szeretet.

Február nyolcadika

2006. 02. 06. - Tamás Gáspár Miklós
Szabó T. Anna kötetének címadó verse – Elhagy – benyomásom szerint túl fogja élni a még ifjú évszázadot. Nem „Spitzenleistung”. És bár ezt líráról szólván nem illik bevallani, tanultam belőle valamit. Anyákról és gyerekekről. Persze ez nagyon érdekel most.

És a rock and roll?

2007. január 16. – Csobánka Zsuzsa
Fej-fej mellett a meztelen köldökök, izzadság és sör. Ollállá! Volt ott őrület, finomság és kegyelem - a szó tiszta értelmében. Mert mégiscsak van valami felszabadító a szláv zenében. Felszabadító szomorúság. Szeretném még az életben Szentpétervárott inni a vodkát, hozzá füstölt halat vagy ruszlit enni kísérőnek.

Loliták

2006. december 29. - Esze Dóra
ED villámgyorsan visszatette a könyvet, és nem közönséges gyötrelmek közepette kivárta a másnapot, amikor érte ment. Az égvilágon semmi kedve nem volt ugyanis ahhoz, hogy a felbukkant alak jelen legyen akkor, amikor ő belép az időből kiszabadult néhány perc alatt felderengő új világ kapuján.

Panta Rhei

2006. december 15. - Balla D. Károly
Különleges empátiával közeledik a fogyatékosok, hajléktalanok, szenvedélybetegek, etnikai kisebbségiek felé. Ha ebből a körből választ majd magának működési területet, akár haza is jöhet Kárpátaljára. Aranybánya egy frissen végzett szociológusnak.

A fej nélküli lovas

2006. december 8. - Zemlényi Attila
Emlékeztek, hogy szól a Mad Max-ben a vándor éji dala? „Én vagyok az éjjeli lovas, benzinszívó, öngyilkos robot, az én tankomban a többiek félelme van!” Vakon ügettünk a város felé, volterdők és ónádasok láncolt lelkei riadoztak, felkeltettük a harminchetesen az alvó aszfaltot, testünkre rettentő szimmetriát metszett a fehér, szaggatott vonal. Odaértünk néhány perccel hat után, yo-yo-yo-yo-yo gépkoccsi.

Az igazi színház

2006. október 14. – Balla Zsófia
A szöveg eggyé forr az arcjáték, a gesztusok és mozgássorok szigorúan komponált, ámde a rögtönzés könnyedségét mutató koreográfiájával. Bármit lássunk a színpadon, bármilyen egymásba csavarodott nagyjelenetet: minden színész minden szava és minden mozdulata követhető, látható, mert átgondolt része a művészi szándéknak.

A legrövidebb nap, csütörtök

2006. szeptember 21. – Krusovszky Dénes
De Tallin nagyon is érthető, ugyanolyan kiélt arcok vesznek körül mint itthon, ugyanolyan lerobbant lakótelepekkel van tele, még a kosz és az emberek rossz angolja is hasonló, ahogy a szépség melankóliája is, de van benne valami lenyűgöző fáradtság, amitől mégis más. Másképpen életképtelen, mint Budapest.

The Clown 4 – anyu, én gép nélkül!

2006. augusztus 24. – Balázs Attila
Moholy-Nagy László valójában a nem kevésbé híres Man Rayjel egy időben fedezte fel újra azt az eljárást, amelynek eredete a fotográfia kezdetéig vezethető vissza. A tárgyakat közvetlenül fényérzékeny papírra helyezte, majd megvilágította, s az így készült képet rögzítette. A leírt módszerrel olyan műveket hozott létre, melyeknek nincs "negatív eredetijük", következésképp nem sokszorosíthatók.

Eljön a reggel értünk

2006. 07. 01. – Solymosi Bálint
Mielőtt nekiindulnánk a busszal a bulinak, meglátom Zsuzsa szép szomorú szemét, kicsit riadt tekintetét; általában, amikor hajlandó észrevenni, de nem úgy, mint a hivatalnokok, hanem mint azok a nők, kik rezidensek ebben az életben, és a pillantásukat is mintegy celebrálják, hát szóval akkor ő fel szokott kacagni; most nem. (Hogy fog majd rám nézni, ha ezt olvassa! Ráadásul, ugye, tudjuk, nincs az a női szempillantás, melynek mélyén nincs ott a büntetés…)

Avignoni tudósítónk jelenti

2006. 07. 17. - Derdák András
Itt például, a kontinens talán legfontosabb színházi fesztiválján épp egy vajdasági magyar, bizonyos Josef Nadj (vagy Szkipe, alias Nagy József) a díszvendég, a fő meghívott, az ünnepelt sztár, aki saját darabjainak bemutatása mellett általa fontosnak vélt produkciókat meg is hívhatott. Sajnálom, de nem azért, mert magyar - hanem mert jó.

Mozinézés otthon

2006. 06. 16. - Dalos György
Lám, örökre elmúlt egy korszak, többmillió áldozattal, számonkérhetetlen bűnökkel, a humánum csodálatra méltó kitöréseivel s az új évszázad roppant nyüzsgésében hihetôleg tökéletesen feledésbe is fog merülni. Csehov fogalmazza meg ezt a melankolikus helyzetet Szahalin-könyvében, abban az epizódban, amikor 25 száműzött megkapja a cári kegyelmet: „Egy se vetett keresztet, nem hálálkodott, mindnyájan komor arccal álltak ott és hallgattak, mintha mind elszomorodott volna arra a gondolatra, hogy ezen a világon mindennek vége szakad, még a szenvedésnek is.“

Hírek

2006. június 12. – Dalos György
A helyzetnek megfelelően opportunista módon viselkedem, vagyis ott, ahol egyetértek, hevesen bólogatok, a becsületsértő kifejezések hallatán semlegesen hümmögök. Voltam már ilyen pártközi helyzetben jobboldali fogorvosnál is, ám ott a kezelés természeténél fogva még csak mímelnem sem kellett a diskurzust.

Szombat színe-java

2006. 06. 03. – Vass Tibor
Egyikük mosolyogva megjegyzi, hogy bizonyára azért a nagy siker, mert a művek mellett a szerzők portréja is megjelenik, és a képzőművészek még az íróknál is jobban szeretik magukat nézegetni az internet-tükörben. Aztán látva, hogy a kelleténél komolyabban veszem, azt mondja, persze, arról van szó, jók vagytok, nagyon jók. Nana, rezegnék Jutka mell-aljai, nana.

A szarvasvadász

2006. 05. 28. – Pallag Zoltán
Nincs egy göncöm sem. Ezt mondom. Ellopom a szövegét. Gondolom ez olyan csajos szöveg. A tévében legalábbis a nők szokták mondani, hogy nincs egy göncöm sem. Én nem mondtam, hogy nincs egy göncöm sem, valójában nem mondtam, viszont tényleg nincs egy göncöm sem. És ő sem szokta ezt mondani, hogy gönc, ezt soha nem mondja. Pedig ez olyan csajos szöveg. Ruhát mond gönc helyett, az nincsen neki soha, mint ahogy nekem most.

Esendés

2006. 03. 08. – Zalán Tibor
Bevezetés az irodalmi hermeneutikába. Peter Szondi könyve kikészítve az asztalomra. Talán a modern drámáról írott feljegyzései miatt gondoltam, hogy ismét elő kéne vennem. Elkedvetlenítő első mondat: Az irodalmi hermeneutika az irodalmi művek értelmezésének, interpretációjának tana. Repül a szoba másik sarkába.

Beszélgetések Kertésszel

2006. 03. 05. – George Szirtes
Abban az időben úgy gondoltam, lehetnék a második George Herbert, s szent énekeket írhatnék. Mai napig szeretem Herbertet, s valójában még mindig el tudom képzelni, hogy valamiképpen világi zsoltárokat írjak.

Road-movie, horror

2006. 02. 03. – Dragomán György
Eszembe jutott, hogy a múltkor milyen vicces kis párbeszédnek lehettem a tanúja a metróvezető és a diszpécser között. (Legelöl utaztam, ott, ahol le szokott lenni kaparva egy-egy átkukucskálásnyi hely a vezetőfülke mögötti ajtót borító olajfestékből). Diszpécser: Na Pista, semmi zökkenő az állomásra bemenet? Pista: Nem, simán ment minden. Diszpécser: Úgy látszik, az acél sok mindent kibír. Jó munkát.

Dobjuk össze az Összest

2005. 12. 06. – Harcos Bálint
A halott: vesztes, mert hát meghalt. Na de egy élő!… Nálunk és tőlünk keletre ez épp fordítva van: egy író csak nyer vele, ha meghal. Nem ismertük hallatlan fejét, melyben szeme almái égtek. Gond? De ha még él… Az megbocsáthatatlan. Tessék exitálni. Kilehelni a lelket.

Elefántok és kastélyok (londoni napló 1.)

2005. 10. 31. - Gerevich András
Nincsenek szabályok, nincs mindenki által megértett jelrendszer, nincs közös nyelv. Végtelen, szokatlan és egyre radikálisabb párosítások vannak, egyedi interpretációk, vegyületek, összemosódó definíciók, ellentmondások és szerepek. Divatok, büszkeség, és félelmek.

Az Oktogon kilencedik szöge (2)

2005. 10. 18. – Poós Zoltán
Emlékezetes, hogy a bezárás előtti években már a ruhatárnál feltartóztatták a látogatókat, és borsos belépődíjra köteleztek mindenkit! Pedig nem volt ez mindig így: K. I.-t, a költőt, többször is meghívták a pincérek egy feketére, mert a fiatalember csak az ingyenes szódáját kérte. És ez nem egy háború előtti anekdota.
[A szerzőről a képet Somlói Kolos készítette.]

Piac, emlékek

2005. 10.15. – Mesterházi Mónika
Piaci és hátizsákos emlék: ahogy a több kiló zöldséggel és gyümölccsel teli zsák másik szíját is fel akarom rángatni a vállamra a villamoson kapaszkodtomban, valaki mosolyogva segít. Hát igen. Egy amerikai. És hogy néznek egymásra a magyarok... Amerikában viszolyogtunk a sok mosolygástól és haláltagadástól, de hazajönni és látni a tömény mosolytalanságot legalább akkora kultúrsokk volt (18 éve? te jó ég!).

Foci, Egészség, Élet-Halál (III)

2005. 10. 05. - Zilahy Péter
Mindezt írom egy olyan nyelven, amely pár évvel ezelőtt a kutyát sem érdekelte. Most viszont okosak vagyunk és szépek, artisztikusak és artikuláltak. Meddig tart még ez az illúzió? Mikor fogy el újra körülöttünk a levegő? Sétáltatom a nyelvet, és lefordítanak. Én vagyok a Lajka kutyán utazó űrbolha.

Tenger

2005. 09. 12. – Villányi László
2000-ben Milan Levart, a Hágai Törvényszék tanúját meggyilkolták, mert naivul hitt az igazságban, a humánumban, a jogállamiságban, s nem menekült külföldre. A Hága által kikért tábornokokat pedig Split és a Dalmát régió díszpolgárává választották, abban az évben, amikor fiaimmal a hajó korlátjára támaszkodva az Adriában gyönyörködtünk, útban Hvarra.

Tények

2005. 08. 05 - Ágoston Zoltán
A hatperces interjú után kocsiba ülök, és, mivel csekély a forgalom, két és fél óra alatt otthon vagyok. Oda és vissza az M7-en, laza 450 kilométer, ezzel az erővel lemehettem volna Pécsről az Adriára, nem beszélve Zágrábról vagy Ljubljanáról. Arrafelé valahogy sosem leszek frusztrált, és nem azért, mert a klasszikusokkal szólva csak "napfény és halidéj" van. Szlovén és horvát irodalmárokra tessék gondolni.

Freiburgi napló 3.

2005. 06. 15. - Váradi Péter
A kiállítás gyenge közepes volt – budiknak, komplett budi-Stonehenge-nek álcázott Hallgatófülkék csoportja, melyekben Pál apostoltól Peter Sloterdijkig sok mindenkit lehetett hallgatni. Közepes, interaktivitásnak álcázott ötlettelenség.

Freiburgi napló 2.

2005. június 14. - Váradi Péter
A Végítélet és én (Én?) kézen fogva sétálunk a Münster nyolcszáz éves falai tövében, hogy a téren kipakoló antikváriusnál még beruházzunk a „Pszichoanalízis a testiségben” című, már nyilván sokszorosan és végérvényesen meghaladott és tarthatatlan tudományos álláspontot képviselő kiadványba, mely azonban a kellően tudatlan olvasó számára még ma is képes a szakszerű tudás megnyugtató hűvösségét közvetíteni.

Freiburgi napló 1.

2005 június 13. – Váradi Péter
Ide ajánlás kívánkozik, de katarzist akarok kiváltani, ezért meghagyom naplóm utolsó mondatául. Talán csak magamból váltok ki katarzist, és mégis. Egy hétig tartogatom magamban, hadd érlelődjék, és habár ez nyilván egészségtelen, vállalom a kockázatot. Legyen ez a dohányzás irodalmi formája.

Ki a Tisza vizét issza...

2005. 06. 01. - Halász Margit
Már alig várom, hogy üzenetet kapjak a Tisza-parti ismerőseimtől. Megegyezésünk szerint, ha virágzik a Tisza, egyet füttyentenek, és én kétszer szaladok.

Sírhant Művek

2005. 05. 21. - Gordon Agáta
Már fél éve a Sírhant Műveket nézzük, hetente kétszer egy rész, vasárnap kettő. Másodjára pörög végig az egész sorozat, még rezzenéstelen tekintetűek is a tévé elé ülnek ilyenkor és bámulnak. Mennyország folytatásban.

Teátrális blog: 1947

Szöuli "hétló" 7.
Mindig azt hittem, hogy a nagy titkok közlése rendkívüli, szinte méltóságteljes körülmények között zajlik: a pillanatban, amire egész életünkben készülünk. A nagy titkok közlése ünnephez hasonló. És én itt ülök a buszon, körülöttem negyven tanár, aki semmit sem tud az egészről, semmit sem tud arról, amit a több tízmillió moszkvai és szentpétervári sem tudott, nem sejtett semmit sem.

Szöuli "hétló" 1.

Szűts Zoltán
Angolul szöveg, és néhány orosz szó közben. Ha jól emlékszem, Alex is így beszélt a Gépnarancsban. Ezerféle kiejtés. Szerdán Szasával egymás mellett ülünk, beszélgetünk. Megkedveltük egymást. A szerda így jó. Gyorsabb az út. Pár szót tud magyarul, édesapja Pápán szolgált. Megszálló hadsereg, mondja. Magyar iskolába járt egy-két hónapot, a gyerekek rajta álltak mindig bosszút.

...melyben előtanulmányokat végez egy lektori jelentéshez, s a boldogság szervét is vakargatja

2004. 09. 01. – Hazai Attila

Ha jól számolom, eljött az utolsó nap. Örömmel adom át holnaptól valaki másnak a litera naplóírás lehetőségét. Főtt krumplit eszem és nem mozdulok ki a lakásból, vagy maximum tíz percre lenézek a Dunapartra. Kiolvasok végre, két hét után, egy érdekes könyvet, angolul van, de kubai írta, eredetileg spanyolul, és a magyar kiadását fontolgatják, nekem kell lektori jelentést írni róla.

A bizottság

2004. 03. 10. - Czifrik Balázs
Hatalmas ováció fogadja Zsugormenti Zsolt zárszavát, majd a bizottsági tagok előveszik számlatömbjeiket, szakmai tanácsadásról kiállítják a számlákat, s távozóban beadják a pénztárba.
Czifrik Balázs egyedül maradt a szobában, mentett, aztán lekapcsolta a hivatali notebook-ot. Ásított egyet, s arra gondolt, mennyire nem szeret ő Czifrik Balázs lenni, mert mégiscsak legjobb annak, aki igazi Czifrik Balázs lehet.

Zajlik az élet

2004. 08. 24. – Payer Imre
Az olimpiai hírekben a doppingolás a vezető hír. Magyar sportoló: dopping. Ez szar. Bár - épp vizeletvizsgálati botrány van. Fazekas Róbert diszkozvetőnek állítólag rángatták a faszát meg belenyúltak a seggébe, azért, hogy meggyőződjenek róla nem akar-e csalni. Mintha a seggéből akarna idegen vizeletet a vizsgálóedénybe juttatni, ki ne derüljön a turpisság. A sportoló leblokkol, nem sikerül neki. Három és fél óráig erőlteti. Ez biztos túlzás.

Még ez a nincs sincs

2003. 11. 02. Cserna-Szabó András netnaplója
Nem más ő, mint Anagama Buddha kisujja agyagba zárva, amire rámutat: eltűnik. Buddha nem kereste a magyarázatot, inkább rámutatott kisujjával a dolgokra, és azok eltűntek, utoljára saját magára mutatott, így maradt árva a kisujj. Az agyag géppuska remekül semmít: hegyet, Buddhát, szövőmunkást, világot, miegymást.

Így múlnak

2004.június 20. – Lovas Ildikó
De bizonnyal mások is éppen így élnek, erre tehát nem kell szavakat vesztegetni, bár egy ilyen napló tán erre is szolgálhatna, miután a testiséget már letudtuk tegnap. Maradna az olvasás élménye. Azonban nem adom fel ilyen könnyen, mégiscsak az apró, bonyolult képletekről fogok írni, bármennyi kitérő is akad az utamba ezen a vasárnap délutánon - miközben még azt sem tudjuk, hogy tovább fognak-e jutni a portugálok.

Schen Vida hét napja. Álnapló (7)

2004. 09. 08. - Selyem Zsuzsa
A nyitott chrysleros pasi, valamikor állatorvosi egyetemre járt, kifejti, mekkora biznisz volna Sapard pénzeken fiktív állatmenhelyeket létrehozni, s mekkora lúzer Péter, hogy ő csak gyógyítja az állatokat, hiszen azért kell élni, hogy az ember pénzt csináljon, hogy legyen mit elbasznia. Nyers mondat, de kétségkívül ki van egyensúlyozva. Ezenkívül még hiteles is, a francba, gondolja Schen, bárcsak én találtam volna ki.

Jumping Jack Flash

2003. 12. 05. - Gyukics Gábor netnaplója
December 5. Ébredezek. Megcsörren a telefon. Édesanyám az, hogy kerestem-e, és megtalált-e az a doktor. Melyik? Nem talált meg egy doktor sem. Nem akarom megtalálni őket én sem. Hogy jól vagyok-e, kérdezi, olyan furcsa a hangod, mondja. Persze. Most ébredtem, azért.

Vándorlás térben, időben

2003. 12. 04. - Gyukics Gábor netnaplója
Rumi, tizenharmadik századi Farszi gondolkodó, költő nem nagyon ismert Magyarországon. Amerikában viszont rengetegen olvassák. Olyan népszerű, hogy lassan lesznobozzák azt, aki megemlíti a nevét. Magyarul, ha jól emlékszem, alig néhány Weöres és/vagy Illyés fordítás létezik tőle. Na azért, mert Imola nem jön, gondolom a könyv még megjelenik. Elkeserednék, ha nem így lenne.

Bolyongás

2004. 06. 02. - Bánki Éva
A gyengéd lelkű Trisztán, annyi szép udvari canso szerzője "egészséges felfogású fiatalember" volt sokáig, az a fajta, aki nem borzongat meg a családon belüli erőszak híre, de egy kis pozitúra-váltás az ágyban rögtön elbátortalanít. Csak a "szűz" Izolda tanítja ki a finom rafinériákra - mert a nők sohasem adják lejjebb vagy alább, jöjjenek bárhonnan, legyenek akárhány évesek, élnek-halnak az élvezetekért.

...bizonytalanul körülhatárolt...

2004. 04. 17. - Szántó T. Gábor
Mivel életösztönük megelőzi egymáshoz fűződő érzéseik erejét - olykor eleve ellökik maguktól a másikat, vagy lelküket elzárják a valódi, teljes összefonódástól -, s emiatti szégyenükben könnyen haraggal telnek meg önmaguk iránt, amit azonban a másik elleni gyűlöletté fordítanak, vagy ha elfojtják, szorongás érzete vesz rajtuk erőt.

Békaugrás

2004. 07. 11. - Benedek Szabolcs
A pártbizottsági munkatárs végrehajtja az utasítást: tárcsázza Szófiát. A telefon kicseng, s amikor a vonal másik végén bejelentkezik valaki, a pártbizottság munkatársa azt mondja a kagylóba: "Itt Tallin". Ami eredetiben körülbelül így hangzik: "Szgyesz Talin". A vonal másik végén döbbent csönd, azután izgatott suttogás, végül valaki nagy levegőt vesz, és elkezdi darálni, hogy: "Drága Sztálin elvtárs! Dolgozó bolgár népünk jelenti...".

A megapolisz, Frida Kahlo és Trockij hangja

Mexikói retro-napló 1.
Frida Kahlo háza pár blokkal odébb található, valódi művészház maja szobrokkal, népi tárgyakkal, kék-sárga konyha kerámiaedényekkel, dolgozószoba ecsetekkel, állvánnyal. Csak amikor megpillantom fényképét és férje képét az asztalon, jut el a tudatomig, hogy az ő történetüket filmesítették meg Hollywoodban. A bájos művésznő és a gazdag művész kapcsolatát. Férje hasa kibuggyan a melle alá felhúzott nadrágból.
További találatok