…földig érő molinó jajong szívet tépően, miszerint „Népek Krisztusa, Magyarország!”, amiről persze menten eszembe jut, hány nemzet érezheti magát legalább annyira áldozatnak, mint mi, magyarok, a mi Mária Terézia óta tartó sérelmi politikánkkal, túláradó érzelmeinkkel? Legszívesebb toporzékolnánk: „Európa az adósuk! Adja már meg! Stexet nekünk!” (De mit szóljanak a lengyelek? Az írek? A bosnyákok? A portugálok? Akik majd’ olyan jól sírvavigadnak, mint mi magunk? És mily szép a fado! De ne beszéljünk mellé. Mint égen a csillag, annyi a nemzeti sérelem.)