hirdetés

Keresési eredmény a(z) „zene” címkére

Keresési találatok a(z) Netnapló kategóriában

Magyar metál

2009. június 2. - Székelyhidi Zsolt
A zenecsinálás olyan, mint a költőnek az írás, az asztalosnak a komódkészítés – kielégít, feszültséget old, amikor kész van, valami feloldódik valamiben, mint a lányban a 6. fröccs, bennem a Sepoq kislemez, a gazdaság körforgójában a világ...

Egy kód meghatározatlan használata

2008. október 24. – Barta András
Hol helyezkedik el Tar Sándor művészete? Félek, hogy el se helyezkedik, félek, hogy amint seggét elhelyhezné oz paradisum belei, ozun pillanat ben úgy elszáll, ahogy az írás, pedig az köztudomásúlag megmarad. Maradj velünk, béláné, maradj velünk. Tényleg, bélának béláné a felesége, még ha tagadja is, nincs mit letagadnia -- no, legalább a korából. Háromdecis néni a kapuban söpröget.

Dark vs. Emo

2008. október 18. Illés Emese
Olyan masszív nyugalom ül ott, hogy a szervezetem nem bír ellenállni és kienged magából minden feszültséget. Csak sétálok, nézem a sírköveket, az emlékek lerakóhelyeit, és egyáltalán nem érzek szomorúságot. Ezért fotózom le. Haza akarom cipelni azt a békét, hogy otthonra is jusson belőle egy kicsi. A temetőben érzem, hogy mennyire magamra vagyok utalva ebben a világban, és ez az egyetlen hely, ahol ez nyugalommal tölt el.

Mókuskerék

2008. október 16. - Illés Emese
A cinizmusom. Eddig ő is szórakoztató volt, most már inkább banális. Az iroda csendes pillanataiban nincs más, mint mogorvaság és cinizmus, ha éppen nem kell seggeket nyalni. A két véglet tökéletesen kiegészíti egymást, és talán éppen ez az, amiért zsigerileg nem érzem feszítő kényszerét az alkotásnak.

Szex, Drogok és a Halál művészete

2008. október 15. - Illés Emese
Ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk a kifejezéseket, a szex, a függőség és a halál egy bizonyos szinten mindent aláfest. A szex fogalmát kitágítva máris felbukkan a szenvedély buborékja, a vágyé, az elnyomott vágyé, és még beljebb haladva elérünk a tabu fogalmáig. Ez az, ami engem igazából izgat: a szőnyeg alá söpört szemét. Kicsit jobban utána olvasva a gyakorlati perverzióknak, egy egészen új képet kapsz a téged körülvevő emberekről, és már nem is érzed magad annyira félresikerültnek.

Acid

2008. október 14. – Illés Emese
Az egyetlen biztos információm, amire támaszkodom, az a bizonyos vicc: Az emberke épp a következő tripjére készül, és felírogatja egy papírcetlire a legfontosabb teendőket: „ha csörög a telefon, felvenni; ha kopognak, először megkérdezni ki az, csak azután beengedni!” Betolja a bélyeget és vár. Valamivel később kopognak az ajtón. Kapkodva előkotorja a cetlit és artikuláltan felolvassa: „Ki az?” Kintről a válasz: „Szia, vessző, mi vagyunk!”  Gondolom, ennyire talán nem lesz súlyos a helyzet.

Híres író

2008. szeptember 27. – Barok Eszter
Az „égi jel” igen direkt módon, a létező legkonkrétabb formámban; egy vaskos, szénfekete, illendően körülcakkozott muzulmán pénisz képében érkezett. Nem akarok vulgáris lenni, de a teremtés ősi szimbólumában materializálódó néma üzenettől lényegretörőbb útmutatást aligha kaphattam volna.

Puncsszelet és fos-színű kerítés

2008. szeptember 2. - Rimóczi László
Régóta gondolkodom azon, hogy milyen blikkfangos módon állhatnék bosszút egy ismerősömön, akire csak közepesen neheztelek. Most kitaláltam: közzé teszem féltve őrzött puncsszelet receptjét. Véged van PD!

Szeretem Budapest, szeretem Sepsiszentgyörgy

2008. július 14. - Becsey Zsuzsa
Hiszen ezentúl itt és most vegyem tudomásul, nem párommal értekezem, se nem barátnőmmel, hanem egy fürdőhelyen igenis tessen úgy beszélni, akár zuhany alatt is, meztelen, hogy azt mindenki aki a fürdőben, értse. Minden kíváncsi szem. Kivétel nélkül. Elvégre közvagyon, közösen fizettünk a ház, a víz, a fák, a cementhideg fürdőért. És mégsem. Szeretem az embert, s a világot. Az álmokat, emléket. Sepsiszentgyörgy és Budapest között.

A szeretet természete

2008. július 2. - Boris János
Mekkorát nőtt a szememben költészetén túl Petri azzal is, hogy kiderült, rokon-John LeCarré-rajongóra leltem benne! Még annak ellenére is, hogy a Smiley-figurát  stílusában egy kicsit félreérti, ám maga mégis teljes mértékig „benne van” ebben a figurában.  De ez inkább rossz-, semmint jókedvre derítő gondolat. Már csak azért is, mert Petri nincs, LeCarrét fordítani viszont nagyon nehéz, „britsége” visszaadhatatlan, és a bornírt magyar irodalmi kánon meg képtelen kezelni egy igazi nagy írót, aki a kémregény lenézett műfaját műveli. Nem tudom, Petrit tudja-e kezelni ez a kánon. Vannak kételyeim. Sőt, leginkább azok vannak.

Nemzetközi klub alapítása

2008. június 2. - Telkes Margit
Jó volt ott lenni és most este már határozottan érzem is a gyógyvíz gyógyító hatását, ami ugyan a férjem szerint csak a sok pezsgőnek köszönhető. Persze irigy, mert ugyebár nulla tolerancia. Ja kérem, ő akart vezetni, ezért csak vizet ivott. De valóban nem fáj a csuklóm és a holnapi kapálás után is ezt fogom mondani. Ezt fogom mondani? Igen. De érezni? Mindegy.

Söröző

2008. május 22. - Reményi József Tamás
Utoljára 1973-ban, egy leningrádi kollégiumban tapasztaltam a rádiónak oly zsarnoki uralmát, mint nálunk napjainkban. Nem zene, lényegében üzemi alapzaj. Zene vendéglátó-élményként nekem először Berlinben adatott meg. Egy vasárnap délelőtt a pályaudvartól néhány méterre ültünk Györgyivel a futballfanatikusok  kocsmájában...

Tánc

2008. május 1. - Aletta Vid
Járkálás a rózsatövek között. Fára mászás. Egy meggyfa, ahonnan a már azóta halott, hajdani szomszédokra láttam. A Váradiékra. Akiket konzervált a rosszindulat. Margit nénire. Aki jelen volt egyszer a két alkalomból, a két alkalom egyikén, amikor Apám pofon vágott. És hétvégei locsolások voltak, a szombat, a vasárnap reggele, amikor nővérem még aludt, Anyukám is, csak Apukámmal ketten voltunk, és a nyúlketrecek felől felbukkanó napsütésben osztottuk a víz illatát. Az az idő, amelyik még nem ismétlésekkel volt terhes. Nem felismerés – megismerés járkált akkor.

Karnevál

2008. április 13. - Takács Zsuzsa

A test és a nemiség megvetése, mint a teremtés megvetése. Misztika és érosz: „Segít megtapasztalni az isteni életet magunkban és másokban, sőt az egész teremtésben is.” Lásd továbbá: Emily Dickinson levele: a testi szerelem ’megváltás’ jellegéről. Ugyanez Anselm Grűn és Gerhardt Riedl könyvében: „Ha erotikus úton járunk minden intenzív tapasztalatban megérezhetjük Istent”.

Transz

2008. április 11.  – Takács Zsuzsa

Reggel váratlan dolog történik, rendezőm reményei ellenére, a vártnál egy nappal korábban meghalok. Hiába várnak rám, színészem és rendezőm és a verskedvelő közönség, ilyen állapotban mégsem mutatkozhatom. Nem akarom elrontani a verseimmel való találkozás ünnepét.  Nem küldöm el a halálomról szóló e-mailt sem, mert közben megszólal a telefon, és én lemondom a részvételemet.

A nap túlnyomó részében jól vagyok

2008. március 29. - Farkas Péter
Tíz éve még, ha pl. Budapesten voltam, és a kezembe került egy lap, szinte pontosan ugyanúgy tudtam dühöngeni, mint a hetvenes években. Ma olyan, mintha a marslakók életéről olvasnék. De olyan sem, mert teljesen érdektelen. Részben a hírek kiszámíthatósága, részben a jelentéktelensége miatt. Lehet, hogy ha ott élnék, akkor pl. meglepne, hogy. Vagy elképesztően fontosnak tartanám, hogy. Így egyszerűen merő unalom.

Csütörtök: Bepótolom többszörösen az elmaradtakat

2008. március 6. - Spiegelmann Laura
...mintha magamhoz térnék valamikor hajnalban, biztos, hogy nem akkor mászom be az ágyra, mert pontosan emlékszem, mozdulni, oldalra fordulni is alig bírok részeg büszkeségemben, hogy mégis hazajutottam, és csak itthon estem össze, igaz, minden bizonnyal rögtön az ajtó bezárása után, mindezt nem panaszképpen említem, mert hát éppen hogy én kerestem a bajt, vagy nem azt, mert olyan hülye azért mégsem vagyok, hogy a bajt keressem, de a baj keresett engem és sikerrel járt, mert rám is talált...

Szervezett szabálytalanságok

2008. 02. 16. – Varga Zoltán Tamás
A Piac utcán felfedezem a Szabó Magda Könyvesboltot. (Szemben a Szabó Lőrinc Könyvesbolttal.) Nyitva van, bemegyek. A sarokban álló üveges szekrényben kéziratok, korrektúrák, feljegyzések, régi fotográfiák. Szabó Magda kedvenc írógépe – áll egy kis táblán – benne egy félig írt papírlappal, mellette fotel, kis asztalka. Az összhatásból mégis valami hiányzik. Végignézem a könyvválasztékot, elszomorít. A szépirodalom jelenléte csalódás. A teljességre való törekvés teljes hiánya. A gesztus nemes.

Király úr és a nő

Szilveszterkor nem illik haragudni
Azt csak hiszed, komám, mondja és azt kérdezi ki vagy te. És te ki vagy, kérdezem. Afféle író volnék, feleli. Én is az vagyok, mondom. Mi a neved, koma, kérdezi. Esterházy Péter vagyok, felelem. Azanyád, nem mondod, mondja, akkor druszák vagyunk.

Sztori, amiből kisregényt írnék

2007. december 17. - Böszörményi Zoltán
Visszaúton, miközben a szálloda felé ballagtunk, ő is kitárulkozott. Elmondta, hogy nem oly rég hunyt el a felesége, másfél éve egyedül tengődik. Szerencsére annyi pénzt tudott félretenni, ha száz évig él, akkor sem lesznek anyagi gondjai. Amióta asszony nélkül maradt, megállás nélkül utazik.

Ma boldog voltam

2007 december 1. - Marék Veronika
Ilyet még sose kaptam! Nekifogott, és a „Boribon autózik“ című legújabb könyvem 20 képét megrajzolta a maga módján. Nagyon tetszik ez a munka, mert nagyszabású, alapos. Elég sok időbe telhetett, amíg mind megcsinálta. Elmélyülten kellett dolgoznia.
Az ő rajzocskái jelek. És ezek  igazolják az én rajzaimat is

No signal

2007. november 8. – Jászberényi Sándor
Egy kétszer kétméteres szobában állok, van benne egy ágy és egy petróleumlámpa a falon. Ablak nincs. A lány ledobja a ruháját és lefekszik az ágyra. „Gyere.” – mondja franciául. Még életemben nem láttam közelről meztelen fekete nőt.

kifekszik

2007. október 24. – Mary Ali Ann
Figyelem a fény ingadozásait az alakja körül. Meleg helyzet. A nyárfák vetette árnyékok hangtalan, feszült izgalma. Aztán még, nagyon halkan, szinte suttogva kérdezte, hogy a választ, a kérdésre, tudja-e valaki. Tudtuk, akkor már tudtuk, hogy volt kérdés. Biztosan gyanús volt. Volt kérdés. Ha azt is tudjuk, mi a kérdés, a választ is bizonyára. Nem tudtuk.

A legnagyobb ma élő kőműves – reáldarab 2.

2007. október 20. – Babiczky Tibor
„Na, akkor készen is vagyunk, mi? Most fotózzál le, Ricsikém, legyen egy ilyen dolgozós-bográcsozós fotóm, mer’ lehet, hogy jövő nyáron már nem ismersz meg vagy mondjuk addig meghalok.” Ekkor lépek ki az ajtón, mutatja nekem a Ricsi büszkén a Tibit: „A ma élő legnagyobb kőműves Magyarországon”.

Tétmérkőzés

2007. október 18. – Babiczky Tibor
Zebegény itt a lényeg, merthogy van ott egy Békeszigete, így egyben és nagybetűvel, és ez a Békeszigete csak kis részben Zebegény, a Békeszigete döntően egy ember, pontosabban egy ideje kettő, még pontosabban pár nap múlva már három lesz, Attila és Natália, és pár nap múlva már Szonja is, oda mentem mindig, boldogan is, szomorúan is, mert a boldogság és a szomorúság nem fontos, nem oszt, nem szoroz, az állandóság a fontos...

Munka és szerelem -reáldarab-

2007. október 17. - Babiczky Tibor
Rókapista annak rendje és módja szerint neki is fog a durrantgatásnak, de sehogy sem sikerül, túl magasra kell neki ágaskodni, húsz perc után már tiszta verejték a kutya, egy nagy görcs, reszket, alig áll a lábán. „Próbáld meg neki popóba, milyen jó is az” – bíztatja Ricsi, mire a lányok egy szó nélkül felkapják kutyájukat és iszkolnak a kijárat felé. „Mosmivan, hé?” Áll a Ricsi a szétbarmolt teraszon, parfümfelhőben, kiöltözve, mint egy plázaherceg. „El se köszöntek bazmeg.” Legyint. „Iszunk egy sört?”

Letakart tükrök

2007. október 16. - Babiczky Tibor
Aztán szépen lassan mindenkiről lekerült a „kendő”, elénk tárult a Pozsár gyerekkora (egy focipálya mellett nőtt fel egyébként, amely élmény finoman szólva is meghatározó) meg a nőügyek, a Főnök medvéi, az Úristen egyik jelentőségteljes kézlegyintése egy csepeli kanyarban, az én pápai „vándoréveim”, egyszóval sokminden, csak éppen Szabósanyi nem „került elő”, mert a lovászok nem túl beszédes emberek.

Magyarország legújabb reggelizési szokásai

2007. október 15. – Babiczky Tibor
Budapestnek nincs ritmusa. Korábban pedig volt, emlékszem. A közlekedés két végletet ismer: a mozdulatlanságot (értsd: dugóban ácsorgást) és a padlógázt (azon a harminc méteren, amíg lehet). Megmaradván a képnél: Magyarországnak minimum szívritmuszavara van.

Micimackó és a gyerekszoba

2007. október 14. - Margit Patrícia Eszter
Szerintük a vallás túl általános pszichológia nélkül, a pszichológia pedig túl üres hit, spiritualitás nélkül. A gyereknevelést is mindegyik szereplő személyiségéhez, igényeihez és feladataihoz kellene passzítani, hogy a számukra elérhető, legmagasabb spirituális utat járhassák be – ez evidens felvetésnek tűnik, mégsem az.

Péntek

Torma Tamás – 09. 28.
Először címet adunk, aztán olyanabb lesz maga a korpusz is vagy előbb a szöveg és ahhoz választjuk az illeszkedő/jellemző és egyben ízelítőjellegű címet?

Duna-napló 1.

1-2. nap: Bécs-Hainburg
...a baszk legalább annyira reménytelenül elveszett nyelv a sok újlatin monstrum között, ahogyan a magyar – és talán az ETA, talán a Franco-rendszer miatt, pontosan érti, amikor azt mondom neki: "Közép-Európa tele van szarral. Mármint, történelmileg értve a dolgot." S ezért nehéz nekünk némi szívtáji szorítás nélkül nézni, amint egy francia színész a költészet hatalmáról szónokol.

Gyakorlott szigetelő

2007. augusztus 13. - Sebők Marcell
Persze idén is volt beszólás: „ilyenkor már ágyban lenne a helye”, vagy „nem kéne ilyen kisgyereket kihozni” – mondja a tudós magyar polgár. Aki nem „örül” Áronnak, de nem szól hozzánk, az csak néz azzal a savóképű hitetlenkedéssel, amit nem tudott a Szigeten kívül hagyni, a mélázó magyar bámulással, a véleményes arcával.

Körbenyalás?

2007. augusztus 8. - Falvai Mátyás
Különben is milyen kritika az, amelyik nem alkot legalább implicite véleményt? A pártatlanság alapkövetelmény egy kritikánál? A pártatlanság a szenvedélyt is kiirtja, szenvedély nélkül pedig mit ér a dolog. A kritikának szerintem meg is kell győznie valamiről az olvasóját. Hiszen az értő olvasó magától is felismeri a legtöbb kritikus által említett szempontot, de a kritikusnak meg kell győznie arról, hogy ez jó vagy rossz.

Az egyszeri playmate

2007. augusztus 8. - Falvai Mátyás
Ha művészetről van szó, szeretem, ha tétje van a dolgoknak. A pusztán észbeli síkon vagy a poén mentén szervezett alkotások igen szórakoztatóak és érdekesek lehetnek egy darabig, de sohasem igazán jók. Rázza ki belőled a lelket, tanítson meg újra érezni olyan dolgokat, melyeket már rég nem, és olyanokat, amelyeket még soha! Vagy legalább érintsen meg, gyengéden, borzongasson meg, csontig. Legyen tétje!

Csak ülök

2007. augusztus 6. - Falvai Mátyás
... valahogy mégiscsak sikerült kilúgozni a görcsöt a gyomromból, mert hát – légyen bármilyen dolgos is ez az évi három nap – mégiscsak inspiráló, hogy ilyenkor több minden történik 72 óra alatt, mint egyébként egész évben összevéve.

Jobb fényesen

2007. június 22. - Szőnyei György
Fényesítéshez autópolírozó vegyszert használok. A csonttal különösen könnyedén haladtam. Ültem a tévé előtt, hogy teljen az idő (már az ötödik világháborúnál tartanánk, ha nem találják fel) és egy szakadt fehér trikó ujjával csillogósra dörzsöltem a tehén hajdani lábát. Olyan lett, mint egy hamis Gallé üveg az ócskásoknál.

Gyakorlások

2007. június 19. - Szőnyei György
... a Blues, a Country nem is létezhet a kötött formák nélkül, muszáj valamilyen rejtélyes erejű dallamnak megszületnie, hogy meg se halljuk az agyonhasznált alapokat. De szinte lehetetlen a formálódó melódiával úgy manőverezni a sok, elnyűtt zenei motívum közt, hogy egyikbe se ütközzek ...

Fesztivákör-képek

2007. július 19. - Györe Gabriella
A Szegeden egyszerre zajló két fesztivál a mindenevő közönségnek nem nagyon hagy pihenőidőt. A Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója és az Alternatív Színházi Szemle egymást érő programjai közül csak felvillantatni tudok néhányat: most ezek szorultak a naplóba, hogy helye legyen a Woyzeck-koncertnek középen.

Vágányzár

2007. július 17. - Györe Gabriella
Abban a szemben valami mégis felragyog, hátha, most, információ. Régóta bolyong a vár és a strandfürdő körül. Mutatom a utat, szinte a cél küszöbén áll, tudom, itt a legkönnyebb feladni, megköszöni szépen, egy gyulai recepciós és egy eltévedt éjszakai utazó találkozása, minden másképp is lehetne, az emberi szerepek sokfélesége lenyűgöz, távolságot tartat.

Nagy találkozás

2007. július 16. - Györe Gabriella
... próbálja elfedni sikeresen vagy kevésbé sikeresen a tényt, hogy mondandó nincs, csak kényszer van, s a kényszer nagy úr, de élni kell vele tudni, s ez az élés van itten kérdésbe véve akkor, hogy vajon, ha így, akkor jól élek-e vele, vagy éppen visszaélek, nem a szónak abban a boldog értelmében, mely további időket engedélyezne nekem itt, hogy szemlélődhessek ...

Valós és szellemi apák

2007 június 1. – Forgách András
…döbbenetes a Fritz Lang Liliomja, még sohasem láttam, és a főcímből – arra már nem volt idő, hogy őt a filmben is kikeressem – kiderült, hogy Antonin Artaud is játszik benne egy kisebb szerepet, s míg a kedves technikuslány elkészíti a biztonsági másolatot, beülök a Csészényibe, srévizaví szemben a templommal, ahol Széchenyi megesküdött, s ugyancsak srévizaví szemben az általános iskolával, ahol Péter bátyám abszolválta az első osztályt…

Némely részletek 6.

2007. április 21. - Fenyvesi Ottó
Csak egyszerű, kívülálló zenehallgató lettem. Nemrég hívtak az egyik pesti zenei rádió éjszakai műsorába, de nem fogadtam el a kedves invitációt. Köszönöm szépen, de nem. Koko Kommando és Rudi Radiátor visszavonult (erről bővebben: a Blues az óceán című kötetben, az Éjszakai műsor című versemben).

Némely részletek 5.

2007. április 20. - Fenyvesi Ottó
Az anyagok szilárdságáról, a fehérjealapú nanotechnológiáról, a genetikai diverzitásról, a kis késleltetésű egyenletekről, a legújabb tudományos eredményekről is csak a beavatottak tudnak, miért kellene a magas-művészetért a tömegnek feltétlen rajongania? A művész külön utakon jár, járhatatlan ösvényeken keresgél. Utópista és javíthatatlan álmodozó, mert ha nem az, akkor gáz van.

Vonalak és vonások

2006. február 26. – Szilágyi Zsófia
Mert holnap megyünk a polgármesteri hivatal elé, aztán, amennyi szülő csak tud, benyomul az Oktatási Bizottság ülésére. Az, ugyanis, nyilvános. És azok, akik hivatalból ott vannak, elvileg, minket képviselnek. Szerdán meg 4-től a gyerekekkel és tanárokkal együtt tüntetünk. Az előtt a Városháza előtt, amelyikről Babits írt a Kártyavárban. Azért az iskoláért, ahol Kaffka Margit tanított hajdan.

Kifulladás

2007. február 4. – Büky Anna
Táncolok és mosolygok, de közben unatkozom. Nem érdekel más, csak várom a szerelmemet. Máshol is várhatnám, de most itt vagyok. Körülöttem csupa részeg. A teremben félhomály. A levegőben a hagyma, az alkohol és az izzadságszag keveréke terjeng. Messze még a hajnal! Egyetlen célom van, hogy a szerelmem örüljön, hogy elhozott. Nagyon igyekszem. Közben mélységesen undorodom, és egy kicsit lelkiismeretfurdalásom van.

Kulcs egy archoz

2007. január 12. – Zoltán Gábor
Szeretek őszinte lenni. Nemcsak mert jólesik, hanem mert jobban veszi ki magát. Márai például őszinte a naplóiban. Még ha ezt nem is mindenki találja így. Nekem az az érzésem, éppen az őszinteségért csinálta, az őszinteségén dolgozott, amikor írta. Nem kis kockázatot vállalva.

Cenzúra volt egykoron, ma szerkesztés a neve

2007. január 5. – Balogh Robert
Ez olyan veszedelmes mennydörgés lett volna? A jópofaságnál több, a valóban használható javaslatnál kevesebb, de másfél percben mondjon valaki ennél magvasabbat! Utóbb még hozzátettem volna, hogy a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) inkább legyen egy nappal rövidebb, de hozzanak ide legalább egy, a fesztivált fémjelző világsztárt. Hát igen, ennyire beszari a helyi média, ugyanis kihagyták ezt másfél gondolatot, látszott is, hogy ott vágtak, ahol nem lehetett volna.

Kezdetben volt a játék

2006. december 18. - Balla D. Károly
Tudjuk, szinte bármiből le lehet vezetni bármit, nagy eszmerendszerek egyformán jól ráépíthetők olyan fogalmakra, mint anyag, lét, szubjektum, isten, megismerés, lélek, szeretet, káosz, valóság – ezek sorából egyáltalán nem lóg ki a játék, miért ne tekinthetnénk tehát éppen ezt minden kezdetek kezdetének.

Taps

2006. december 1. – Tétényi Csaba
Az egyik fiút figyelem, rögtön meg is nézi a képet, csóválja a fejét. A fenébe, túl sötét van, túl gagyi a gép. Mellettem a fiúk felnéznek a színpadra, de folytatják a dumát. Két srác sörökkel egyensúlyoz az asztaluk felé. A társaságukban egy kompakt gépet adnak körbe, megnézik, hogy sikerült a fotó. Varga kivezeti a dalt egy szép dallamra, béke van, semmi bonyodalom, a bőgő nem kattog, a szaxofon nem recseg. Még megzavarna valakit.

Inkább iszom

2006. november 30. – Tétényi Csaba
Továbbmegyek, le a lépcsőn. Büdös ez az egész. Csak első személyben lehet megpróbálni igaznak lenni. Például azt mondani a hajléktalannak, hogy nem, ahelyett, hogy nincs pénzem, holott van még. Jó volna valahogy nyomon követni önmagam észrevétlen változását. Szóval, lenne dolgom.

Mozart és a nyerőgépek

2006. november 2. – Tasnádi István
Sokszor nem az a fontos a színpadon, hogy a színész mit mond, hanem hogy mivel mondja, milyen szavakkal. Hogy mi a mondat lejtése, ritmusa, stílusa, hossza, hallgatása. Nézzük csak meg a Tartuffe-öt Vas István és Parti Nagy fordításában. Nem ugyanaz a darab. Talán mégis számít a nyelv.

Az igazi színház

2006. október 14. – Balla Zsófia
A szöveg eggyé forr az arcjáték, a gesztusok és mozgássorok szigorúan komponált, ámde a rögtönzés könnyedségét mutató koreográfiájával. Bármit lássunk a színpadon, bármilyen egymásba csavarodott nagyjelenetet: minden színész minden szava és minden mozdulata követhető, látható, mert átgondolt része a művészi szándéknak.

Rezgésszámok különbségei

2006. október 12. – Balla Zsófia
A zene a hangzásban, a megszólaltatásban él. Jagamas tanár úrnak annyiban volt igaza, hogy a zeneszerzők, a képzett zenészek a néma partitúrát olvasva is belső hallással hallják a zenei anyagot. De a zenemű életét és sugárzását a megszólaltatás minősége adja. Illetve az az élettani-fizikai-hatás, amelyet a rendezett és fortélyosan létre csalt hangrezgés kelt az emberi testben.

Lábjegyzetek Platónhoz 6-7.

2006. szeptember 16. - 17. – Can Togay
Naplót írok, nem hegyezem túl a csattanót, de mindenképpen rendjénvaló, hogy Danaéről és Silvioról való tegnap esti emlékezés így záruljon… A száz év magányt pedig Aeginának dedikáljuk.

Az utolsó tangó

2006. szeptember 2. – Nemes Zoltán Márió
A tegnapi felolvasástól még mindig kicsit leterhelve bolyongok, a zene túl könnyű volt tegnap, nem találom a helyem, de erős leszek, a mai estét irányítani (?) fogom. Dunajcsik Mátyás nehéz beszélgetésbe bonyolódik a Kovács András Ferenc líráját tárgyaló szakmai szemináriumon. Sokszor problémás eldönteni, hol végződik valaminek az eredetije, hol kezdődik az imitáció.

Örökörömök

2006. 08. 06. – Nagy Bandó András
Aztán fölküzdi magát a lépcsőkön, és attól kezdve a zene szentélyévé alakul a színpad, megtörténik a csoda: játszik és énekel. A zene gyógyítgatja kopott csontjait és porcait, megroppant gerincét. Huszárosan görbült lába között átfuthatna egy póniló. A zene tartja egyben. A szentek mennybemenetele után elnézést kér, nincs tovább, órák óta ült a színpad mögött, elfáradt. Amíg játszott, föl sem tűnt. Neki sem.

Elegendő

2006. augusztus 1. – Nagy Bandó András
Bálint Sándor , az utolsó szögedi írja A szegedi nép című művében: „A magas repülésen kívül még egy figyelemre méltó tulajdonsága van a szegedi keringőnek: a galambházhoz való ragaszkodása, ahol született, vagy ahol fiatal korától megszokott.”

Net nélkül a világ

2006. 07. 29. – Derdák András
A szemerkélő tengeri lehelet előtt hatalmas tapsorkán kíséretében jöttek le a színpadról, volt pöttyös rudis sapkás „béközép”, önfeledten táncoló tisztes középkorúak és persze akadt néhány igen hamar ernyedten elbukó helyi srác.

Mediterrán magyarok

2006. 07. 18- - Derdák András
Persze nem csinálok úgy, mintha engem nem az állam küldött volna ki éppen ezzel a feladattal, jelesül hogy népszerűsítsem és képviseljem a magyar kulturális és tudományos életet. Csak jólesik mesélni, hogy lám-lám, a magyar kultúra jelen van, a legfontosabb fesztiválon díszhelyen, a francia napilapok címoldalán. Nincs az az állami országimage-hadjárat, ami hatékonyabb lehetne az életnél, a minőségnél, a szerves működésnél.

Fogalom

2006. 05. 20. – Sopotnik Zoltán
Károly, a párt vigyázó szemével vigyázz! Mondd, hol volt az a pont, ahol beadtad a kulcsot? Amikor először kellett a gyárkapun belépned? Netán, mikor a fiaidat megmutatták a kórházban? Vagy a legénybúcsú utolsó óráiban? Nagyjából ezek a romantikus változatok, már amik így hirtelen.

Keddi másnapló

2006. 04. 11. - Szlukovényi Katalin
Mit érdekli az embert tizenöt évesen, hogy Zrínyi ki vagy be futkosott, hogy Vörösmarty döcögő házaséletéből milyen bölcseleti végkövetkeztetésekre jutott, vagy hogy Julien Sorel ágya és karrierje között mi az összefüggés? (Persze, mindig akad egy-két gyermek, akit épp ez érint meg. De ennek statisztikai valószínűsége józan paraszti ésszel tippelhető módon kétségbeejtően csekély.)

Vízicsoda

2006. 03. 18. - Tim Wilkinson
Nekem nehéz arról írni, ami velem történik, mivel pillanatnyilag nemigen történik semmi úgyhogy talán nem csoda - üres komputer-képernyővel szembesítve, amit valahogy 2-3 flekkel kell tölteni – az ember enged azoknak a képeknek, amelyek az emlekezetében fulbuggyannak. Emerson azt is megjegyzi: “Történelem nincs, csak életrajz van” (1837. november 6.)

Mérlegeljük a homárt

2006. 03. 15. -Tim Wilkinson
Ez teljesen összhangban van azzal a ténnyel, hogy Angliában a mai nagy magyar irodalmi “slágerek” mind a 30-as és 40-es évekből származnak: Bánffy báró – “a magyar Proust” - bánatos 3 részes kulcsregénye, Szerb Utas és holdvilág-a, Márai A gyertyák csonkig égnek c. regénye (mégpedig a németből). Ezektől nem irigyelem a sikerüket, de nem tudok nekik kimagasló irodalmi értéket tulajdonítani sem.

Út a csendig

2006. 03. 03. – George Szirtes
1978-ban halt meg, épp ilyen szegényen, addigra a művészeti kollégiumban is elveszítette a munkáját. Ekkor mi már Clarissával házasok voltunk. Következett egy év a londoni Goldsmith College-ban, aztán a tanítás, a gyerekek, Hertfordshire, és a hosszú küzdelem azért, hogy elismerjenek – az a hat év hatvannak hatott.

Visszafogad-e?

2006. 01. 26. – Györe Balázs
Tétovázva állok egy utcasarkon 55 évesen. Félregomboltam a mellényemet. Örülünk a leadott indexnek, az ötösöknek, és kinevetjük a ketteseket. Nem vagyok Lear király, nincs mit odaadnom.

Antropológiai horizont

2006. január 12. – Bodor Béla
Mai tudásunk és irodalomképünk alapján nehéz elhinni, pedig úgy volt, hogy halála után Kosztolányiról szinte megfeledkeztek, az 1940-50-es években a cinikus felszínességgel jelentett egyet a neve, aztán a csillogóan ügyes, de tartalmatlan formabűvész alakjában jelenítette meg a polgári világ hanyatlását. Szép, mint egy napfényben csillogó trágyalégy, mondta rá egy potentát úgy harmincegynéhány éve. Hát ebből az özvegységből nemigen lehetett volna tőkét kovácsolni.  

Rózsakert

2005. 10. 26. – Keszthelyi Rezső
Mire H. méltatlankodva: Ah! Minő szemkápráztató! Csakhogy nincs Mint! Csakhogy nincs Akár! Nincs „mint” felhő! Nincs „akár” a Nap! Vésse elméjébe, barátom, a felhő felhő, a Nap a Nap. Netalán többet róluk? Netalán tud akármi másmilyent őket illetően? Vagy jártas-e olyan sugallatokban, amelyek szerint bármelyik akármicsodának létezhet más bármelyik akármicsodában a saját énje?

A véletlen

2005. 09. 25. - Nádasdy Ádám
A véletlen különös utakat kínál. Tizenötéves korában T. A. barátom elhatározta, hogy elolvassa a Doktor Faustust, annyit hallott róla. Ez 1970 körül lehetett, akkor itt nagyon nagy sláger volt a könyv, hiszen Szőllősy Klára szép fordítása 1969-ben jelent meg. A fiatalabbak kedvéért elmondjuk, hogy a német eredeti 1947-ben jött ki, és bár magyarul már 1948-ban megjelent Gáspár Endre fordítása, ez egyrészt sebtében készült, nem lehetett igazán gondos, másrészt az utána következő kommunista fordulat teljesen a szőnyeg alá söpörte: nem volt kapható, nem tanították, talán még a könyvtárak polcairól is leszedték.

Egy, aki hiszi, egy, aki tudja

2005. 09. 20. – Nádasdy Ádám
Ja és kérek két jegyet a Pierrot Lunaire-be, azt szeretném élőben hallani, pedig különben nem vagyok a modern zene híve, de ez inkább szavalat (Térey fordítása), mint zene. Képzeljék el: egy nő énekel-szaval-kántál 3x7 = 21 kis verset, egy számomra ismeretlen francia költőtől, valami Giraud, ehhez írt zenét Schönberg, A holdbéli Pierrot, nagyon szecessziós az egész. Például: „A bor, melyből szemünk iszik, A holdas égboltról csorog le.” Na?

Kelet-német romantika

2005. 08. 31. - Csaplár Vilmos
A Hídépítő RT fölkérte Szebeni András fotográfust, hogy készítsen albumot az épülő Köröshegyi Völgyhídról. Szebeni pedig fölkért engem, hogy én írjam a könyv szövegét. Október óta járunk az építkezésre, most két napra ismét lejöttünk.

A Dombos hete - Menedzser-betegségek

2005. 07. 10. – Szerbhorváth György
A Vodku alatt részben a szomszéd városkából jött buzikkal ücsörgöm, egyikük zsidó is, nagyokat röhögnek, amikor a Vodku dobosa olykor elmondja, hogy most zsidó szám jön. A buzi zsidó röhög a legnagyobbakat, és persze, ilyeneket nem is lenne szabad leírni, hogy buzi zsidó, de hát ők maguk mondták. Melegnek lenni Szerbiában egyáltalán nem könnyű, még ha ők már a kamingautolás után vannak is, az éppen semmit nem jelent, sőt.

Freiburgi napló 1.

2005 június 13. – Váradi Péter
Ide ajánlás kívánkozik, de katarzist akarok kiváltani, ezért meghagyom naplóm utolsó mondatául. Talán csak magamból váltok ki katarzist, és mégis. Egy hétig tartogatom magamban, hadd érlelődjék, és habár ez nyilván egészségtelen, vállalom a kockázatot. Legyen ez a dohányzás irodalmi formája.

Valóságlyukak

2005. 06. 11. - Láng Zsolt
Vajon te minden soromat elhiszed, kedves Naplopóm? K. meséli, hogy miután N. megírta a Felhő című versét, felesége elhagyta. Pedig csak lelke legsötétebb gondolatait írta ki magából, kimetszette, akárcsak orvos a beteg daganatot. Nem büntetni kellett volna, hanem jutalmazni: meg akart gyógyulni. Másrészt az is igaz, hogy abban élünk, amit elmesélünk.

Utolsó napi tanácstalanság

2005. 05. 27. – Antal Balázs
Talán mert tényleg tök egyformák a perzselő városok. Hiszen most az ez is. Pedig a héten még jégeső is esett. A liftben egy német fiú a frissen érkezettek kíváncsiságával faggat. Végül csak annyit bír kinyögni: „it’s interesting”. Bosszankodom, hogy talán túl sokat mondtam magamról.

Ami felfüggeszthető

2005. 05. 26. – Antal Balázs
Van, ami folytatható. Mondjuk felállok valaki mellől egy kocsmában, és hetek múlva, mikor visszamegyek, ő akkor is ugyanott ül. Van ami meg sehogyse hozható vissza. A kislányom ma felállt. Egyetlen pillanatba szorította kilenc hónapja összes kicsi erejét, és megkapaszkodva a szekrény sarkában, felhúzódzkodott. Mit csináltam közben?

A hétfői kivezetés

2005. május 23. – Antal Balázs
Magasan voltam, de azért éreztem, mellettem még telepített a fenyves. Helyenként tűzrakás nyomai, üszkös csonkok feketéllettek, ahogy közelítettem az erdő város felőli végéhez. Aztán egyszer csak ott voltam a szélén, odalent jó mélyen láttam a műutat, amelyen jöttem, és amelyre most már le kellett ismét ereszkednem.

Csámcsogás

2005. 05. 10. – Kiss Judit Ágnes
Nem vagyok költő, csak szeretek verset írni, és ha még fizetnek is érte, az legyen ajándék. Nem vagyok zenész, csak szeretek énekelni, szeretem a hangszeremet, és szeretem a közönséget.

Gondolatok a víz alatt 2.

2005. 04. 12. - Podmaniczky Szilárd
A kocsi szervizben, maradt a tömegközlekedés. Busz. Vittem magammal újságot, hogy majd olvasok, mert arra azért nem számítottam, hogy az ülések csak ülésre használhatók. Pedig de! Úgy ültem ott, mint akinek a világegyetemhez képest külön tágulási együtthatója van. Az előttem lévő ülés támlája az államtól 15 centire, ilyen távolságból az őrmesterek keresik a gránát csapszegét; az újságot ki se nyitottam.

A megélhetéséért száguldó törzs

Szöuli "hétló" 4.
Láttam felhőkarcolókat a City Hallnál, láttam kilométeres hidakat a Han-gangon, láttam többépületes műszaki piacot Yongsanban, amit napokig kell bejárni. Láttam iskolás-lányokat úgy öltözni, ahogy az animekban szokás, és most már tudom, hogy a képregény és rajzfilm vette át a képet az életből, a masnis fekete lakkcipőt, szoknyát, tengerészblúzt. De ez más volt.

Amerika be van dobozolva

Szöuli "hétló" 2. - Szűts Zoltán
Akkora adatmennyiséghez hozzáférni itt Szöulban (8 megabytes VDSL-en, 20x gyorsabb, mint otthon, és egy kicsit olcsóbb), hogy óriási a kísértés. Pillanatok alatt meg lehet találni egy film rendezőjét, annak a többi filmjét, és ha nem érdekel a szerzői jog, akkor magát a filmet is. A legnagyobb feladat rendszerezni. A könyvtárunkat, a filmkönyvtárunkat, a zene (mp3) könyvtárunkat. És végighallgatni őket.

Szöuli "hétló" 1.

Szűts Zoltán
Angolul szöveg, és néhány orosz szó közben. Ha jól emlékszem, Alex is így beszélt a Gépnarancsban. Ezerféle kiejtés. Szerdán Szasával egymás mellett ülünk, beszélgetünk. Megkedveltük egymást. A szerda így jó. Gyorsabb az út. Pár szót tud magyarul, édesapja Pápán szolgált. Megszálló hadsereg, mondja. Magyar iskolába járt egy-két hónapot, a gyerekek rajta álltak mindig bosszút.

Szellem a gépben (imitatív blog-kísérletek 2.)

2004. 02. 06. - Szűts Zoltán
Megtiltotta nagymamának, hogy telefonon hívogasson, múltkor felhívott, azt mondta, Zolikám, egyre kérlek (azt hittem, az lesz, szóljak anyámnak, ne magyarkodjon annyit, vagy ne dolgozzon annyit, még baja lesz, de nem ezt mondja, fárasztóbbat), vegyél vastagabb nadrágot, hideg lesz.

Találkozási pontok

2004. 08. 09. - Farkas Zsolt
Leértem a wan2-hoz, benéztem: egy francia rokendroll ment, esemeseztem egyet a kivetítőre (Csalj meg vele!), aztán kinéztem telefonálni: na? A telefonfülkéknél. (Ezt már egyszer a múltkor is találkozási pontként jelölte meg, és akkor sem ott állt, a kivilágított telefonfülkéknél, hanem az út (csordultig emberrel) túloldalán, a sötétben a kerítésnél. Nyilván nem nézte, hogy keresem, remélem, nem is élvezte.)

Dobogós

2004. 08. 08. - Farkas Zsolt
Még mindig nem táncoltam, csak ilyen rávezető gyakorlatokat csináltam. Könnyű volt: nem forszíroztam. Arra gondoltam, amire jólesett. A Bomba-Globe között rátaláltam egy csapatra, köztük két tegnapelőtti osztrák, az egyik szép, meg a bajszos. Hajnalban, amikor sorra szűntek meg mindenhol a zenék, még volt egy jó jam session a fémhordókon, kicsit valószerűtlen volt, hogy legalább négy fiú egy ilyen szituációban ennyire jól dobol, de persze lányok is voltak a közelben.

Esetlenek, angyalok

2004. 08. 05. - Farkas Zsolt
Az ismerősök hozták magukat. Remélem, a Krisztián megint hoz majd valaki(ke)t magával. Állítólag szombat, kilenc. Kíváncsi vagyok. Olivér megint előreugró állkapoccsal, félárbocra eresztett szemhéjjal és szenvedőre ráncolt homlokkal pislogott körbe, kergette a műnyuszit sátorról sátorra, spangliról spanglira.

A boka fontos dolog

2004. 02. 14. - Jónás Tamás netnaplója
Én és a bokám egész jól megvoltunk. Ez a gondolat elérzékenyít, úgy döntöttem, ma emberekről írok. Viszonyokról. És úgy döntöttem, hogy nem magyarázom én meg tegnapi "kirohanásomat" (ráadásul nem is az volt) díjak és Partik tekintetében - legyen már felnőtt ez a társadalom, társaság, értse meg, hogy nem a forradalmár, hanem az "én még őszinte ember" szólt belőlem.

Földre hulló gyöngyök

2004. 09. 15. - Ladik Katalin
Ők voltak azok, akik a tintával és tollal való írást tanították, és ezáltal vétkeztek az emberek öröktől örökig, a mai napig. Ez a tudás pedig a halálba vezeti őket és ez az ő elemésztésüknek az oka.
Megtanították az embereket arra, hogyan lehet a magzatot az anyaméhből idő előtt kihajtani, megtanították a ráolvasást, a mérgeket és a betegségekre is megtanították. Megmutatták a növények titkait, a gyökerek titkait, hogyan, miből, mit lehet főzni és készíteni.

...melyben Bugyiból Szigligetre és Athénba repülünk, s nem gatyázunk, de palacsintázunk

2004. 08. 29. - Hazai Attila

Reggelire felvágott, ebédre hekket eszem, vacsorára a barátnőmet... üdvözlöm az állomáson. Zsuzsának elment a hangja és kificamodott a bokája az előző esti Krétakör koncerten. Megérkezik és szinte azonnal lefekszik aludni. Hát akkor én mit tegyek? Nekem nagy kedvem van bulizni.

Mindennek vége

2004. 03. 09. - Czifrik Balázs
Kész, teljesen kész vagyok. Mondják, hogy harminc felé közeledve megváltozik az ember ízlés- és igényvilága, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Azt meg főleg nem, hogy abba a bizonyos változásba magam is beletartozom. Olyan vagyok, mint egy kisüthetetlen akkumulátor. Csak töltődöm és töltődöm. Akármit csinálok, az energiaszint nem csökken, hanem emelkedik.

A toalettkacsa visszatér!

2004. 04. 06. - Király Levente
Hét és fél év (bruttó) munkája lassan értelmet nyer, azaz alakot ölt. Miért nincs a lakásban tévé, játékszoftver és chat? Ki mire szokik rá, kikből élnek a pizzafutárok? Bónuszként még valami a vérről.

Most már beígértem, nincs visszaút

2004. 04. 01. - Király Levente
Legutoljára az történt, hogy rájöttem, mi a leggusztustalanabb dolog a világon. Előtte egy kicsit még megvilágosodtam, melynek komoly gyakorlati hasznára is fény derül. Lesz még egy kis ajándék, no és a zenei szálak is – előbb, utóbb? – egybeérnek.

Where I End And You Begin

2004. 04. 28. - Teslár Ákos
Most, az utóbbi időben egyre többször gondolok rá, hogy ki jön utánam, hogy ki írja majd, ha nem én, ki veszi vállára ezeket a napi édes terheket. Ki érkezik, és aztán távozik. Egy ismerősöm, aki nem olvas literát, ejnye, meglepődve kérdi, minden héten más írja a naplót?, ezek elhasználnak egy évben 52 írót?, hamar el fognak fogyni, azt jósolja. Ha erre gondolok, kis megnyugvást érzek, talán még újra sorra is kerülök, a távoli jövőben.

Bözsikém, drága

2004. október 12. – Korzáti N. Erzsébet
Az uccán összefutottam L.-lel. Séta közben szomorúan konstatáltuk, hogy ősz van, és hogy csak az tud lemondani a ragaszkodásról, akinek már valaki az életéhez tapadt. A szinteket megugrani viszont - ami által megteremtjük, hogy a ciklikus ismétlődés életünk egyetlenével valósuljon meg - csak közös és szabad akaratból lehet.
A sors félelmetes, a szerencse léha.

Mónika Show Plusz, avagy a két lenagyobb magyar író egyike

2003.11.01. - Cserna Szabó András netnaplója
Kinek a dumája volt az, hogy "a két legnagyobb magyar író Bohumil Hrabal és Fókusz Plusz"? Teljesen egyetértek, de Fókusz Plusz helyett inkább Mónika Show-t jelölném meg. Előre is elnézést kérek a naplóolvasótól, de a pénteki napló "Napló Plusz" lesz, dupla műsoridővel, mert még idebiggyesztem a kedvenc Mónika adásom rövidített változatát. Jó szórakozást!

Szabadság, szerelem

2004. 10. 23. – Scheiber Sára netnaplója
Nyomjam már el a hamvadó cigarettámat, nézzek körbe, látok-e én itt a közelben Karádi Katalint. Egyébként se foglalkozzak annyit a szerelemmel, a szabadságot vigyem által a túlpartra, mostanság az a menő. Szégyelltem is magam meg nem is, végül is Géza kedvesen mosolygott, a többiek előtt meg már nem szégyenkezem annyira, mint néhány éve, Lídia megedzett.

Lendületes pénteki burleszk

2004. 10. 22. - Scheiber Sára
Határozottan kell lépni. Lépik egyet a jobb láb, aztán a bal vagy fordítva az már mindegy. Sok utat be lehet járni, még ha lassan is, mire ez a nagy igyekezet. Hát betipegtem, ha nem is éppen startra, de ott voltam, már a portás bácsi vicceskedett, hogy mi ez a nagy lendület, szóval egy szuszra, illedelmesen nekiálltam magyarázni, hogy miért is késtem el, akkora kacagás kerekedett a szobában, hogy a Kriszta még a kávét is magára lögybölte.

Az öröm vagyon

2004. 06. 27. - Bozai Ágota
Arundhati Roy indiai író (nő) a boldogság definícióját adja Az apró dolgok istenében. Egy rövid mondat az egész. Az eleje társadalmilag tiltott, szép szeretkezéssel gyönyörködtet. A folytatás pedig ez: "...és Ammu útján (mely az Öregedés és a Halál felé vezetett) kicsiny, napos rét bukkant elő. Kék pillangókkal ékített rézfűvel. Mögötte szakadék." Alig van teljesebb, szép magyarázat.

Vadállatok a pályán

2004. június 23. - Lovas Ildikó
Portugália.
Lennék ott tigris(mintában), hogy lássanak.
Kosztolányi Portugáliából érkezett haza. Csak egy hónapra ruccant le az Ibériai-félszigetre pihenni. Pihenése abból állott, hogy ezalatt kizárólag portugálokkal beszélgetett: portugálul: "a virágok nyelvén."
Tizenegyes!

Középpályától Szegedre

2004. június 22. - Lovas Ildikó
S láttam húszéveseket rövidke nadrágban, kicsikét problémás combtájékkal, amiről nekik fogalmuk sem volt, hiszen nem figyelnek úgy oda. És láttam harmincasokat is, akik rettentően jól néztek ki, láttam, hogy elképesztően okosak, bátrak és nagyon szexik, akadtak köztük, akik eszerint is viselkedtek, mások meg nem, inkább csak úgy csináltak. És voltak tökéletes húszévesek, meg kövérkések is. És az a helyzet, hogy a kövérkések is inkább játszanak a középpályán, mint a fitt harmincasok.

A könyvemberek balladája és egyéb remekművek - F.M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 06. - Falcsik Mari
Tegnap újranéztem a Fahrenheit 451-et, minden könyvcsináló ember ars poeticáját. Kialakult a leggyakrabban újranézett alapvető filmjeimből egy kemény mag, ide tartozna a Fahreinheit is, de a többinél (pl. Stalker, Rubljov, Fellini-Casanova, Pulp Fiction stb.) valamiért sokkal ritkábban van szükségem rá, hogy megnézzem. Nem mert kevesebb, hanem mert valahogyan olyan.

Talkin’ ’bout my generation – F. M. netnaplója az idő jegyében

2004. 07. 05. - Falcsik Mari
Fantasztikus rétegek vannak a dalszövegekben. Persze, tudom: ugyanezek a szövegek egyszersmind a misztifikáció legegyszerűbben kamatoztatható hangulatteremtő eszközei is. De az ember mélyebbre megy, s – ahogy a Rejtő-szövegekben – rátalál arra a szintre, ahol a korabeli létezés bonyolult kondíciói szinte elevenen rögzültek a nyelv máig ép valóságában. A volt-lét ott látható a szavakban, mint jégtömbben a hibernálódott lények. Ha meg nem is éleszthető, azért körbejárható, és kifejezetten jól megfigyelhető egy csomó bennragadt mozdulat.

Boldog újévet!

2004. 01. 01. - Szabó T. Anna netnaplója
Eredetileg úgy terveztük, hogy mulatni megyünk, de az egész napos takarítás után mozdulni is alig bírtam - Gábris két napra ott maradt Veszprémben a szüleimnél, mi itthon dolgoztunk és rendezkedtünk. Fájdalmasan hiányzott, a távollétében mégis különlegesen ünnepi hangulatunk támadt, mint a nászutasoknak egy barátságos hotel gyertyafényes hálószobájában. Szilveszter volt, meleg, jó zene. És mi ketten. Így kezdődött az év.

Naplopók és burzsoák

2004. 03. 03. – Nagy Gergely
Tegnap este egyszerre a Basszus! című könyvben éreztem magam, feljött egy srác és mustrálgatta a basszusgitáromat, a mexikói Fender Jazz Bass-t, amelyet hétfőn meghirdettem eladásra. Hozott magával egy kisméretű erősítőt, valamint egy másik gitárt is, egy Squier Jazz Bass-t és összeasonlítgatta a két hangszer hangkarakterét, töprengve, hogy melyiket vegye meg. Egerből jött vonattal, kezében a Gallien-Krueger erősítővel és a gitárral.

Kép és szöveg

2004. 03. 02. - Nagy Gergely netnaplója
A Symposion, nem az ex, hanem a vajdasági egyébként sokszor olyasmit is tematizál, amit idehaza szintén nem szoktak, szoktunk, vagy hogy mondjam, persze lehet, hogy csak nekem hiányzik a cyberkultúra, a cyberpunk, a hypertext, a sci-fi, és a posztmodern utáni áramlatok irodalma.

Csontsovány számok

2004. 03. 01. - Nagy Gergely netnaplója
Valami tévéfelvétel lehetett ez a Sabbath-tól - a Magyar Televízió(!) adta le, jó tíz éve - még a hatvanas évek végéről, amikor még messze nem ez az ördögös-poklos tréfa revüzenekar voltak, amivé később váltak. Négy faszi játszott, normálisan néztek ki, talán egyetemi közönség előtt léphettek fel, üldögélő, szolid fiatalok - mintha egy Godard filmből - és semmi díszlet, semmi teatralitás.

Red and Blue Army

2004. 02. 29. - Nagy Gergely netnaplója
Magam is voltam igazolt Vasas-sportoló, kardvívó valaha, de az már rég volt, apai nagyanyám meg Angyalföldön él, nem messze a Fáy utcától, de én közben nem voltam semmilyen drukker, csak annak drukkoltam, hogy legyen már valami ezzel az egésszel, ami a magyarfoci. Ez eddig még nem jött be, de a Vasasnak azért lehet szurkolni. Kijárunk, ott vagyunk, új csapat épül mostan Angyalföldön, szép remények vannak a feljutásra.

Popból lettünk

2004. 02. 28. - Nagy Gergely netnaplója
A dob szétesett, vagy legalábbis kezdett elindulni a lábgép rúgásaitól, hogy majd aztán szétessen, a technikusunk végül három darab cigányfúróval rögzítette a színpaddeszkához. A színpad és az egész hely menthetetlenül kicsi lett, zsúfolt és levegőtlen, az egész átfordult punk koncertbe, hangerő, zaj és lendület, a könyvbemutató közönsége eltűnt és más közönségek kerültek elő és éjjel kettőig, amikor eljöttünk, még mindig táncoltak egy csomóan.

Kártojás

2004. 02. 27. - Nagy Gergely netnaplója
Már a 2002-es választási kampánynál feltűnt, hogy ebben a számban mennyire hamisan énekel valaki. (Az Egészséges Fejbőr, vagy a Ballagó Idő énekese? Hihetetlen nevek vannak amúgy, kedvencem a Romantikus Erőszak.) Ez volt a szóban forgó párt kampány-klipjének zenéje és azon tűnődtem, hogy ha a Kodály-módszer országában egy fülhasogatóan hamis, bántóan alulintonált választási nótával be lehet jutni a Parlamentbe (vagy akár győzni lehet), akkor igen nagy baj van.

Napló, gyermekeim!

2004. 02. 26. - Nagy Gergely netnaplója
Zenéjét egy nálam pár évvel idősebb fiatalember szerezte, akire gyerekként felnéztem, mert ki tudta rakni a bűvöskockát, az ország legjobb néptánc csoportjába járt, zenélt és Vidi szurkoló volt, ki is járt a meccsekre. Szerintem tízből kilencen nekiestek volna a roma folknak, Kovács Márton egyetlen cigánydalt sem épített a zenébe, pontosabban csak egyet, A Cigányhimnuszt, amiben a "csak egy szög" van, de azt is nagyon stilizáltan.

Hatodik

2003. 12. 21. - Peer Krisztián netnaplója
A napok folyása - ki sejtette? - gyorsabbnak bizonyult, mint az írás röpte, de nem szabadkozom. Inkább felidézek egy régi félrehallást. Sokáig hittem a legviccesebb magyar popelőadónak már nem emlékszem kit, azt énekelte: "Vége van már a hétnek, a hétvégi bulik egymásba érnek." Azaz a hét, mint időszámítási egység értelmét (jelentését) vesztette, éljen az idő új tagolása!

Just a Perfect Day

2004. 10. 06. - Zeke Gyula
Akárhogy is, Arad marad. Hódítóink rendre megszeretnek minket, és visszahúz a szívük. Haynau birtokot vásárolt Magyarországon, és maradék életében állítólag lelkiismeret-furdalás gyötörte, a Szovjetúnió pedig fölbomlott szomorúságában, hogy egy puskalövés nélkül ki kellett vonulnia innen. A téren amúgy az amerikai nagykövetség is be van kerítve, ugyanazokkal a fémrácsokkal.

New Orleans, Mother Blues

2003. 12. 09. - Gyukics Gábor netnaplója
A barna rizs kissé kemény maradt. Gombapörkölttel jóllakva indulok a Stádium kiadó könyvbemutatójára a Fókuszba. Szakonyi Károly és Kárpáti Kamill új munkáiról beszél rém unalmasan és vontatottan egy idősebb hölgy. A tartalomjegyzéken csámcsog. a Határ Győzőről írt monográfiára ideje alig marad, hát még a két elsőkötetes fiatal lányra. Rájuk tíz perc ha jut és még csak fel sem olvasnak.

Kettős identitás

2004. 04. 21. - Szántó T. Gábor
Szoros küzdelemben győztem magam ellen: már majdnem teljesen átvészeltem az utat. Kicsit úgy érzem magam, mint közel húsz éve, a leszereléskor.
Csakhogy ma már, akár Mersault a Közöny, és Köves a Sorstalanság végén, tudatosan tekintek vissza életemre, s próbálok emlékezni, ha már akkor nem tudtam, mit is élek át.

...bizonytalanul körülhatárolt...

2004. 04. 17. - Szántó T. Gábor
Mivel életösztönük megelőzi egymáshoz fűződő érzéseik erejét - olykor eleve ellökik maguktól a másikat, vagy lelküket elzárják a valódi, teljes összefonódástól -, s emiatti szégyenükben könnyen haraggal telnek meg önmaguk iránt, amit azonban a másik elleni gyűlöletté fordítanak, vagy ha elfojtják, szorongás érzete vesz rajtuk erőt.

Szépecskén

2004. 07. 16. - Jász Attila
Plusz feladat a kacsák etetése. Lassan ott tartanak, ha a kacsák a sétaúton meglátnak két biciklis alakot és egy kutyát, már eveznek a parthoz, mert azt hiszik, jön a kaja. Néha el is találják, és tényleg jön. Ahogy ma reggel is. Kicsit szemerkél az eső, a kacsákon kívül csak néhány horgász lógatja a botját. Tőlük arrébb mindig óriási halak ugrálnak. Ember még nem látta, hogy bárki is halat emelt volna ki a tóból, horgászbottal. Nem is baj, így tetszik az élet Jász A.-nak és gyerekeinek.

Megfigyelés

2004.07.15. - Jász Attila
Tudom, hogy unalmas, de sajnos ilyenek történnek vele. És azt is elárulom, hogy egy mániákus. Zenebolond. Mindenféle, baromi jó zenéket gyűjt és hallgat, azzal inspirál engem is. Tudja, hogy az ihlet igenis létezik, csak nem szabad róla beszélni. Hogy tisztázzuk, szerinte az az állapot az, amikor az ember (jelen esetben a szerző) nem tud nemírni. És hogy ezt az állapotot lehet stimulálni.

Függöny mögött

2004. 05. 25. - Besze Flóra
Vagy csak evidensen a lényeget vagyok képes felfüggeszteni egy szövegben? Kikerülöm az útjelzőket, felnyársalom magam a kerítésre? Mondhatnám frappánsabban, de biztosan ahhoz is fel kell nőni.
(Ó, de - zárójelben, mert érezni azért, hogy ez már a virtuális teret nyert súgólyukból való kifelé pislogás: legalább ma kibírtam félelem-centrum, és bátortalan jelenlét-élmény nélkül. Legalább most nem ültem megszeppent mysterium tremendum-érzéssel, mint fák tövén a bolondgomba.

Úton, haza

2003. 12. 24. - Jánossy Lajos búcsúnaplója
Majd a visszaút, végig a Balaton partján, vissza a városba, ezért is jó volt lesz elutazni, hogy visszagyere az ünnepekre, leszállj a Kelenföldön délután, már minden üres, legfeljebb nagyszülők unokákkal az utcákon, fel a tizenkilencesre, a Kosztolányin le a cuccot, séta a Tó körül, amit a második körnél anyádékhoz kanyarítasz, ahol a begyakorolt rituálé, a fatörzs nyeszetelése, állványba helyezése, jobbra dől, mondja majd anyád, most meg balra, de végül beáll az egyensúly, állunk hárman a fa körül, tavaly még négyen voltunk, de valójában mindenki ott lesz.

Vizsgáztatások

2004. 01. 22. - Lackfi János netnaplója
Lenyomom szegény fiú osztályzatát, korábbi tanáraim, mostanra kartársaim közt biztos van, akinek megfordul a fejében, né, milyen kis szadista lett, ahogy átült a katedra túloldalára, pedig hogy majrézott ő is a vizsgákon. Különösebb kéjmámort nem érzek az akció közben, mindössze némi szomorúságot. És mindez még meg sem közelíti azt a fokát a zsenialitásnak, amelyet egy pécsi egyetemista simán átvitt az esztétika tanszéken, örök időkre magasra téve a lécet az utána következőknek.

"Riviera Maya"

Mexikói retro-napló 4.
Végre kipihenjük a túlglancolt, elegáns tengerpartokat, a sminkbébik áradatát, a nyugágyak hosszú sorait és nyugodtan gyönyörködhetünk a szinte kihalt tengerpartban, ahol csak kutyákat sétálgatnak, fekete kormoránok tárják ki szárnyukat a farönkökön a szélben és fehér, tokás pelikánok vadásznak halra a vízben. Legalábbis így hittük.
Sétára indultunk a városba. Néhány turistairoda könnyűbúvárkodásra csalogat.

A mélypont hétfője

2003. 10. 14. - Karafiáth Orsolya
Sehogy se áll össze a tegnap, sehogy, sehogy. Csapongok, ami eszembe jut, rögvest elfelejtem, amire meg hosszabban emlékszem, arra meg minek.
     

Hófehér macskák csütörtökje

2003. 10. 10. Karafiáth Orsolya
Ha vásárol, egy lendülettel vágja kosarába magának a szójatejet, nekem a sört. (Egy a közös pont: mindketten vegák vagyunk.) Megjegyzést tesz műanyag ruháimra, reggelente jógázik. Ilyenkor én húzkodom a szőrt a hónaljából, múltkor két napra berobbant a nyaka miattam.
További találatok